Mi van a tányéron?
Minden, amit a gabonafélékről tudnod kell!
Több ezer éven át ismeretlenek voltak az emberi étkezésben a gabonafélék, csak a mezőgazdaság megjelenése óta terjedtek el. Nagyon sokáig természetes formában, nyersen vagy főzve fogyasztották, és így az emberi szervezet számára egy jó táplálékforrás volt, különös tekintettel a rostokra, vitaminokra, zsírokra, ásványi anyagokra, enzimekre, fitohormonokra és a több száz növényi hatóanyagra.
A kezdetleges konyhai felhasználás (darálás stb.) megjelenése után szinte minden részét felhasználták, nem veszett semmi kárba, így fogyasztották a rostréteget is, amely megvédi a mag belső részeit, és amely csak felhasználásra nem kerülő szénhidrátban gazdag.
A gabona őrlése a belső magot több millió részecskére bontja, könnyű liszt jön létre, amelyből puha és könnyű kenyeret lehet sütni. Mindennek viszont nagy ára van, mivel érzékenyen hat a táplálkozásunkra és ezáltal a szervezetünkre is: a finomítás kidobja a gabonában levő vitaminok nagy részét (a B-vitaminok legalább felét, az E-vitaminok 90%-át) és a teljes rostot. Nagyon sok okot sorolhatnék még annak érdekében, hogy feladjuk a fehér lisztek fogyasztását és véglegesen átalljunk a teljes kiőrlésűekre.
Mi a gabona szerepe étrendünkben?
Az utóbbi években sokat publikáltak arról, milyen fontos a teljes kiőrlésű gabonafélék szerepe a szervezetünkben. Például a teljes kiőrlésű szénhidrátok fogyasztása a fehér lisztek helyett csökkenti a magas koleszterinszintet, ezáltal a szív- és érrendszeri betegségek rizikóját is.
- Több teljes kiőrlésű élelmiszert, több rostot
- Rosttartalmú étrendkiegészítők
- Gabonafélék a baba étrendjébe, mire figyeljünk?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Egy harvardi tanulmány szerint azoknak a nőknek, akik naponta 2-3 adag teljes kiőrlésű szénhidrátot fogyasztanak (különösen kenyér- és gabonaféléket reggelire), 30%-kal kisebb az esélyük az infarktusra vagy más keringési betegségekre a következő 10 évben, mint azoknak, akik a fehér lisztből készülteket fogyasztják.
Egy másik tanulmány szerint azoknak, akik naponta kétszer teljes kiőrlésű szénhidrátot tartalmazó élelmet esznek, 21 %-kal kisebb esélyük van arra, hogy agyvérzés vagy szívinfarktus érje őket, azokkal szemben, akik csak hetente 2 alkalommal fogyasztják a teljes kiőrlésűt.
Rengeteg tanulmány kihangsúlyozta azt is, hogy a teljes kiőrlésűek fogyasztása csökkenti a cukorbetegség kialakulását. A rost úgy tűnik, a beleket is védi a ráktól, és segíti az emésztést.
Tények a teljes kiőrlésű gabonáról!
Amikor a teljes kiőrlésű gabonák bekerülnek egy zöldségben és gyümölcsben gazdag étrendbe, összeadódnak az oldhatatlan és oldható rostok pozitív hatásai. Először is, lassítják a szénhidrátok felszívódását, ezért alacsonyabb marad a vércukorszint, ráadásul hozzájárulnak a széklet alakulásához, és tisztítják a bélrendszert. Az oldható rost, amely a zöldségben és gyümölcsben van, segít csökkenteni a koleszterin felszívódását. A rostokban ezenkívül találhatunk még több száz fitonutrienst (növényi tápanyagot) is, amelyek elősegítik szervezetünk jó egészségét.
Miért káros a fehérje?
A fehérjét is sok támadás érte az utóbbi időben. Az étrend a halak fogyasztását részesíti előnyben, esetleg a sovány baromfit és a hüvelyeseket, és azt ajánlja, hogy csökkentsük a vörös húsok fogyasztását, mivel ezeket összefüggésbe hozták a cukorbetegséggel, a vastagbélrákkal és az elhízással.
