D-vitamin

Miért éppen a D-vitamin?

Az orvostudomány régóta tisztában van azzal, hogy egyértelmű és vi­tathatatlan összefüggés áll fenn a bőrt érő napfény és a csontok egész­sége között. A D-vitamin nélkül – amelyet az ember evolúciója alatt szinte teljes egészében a napfényből szerzett meg – csontjainkba nem tudna beépülni, az azok erejéhez nélkülözhetetlen kalcium.

Jegyezzük meg! Az angol­kór néven ismert gyermekkori csontbetegség ismeretlen azon gyerme­kek körében, akik elég időt töltenek a napon, és elegendő kalcium­hoz jutnak; az angolkóros gyermekek egyik leghatékonyabb gyógyítási módszere is a napoztatás.

Miből szerezzük be a szükséges D-vitamint? Beszerzünk eleget? Nem igazán.

A napsütés és a csontok egészsége közötti kapcsolat annyira nyil­vánvaló, hogy az új eredmények hallatán még a napozás ellenes lobbi is egyre inkább elbizonytalanodik. Amikor szószólóit kérdőre vonják, általában valami olyasmit motyognak, hogy “a gyerekeknek több tejet kell inniuk”. A D-vitaminnal dúsított tejet éppen az angolkór elleni küzdelem céljából dobták piacra, ám a manapság kapható – és D-vi­taminban gazdagként reklámozott – tej sok esetben messze nem tar­talmaz annyit e vitaminból, amennyit kellene.

Ezt különböző vizsgálatok is alátámasztották – köztük az is, amelyet az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszer-felügye­leti Hivatala végzett. De még ha a tejben benne is van a címkén szereplő D-vitamin-mennyiség (100 NE, azaz nemzetközi egység adagonként), egy bögrényi tej – azaz két és fél deci, a szervezet napi szükségletének csupán 5-10%-át fedezi.

D-vitamin hiány fenyeget? Ismerje meg a súlyos következményeket!

Társadalmunkban ismét növekszik az angolkór előfordulása, ami az elmúlt évszázad orvostudományi vívmányainak ismeretében meg­döbbentő fordulat. Ám a D-vitamin hiány megakadályozása koránt­sem csak a gyermekek és felnőttek csontbetegségeinek elkerülése mi­att fontos. A tudósokat csak az utóbbi időkben kezdte foglalkoztatni az a kérdés, hogy miért ritkábbak a napfényes országokban élők köré­ben a sejteket és a szerveket érintő olyan rendellenességek, mint a szív­betegség, az 1-es típusú cukorbetegség, a sclerosis multiplex, illetve az emlő-, vastagbél-, petefészek- és prosztatarák.

A napfény hatása a csontokra

A napfény hatása és a csontok egészsége közti összefüggéstől eltérően a napfény hatása és a sejtek, illetve szervek egészsége közötti összefüggés kimutatása igen nehéz feladat volt. Ennek részben az az oka, hogy jelenlegi ismereteink jelentős részét a világ különböző részeiről származó kutatási beszámo­lók alapján sikerült összegyűjteni, és ez a korábbi évtizedekben nem volt lehetséges. Mivel a tudósok csak lassan ismerték fel a napozás és az ép sejtfunkció közötti kapcsolatot, csupán nemrég sikerült fel­ismernünk e kapcsolat valódi jellegét.

Öregedés ellen is jó lehet? Igen, de fedezze fel további előnyös tulajdonságait is!

Ám a történetnek ezzel még nincs vége. Ma már bizonyíték van rá, hogy a napozás és a D-vitamin az orvostudomány és az egészség szin­te minden vonatkozásával kapcsolatba hozható.

Jegyezzük meg! A megfelelő D-vita­min szint javíthatja a termékenységet, védelmet nyújthat a terhesség alatt, csökkentheti a gyulladásokat, segíthet a helyes testsúly elérésében és megtartásában, védhet a fertőző betegségek – például az influenza és a tuberkulózis – ellen, megelőzheti a szélütést és a demenciát, erő­sítheti az immunrendszert, serkentheti az emlékezetet és növelheti az izmok erejét.

Vagyis könnyen lehet, hogy a D-vitamin a legkevés­bé ismert és leginkább félreismert öregedés elleni „titkos szer”. Rá­adásul oly sok más ilyen „titkos szerrel” ellentétben a D-vitamin telje­sen ingyen van.

Élet és halál kérdése a D-vitamin mennyisége? Sajnos igen, tudja meg miért!

Mindez persze annyit jelent, hogy az Ön esetében is élet és halál kérdéséről van szó. Olvasson tehát tovább, és kezdjen hozzá egészsé­ge javításához egy olyan módszer segítségével, amely korábban eszé­be sem jutott volna. Adja fel a napfénnyel és a D-vitaminnal szemben eddig táplált esetleges előítéleteit, nyissa meg elméjét, hogy átalakul­hasson a látásmódja! Ha így tesz, látványosan megváltozhat az egész­sége, sőt egész élete.

D-vitamin – Különbségek a világ különböző pontjairól

Valahol az Egyenlítő környékén nevelkedik egy tízéves kislány, aki soha nem élvezhette a legtöbbünk számára természetesnek tűnő dol­gokat. Soha nem fog számítógépet használni, nem rendel pizzát, és nem fog autóba ülni se, hogy egy plázában ruhákat és kozmetikumo­kat vegyen. Ideje nagy részében a földeken dolgozó szülei közelében játszik, és hamarosan ő is kiveszi majd részét a mezőgazdasági mun­kából. Nem fog megtanulni írni vagy olvasni. Lesznek életében olyan időszakok, amikor alig jut ételhez, és nyomorogni fog. És persze soha nem hallott a fényvédő szerekről, és soha nem is fog hallani róluk.

Korszerűség = Jobb életszínvonal?

Utazzunk most északra, az Egyesült Államokba vagy Európába, ahol egy másik tízéves kislány egészen másmilyen életet él. Mire fel­nő, szakavatottan fogja használni a korszerű elektronikus eszközöket, ideje java részét zárt helyen tölti, egy kiváló iskolában, kitűnően táplál­kozik, élvezheti a modern orvostudomány valamennyi vívmányát, és már jóval az érettségi és a felsőfokú tanulmányok megkezdése előtt pontosan tisztában lesz azzal, hogy mi is az a fényvédő faktor.

Az egyenlítői lány feleannyi valószínűséggel lesz életében rákos

Ha mindkét gyermek a fentebb vázolt módon folytatja az életét, az egyenlítői lány legfeljebb feleannyi valószínűséggel lesz életében rákos, mint tőle északra élő társa. Nyolcvan százalékkal kisebb a koc­kázata annak, hogy élete első harminc évében kialakul nála az 1-es típusú cukorbetegség. Sőt ha nem jön közbe valami véletlen baleset vagy kezeletlen betegség, várhatóan 7%-kal hosszabb ideig fog élni.

Az északi lánynak ezzel szemben egész életében nagyobb egészség­ügyi veszélyekkel kell számolnia, az emlő- és petefészekráktól kezdve a depresszión, elhízáson, csontritkuláson, ízületi gyulladáson és ma­gas vérnyomáson át egészen a szívbetegségig és a szélütésig. Fogéko­nyabb lesz a felső légúti fertőzésekre, a fogszuvasodásra és az ínybe­tegségre, valamint az olyan fertőző betegségekre, mint az influenza vagy a tuberkulózis.

Egyértelműen mérhető különbségek

Ha mint csoportra tekintünk rá és barátnőire, nekik a 40 évvel ezelőtt élt hasonló korú lányokénál 56%-kal nagyobb valószínűséggel fog eltörni a karjuk. Mivel északon született, és ott töltötte élete első tíz évét, egész életében 100%-kal nagyobb esélye lesz a sclerosis multiplex kialakulására, függetlenül attól, hogy a továb­biakban a világ mely részén él. Ha ugróversenyt rendeznének a két lány között, az északi veszítene, mert az egyenlítői gyermek nagyobb erő­vel és magasabbra tud ugrani.

