Genetikailag módosított élelmiszerek
A nemesítés bizonyos növényeket kevésbé mérgezővé tett. A keserű mandula amigdalint, egy olyan kémiai anyagot tartalmaz, amely a testben cianiddá alakul. Csupán néhány szem keserű mandula elfogyasztása már halálos lehet. A nemesítéssel viszont az amigdalin eltűnt a mandulából, így az viszonylag biztonságossá vált.
A géntechnológia azt ígéri, hogy a nemesítés fejlesztésével lehetővé válik a toxinok eltávolítása a növényekből. Ha sikerülne eltávolítani a lektineket, az alfa-amiláz inhibitort és az opioidokat, továbbá módosítani a gliadint az immunogenitás csökkentésérc, a búzából akár még biztonságos keményítő is válhatna.
Sajnos azonban a mezőgazdasági termények génmódosításának eddig nem az volt a célja, hogy az emberek számára biztonságosabbá tegyék őket, hanem hogy növeljék a toxicitásukat a rovarok számára. Az ilyen módosítások biztosan növelik a hozamot, de nem valószínű, hogy jót tesznek az emberi egészségnek.
Indokolt az aggodalom, miszerint a génmódosított gabonák sokkal mérgezőbbek az ember számára, mint a vadon termő (és már eleve toxikus) őseik.
A génmódosított élelmiszerek biztonságosságának kérdése
A génmódosítás egyik stratégiája az, hogy megvédje a terményeket a rovaroktól úgy, hogy más növényfajok által termelt növényvédő anyagokat illeszt be a termények génállományába. A legtöbb génmódosított növényt állatokon tesztelték kilencven napig, ami nyilván túlságosan rövid idő az egészségre hátrányos hatások kimutatására.
A biológiai komplexitást mutatja, hogy a látszólag ártalmatlan génmódosításoknak milyen messzire nyúló következményeik lehetnek. Kiváló példája ennek az úgynevezett „Pusztai-ügy”.
A károsodás nem a hóvirág lektinje miatt következett be, hanem azért, mert a génexpresszió megváltoztatása zavart okozott a krumpli biológiai tulajdonságaiban: a módosítás ugyanis a krumpli eredeti toxinjainak sokkal eresebb kifejeződését váltotta ki.
Az eredmény egyetlen biológust sem lepett volna meg: a génhálózatok bonyolult kapcsolatrendszerrel kötődnek egymáshoz, és a látszólag apró változásoknak szerteágazó hatásai lehetnek.
Ami mégis megdöbbentő volt, az a Pusztai felfedezéseire érkezett reakció volt: Pusztai és a kutatócsoportja elveszítette a munkáját a brit állami kutatóintézetben, a képviselőház egy bizottsága pedig támadta is Pusztait. A munkáját nem engedték publikálni, bár az újabb adatok összegyűjtése után az eredmények – egy rendkívül alapos felülvizsgálat után – mégiscsak megjelentek a Lancel folyóiratban. Pusztai az Egyesült Államokban talált munkát, a munkatársát, Stanley Ewent nyugdíjba küldték, a Lancet szerkesztőjét pedig megfenyegették. Állítólag Tony Blair akkori brit miniszterelnök és az USA akkori elnöke, Bili Clinton is nyomást gyakorolt a génmódosított élelmiszerek iparágának a nevében, hogy a megállapítások ne kerüljenek nyilvánosságra. A biotechnológiai cég beszüntette a tevékenységét.
Hogyan lehet a legjobban méregteleníteni a génmódosított gabonát? Egyék meg először az állatok! Ohióban a gőzhajó megjelenése előtt megfizethetetlenül drága volt a kukoricának a piacra szállítása, így a malacokat „sétáló kukoricának” hívták, mivel őket olcsón lehetett elhajtani a piacra. Mi pedig — pont ugyanígy – elmondhatjuk, hogy a szalonna az „egészséges kukorica”.
Összefoglalás
A 20. század nagyon sok új ötlettel rukkolt elő az élelmiszer-termelés területén. Az étel emiatt olcsóbb lett, ám a jellege is megváltozott.
Az ételkutatók kicsit a bűvészinashoz hasonlítanak: olyasmibe kontárkodnak bele, amit nem értenek teljesen, és ami olyan következményekkel jár, amit nem lehet biztonsággal előre megjósolni.
Az élelmiszer-ipari termelés következtében méreganyagok kerülnek be az ételekbe.
Nem ismeretes, hogy ezen méreganyagok mindegyike veszélyes-e abban a dózisban, amelyben jelen vannak, de ez ne nyugtasson meg bennünket, mert nem könnyű bizonyítani egy toxin egészségre káros hatását, és rengetegféle toxin kerül be az ételekbe. Biztos, hogy ezek között akadnak károsak is.
Ha azt akarod, hogy az ételed megbízhatóan biztonságos legyen, fogyasztóként előbb el kell döntened, hogy kész vagy-e otthon főzni; másodszor pedig időt és pénzt kell szánnod a kevés méreganyagot tartalmazó ételek beszerzésére. Ha egyre többen akarnak egészséges ételeket fogyasztani, az élelmiszeriparnak idővel reagálnia kell erre — mi magunk például a helyi biotermelőktől vásárolunk.
Ez nem feltétlenül drága: azt tapasztaltuk, hogy amióta az étterem és a készétel helyett otthon főzünk, drámaian csökkent az ételre költött pénz még azzal együtt is, hogy drágább alapanyagokat vásárolunk.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.