Nem az a fontos, milyen fehérjét fogyasztunk, hanem a származása sorsdöntő. Például a vörös hús egy kiváló fehérjebomba, de tele van telített zsírsavakkal is, amelyek kártékonyak. A makréla hatalmas mennyiségű fehérjét juttat a szervezetünkbe, telítve egészséges zsírokkal, mint az omega-3. A lencse viszont kisebb mennyiségű fehérjét ad, viszont teljesen hiányoznak belőle a zsírok.
A fehérje mennyiségének meghatározása a helyes táplálkozásban még mindig nagy vitákat kelt. Általában azt ajánlják, hogy testtömeg arányában kg-onként 0,8 g fehérjét vigyünk be, vagyis a napi kalória bevitelünk 15%-át tegye ki. Ha megnöveljük a fehérjebevitelt a jelenlegi 20-25%-ával, akkor fogyhatunk, de természetesen csökkentenünk kell a szénhidrát mennyiségét.
Zöldség, zöldség, zöldség!
Szinte mindenki egyetért azzal, hogy ha megnöveljük a zöldségek bevitelét, az segít a fogyásban és jót tesz az egészségünknek. Ezért legyen a tányérunkon található tápláléknak több mint a fele zöldség.
Nagyon fontos a változatosság, válasszunk az évszaknak megfelelőt, de jó tudni, hogy a legegészségesebb zöldségek a sötétzöld levelűek, a brokkoli, a kelbimbó, a káposztafélék, illetve az összes vörös, sárga és narancssárga zöldség, valamint a paradicsom, s ez utóbbi főként főzve (néhány ritka esetben a főzés fokozza az antioxidáns-aktivitást, a paradicsomnál például a likopinét).
Ugyanazok a szabályok érvényesek a gyümölcsökre, amelyekből persze kevesebbet tanácsos fogyasztanunk a bennük levő magas cukortartalom miatt.
Minden zsír egészségtelen?
A zsírok tekintetében viszont erősen ki kell hangsúlyozni, hogy az elfogyasztott mennyiségnek nem sok köze van az elhízáshoz vagy a hozzá kapcsolódó klasszikus betegségek kialakulásához.
A zsír típusa a fontos, ugyanis a telített és hidrogénezett zsírok növelik az esélyét a keringési betegségeknek, és néhány rákos betegségnek. Kóros jelzőmolekulákként viselkednek, megváltoztatják az anyagcserét, csökkentve az inzulin hatékonyságát, ami elhízáshoz vezet.
Az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakat, különösen az omega-3-at kapcsolatba lehet hozni a betegségek ritkább előfordulásával, úgy viselkednek, mint az anyagcserénk szinkronizálói, sőt fogaskerekeinek „kenőanyagai”.
Koleszterin: tényleg az ördögtől való?
Korábban a koleszterinről is úgy írtak, mint egy nagy ellenségről, de a legnagyobb baj, hogy összetársították – tévesen – az emberi vérben található koleszterint a táplálékokban levővel. Ahhoz, hogy sok koleszterint termeljünk, nem a zsírok mennyisége, hanem azok keverése és a szénhidrátok minősége a fontos.
Néhány tanulmány szerint azok, akik rendszeresen esznek diót, ezt a zsíros és kalóriadús táplálékot, 50%-kal kevesebb esélyük van az infarktusra és keringési rendellenességekre. De ha a testtömegünk szabályozásakor a diót vagy más egészséges táplálékot nem úgy alkalmazzuk az étrendünkben, hogy közben elveszünk valami egészségtelent, akkor nem lesz pozitív hatása. Ha délután eszünk egy marék diót, aztán bekapunk egy kis csomagolt rágcsálnivalót, akkor rossz úton vagyunk.
A táplálkozás a választások minőségétől függ, és a jó hatású táplálékok beiktatásával a rosszakat kell kiütnünk.