Ha később, már felnőttként az északi lány izomgyengeségre és általános izom- és ízületi fájdalmakra panaszkodik, orvosa valószínűleg fibromyalgiát vagy krónikus kimerültség szindrómát fog megállapítani nála, már ha a vizsgálatok nem utalnak valami konkrét rendellenességre. Az egyenlítői lány alighanem soha nem fogja tapasztalni az életét megkeserítő vagy krónikus fájdalma­kat, és jó esélye van rá, hogy erősebb, karcsúbb és termékenyebb nővé váljon. Ha majd mindketten kisbabát várnak, az egyenlítői kismamá­nak kevésbé kell aggódnia az olyan rendellenességek miatt, mint a toxémiás terhesség (preeclampsia), és a hagyományos, természetes szü­lés is könnyebben fog menni neki.

Az északi kismamánál ezzel szemben sokkal nagyobb lesz a nem tervezett császármetszés kockázata, és annak veszélye, hogy gyermeke skizofréniában fog szenvedni. Mire az északi lány középkorú és idősebb lesz, elég valószínű, hogy már kezelték valamilyen daganatos betegség (például emlő-, vastag­bél-, petefészek- vagy hasnyálmirigyrák) miatt, és többféle gyógyszert is szednie kell olyan rendellenességek következtében, mint a magas vérnyomás, a csontritkulás, az ízületi gyulladás, az elhízás, a 2-es típu­sú cukorbetegség, a demencia, az Alzheimer-kór vagy az álmatlanság.

A jelentős mértékű csonttömegvesztés miatt rettegni fog attól, hogy elesik és csonttörést szenved, emiatt önként mond le egykor kedvelt szabadtéri tevékenységeiről, mint amilyen a teniszezés, a sízés, a lo­vaglás vagy a golfozás, és ezzel jelentős mértékben csökkenti a mozgással töltött idejét. És mivel addigra izmainak ereje is jelentősen csökken, a biológiai kora jóval több lesz a ténylegesnél. Az egyenlítői asszony nem csupán túlélheti őt, hanem közben kisebb eséllyel kell elszenved­nie az északi nőt kínzó krónikus betegségeket is. Összességében tehát az egyenlítői nő még idősebb korában is jobb életminőséget élvezhet.

A napfény jelentősége

A válasz a két kislányt érő természetes nap­sütés mennyisége közti különbségben rejlik, ez ugyanis a legfőbb D-vi­tamin-forrásunk!

Persze, nyilván szabad értelmezést nyertek bizonyos tények és feltevések. Az, hogy az egyenlítői lány csak korlátozott mértékben férhet hozzá az egészségügyi és megelőző szolgáltatások­hoz, egész sor kockázati tényezőt jelent, de most foglalkozzunk egy pillanatig csak a napfénnyel való érintkezésben tapasztalható különb­séggel, és ezen egyetlen tényből vonjunk le következtetéseket.

Tegyük fel azt is, hogy felnőttkorukra e lányok szervezetében igen nagy eltérés lesz a D-vitamin szintje között, ami korántsem túlzás, ha figyelem­be vesszük a D-vitamin-hiány globális földrajzi eloszlására vonatko­zó dokumentált adatokat. Ha alkalmunk nyílna megvizsgálni a vérük D-vitamin-szintjét, nem lenne meglepő, ha az északi lánynál egyenlí­tői kortársához képest siralmasan alacsony értékeket találnánk. Már­pedig ezen a különbségen múlik minden.

Az egészség és a jó közérzet szempontjából a napsütés ugyanolyan fontos, mint az élelem, a fedél, a víz és az oxigén. Ugyan mi köze lehet a D-vi­taminnak az öregedéshez és a betegségekhez? Több, mint azt valaha képzeltük volna!

A leggyakoribb egészségügyi problémánk

Ha azt mondjuk Önnek, hogy a D-vitamin hiánya a vilá­gon előforduló leggyakoribb egészségügyi probléma, akkor egyetértene a gazdag, fejlett országok lakóival: „Velem vagy a honfitársaimmal ez nem fordulhat elő, és egyébként is, kitűnő az egészségügyi rendszerünk.” Amikor pedig arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy az egészséges D-vitamin szint fenntartásának legjobb mód­ja a heti két-három alkalommal, józan mértékben végzett napozás, a válaszok lényege általában valahogy így foglalható össze: „Ezt nem mondja komolyan! A nap a rák és az öregedés okozója. Kizárt dolog, hogy egyáltalán elgondolkozzam a napozás gyógyító hatásán. Ez lehe­tetlen!”

A „napfényvitamin” szerepe

Az igazságot bizonyító statisztikák azonban minden szónál beszé­desebbek, cikkemben Ön is többször fog még olvasni róluk ebben a cikksorozatban! Egyre több tanulmány igazolja a D-vitamin és az optimális egészségi álla­pot kapcsolatát, és immár az emberek hozzáállása is változóban van. A kutatók régóta tudják, hogy a „napfényvitamin” a kalciumfelvétel elősegítésével erősíti a csontokat, azt azonban csak az utóbbi időben kezdték felismerni, mennyire szerteágazó szerepe van e vitaminnak a test bonyolult gépezetét alkotó összes sejt és rendszer egészségének fenntartásában.

A D-vitamin ugyanolyan létfontosságú lehet például a szív és az agy egészsége szempontjából, mint a csontokat illetően. A szervezet D-vitamin-szint­jének növelése meglepően sokféle egészségügyi rendellenesség meg­előzésében vagy kezelésében segíthet, a magas vérnyomástól kezdve a hátfájáson, cukorbetegségen, ízületi gyulladáson, felső légúti fer­tőzéseken, fertőző betegségeken és fibromyalgián át egészen a rákig. Ráadásul a jelek szerint javítja a termékenységet és az emlékezőképes­séget, és segít az egészséges testsúly fenntartásában is.

A napozás nem is annyira káros, mint gondoljuk

A bizonyítékok egyértelműek, ahogy az életben maradáshoz feltétlenül szükségünk van némi sóra és zsírra, ugyanúgy szükségünk van egy bizonyos mennyiségű napfényre is. Ezt még kiegészítettük egy további ténnyel, amelyet a következő cikkekben fejtünk ki bővebben: gya­korlatilag nem létezik tudományosan alátámasztott bizonyíték arra, hogy a napfénnyel való mértékletes érintkezés jelentősen növelné a jó­indulatú bőrdaganatok vagy – ami még fontosabb – a legveszélyesebb bőrrák, a melanoma kialakulásának kockázatát.

Jegyezzük meg! Sőt annak, akinél sajnálatos módon melanoma lép fel, nagyobb esélye van a túlélésre, ha gyermekként és fiatal felnőttként eleget volt a napon. És, aki gyer­mekkorában eleget napozott, azt 40%-kal kisebb veszéllyel fenyegeti az, hogy fiatal felnőtt éveiben lymphoma (nyirokmirigy-daganat) ala­kul ki a szervezetében.

A napozás átértékelése

Az elmúlt öt évben igazi áttörést sikerült elérni annak megértésé­ben, miért van oly sokféle kedvező egészségügyi hatása a napozásnak – ezt korábban nem sikerült teljesen tisztázni. Az áttörés nyomán azonban az emberek kénytelenek átértékelni mindazt, amit eddig a na­pozás jelentőségéről gondoltak. Úttörő jellegű új kutatások derítettek fényt arra, hogy összesen mintegy 200 millió amerikait érintő rendellenességek sokasága vezethető vissza egyetlen közös tényezőre, a D-vitamin hiányra, amely a világon leggyak­rabban előforduló, olykor súlyos vagy akár végzetes következményekkel járó egészségügyi probléma.

