Jól nézzük meg, mit veszünk!
Jól vásárolni azt is jelenti, hogy el kell tudnunk igazodni a címkéken található információk néha érthetetlen sorai között. Minél rövidebb a szöveg a címkén, annál közelebb lesz a termék a természetes állapotához. Mivel a csomagolással ellentétben, amely csak egy marketingfogás, a címke az egyetlen tájékoztató a vásárló számára, törvény írja elő, hogy mit kell tartalmaznia.
Nem hiányozhat a termék neve, a termék összetevőinek listája, azok mennyisége, a lejárati idő, a termék készítőjének neve és a csomagolás anyaga. Az összetevőket mindig a mennyiségük sorrendjében tüntetik fel, vagyis az első összetevő a legnagyobb is. Hasonlítsuk össze az összetevők sorrendjét a különböző márkák ugyanazon termékeiben, így tudni fogjuk, melyik a jobb minőség!
Ellenségeink, az adalékanyagok: színezékek
Kikerülhetetlenek az adalékanyagok, amelyek szinte mindig a lista végén vannak. Rengeteg van ezekből, természetesek és mesterségesek egyaránt, és konzerválásra vagy az élelmiszer ízének, színének javítására használják. Kikerülni teljesen szinte lehetetlen, ezért néhány alapvető információt fontos tudni:
A színezékek (E 100-tól E 199-ig), a konzerválószerek (E200-tól E299-ig) olyan anyagok, amelyek erősítik a termék színét és meghosszabbítják a szavatosságát. Az antioxidánsok és a savasság szabályozói (E300-tól E399-ig) megelőzik az oxidációt, ezzel megelőzik annak a kockázatát, hogy az élelmiszer megsötétedjen. A sűrítők, az emulgeálószerek és a stabilizátorok (E400-tól E499-ig) segítik néhány íz kiemelését és megváltoztatják a termék struktúráját. Nem tűnnek mérgezőknek, ám nem tudhatjuk, mi történik, ha nagyon sokat halmozunk fel belőlük a szervezetünkben, vagy milyen problémákat okozhatnak bizonyos esetekben.
Tényleg csak rosszat „akarhat” az „E”?
Más anyagokról tudjuk, hogy mérgezőek és rosszat tesznek. A nitrátoknak (E251, E252) és a nitriteknek (E249, E250), amelyeket gyakran a szalámikban találunk meg vagy a csomagolt és feldolgozott húskészítményekben, az a funkciójuk, hogy leblokkolják a Clostridium botulinumot, amely egy halálos mérget termel (a hírhedt botoxot), amely kötődhet a más termékekben jelen levő aminokhoz, ezáltal rákkeltő nitrozamint termelve. A difoszfátok (E450), a triszfoszfátok (E451) és a polifoszfátok (E452) viszont a csomagolt sajtokban és gépsonkákban vannak azért, hogy puhábbak legyenek. Sokszor viszont emésztési problémákat okoznak és elősegítik a csontok kalciumvesztését.
- A szulfitok (E220-tól E228-ig) segítik meggátolni az aszalt gyümölcsök erjedését, de sokszor allergiát váltanak ki.
- A glutamát (E620, E621), amely jelen van szinte az összes készételben, a szószokban, a leveskockákban, a csipszekben, a rágcsálnivalókban, ízfokozó, de sok embernél vált ki fejfájást vagy allergiát.
- Az alginsav, az arginátok (E400-tól E405-ig] és a karragenin (E406, E407) viszont olyan adalékok, amelyek fokozzák egy termék krémességét, de nagyon negatív hatásuk van az anyagcserénkre, és allergiát is okozhatnak.
- A zsírsavak, a mono-, és trigliceridek (E471) olyan adalékok, amelyek legtöbbször a pékárukban megtalálható, feleslegesen bevitt zsiradékok.
- Az aszkorbinsav (E300) és a szójalecitin (E322) a pékárukban használatos antioxidánsok.
Tippek a hibás táplálkozás elkerülésére
Hizlaló világ a felelős?