Mire képes a zsír, három lépésben
Három nagyon fontos anyag mutathatja be, mire képes a zsír a szervezetünkben. Az első, az 1995-ben felfedezett leptin, egy olyan fehérje, amely képes szabályozni az étvágyat és a túltelítettséget. Nem sokkal ezelőtt is még azt gondolták, hogy a kövér embereknél ez hiányzik, tehát képtelenek a jóllakottság érzésére, de később felfedezték, hogy ez nem így van, inkább túl sokat is termelnek belőle, csak rosszul működik, mivel képtelenek helyes módon szabályozni az éhséget és a jóllakottságot. Ezek az emberek az ún. leptinrezisztensek. Ez sokban hasonlít az inzulinrezisztenciához.
A második az inzulin, amelyet a hasnyálmirigy termel, az a hormon, amely segíti a cukor beépülését a sejtekbe. A szerv rossz működését (erről később még lesz szó) egy olyan molekula okozza, amelyet a zsírszövet termel, a rezisztin, amely képes csökkenteni és megállítani az inzulin működését.
A harmadik, amely ezzel ellentétes hatást idéz elő, illetve fokozza az inzulinérzékenységet, az adiponektin, amelyet közvetlenül a bőr alatti zsírszövet állít elő.
Ki hajlamosabb az elhízásra?
Úgy tűnik tehát, hogy a különböző zsírok képesek különböző molekulákat előállítani, és az is látható, hogy egyénenként változó hajlandóságot mutatunk a veszélyesebb vagy kevésbé veszélyes kiválasztott molekulák iránt. Ez megmagyarázná, miért hajlamosabbak egyes betegségekre a hasonló mértékben elhízott személyek.
A közelmúltban felfedezték, hogy a zsírszövet képes magához vonzani makrofágokat, olyan sejteket, amelyek részt vesznek az immunreakciókban, képesek sokszor hatalmas mennyiségű rezisztint termelni, és ezzel csökkentik az inzulinérzékenységet. De a makrofágok, mivel immunsejtekről van szó, a gyulladások kialakulásában is szerepet játszanak.
Láttuk, hogy a zsírszövetben létrejönnek olyan molekulák, amelyek gyulladást okoznak, ezáltal a vért sűrűbbé teszik, ez pedig elősegíti a véralvadást. Ezenkívül a zsír még nagy mennyiségű atomaráz koncentrátumot is tartalmaz. Az aromatáz egy enzim, amely átalakítja a férfias női hormonokat. Ez a nőknél hatalmas ösztrogénnövekedéssel jár, vagyis annak kockázatával, hogy túlstimulálja a nagyon is érzékeny szövetet a mellben, a férfiaknál pedig erősen módosítja a férfi- és női hormonok kapcsolatát.
Az adipociták azok a zsírsejtek, amelyek a zsírszövetben találhatók, és persze az elhízott személyekben túlzott mennyiségben vannak jelen (hiperplasztikus jelenség), túl nagyra nőnek (hipertrófia), és hatalmas mennyiségű zsírsavat szabadítanak a véráramba. Az adipociták stimulálják a hasnyálmirigyet, hogy inzulint termeljen, ez pedig a zsírraktározást segíti elő a zsírvesztés helyett.
Az ördögi kör
Ördögi körrel állunk szemben, amely károsan módosítja az anyagcserét, gyulladást okoz, míg a zsír jelenléte önmagában még nem okozna különösebb problémát.
Az ilyen bonyolult helyzetekre összetett válaszokat kell adni, ha azt akarjuk, hogy ne csak egy csatát, hanem az egész háborút megnyerjük. Több mint 10 tonnányi zsír az, amelyet egy élet során elfogyasztunk, és amely átjut a bélrendszeren, ahol a táplálékok felszívása és emésztése megkezdődik. Létezhet-e ennél fontosabb anyagcsere-funkció?
Nézzük meg, mit rejt a testünk!