A D-vitamin az áttörést jelentő gyógyszerek között

Ráadásul egyre újabb, D-vitaminra vonatkozó kutatási eredmények érkeznek a világ különböző laboratóriumaiból.

Kutatási eredmények! A Pennsylvaniai Egyetemen dolgozó orvosok meg­állapították: a D-vitamin képes megelőzni vagy lassítani a légzésfunk­ció visszafordíthatatlan romlását, amely sok asztmás pácienst tesz még sebezhetőbbé az asztmás rohamok alatt.

San Diegóban pedig a Kaliforniai Egyetem Moores Rákközpontjának kutatói már azt is el­képzelhetőnek tartják, hogy az alacsony D-vitamin-szint az alapvető oka a ráknak. Egészen biztos, hogy számos izgalmas tanulmány fog még napvilágot látni, ami pedig a már megjelenteket illeti, néhány kü­lönösen izgalmas és fontos eredményről a további cikkekben is szót ejtek.

Jegyezzük meg! Nem csoda tehát, hogy e vitamin felkerült a 2007-es év legna­gyobb áttörést jelentő gyógyszereinek tízes listájára, melyet a Time magazin állított össze. Ha tehát módjában állna jelentős mértékben csökkenteni a betegségek kockázatát, egészségesebb és boldogabb éle­tet élni – anélkül, hogy ez akár egy fillérjébe is kerülne -, nem csapna le azonnal erre a lehetőségre?

A problémamegoldás évszázadai

Amikor a D-vitamin és az emberi történelem összefüggéseit szemlél­jük, az ipari forradalomig kell visszalépnünk. Ahogy ez az óriási je­lentőségű változás a 17. század közepétől kezdve végigsöpört Európa északi részein, az orvosok mind gyakrabban számoltak be a kisgyer­mekek körében egy újfajta betegségről, amelynek jellegzetes tünetei elsősorban a csontokat érintő elváltozásokban nyilvánultak meg, mint a dongaláb, a torzult csípő, a megnagyobbodott fej, a bordákon látha­tó dudorok és a gerinc túlzott görbülete, de gyakori volt még a rossz fog és a gyenge, bizonytalan láb is.

A betegség rettenetes következmé­nyekkel járt

Gátolta a növekedést, és jelentős mértékben növelte a fel­ső légúti fertőzések, például az influenza és a tuberkulózis kockázatát, de a felnőttkori egészségi állapotra is kihatott, és e gyermekek egész életét megnehezítette. A torz csípőjű nők gyakran nehezen szültek, és annak is igen nagy volt a kockázata, hogy belehalnak a szülésbe, vagy nem egészséges gyermeket hoznak a világra.

Csukamájolajjal a rettegett betegség ellen

Az angolkórnak nevezett súlyos betegség okairól több elmélet is született az 1900-as évek elején – gondoltak fertőzésre, mozgáshiányra, helytelen táplálkozásra vagy örökletes tényezőkre is. Noha úgy tűnt, hogy a tőkehal májából kivont (D-vitaminban gazdag) „csukamájolajjal” a betegség megelőzhető, a szert elsősorban a skandináv or­szágok és az Egyesült Királyság partvidékén használták, máshol nem vált elterjedtté.

A betegség így tovább pusztított a világ ipari központ­jaiban

Valójában az történt, hogy a Nagy-Britannia és Észak-Európa ipari vidékeire érkező tömegek nagyvárosokat hoztak létre, melyeknek szo­rosan egymás mellett álló épületei közt alig sütött be a nap a sikáto­rokba, ahol a gyerekek életük java részét töltötték. A helyzetet tovább súlyosbította a szén égetéséből származó légszennyezés: a füst és ko­rom elsötétítette az eget, és nem engedte át a napsütést. Amikor az­tán ezeken a gyerekeken elkezdtek megjelenni a fejlődési rendellenes­ségek, arra már az orvosok is felfigyeltek.

A napfény az angolkór ellensége

Az 1820-as években Jędrzej Śniadecki lengyel orvos megfigyelte, hogy a Varsóban élő gyermekek körében sokkal gyakrabban fordul elő an­golkór, mint vidéken élő társaiknál. Śniadecki doktor úgy vélte, hogy az igen gyakori rendellenesség oka a Varsóban uralkodó zsúfoltság miatti napfényhiány lehet

Az angolkóros gyermekeket sikeresen ke­zelte úgy, hogy vidékre vitte őket napozni. Eredményeit azonban nem vették komolyan. A kor tudóstársadalma számára elképzelhetetlen volt, hogy a bőrt érő napsütésnek bármi köze legyen a csontokhoz, így aztán még hetven évig kellett várni, mire a Brit Orvosszövetség 1889-ben arról számolt be, hogy az angolkór a Brit-szigetek vidéki te­rületeinek lakóinál csak ritkán fordul elő, viszont igen gyakori a nagy iparvárosokban élőknél, ami azt sugallja, hogy a napozás hiánya felel az angolkór elterjedtségéért.

Úttörő felfedezések

Egy évre rá egy angol orvos a brit birodalomban, illetve Keleten praktizáló kollégáitól gyűjtött adatok alapján megállapította, hogy mi­közben Nagy-Britannia ipari központjaiban gyakori betegség az an­golkór, a kínai, japán és indiai nagyvárosok szörnyű nyomorban élő, rosszul táplálkozó lakóinak körében szinte ismeretlen a csontok torzulását okozó kór. Ámde dr. Śniadeckihez hasonlóan, e másik úttörő felfedezését sem vették komolyan. Bár a napfény és a csontok fejlődése közötti pontos összefüggést még nem értették, az 1800-as évek végén Arnold Rikli vezetésével egészségügyi mozgalom indult a következő mottóval: „A víz csodát tesz, a levegő még többre képes, de a napfény a leghatásosabb.”

Rögös kezdetek

A tudományos közösség nem könnyen fogadta el, hogy egy olyan egyszerű módszerrel, mint a napozás, gyógyítani lehet ezt a csont­deformációkat okozó betegséget, és nem is tettek sokat azért, hogy felhasználják e kitűnő megfigyeléseket az angolkór megelőzésében és gyógyításában. Amikor aztán a tudósok vizsgálni kezdték a napfény és az egészség közötti összefüggést, eleinte úgy vélték, a kedvező hatá­sok a test napsütés általi felmelegedésének köszönhetők.

Kutatási eredmények! Sir Everard Home volt az, aki az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején ki­következtette, hogy nem a napsugárzás hőjének az érdeme, hanem egy olyan vegyületé, amely a lebarnulás során keletkezik a szervezetben. Home azt is kimutatta, hogy a sötét bőrű emberek természetesen el­lenállóak a lebarnulással szemben.

Gyógyító sugár

1900 táján már úgy becsülték, hogy az Észak-Európa és az Egyesült Államok északkeleti részének iparosodott nagyvárosaiban élő gyerme­kek 80%-át érinti az angolkór. Csaknem száz évvel dr. Śniadecki első leírása után egy Kurt Huldschinsky nevű német orvos tett közzé be­számolót arról, hogy a higanygőzlámpából származó ibolyántúli (UV-) sugárzással hatékonyan gyógyíthatók a súlyos angolkórban szenvedő páciensek.

Igen találékony módon bizonyította, hogy a fototerápia nem közvetlenül a csontokra fejti ki a hatását: elég volt csak az egyik kart besugároznia ahhoz, hogy mindkét karon jelentősen enyhüljenek vagy meg is szűnjenek az angolkóros tünetek. Az emberek úgy gondolták, elment az esze, hogy beteg gyerekeket higanygőzlámpával világít meg (ne feledjék, ez még az előtt történt, hogy a bőrrák állandó témává vált volna), de akadtak olyanok is, akik jónak találták az ötletet.