Hogyan lehet elkerülni az elhízást egy ilyen környezetben, ahol a termékek végtelen sorban kínálják magukat, az élelmiszerek minősége borzalmas, az életmód mozgásszegény, a stressz pedig életünk legfőbb mozgatórugója?
A világ, amelyben élünk, valóban a kövérség mintáját kínálja nekünk, vagyis akaratunk ellenére olyan életmodellt nevelnek belénk, hogy elhízzunk, és azután csak keserves kínok árán tudjunk lefogyni újra és újra.
Az ember olyan környezeti és életfeltételek között kondicionálódott, amely elődünk, a Homo sapiens életét jellemezte: egy olyan típusú valóságban, amely annyira távol van napjaink világától, hogy el sem tudjuk képzelni. Ezért a manapság ránk zúduló rengeteg új betegséget a tudósok csak „civilizációs betegségeknek” hívják.
Betegségek nyomában
A nyugati társadalmakban nagyon sok betegség részben vagy teljesen a táplálkozástól függ, ez az egészséget fenyegető legnagyobb veszélyforrás. Tudjuk, hogy az érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, a rák, a csontritkulás, az ízületi gyulladás, végül pedig az Alzheimer-kór, vagy a depresszió is, amelyeknek nincs semmi látható okuk, komoly összefüggésben állnak azzal a biokémiai zűrzavarral, amelyet a táplálkozásunk vált ki.
Az ennivaló egy sajátos Janus-arcú istenség: lehet az őskáosz egyik legfontosabb alkotóeleme, de a rend, a világosság tartópillére is. Választásainktól függ, melyik oldalát mutatja nekünk, és persze, az élelmiszeripar „diszkrét nyomása” sem elhanyagolható.
Egy teljes környezeti és táplálkozási fordulatnak vagyunk az áldozatai. Túlságosan nagy és hirtelen változás ez, amelyre DNS-ünk képtelen reagálni, hiszen még mindig a 200 ezer évvel ezelőtti állapothoz alkalmazkodik. Ha a DNS és a környezeti hatások nagyon távol kerülnek egymástól, akkor a test és a szellem forradalma jön el. Ez történt a modern emberrel, aki egyre jobban ki van téve az elhízás, a betegség és a boldogtalanság veszélyének.
Étkezésünk szabályai
Vérnyomásunk ellensége: a só
A só, akárcsak a zsírok, a modern családok újabb ellensége. Elősegíti a vérnyomás emelkedését, de kevesen tudják, hogy azért csak az esetek 10%-ában tehető felelőssé. Elég csupán ellenőrizni a vérnyomásunkat, miután sót fogyasztottunk, hogy rájöjjünk, érzékenyek vagyunk-e rá (vagy készíttetni lehet egy genetikai tesztet is).
Ha a sóval megfelelően táplálkozunk, egyáltalán nem jelent veszélyt. Pontosabban az nem tekinthető 
veszélyforrásnak, amelyet a salátánkba vagy a tésztafőzéshez szükséges vízbe teszünk, hanem az, amely az egész világunkat elárasztó, nagyüzemileg gyártott élelmiszerekben található. Ezek általában agyonsózott ételek, mint a sült krumpli vagy a péksütemények.
A túlzott só fogyasztásért 75%-ban az ipari termékek felelősek a nyugati országokban. További 15% az általunk főzött ételekben található, újabb 10% pedig természetesen van jelen különböző táplálékokban. Okos gondolat csökkenteni a só fogyasztását, de még okosabb elkerülni a nagyüzemileg gyártott élelmiszereket.
Tojás
Nagyon megbélyegezték a tojásokat is, talán mert a legnagyobb tojás fogyasztó, az Egyesült Államok lakossága rosszul nevelt állatokon nő fel. Más úgy beépíteni a tojást az étrendünkbe, ha egészséges tyúkok tojjak, mivel annak magas a fehérjetartalma. Valóban nem ártalmas heti 3-4 tojás elfogyasztása, ráadásul olcsó is.