Még ma is akadnak az orvostudományban mechanikus nézetek, például a hidrolitikus enzimek esetében. Azt gondoljuk, hogy az infarktus pusztán egy egyszerű „dugótól” függ, amely elzárja a koszorúereket, és hogy a szív csak egy banális pumpa, olyan eszköz, amellyel, mondjuk, felfújunk egy gumicsónakot, és a bél sem más, mint egy egyszerű cső, amely befogadja és kijuttatja az ennivalót a szervezetünkből. Ezek igen durva leegyszerűsítések, sokszor ugyan hasznosak lehetnek, de amikor mindenütt átveszik az uralmat, és helyettesítik az összetett viszonyrendszereket, csak akadályt jelentenek az értelmezésben, végül még az orvos számára is felcserélhető fogalmakká válnak, ami csökkenti a munkája értékét.
Mit igényel a gyomrunk?
A gyomor-bélrendszert egyszerű csővé redukálni olyan túlzás, amely elfedi egy meglehetősen bonyolult szerv összetett működését. Idetartozik az ennivaló megemésztése, a fontos tápanyagok felszívódása, a méregtelenítés és a nem befogadott dolgok felhasználása. A bélrendszer, annak ellenére, hogy anatómiailag valóban csupán egy cső, igazából inkább barikádra hasonlít, amely szűrőfunkciót lát el a testünkben: összeköti a külső és a belső pólust; a bélrendszer engedi be a vérbe a szükséges anyagokat; míg a vért veszélyeztető dolgokat egyenesen „kisöpri”.
Ha ez a funkció kevésbé működik, akkor áteresztőbél-szindrómáról beszélünk, azaz létrejöhetnek a gyulladásos patológiás betegségek, mint a pikkelysömör és az ízületi gyulladás.
Ha a bélrendszer olyan, mint egy „levesszűrő”, és nem képes állandóan kinyomni magából a mérgező anyagokat, akkor a sok méreganyag és molekula aktiválja az immunrendszert, és elkezdik bombázni a májat, ahová a táplálék beérkezik. Az így megterhelt máj detonátort játszik, és lehetőséget ad különböző gyulladásos és elhízással járó megbetegedéseknek.
Hasznos baktériumok?
A bélrendszerben megszámlálhatatlan mennyiségű láthatatlan, titokzatos vendég lakik, csendben meghúzódva. Ez a nagy, mikroorganizmusokból álló, nagyon aktív massza a tudomány mai állás-pontja szerint igazi ökoszisztéma, amely rengeteg fajból áll, és a bélrendszer nyálkahártyájával együtt nagyon erős védőfalat képez immunrendszerünkben. A baktériumok, amelyeket bélrendszerünkben vendégül látunk, kiterítve egymás mellé befednének egy legalább 250-400 m² nagyságú területet.
Amikor a bélrendszerünk ökoszisztémájában levő összetevők egyensúlyban vannak, a test a legjobbat, a maximumot nyújtja az immunrendszer működése révén az egészség megőrzésében és az anyagcsere-működésben. A baj az, hogy nagyon kényes és érzékeny ökoszisztémáról van szó, amely folyamatosan különböző veszélyeknek van kitéve, mint például az alkohol, a finomított élelmiszerek, a stressz és az antibiotikumok (ez utóbbiak vannak az élen). A mikroorganizmusoknak a bélrendszerben igazán fontos szerepük van, szabályozzák az elfogyasztott ételekből a tápanyagok felszívódását, anyagcserénket pedig jórészt az határozza meg, milyen az egyéni bélbaktérium-összetételünk.
A bélrendszer alapvetően 57 különböző baktériumot tartalmaz, ehhez még egyénenként hozzáadódnak saját „beszállított” baktériumaink, amelyek összekeverednek a meglevőkkel. Ügy tűnik, hogy eme mikroorganizmusok (együttesen a bélflóra) DNS-e képes arra, hogy reakcióba lépjen a genetikai kódunkkal, lehetővé téve ily módon egy másik epigenetikus szabályozást. Vagyis, befolyásolja, hogy melyik gén vegyen részt egy folyamatban.