Napfény hatása: 1921-ben két New York-i orvos, Hess és Unger nyolc angol­kóros gyermeket tett ki napfénynek a város egyik kórházának tetején. A röntgenvizsgálatok valamennyi gyermeknél határozott javulást mu­tattak ki.

Végre a tudományos világ is hajlandó volt odafigyelni. Az 1930-as évek elején az amerikai kormány külön hivatalt állított fel, amely azt tanácsolta a szülőknek, hogy gondoskodjanak gyerme­keik ésszerű ideig történő napoztatásáról. Több cég is kezdett ibolyán­túli fényt kibocsátó UV-lámpákat gyártani, és ezek egészen az 1950-es évekig kaphatók voltak a gyógyszertárakban.

A helioterápia térhódítása

Jegyezzük meg! A 20. század elejére a tudósok megállapították, hogy a napfényben lévő ibolyántúli sugárzás az, ami az emberi testet D-vitamin termelésére készteti.

Azt is kikövetkeztették, hogy ez több okból is fontos az em­beri egészség szempontjából. Azon felfedezések alapján, hogy a na­pozástól termelődő D-vitamin egészségesebbé teszi a csontokat, az Egyesült Államok és Európa tejüzemei egymás után kezdték el D-vita­minnal dúsítani termékeiket.

„Hajó-kórház”

A fotobiológia és a helioterápia a 20. század első évtizedeiben élte fénykorát. A fotobiológia a tudomány azon ága, amely a természetes és mesterséges sugárzásoknak a legkülönfélébb élő szervezetekre gya­korolt hatását tanulmányozza; a helioterápia a nap betegeket gyógyító képességeivel foglalkozik. A foto biológusoknak és helioterapeutáknak tulajdonítják az angolkór, a tuberkulózis és a bőrt érintő pikkely­sömör gyógymódjának kidolgozását.

Az európai és egyesült államok­beli kórházak napozóteraszokat és fedett napozókat építettek

Hogy pácienseik kellemes körülmények között élvezhessék a nap gyógyító sugarait. Az akkori bostoni Gyermekkórházban hajóra ültették az an­golkóros gyerekeket, hogy a tengeren napozhassanak – a szennyezett levegőjű, zsúfolt belvárosban nem lett volna erre lehetőség. Így szüle­tett meg a Bostoni Úszó Kórház, amely még ma is létezik (Tufts Egész­ségügyi Központ Úszó Gyermekkórháza néven).

Jegyezzük meg! 1903-ban dr. Niels Ryberg Finsen foto biológus kapta az orvosi Nobel-díjat, miután sike­rült igazolnia, hogy a napozás többféle betegséget is gyógyít, köztük a lupus vulgárist (bőrtuberkulózis).

Az angolkór terjedése

Ma már nehéz elképzelni, hogy egy kormány a gyermekek szándékos napoztatását javasolja. Pedig az amerikai kormány is ezt tette 1931-ben, amikor e célból hivatalt hozott létre, és az arra ösztönözte a szülőket, hogy az angolkór megelőzése érdekében küldjék a napra gyermekei­ket. Az elmúlt negyven évben azonban 180 fokos fordulat következett be.

A mai szülőket már valószínűleg gyermekeik veszélyeztetésével vagy bántalmazásával vádolnák, ha engednék, hogy a kicsik fényvédő szerek nélkül szaladgáljanak a játszótéren vagy a strandon. Mindez súlyos következményekkel jár.

Az angolkór korántsem csak a múlt emléke!

Az utóbbi időben is­mét szaporodni kezdett az esetek száma: a Bostonhoz hasonló nagy­városokban évente már vagy fél tucat megbetegedéssel találkozunk. Ennek fő oka az, hogy az anyatej ma már alig tartalmaz D-vitamint, márpedig a csecsemőknél megfelelő időtartamú napozás vagy D-vita­min-pótlás nélkül igen nagy az angolkór kialakulásának a kockázata. Egyik kutatásom során negyven olyan újszülöttet vizsgáltunk meg, akinek az édesanyja a szülés előtt látszólag mindent a lehető legjob­ban csinált. A terhesség alatt 70%-uk szedett terhességi vitaminokat, 90%-uk ivott vitaminokkal dúsított tejet, és valamennyien rendszere­sen ettek halat – az egyik legjobb étrendi D-vitamin-forrást. Ennek ellenére közvetlenül a szülés után az anyukáknak 76, az újszülöttek­nek pedig 81%-a D-vitamin-hiányos volt.

Jegyezzük meg! A legtöbb ember D-vitamin-szükségletének 90-95%-át a bőrét időnként, véletlenszerűen érő napfény biztosítja.

Elismert bizonyítékok

Az angolkór újbóli felbukkanásának és terjedésének másik oka az, hogy a gyerekek nagy része ma már túl sok időt tölt fedett helyen, alig vannak a szabadban, a napon, és ha mégis kint játszanak, védőruhát kell viselniük, és vastagon bekenik őket fényvédő szerekkel. Ennél is riasztóbb az az új „járvány”, amelyben a gyermekek csontfejlődése normálisnak tűnik ugyan, ám a csontok a valóságban jóval lágyabbak a kelleténél.

A mai lányok 56%-kal gyakrabban törik el a karjukat!

Mint hasonló korú társaik negyven évvel ezelőtt; a fiúknál ugyanez az arány 32%. Az Amerikai Gyermekorvosi Akadémia tavaly szükségét érezte annak, hogy megduplázza az újszülöttek, gyermekek és serdülők szá­mára ajánlott napi D-vitamin-bevitelt; a lépést részben az angolkór gyakoriságának növekedésével, részben pedig azon új bizonyítékok­kal indokolták, amelyek szerint a nagyobb D-vitamin bevitel egy sor betegség megelőzésében segíthet.

A napozás lehet ésszerű?

Az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia 2009 júliusában közzé tet­te “felülvizsgált nyilatkozatát ama naprakész elemzés nyomán, mely áttekintette a D-vitamin egészségben betöltött szerepére vonatkozó, egyre gyarapodó szakirodalmi adatokat”. Még mindig nagyon óvakod­tak bármi olyat írni, amit az ésszerű napozás elfogadásaként lehetne értelmezni. De az akadémia ezzel együtt arra biztatta a bőr­gyógyászokat, hogy kísérjék figyelemmel a D-vitamin jelentőségét, és fordítsanak különösen nagy figyelmet azon pácienseikre, akiknél nagy e vitamin hiányának veszélye.

Nyitott kérdés a napozásról

A nyilatkozat szerint, akiknél nagy a D-vitamin hiány kockázata, azokat arra kell biztatni, hogy növeljék a bevitelt étrendváltoztatás és D-vitamin-pótlás – de semmiképpen sem napozás – révén. Ez az aprócska előrelépés is nagy öröm, még akkor is, ha az akadémia továbbra sem képes elfogadni, hogy az ésszerű mértékű napozás összességében hatékonyabb és jóté­konyabb megoldás volna.

Érdekes, hogy ausztrál bőrgyógyászok ellenőriztették saját D-vitamin-szintjü­ket, és 87%-uknál hiány mutatkozott. Nem tudom, kell-e ennél ékesszólóbb bizonyíték. A bőrgyógyászati doktrína átírása persze még időbe telik, de az egyes emberek addig is megváltoztathatják saját egészségük szabályait.

Csont- és izomfájdalmak

A csontok egészségével kapcsolatos problémák és az angolkór azon­ban a D-vitamin jéghegynek csupán a csúcsát jelentik. Egyre több fel­nőttnél alakul ki például osteomalacia, azaz csontlágyulás, amelyet néha felnőtt angolkórnak is neveznek. Ez a rendellenesség a csontok törékenységét okozó, és fájdalommal nem járó csontritkulással szem­ben nehezen lokalizálható, de gyakran igen heves csont- és izom­fájdalmakkal jár, és az orvosok sok esetben tévesen krónikus kimerültség szindrómának vagy ízületi gyulladásnak diag­nosztizálják.