Zöldség, gyümölcs, hüvelyesek
A zöldség és gyümölcs nem hiányozhat az asztalunkról, és sokat ehetünk ezekből. Sajnos ma már a zöldségek és a gyümölcsök is hatalmas mennyiségben kapnak kémiai dózisokat. Amikor csak lehetséges, vegyünk biotermékeket, annak ellenére, hogy nincs teljes garancia a tökéletes biztonságra, de mégis egy lépcsőfokkal közelebb jutunk a vegytiszta termékhez.
A hüvelyesek rostokban különösen gazdagok, ezen kívül kalciumban, növényi fehérjében is, így nagyon fontosak táplálkozásunkban.
Bor, csokoládé és diófélék
Ha gondolkodás nélkül kellene válaszolnunk, azt mondanánk, hagyjuk el ezeket táplálkozásunkból. Csakhogy minden a mennyiségtől függ! A vörösbor nagyon jó hatással van a szervezetünkre, etanol és antioxidáns van benne, amelynek kis mennyiségben csodálatos értágító hatása van. Néhány pohár bor naponta jót tesz az egészségünknek és a kedélyállapotunknak is, különösen, ha jó társaságban fogyasztjuk.
A csokoládé is hatalmas mennyiségben tartalmaz flavonoid antioxidánsokat, de ennek fogyasztását sem szabad túlzásba vinni. Okosan kell választani, természetesen az étcsokoládé az egészséges, amelyik nem tartalmaz hozzáadott cukrot.
A dióféléket már régóta megbélyegezték azzal, hogy túl sok kalóriát tartalmaznak, de olyannyira gazdagok többszörösen telítetlen zsírsavakban, hogy segítik levinni a koleszterinszintet és elűzni az éhségérzetet. Az italok közül a zöld tea híres egészséges hatásáról, amely bővelkedik katechinben, és ott van még a kávé, amely ugyancsak tele van antioxidánsokkal, néhány tanulmány pedig összefüggésbe hozta az Alzheimer-kór, cukorbetegség és néhány ráktípus kialakulásának megakadályozásával.
Létezik egészséges táplálkozás?
Táplálkozás, mint vitatéma?
A táplálkozásnál talán nincs is vitatottabb és átláthatatlanabb téma. Egyrészt, ez természetes, mert ez mindenkinek fontos és mindenkit érdekel, ahány ember, annyi ízlés és hozzáállás. Más-részt, ez a zűrzavar meglehetősen abszurd és csak azt eredményezi, hogy mindenkinek kialakul a saját véleménye, és még a kutatások sem képesek rendet rakni a fejekben.
Ma már elfogadott, hogy a dohányzás egészségtelen és a légszennyezés káros az egészségre. De amikor táplálkozásról beszélünk, mindenféle őrületet lehet hallani…
Egészséges táplálkozás rejtelmei
Tényleg egészséges a tej, vagy pedig káros, mivel mellőzi a szénhidrátokat a fehérjék érdekében? Kinek van igaza? Aki csak zöldséget eszik, aki csak gyümölcsöt, vagy aki csak zsírokat? Vannak azok az anyukák, akik azt képzelik, hogy az általuk készített torták jót tesznek a gyermekeiknek, aztán vannak olyan apukák, akik szerint egy kis csipszbe még senki sem halt bele. Hallani olyan nőkről, akik éheztek, majd azt tanácsolják, együnk minél többet, annál jobb.
Kinek higgyünk? A gyógyszergyártó cégeknek, a gyógyfüveseknek, a személyi edzőknek, a celebeknek, a dietetikusoknak, az egészséggel foglalkozó újságíróknak vagy a barátoknak és barátnőknek, akik kipróbáltak valami tuti tippet? A magazinok és a reklámok egyre ijesztőbb termékekkel és képekkel vannak tele, szóval a világban csak úgy özönlenek a jó tanácsok.