Bélflóránk, a mi védelmezőnk
A legújabb tanulmányok a molekuláris biológia helyett a bélflóra és szervezetünk fiziológiájának bonyolult kapcsolatára koncentrálódnak. Így felfedezték, hogy néhány betegség esetén, mint például az elhízás és a cukorbetegség, bélflóránk nagyon fontos szerepet játszik a betegség kialakulásában, így tehát a lehetséges megelőzésben is. Úgy tűnik, a baktériumok és a bél-flórát körülvevő idegrendszer kölcsönhatásban állnak. A belet „második agynak” is nevezzük, pontosan a hatalmas kiterjedésű ideghálózat miatt, amely folyamatosan kapcsolatot tart a központi idegrendszerrel.
Nem véletlen, hogy az antik világban az érzelmi élet központjának a szívet és a hasat tekintették, hiszen mindkét szervünkre nagy hatással vannak érzelmeink. A baktériumok képesek arra, hogy olyan gyulladáskeltő anyagokat termeljenek, amelyek nemcsak a bélfalra vannak hatással, de az idegekre, és ezáltal az agyra is. A bélflóra képes a táplálék anyagcseréjére is hatást gyakorolni, ez pedig befolyásolja az energiaraktározást, vagyis a zsírfelhalmozódást. Összefoglalva, bélrendszerünkben olyan baktériumok élnek, amelyek képesek arra, hogy megvédjenek, ha megfelelően működnek, de ha rosszul működnek, akkor meg is betegíthetnek, vagy hozzájárul-hatnak elhízásunkhoz.
Az egészséges bélrendszer segít a fogyásban
A kutatások során tehát egyre több olyan tényező merül fel, amelyek igazolják a betegségek és a kövérség ugyancsak bonyolult kapcsolatát. Például már igen régóta tudjuk, hogy az elhízásban szenvedők bélrendszere sokkal hosszabb, mint a soványaké, vagyis a normális testtömeg indexükké. Ez megmagyarázza a jóval nagyobb energiafelhasználást, és azt is, miért van az, hogy nagyon sok elhízásban szenvedő egyáltalán nem eszik többet, mint normál testsúlyú társai.
Az elhízásban szenvedők baktérium-ökoszisztémája valószínűleg kedvezőtlen a bélben, hiszen gyulladásra ösztönzi a szöveteket és káros az anyagcserére. Ez már fiatalkorban kialakulhat, és az évek során lehetővé teszi a zsírfelhalmozódást.
A zsírtöbblet és a megromlott baktériumflóra kapcsolata még nem teljesen világos, de az biztos, hogy egy egész ellenséges hadsereg jelenléte a bélben ugyancsak megnehezíti a kilók elvesztését. Az elhízás és a túlsúly tehát már a bélrendszer egészségét veszélyezteti.
Zsír nélkül hosszabban és egészségesebben élünk?
Tudja meg miért van kitéve háromszoros rizikónak az elhízott ember!
Az elhízott ember esetében sokkal nagyobb a rizikója annak, hogy komoly betegség támadja meg. A túlsúly és az elhízás elősegítik az összes súlyos betegség kialakulását, mint például a csontritkulás, talán, mert a hatalmas súlyt a csontok képtelenek megtartani, és túlterhelődnek.Mindkét nem körében bebizonyított tény, hogy az elhízással nő az elhalálozási esély a normál testsúlyúakhoz képest. A súlyfelesleg felgyorsítja az öregedési folyamatokat, különösen, amikor összekapcsolódik a cukorbetegséggel. Legjobban a keringési rendszerünket roncsolja. A túlsúlyosaknál nagy az infarktus veszélye. A vérnyomás túlságosan magas azokéhoz képest, akik normális testsúllyal bírnak.
Elhízással kapcsolatos betegségek
- 2-es típusú cukorbetegség (diabétesz)
- Magas vérnyomás
- Szív- és érrendszeri megbetegedések
- Infarktus,
- agyvérzés
- Kóros vérzsírösszetétel
- Zsírmáj (szteatózis)
- Epekő
- Éjszakai légzéskimaradás (apnoe)
- Csont- és ízületi gyulladások
- Depresszió
- Rák
- Meddőség
Az elhízás egyenes út a betegséghez?