Vigyázat! Könnyen elképzelhető tehát, hogy az egyes orvosok sze­rinti “krónikus kimerültség” valójában a D-vitamin-hiány okozta csont­lágyulás előfordulásának jelentős mértékű növekedése. Azon betegek 40-60%-ának, akiknél az orvosok króni­kus kimerültség szindrómát állapítanak meg, egyszerűen csak D-vita­min-hiányuk van, és tüneteiket csontlágyulás okozza.

Hosszabb élet D-vitaminnal

Amint az előző cikkben olvasható, a két képzeletbeli tízéves kislány történetében a D-vitamin-hiány számtalan egészségügyi problémának készíti elő a terepet az ember élete során.

Vigyázat! Aki gyermekkorában D-vi­tamin-hiányos volt, annak több mint kétszer akkora esélye van az 1-es típusú cukorbetegségre. Aki az északi szélesség 35. fokánál északabbra él (Los Angeles és Atlanta nagyjából ezen a szélességi körön fekszik), annak kétszer nagyobb esélye van arra, hogy sclerosis multiplexben betegszik meg.

A magasabb szélességi körökön lakók körében nagyobb a Crohn-betegség, a fertőzések és a magas vérnyomás kialakulásának kockázata is. Vannak olyan bizonyítékok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ha sikerül egy bizonyos értékre növelni a szervezet D-vitamin szintjét, azzal akár 30-50%-kal is csökkenthető a vastagbél-, végbél-, petefészek-, prosztata- és emlőrák kockázata; a magas vérnyomás, a szívroham és a szélütés veszélye pedig akár 50%-kal is mérséklődhet.

Gyermekvál­lalásra készülő nőknél az egészséges D-vitamin szint javítja a termé­kenységet

Emellett segít megelőzni a nem előre tervezett császármetszést, kö­vetkezésképp a kisbaba egészségesebben fog megszületni, és életében is egészségesebb lesz. A nők e módszer révén 42%-kal csökkenthetik a reumás ízületi gyulladás és több mint 40%-kal a sclerosis multiplex kockázatát.

Jegyezzük meg! Akinek megfelelő a D-vitamin-szintje, az hosszabb életre is számíthat.

Nem vitamin, hanem hormon

Érthető módon hajlamosak vagyunk a D-vitamint vitaminnak tekin­teni, vagyis olyan anyagnak, amelyet a táplálékunkkal viszünk be a szervezetünkbe, mint a B-vitamint (nikotinsav) és a C-vitamint, és amely a biológiai reakciók részeseként segít a szervezet optimális mű­ködésében. Ámde neve ellenére a D-vitamin valójában nem vitamin, és nem elég, ha csak a táplálékunkra hagyatkoz­va próbálunk megfelelő mennyiséghez jutni belőle; viszont képesek vagyunk a bőrünkben magunknak előállítani.

A D-vitamin külön kategóriát alkot:

A szervezetre gyakorolt széles körű hatása igen ha­sonló ahhoz, ahogyan a hormonok hatnak az anyagcsere útvonalak­ra, a sejtműködésekre és számtalan gén kifejeződésére. A D-vitamin­nak a szervezetben megtalálható aktív anyagcsereterméke egyébként az úgynevezett 1,25-dihidroxi-D-vitamin (nevezzük az egyszerűség kedvéért 1,25-D-vitaminnak), amely a szekoszteroid hormonok közé tartozik, és közvetlenül vagy közvetve 2000-nél is több génre – az emberi génállomány mintegy 6%-ára – hat.

Jegyezzük meg! Általánosságban szólva a vitaminok olyan szerves vegyületek, ame­lyeket a szervezet nem képes előállítani, ám megfelelő működéséhez nélkülözhetetlenek.

(Maga a “vitamin” szó a “vitális amin” kifejezés­ből származik – ez olyan anyagot jelent, amelyre feltétlenül szükség van az egészséghez, de a szervezetben nem termelődik.)

Az ételekkel vagy gyógyszerként D-vitamin-pótlással bejuttatott vitaminok létfon­tosságúak a növekedéshez, a fejlődéshez és az anyagcsere-reakciókhoz. A hormonokat ezzel szemben a test állítja elő, egyszerű kiindulási anyagokból, s ezek hatásukat a termelődés helyétől egészen távol lévő szövetekbe is eljutva fejtik ki, így többféle módon befolyásolják az anyagcserét. A D-vitamin termelődése esetében az események lánco­latának elindításához külső hatásra van szükség.

Az előanyag itt a bőr­sejtekben előforduló, koleszterinszerű molekula, a 7-dehidrokoleszte-rin (D3-provitamin), amely azzal indítja meg a folyamatot, hogy elnyeli a napfényből az UV-B-sugárzást, és annak hatására D3-previtaminná alakul át. A D3-previtamin a test hője segítségével gyorsan átrendező­dik, és létrejön belőle a D-vitamin, mely a bőrsejtekből azonnal a vérbe kerül. Mivel a D-vitamin az élő bőrsejtekben keletkezik, érthető, miért nem lehet lemosni magunkról a D-vitamint, ha napozás után fürdünk.

A D-vitaminnak azonban, mielőtt elkezdhetne hormonként mű­ködni, még két aktiválódási lépésen kell átesnie – az egyik a májban megy végbe, a másik a vesében. Ez a reakciósorozat újabb nagyszerű példa arra, ho­gyan működik a csodálatos emberi test, és miként szabályozza önma­gát az optimális egészségi állapot elérése érdekében.

Árt vagy használ a naptej?

Ha 8-as fényvédő faktorú (SPF) napozószert kenünk a bőrünkre, az a beérkező UV-B-sugárzás mintegy 90%-át elnyeli, és nagyjából 90%-kal csökkenti bőrünk D-vitamin-termelő képességét. A 30-as fényvédő faktorú szer már 99%-kal csökkenti ezt a képességet. Bár igaz, hogy a legtöbben nem a megfelelő módon viszik fel bőrükre a napozószereket, ma már sokan 45-ös vagy még magasabb SPF-értékű készítményeket használnak, így még ha a javasolt mennyiségnek csak a harmadát használjuk is, akkor is 15-ös SPF lesz az eredmény, ami 95%-kal csökkenti bőrünk D-vitamin-termelő képességét.

Az Egye­sült Államok középnyugati vidékein élő farmerek körében az átlagos­nál gyakrabban fordult elő nem melanoma típusú bőrrák, ezért azt ja­vasolták nekik, hogy mindig védekezzenek a napsütés ellen, amit meg is tettek. Amikor azonban nyár végén megmérték vérük D-vitamin­szintjét, a legtöbbjüknél igen alacsony értékeket kaptunk.

Mikor töltjük fel D-vitamin készleteinket ?

Az emberek többsége késő tavasszal, nyáron és kora ősszel a délelőtt 10 és délután 3 óra közötti napfény segítségévet elégíti ki D-vitamin-szükség­letét. A D-vitamin, mint zsírban oldódó vegyület a testzsírban raktározódik el, és a téli hónapok alatt fokozatosan szabadul fel, így e vitaminból egész éven át bőven elegendő mennyiség állhat rendelkezésünkre.

A hormonok a vitaminoknál bonyolultabb molekulák, amelyek kétfé­le módon fejthetik ki hatásukat: vagy egyszerűen behatolnak a sejtek­be, és a sejtplazmán áthaladva eljutnak a sejtmaghoz – a sejt „agyá­hoz” -, hogy befolyásolják annak működését, vagy pedig a sejthártyán lévő egyik receptorhoz kapcsolódva adnak jelzést a sejtnek, aminek következtében annak működésében különféle változások állnak be. Az aktivált D-vitamin főként úgy hat, hogy a sejt magjában lévő re­ceptorához kapcsolódik.