Végül ott vannak az elmaradhatatlan orvosok, akiknek az lenne a feladatuk, hogy rendet tegyenek ebben a zűrzavarban és megnyugtassanak, ennek ellenére azt mondják, az egészségügyi problémák nincsenek összefüggésben a táplálkozással. Egy igazi, kusza labirintus, amelyből nagyon nehéz kijutni anélkül, hogy megadnánk magunkat és abbahagynánk az össze-vissza zabálást.
Tisztázzunk néhány dolgot az asztalunkra kerülő táplálék körül, hiszen minél több információval rendelkezünk, annál világosabban láthatjuk, melyik terméket válasszuk!
A gabonafélék
A régi táplálékpiramis azt tanácsolta, az étkezésünk 50%-át a gabonafélék tegyék ki, vagyis kalóriabevitelünk szinte kizárólag rajtuk alapuljon. Sok tudós állítja, hogy a gabonafélék az ember genetikájával nem kompatibilisek, mivel nyersen nem fogyaszthatók; és mivel kevés volt belőle, termeszteni kezdték, így alakult ki a földművelés.
A legjobb példája annak a teóriának, hogy az emberi szervezet számára idegen a gabona, a coeliakia 
(lisztérzékenység), amely egyre több embernél alakul ki. Ezen betegségben szenvedők olyan genetikus mutációt hordoznak magukban, amely lehetetlenné teszi számukra a glutént tartalmazó ételek fogyasztását (a glutén nagyon sok termékben jelen van, mint például a búzában, az árpában, a rozsban és a kamuiban), mert intoleránsak a gliadinra, egy fehérjére, amely a gluténban található a gluteninnel együtt. De az eredmények azt mutatják, hogy aki nem is szenved lisztérzékenységben, annak is lehet bélgyulladása, pontosan a gluténra adott válaszként. Mindez megerősíti, hogy azok a táplálékok, amelyek nem tartoznak evolúciós képletünkbe, károsak a szervezetünkre.
Jótékonyhatás
A gabonafélék nagy része, amelyeket manapság felhasználunk a kenyérben, a pizzában, a tésztában, a péksüteményekben, a kekszekben stb. annyira finomítottak, hogy teljesen hiányoznak belőlük a rostok, pedig a gabonafélékből leginkább erre lenne szükségünk.
Más tudósok szerint a gabonafélék, mivel nagyobb hatásuk van a vércukorszint-emelkedésünkre, mint a fehérjéknek, fokozzák az inzulintermelést, aminek a következménye a zsírok raktározása is. Nem kell teljesen kiiktatni a gabonaféléket az étrendünkből, mivel legalább 30-40 gramm rostra naponta szükségünk van, hogy jól működjön az emésztésünk, és hogy elősegítsük a cukrok és zsírok lassú felszívódását.
Ezeket a rostokat pusztán fehérjét, állati zsírokat, gyümölcsöt és zöldséget fogyasztva lehetetlen magunkhoz vennünk, ezért érdemes kevés gabonafélét is fogyasztani. De nem minden gabonaféle egyforma: csak a teljes kiőrlésű termékek tartalmazzák a kívánt 100%-os rostmennyiséget, és az az előnyük is megvan, hogy kevésbé agresszíven hatnak a vércukorszintre, ezáltal az inzulintermelésre.
Hús és hal
Manapság egyre több a vegetáriánus, vagy vegán életmóddal szimpatizáló, így a hús és hal egyre több vita célpontja. A hús rosszat tesz? Valóban jobb a fehér hús, mint a vörös? A hal még mindig olyan egészséges?
A neolitikus korszak előtt az ember tápláléka olyan állatok húsából származott, amelyek természetes ételeket fogyasztottak. Ehhez a típusú fehérjéhez az ember tökéletesen alkalmazkodott, maga mögött hagyva gyümölcsevő múltját.