Az egészséges csontoktól az egészséges agyig

A korábbi vélekedéssel ellentétben – miszerint a D-vitaminnak csak a csontokban, a vesékben és a belekben vannak receptorai – ma már tudjuk, hogy e receptorok a szervezet minden részében megtalálha­tók. Még olyan bizonyítékokat is találtak, amelyek azt igazolják, hogy az agyban is vannak D-vitamin-receptorok, és hogy a D-vitamin aktív formája serkenti a hangulatot javító szerotonin termelését. így az is érthető, miként csökkentheti a depressziót (vagy a tartós rosszkedvet).

A zsírsejtekben szintén vannak D-vitamin-receptorok, és e sejtek ak­tívabb anyagcseréjűek lehetnek (azaz több kalóriát égethetnek el), ha több D-vitamin van a szervezetben. Az emberek hajlamosak úgy gon­dolni a zsírsejtekre, mint tétlen hájpacnikra, holott aktívan részt vesz­nek abban a folyamatban, amelynek révén az agy értesül róla, hogy jól laktunk, és nem kell többet ennünk. Ha már eleget ettünk, a zsír­sejtek egy leptin nevű hormont választanak ki, amely lehetővé teszi, hogy felálljunk az asztaltól.

Jegyezzük meg! A D-vitamin hiány megzavarja ezen ét­vágycsökkentő hormon termelődését, amelynek pedig fontos feladata van, hiszen részt vesz a testsúly szabályozásában.

A receptorok jelentősége

Az a tény, hogy testünk minden szövetének és sejtjének vannak D-vitamin-receptorai, felvet egy alapvető kérdést: ugyan mi szükség volna ezekre a receptorokra, ha nem volna valami feladatuk? A tudós­társadalomban sokan véljük úgy, hogy a D-vitamin egyfajta egészség­őrként funkcionál azáltal, hogy képes befolyásolni a sejtek szaporodá­sát.

Ez azt jelenti, hogy hatással lehet a rák kialakulására is!

Ha egy sejt kezdi elveszíteni az ellenőrzést önnön szaporodása felett, és elindul azon az úton, amely a rosszindulatú rákos sejtté válás felé vezet, az ak­tivált D-vitamin még megmentheti a helyzetet: vagy úgy, hogy bekapcsol bizonyos, a sejtek szaporodását szabályozó géneket, vagy úgy, hogy apoptózist, azaz sejtöngyilkosságot vált ki. Ha a daganat mégis növekedni kezd, az aktív D-vitaminnak van még egy trükk a tarsolyá­ban: gátolja az új erek képződését, amelyek a daganatot a fennmaradá­sához szükséges tápanyagokkal láthatnák el.

A rosszindulatúvá válás megindulása után azonban a rák sajnos olyan rendszereket alakít ki, amelyek révén ellenállóvá válik az aktivált D-vitaminnak az egész szer­vezet szempontjából kedvező hatásaira. Ezért olyan fontos, hogy éle­tünk során mindig megfelelően magas legyen a D-vitamin-szintünk. Mint ahogy elég egy apró hiány az autónk biztosításában, és máris igen sokba kerülhet nekünk egy baleset, ugyanúgy ha egy ideig nincs a szervezetünkben elegendő D-vitamin, ami hozzákötődhet a minde­nütt jelen lévő receptorokhoz, akkor sokkal könnyebben kialakulhat a betegség.

Jegyezzük meg! Akinél télen fedezik fel a tüdőrákot, az várhatóan hamarabb hal bele a betegségbe, mint az, akinél nyáron diagnosztizálják. Ez vajon véletlen egybeesés, vagy lehetséges volna, hogy a D-vitaminnak a tüdőrákhoz is köze van?

Az a bizonyos „csodaszer”

Legyen elég most annyi, hogy bizonyos köztiszteletben álló or­vosi körökben a napfényt gyakran csak „csodaszerként” emlegetik. Dr. William Grant, a San Franciscó-i Napfény, Táplálkozás és Egész­ség Kutatóközpont igazgatója, a tudományterület egyik legelismertebb alakja például kijelentette, hogy ha az emberek többet napoznának, az csak az Egyesült Államokban évi 185 000-rel csökkentené a belső szerveken kialakuló daganatos (konkrétan emlő-, petefészek-, vastag­bél-, prosztata-, húgyhólyag-, méh-, nyelőcső-, végbél- és gyomorrá­kos) esetek számát, s így 30 000-rel kevesebben halnának meg.

Más kutatók ennél is tovább mentek, és a lehetséges globális hatást vizsgál­ták. A Kaliforniai Egyetem tudósai például úgy becsülik, hogy világ­szerte éves szinten 250 000 vastagbélrákos és 350 000 emlőrákos eset lenne megelőzhető a D-vitamin-bevitel növelésével.

A D-vitamin előnyei röviden:

  • A csontok egészsége: megelőzi a csontlágyulást, a csontritkulást, az angol­kórt és a töréseket
  • A sejtek egészsége lép sejtfunkció: megelőz bizonyos rákos daganatokat, például a prosztata-, hasnyálmirigy-, emlő-, petefészek- és vastagbélrákot. Megelőzi a fertőző betegségeket, a felső légúti fertőzéseket, az asztmát és a zihálásos rendellenességeket.
  • A szervek egészsége: megelőzi a szívbetegséget és a szélütést, a 2-es típusú cukorbetegséget, az íny- és íny körüli gyulladásokat és a foghullást, valamint az egyéb gyulladásos betegségeket.
  • Az izmok egészsége: növeli az izmok erejét.
  • Autoimmun egészség: megelőzi a sclerosis multiplexet, az 1-es típusú cukorbetegséget, a Crohn-betegséget és a reumás ízületi gyulladást.
  • Az agy egészsége: megelőzi a depressziót, a skizofréniát, az Alzheimer-kórt és a demenciát.
  • Hangulati egészség: megelőzi a szezonális affektív zavart, a premenstruációs szindrómát (PMS) és az alvászavarokat, javítja a közérzetet.

A magas vérnyomásra is jó hatással van!

Hasonlóan látványos hatása van a D-vitaminnak a szívroham és a szélütés egyik legfontosabb kiváltó tényezőjére, a magas vérnyomásra is. Azoknál, akik némi időt töltenek el a napon vagy a szoláriumban, olyan mértékű vérnyomáscsökkenés tapasztalható, mint a szokvá­nyos – és gyakran kellemetlen mellékhatásokat okozó – gyógyszerek szedésétől. A napfény szívre gyakorolt kedvező ha­tása összevethető a testmozgáséval. Ha pedig a két dolgot – a testi edzettséget és az UV-B-sugárzást – együtt alkalmazzuk, az varázsla­tosan fog hatni az egészségre.

Napozással az egészséges csontokért

És persze ott van a csontok egészségére gyakorolt hatás is. A napo­zás segít növelni és fenntartani a csontok sűrűségét, csökkenti az idő­sebbek körében a csonttörések kockázatát, márpedig a törések a halá­lozások és a mozgáskorlátozottá válással végződő sérülések egyik fő okának számítanak. Az embernek napfényre van szüksége emellett biológiai órája pontos működéséhez is, ami viszont fontos szerepet ját­szik a hangulat szabályozásában. Elegendő napozással jelentősen csök­ken a szezonális affektív zavarral (SAD) és a premenstruációs szind­rómával (PMS) együtt járó depresszió kialakulásának esélye is.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a napfénytől egészen egy­szerűen jobban érezzük magunkat – ez ugyanis egyáltalán nem kis dolog a sokunk számára már megszokottá vált, csupa stressz világ­ban. Akik a „napfény veszélyességét” sulykoló tanácsokat megfogadva kerülik a napsütést, azok megfosztják magukat a napozás éltető hatá­saitól – pedig ha belegondolunk, az a felfogás, hogy a napfény veszé­lyes, gyökeresen ellentmond az evolúciós tudomány alaptételeinek.

Egy modern járvány bonyodalmai

Jegyezzük meg! Az, hogy a napfénytől való félelmünk és a napozószerek túlzásba vitt használata súlyosan megnehezíti a megfelelő D-vitamin-szint fenn­tartását, csupán egyik eleme egy bonyolult kirakós játéknak.

Van­nak más tényezők is, amelyek egészen egyedülálló problémává teszik a mai, nyugodtan járványosnak nevezhető D-vitamin-hiányt. Számít a nem, az életkor, a rassz, a lakóhely, néhány kulturális tényező, az ét­rend, a szedett gyógyszerek, sőt bizonyos egészségügyi állapotok, illet­ve rendellenességek is, mint az elhízás, a máj-, a bél- és a vesebetegség. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik a fogyás érdekében gyomorszűkítő műtéten estek át.

A bőrszín

Jegyezzük meg! Minél sötétebb az ember bőre, annál nehezebben termel D-vitamint, mivel a bőr színét adó, melanin nevű festékanyag természetes fényvédőként viselkedik.

Az afroamerikaiaknak ezért legalább kétszer (de néha akár tízszer) annyi időt kell a napon tölte­niük, mint, mondjuk, egy ír vagy skandináv származásúnak, hogy a szervezetükben ugyanannyi D-vitamin termelődjön (erről később még bővebben is lesz szó). A város lakóinak körében tapasztalt D-vita­min-hiány talán azt is segít megmagyarázni, miért van olyan jelentős különbség a feketék és a fehérek egészségi állapota között – az afro-amerikai lakosság körében ugyanis aránytalanul nagyobb a magas vérnyomásban, szívbetegségben, 2-es típusú cukorbetegségben, vég­zetes kimenetelű rákos daganatokban és szélütésben megbetegedők aránya, mint a fehér bőrűek között.

Kutatási eredmények – avagy a számok nem hazudnak

Egy másik tanulmány azt mutatta ki, hogy a 18-29 éves, egészséges bostoni férfiak és nők (orvosok és orvostanhallgatók) 36%-a D-vitamin hiányos a tél végén. Pedig sokan közülük rendszeresen szedtek multivitamint, ittak naponta legalább egy pohár D-vitaminnal dúsított tejet, és ettek ha­lat hetente legalább egyszer. Az évek múlásával a probléma egyre sú­lyosabbá válik: a vizsgálatban részt vevő 50 évnél idősebb, egyébként egészséges Boston környéki személyek 42%-ának a szervezetében nem találtak elegendő D-vitamint.

Minél idősebb az ember, annál nehe­zebben állítja elő szervezete a D-vitamint. Egy hetvenévesnek negyed­akkora a D-vitamin-termelő kapacitása, mint egy húszévesnek.

Jó hír viszont, hogy ha az idősek heti néhány alkalommal napoznak, akkor – mint mindenki más – megfelelő értéken tudják tartani D-vitamin­szintjüket.

Magas vérnyomás és a cukorbetegség

Ezt egy másik kutatás is alátámasztotta, amely szerint az 1-5 év közötti gyermekek 50%-a, a 6-11 év közöttieknek pedig 70%-a volt valami­lyen mértékben D-vitamin-hiányos. Ez új bizonyíték volt arra, hogy az alacsony D-vitamin-szint megnövelheti az amerikaiak következő generációjának tagjainál a szívbetegség és a cukorbetegség kockáza­tát.

E két betegség a legsúlyosabb egészségügyi problémáink közé tar­tozik!

A gyermekek körében már-már járványosnak tekinthető elhí­zás csak tovább rontja a helyzetet. Nemrég számoltak be arról is, hogy a nem kielégítő D-vitamin-szintű tizenéveseknek több mint 200%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy náluk idővel magas vérnyomás és ma­gas vércukorszint alakuljon ki, a 2-es típusú cukorbetegséget közvet­lenül megelőző állapot, az úgynevezett metabolikus szindróma való­színűsége pedig 400%-kal nagyobb azon kortársaikhoz képest, akiknek vérében elég magas a D-vitamin szintje.

Télen több, mint 80%-kal csökken a D-vitamin termelés

Ha összehasonlítanánk bőrünk nyári és téli D-vitamin-termelési aktivitását, azt látnánk, hogy az télen 80-100%-kal csökken – még az olyan helyeken is, mint Florida. Aki pedig a georgiai Atlantánál (azaz az északi szélesség 33. fokánál) északabbra él, annak bőre november és március között gyakorlatilag egyáltalán nem képes D-vitamint ter­melni. Kora délelőtt vagy késő délután még az egyenlítői napsütésben sem fog a bőrben D-vitamin termelődni, a napsugarak ugyanis olyan ferdén esnek be, hogy a vitamin előállításához szükséges UV-B foto­nok túlnyomó többségét elnyeli az ózonréteg.

A D-vitamin hiány és az elhízás kapcsolata

A későbbi cikkekben a járványt súlyosbító tényezők között rész­letesebben is találkozhatnak majd ezekkel a szempontokkal. Most azon­ban szeretnék röviden kitérni a problémakör egyik leginkább félre­értett elemére: a D-vitamin-hiány és az elhízás kapcsolatára.

Mivel a D-vitamin a zsírsejtekben raktározódik, azt hihetnénk, hogy akinek sok a zsírszövete, annak mindig bőven elegendő D-vitamin áll a rendelkezésére az esetleges hiány ellensúlyozására. Ez a gondolkozás­mód azonban téves, és a D-vitamin hiánya, valamint az elhízás között párhuzam vonható. Minél kövérebb valaki, annál nagyobb a hiány kockázata.

Hogy miért?

Azért, mert a D-vitamin lényegében a zsír­sejtek foglya lesz, a szervezet nem férhet hozzá. Egyik vizsgálatban elhízott és nem elhízott személyeket tettek ki azonos mennyiségű UV-B-sugárzásnak, és kiderült, hogy az elhízottak D-vitamin-szintjének növekedése mindössze 45%-a volt a normális testsúlyúaknál tapasztaltnak. Az elhízott embereknek sok esetben legalább kétszer annyi D-vitaminra van szükségük szervezetük igényének fedezéséhez. Mivel manapság az amerikaiak többsége túlsúlyos vagy elhízott, nem nehéz megérteni, miért tekinthető bizonyosnak, hogy legalább ugyanennyien D-vita­min-hiányosak. A két „járvány” együtt súlyosbodott.

Az ördögi kör

Ráadásul az elhízás gyakran együtt jár a csontlágyulással, olyan ördögi kört indítva be, amely folyamatosan növeli az elhízás, a csont­lágyulás és a D-vitamin-hiány problémáját is. Mint már említettem, a csontlágyulás heves csont- és izomfájdalommal, valamint gyenge­séggel jár. A túlsúlyosság azáltal hajlamosít a csontlágyulásra, hogy a zsírfelesleg magába zárja a napfény segítségével termelődő D-vita­mint, így az nem használható fel a csontok ásványianyag-beépülésé­hez és a sejtek egészségének fenntartásához.

Emellett az elhízott sze­mélyeknek gyakran azért is alacsonyabb a D-vitamin-szintjük, mert gyakorlati és hiúsági okokból sokkal ritkábban lépnek ki a szabadba, ami megint csak hozzájárul a probléma fennmaradásához. Ha egy el­hízott embernek csontlágyulása van, gyengesége, valamint csont- és izomfájdalmai miatt gyakorlatilag képtelen olyan testmozgást végez­ni, ami segíthetne leadni a súlyfeleslegét. Emiatt az illető elhízott ma­rad vagy újabb kilókat szed fel – ami persze tovább csökkenti a D-vita­min-szintjét, és súlyosbítja a csontlágyulást is.