A vadállatokban az elraktározott zsíroknak nagyjából a felét telített zsírsavak tették ki, amelyek főként a zsírszövetben halmozódtak fel. Az izmokban és más szervekben viszont nagy mennyiségű egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsav volt található. Vagyis az állatok egyes részei, amelyeket az emberek megettek, tele voltak jó és egészséges fehérjékkel, valamint zsír-savakkal. Ezenkívül az állatok elraktározott zsírmennyiségének folyamatos változása (köszönhetően a rendelkezésre álló táplálék rendszertelenségének) szinte lehetetlenné tette, hogy a húsfogyasztással nagy mennyiségű zsírhoz jussanak.
Tápláljuk génjeinket!
Minden, amit a DNS szerepéről tudnod kell a betegségek kialakulásában!
A DNS-ünket úgy képzeljük el, mint egy statikus kódot, de ez egyáltalán nem így van. A külső világból érkező információk határozzák meg, mely gének működjenek és melyek ne.
A génkód olyan, mint egy elektromos áramkör egy házban: lehetőséget ad, hogy világosság legyen, de nem rajta múlik, melyik villanykapcsoló lesz felkapcsolva és melyik nem. A kapcsolók aktiválása az egészségtől és a betegségektől függ, amelyek nagymértékben a környezetünkből jutnak el hozzánk, és persze saját választásainktól.
A géntudomány új táplálkozásra vonatkozó tanai azt mutatják, hogy az ipari élelmiszerek tele vannak kalóriával, a szuperfinomított alapanyagok kikapcsolják sejtjeink védő génjeit és működésbe hozzák a veszélyeseket.
Biológiailag teljesen alkalmatlanok számunkra, átvették a természetes táplálékok (akár növényi, akár állati eredetűek) helyét, amelyek végigkísérték az emberiség életét hosszú időn keresztül, és amelyre a szervezetünk fel is volt készülve. Ezért betegszünk meg.
Valóban eredményes a kalóriamegvonás?
A biokémiai folyamatokba a kalóriamegvonás meghatározó módon szól bele, befolyásolja az energiafelhasználást a sejtosztódás során. Más szavakkal, sokkal egészségesebbé és tisztábbá teszi az anyagcserénket. Nagyon sok múlik az inzulin és vércukorszint csökkentésén, amelyek szinte mindig a táplálékunk eredetétől függnek.
A kísérlet eredménye meglepő, de egyszerű igazságra mutat rá: azokkal a súlyos betegségekkel szemben, amelyektől tartunk, és amelyek életünk során megtámadhatnak bennünket, csak táplálkozási szokásainkat megváltoztatva tudunk védekezni.
Ideje új életet kezdenünk, hogy karcsúbbak, de legfőképpen egészségesebbek legyünk!
Mindent a zsírról és a cukorról!
Évtizedeken keresztül úgy kezelték a zsírt, mint legnagyobb ellenségünket, a nullkalóriás diéták kedvelt és talán egyetlen célpontja volt. Úgy tartották, a zsír veszély a csípőméretre és az artériák falára, a legtöbb betegség és az elhízás fő okának kiáltották ki. Manapság a tudósok kevésbé negatív álláspontot alakítottak ki: a zsírok részei a szervezetünknek, ugyanis nem mind egyformák és károsak.
Azok az egyszeresen telítetlen zsírsavak például, amelyek az olívaolajban vannak, és azok a többszörösen telítetlen zsírsavak, amelyek a halolajban, diófélékben és más olajos magvakban találhatók, nélkülözhetetlenek egészségünk számára. Hozzájárulnak a rossz koleszterinszint csökkentéséhez (LDL) és megemelik a jó koleszterinszintet (HDL), valamint csillapítják a gyulladást, amely szép lassan tönkreteszi a szöveteket, súlyos betegségeket okozva az ízületekben, de az Alzheimer-kórért is felelős.
Végül a tojásban található oly rettegett koleszterin csak részben áll kapcsolatban a vérben megtalálható koleszterinnel. A szervezetünkben levő koleszterint részben a máj termeli, a túl sok cukorra és szénhidrátra adott válaszképpen. A tojás, ha hetente 3-4 darabot fogyasztunk, tökéletesen megfelel az egészséges táplálkozás kívánalmainak.