Pozitívumok a D-vitamin mellett

A D-vitamin-hiány kezelésével a csontlágyulás megszüntethető, így az elhízott személy is elkezdhet mozogni. Egy nem rég készült tanulmány kimutatta, hogy az elhízott személyek D-vita­min-szintje megnövelhető azzal, ha UV-B-sugárzásnak teszik ki őket (ez esetben szoláriumozással), vagy ha több D-vitamin-készítményt fogyasztanak.

E kezelések a mozgás lehetővé tételén felül további ked­vező hatásokkal is járhatnak. A D-vita­min-hiányosság gátolja a leptinnek nevezett, étvágycsökkentő hatású hormon elválasztását, amely jelzi az agynak, hogy már elegendő zsírt fogyasztott. Ha a vérben normális értékre növeljük a D-vitamin szint­jét, akkor ez a folyamat is helyreáll. Ez a három hatás – a kevesebb csontfájdalom, a mozgás megkönnyítése az izmok erősítése révén és az étvágycsökkentő hormon egyensúlyának rendezése – már önma­gában is igen nagy hatással lehet az ember erőfeszítéseire, melyeket a fogyás és az egészségesebb életmódra való áttérés érdekében tesz.

Kiugró lehetőségek az elhízás elleni harcban

Jegyezzük meg! Persze nagyon sok kutatásra van még szükség, de óriá­si lehetőségek rejlenek abban, hogy a napból vagy mesterséges for­rásokból származó UV-B-sugárzást az elhízás elleni kezelésnél alkal­mazzuk.

Amikor az emberek kétkedésüknek adnak hangot lehetséges D-vita­min hiányuk kapcsán, mondván, hogy nem tartoznak a magas rizikó-faktorú kategóriába, mindig emlékeztessük őket, hogy csak ételek és táplálékkiegészítők útján szinte lehetetlen kielégíteni a szervezet D-vi­tamin-szükségletét.

A multivitamin kevés

Nézze csak meg Ön is multivitaminja csomagolását: fogadni mer­nék, hogy a készítmény 400 NE D-vitamint tartalmaz, amit a napi ajánlott bevitel 100%-aként tüntetnek fel. Csakhogy ez még mindig feleannyi sincs, mint amennyi kellene. Nem megoldás az sem, ha kétszere­sére vagy háromszorosára növeli a szedett multivitamin mennyiségét, mivel az a túlzott A-vitamin-bevitel miatt veszélyes is lehet.

Az étrend is csak részben jelent megoldást

Az emberek általában azt feltételezik, hogy a kiegyensúlyozott ét­renddel minden szükséges tápanyaghoz hozzájutnak. Csakhogy táp­lálékainkban igen kevés a D-vitamin. E vegyület főként az olajos húsú halakban, a gombákban (és napon aszalt gombákban), valamint az olyan, vitaminnal dúsított élelmiszerekben fordul elő, mint a tej, a na­rancslé, a joghurt és egyes gabonafélék. Igen ám, de egy pohár vitamin­nal dúsított tej vagy gyümölcslé, illetve egy adag vitaminozott étel is csak 100 NE D-vitamint tartalmaz.

Érdemes tudni: a szupermarketek zöldségosztályán található termények közt a gomba az egyetlen, ami természetes D-vitamint tartalmaz. A gomba teste az emberi szerve­zethez hasonlóan az elnyelt napfényt használja fel arra, hogy a benne lévő növényi szterolt, az ergoszterolt D-vitaminná alakítsa át. Emiatt világszerte mind több gombatermesztő teszi ki termékeit ibolyántúli fénynek, hogy még több természetes D-vitamint tartalmazzanak.

Mi a helyzet a hallal?

Egy adag (100 gramm) vadon halászott lazaccal akár 600-1000 NE-t is bevihetünk, csakhogy elég kevesen vannak olyanok, akik a hét napjainak többségén vad lazacot esznek. Egy adag tőkehalmáj olaj („csukamájolaj”) 400 NE D-vitamint tartal­maz, de még ez is kevés, és nem sokan hajlandók mindennap több adag csukamájolajat lenyelni. Ez a módszer egyszerűen nem alkalmas a megfelelő D-vitamin-bevitel biztosítására, ráadásul itt is fennállna a túlzott A-vitamin-bevitel veszélye. (A csukamáj olajban a D-vitamin mellett A-vitamin is van.)

A kereskedelmi halászat siralmas helyzete is félrevezethet ben­nünket

Néhány éve összehasonlítottuk a tenyésztett és a vadon halá­szott lazacok húsának tápanyagtartalmát. Mivel a vadon élő lazacok a D-vitaminhoz a természetes táplálkozási láncból jutnak hozzá, ahol a növényi és állati planktont alkotó teremtmények nagy mennyiségben állítják azt elő, e lazacok húsában igen sok a D-vitamin. A tenyész­tett lazacokat viszont csekély tápértékű, D-vitamint szinte egyáltalán nem tartalmazó granulált táppal etetik. Amikor megvizsgáltuk hú­suk D-vitamin-tartalmát, azt találtuk, hogy az mindössze 10-25%-a a vadon halászottakénak – ez messze nem elég a szervezet D-vitamin­szintjének megfelelő értékre növeléséhez.

Jegyezzük meg! Ahhoz, hogy a táplálékkal elegendő mennyiségű (1000-2000 NE) D-vitamin­hoz jussunk, mindennap el kellene fogyasztanunk három doboz szardí­niát, 10-20 pohár vitaminnal dúsított tejet, 10-20 tál gabonapelyhek 50-100 tojássárgáját vagy 200 gramm vadon halászott lazacot.

Rengeteg probléma, egyetlen megoldás

Vitathatatlan tény tehát, hogy az evolúció során az ember léte és egész­sége a napfénytől vált függővé. A napfény az az üzemanyag, amely lehetővé teszi, hogy a testünk D-vitamint termeljen. Ha a szervezet nem jut elegendő napfényhez, nem képes kellő mennyiségű D-vita­mint előállítani. Hogy ez miért fontos? A rövid válasz az, hogy a D-vi­tamin sokféle és alapvető módon hat az emberi egészségre. Amint a bevezetőben is említettem, úgy becsülik, hogy az amerikai lakosság 30-80%-a valamilyen mértékben D-vitamin-hiányos. A saját vélemé­nyem az, hogy a lakosság legalább 50%-ának nem kielégítő a D-vita­min-szintje, de valószínű, hogy ez az arány közelebb van a 90%-hoz.

A napfóbia károsabb, mint maga a napozás

Téves és egészségtelen az a nézet, hogy állandóan védekeznünk kell a nap ellen. E napfóbia alapján már érthető, miért szenvednek oly sokan napfényelvonással összefüggő rendellenességekben. Amikor a szervezet nem kapja meg azt, amire a sejtek működésének optima­lizálásához és az élet fenntartásához szüksége van, az óhatatlanul be­következő hanyatlás sok esetben éppen azokban a betegségekben és rendellenességekben nyilvánul meg, amelyekről napi rendszerességgel hallunk (és amelyektől a legjobban rettegünk) – ilyen például a szív­betegség, a rák, a cukorbetegség, az ízületi gyulladás, a csontritkulás, a demencia, és még sorolhatnánk. Ezek végső soron az önállóság el­vesztéséhez és rosszabb életminőséghez vezetnek.

A D-vitamin régebbi, mint az emberiség

Azt azonban még nem említettük meg, hogy a D-vitaminnal való kapcsolatunk sok millió évre, egy olyan korba nyúlik vissza, amikor az ember még meg sem jelent bolygón­kon. A D-vitamin történetének kezdetekor a Föld és lakói is még egé­szen mások voltak, mint ma. Ha visszatekintünk abba a korba, könnyebben megértjük, hogyan és miért alakult éppen így az evolúciónk, és elálmélkodhatunk azon, milyen zseniális felépítésű nem csupán az emberi szervezet, hanem valamennyi gerinces állaté is.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.