„Rossz” zsírok
A „rossz” zsírok az elfogyasztott állatok húsával vagy állati eredetű táplálék formájában kerülnek be a szervezetünkbe (vaj, szalonna, zsíros húsok). Ezeket csak óvatosan, ésszel fogyasszuk, akárcsak a növényi olajakat, különösen a hidrogénezetteket, amelyek nem véletlenül találhatók olyan veszedelmesen nagy mennyiségben az előre gyártott élelmiszerekben, például kekszekben, mirelit pizzákban stb.
A zsírok összetett kategória. Figyeljünk, hogy ne hagyjuk el az étkezésből például az olívaolajat, amely nyersen nagyon egészséges! Mi az egészségesebb: egy marék mandula, esetleg paradió, vagy egy kis csomag sós keksz? Ösztönösen ez utóbbit mondaná legtöbbünk, mivel kevésbé zsírosnak tűnik. Pedig nem! A kekszek általában túlságosan sósak, és gyakran tele vannak rossz zsírsavakkal (omega-6, valamint gyakran hidrogénezett zsírok), amelyeket legtöbbször csak tartósítószerként használnak.
Növényi olajok jótékony hatásai
A növényi olajok szerepe az európai ember táplálkozásában is megnőtt, mert elkezdték a magvak ipari hasznosítását. Ez lehetővé teszi a termelés növekedését, és magyarázza a rengeteg, fogyasztást serkentő reklámanyagot. Az adatok viszont azt mutatják, hogy az emberek korábban csak az olívaolajat használták táplálkozáshoz (ott, ahol termett), a többi növényi olajat viszont nem (világítottak vele, dolgoztak vele, terápiás célt szolgált).
Nagyon kell vigyáznunk, mert a növényi zsírok nagyon sok termékben előfordulhatnak, először is a sütödékből és pékségekből kikerült termékekben. A minősége annak, amit eszünk, mindig fontosabb, mint a mennyiség, mert már egy kis adag egészségtelen alapanyag is azonnal kárt okoz.
Cukor
A cukor sokunk számára valóságos ördög, ellentétben a zsírral, beépülhetett az életünkbe anélkül, hogy rosszat sejtettünk volna.
Azon a mennyiségen kívül, amelyet a kávénkba, esetleg teánkba teszünk, a cukor jelen van édességekben, kekszekben, és anélkül hogy tudnánk róla, ott van nagyon sok készételben, előre gyártott élelmiszerben, például üdítőkben, gyümölcslevekben, füstölt lazacban, mustárban, ketchup-ban stb.
A szervezetünkben a cukor olyan ragasztóanyagként viselkedik, amelyet ha belerakunk egy edénybe, minden hozzáragad. Tudományos kifejezéssel glikációnak nevezzük ezt a jelenséget, amikor a cukor a fehérjéhez kapcsolódik, megváltoztatva annak formáját és funkcióját. Próbáljuk meg tehát kihagyni az étkezésünkből és hozzászokni a kevésbé édes ízekhez. Ha nem bírunk ellenállni, akkor inkább alkalmazzunk biztonságos természetes édesítőszereket, például asztíviát.
Mire figyeljünk oda?
A sok cukor közül vigyázzunk a kukoricából készített cukorral, amelynek magas fruktóz tartalma van, olcsóbb, mint a klasszikus cukor, sokkal könnyebben lehet használni és szállítani, mivel folyékony halmazállapotú] Az 1970-es években kezdtek számtalan üdítőt és más italt készíteni ebből, ugrásszerűen meg is nőtt az elhízás a lakosság körében. Bevezetése megemelte a fruktóz fogyasztást is, ezáltal, sajnos, háttérbe került a valódi gyümölcscukor, visszaesett a rostokban gazdag gyümölcsök fogyasztása, és így megerősödött a fruktóz vércukorszintre és ezáltal az inzulin kiválasztására gyakorolt káros hatása.
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.