Létezik egy nagyon erős kapcsolat az elhízás és a cukorbetegség között is, és a folyamatos vércukorszint-emelkedés megnöveli a keringési betegségek lehetőségét. Más szóval, ez egy önmagát erősítő folyamat. A szív- és agyi keringési betegségek rontják agyunk működését, elősegítve a leépülést.
Néhány tanulmány kimutatta, hogy a testtömegindex 1-2 pontos növekedése 36%-kal emeli meg a nőknél az Alzheimer-kór rizikóját. Az elhízás és a magas vércukorszint megnöveli a rák (különösképp a mellrák) kialakulásának esélyét is, és hatással van a méhnyálkahártyára, amely a zsírszövetben elraktározott magas ösztrogénszintből adódik.
Rettegett ellenség: a rák
Vannak másféle mechanizmusok is, amelyek növelik a rák lehetőségét az elhízott embereknél. Rengeteg tanulmány foglalkozik a vastagbél- és a veserákkal. Egyetértenek azzal kapcsolatban, hogy a túlzott energiabevitel – a cukor – a rákos sejteknek még több energiát ad, mintegy extramennyiségű üzemanyaggá válik, ezért a rákos sejtek gyorsabban terjednek.
Az elhízás elszenvedője: a máj
Vannak másféle területek is a szervezetünkben, amelyeket az elhízás veszélyeztet. A máj például egy olyan szerv, amely az elhízással rongálódik, valódi átalakuláson megy át. Szó volt már a szteatózisról: a zsír a szervezetünkben felhalmozódik, beépül a májszövetbe, amelyet ezáltal átalakít, és rontja a funkcióját. A zsírmáj így rengeteg, az elhízásból eredő súlyos betegségnek lesz a központja, mivel a reakciói gyulladásokat váltanak ki az emberi szervezetben.
Mi állhat a légzészavarok mögött?
Amikor meghízunk, gyakran olyan problémák léphetnek fel, mint az éjszakai légzéskimaradás, az ízületi fájdalmak, a csontritkulás, a sebészeti beavatkozást igénylő epekő, a meddőség vagy a terhesség közben fellépő problémák, a depresszió, sőt még az öngyilkosságok is idesorolhatók (utóbbi azért, mert az elhízással együtt járnak a szocializációs gondok: sokkal nehezebb jó karriert csinálni, kevésbé tetszünk magunknak és másoknak).
Vége az egészségnek, odafigyelés nélkül!
Az elhízás teret ad súlyos betegségek kialakulásának, ezáltal megemeli az elhalálozás veszélyét is. Ezen tények miatt nem is olyan régen néhány amerikai tudós kijelentette, hogy a XXI. században várható lesz egy általános és nagy átlagéletkor-csökkenés. Az új generációk rövidebb ideig élhetnek majd, ráadásul rosszabb életet, mint elődeik. Először fordulna elő az emberiség történetében, hogy az ok nem más, mint az életmódunk és a táplálkozásunk.
Az elhízás ráadásul kedvezőtlen hatással van a különböző életkorú egyénekre. Az időseknél komplikálhatják a súlyos betegséget, ezáltal gyógyszerfüggőkké teszi őket, és drasztikusan megnöveli egészségügyi kiadásaikat is.
A felnőtteknél rombolja az egészséget és csökkenti a hosszú élet esélyét, ráadásul érzékennyé és zaklatottá teszi őket.
A kamaszoknál és a gyerekeknél azonfelül, hogy tönkreteszi fizikai alkatukat, az elhízás negatívan hat a pszichéjükre is: elvesztik az önbizalmukat, egyre jobban elszigetelődnek, és olyan betegségek léphetnek fel, mint például az egyébként felnőttekben kialakuló 2-es típusú cukorbetegség.
Hiába dugjuk a fejünket a homokba, ezeket a gondokat meg kell oldani. Senkinek sincs mágikus ereje és képessége ahhoz, hogy megállítsa a zsírhullámot, amelyben kezdünk megfulladni, de az látható, hogy amit eddig tettünk, teljességgel elégtelen volt.
Trükkök a zsír legyőzésére
5 praktikus stratégia a sikeres fogyáshoz
Itt az ideje, hogy megtanuljunk néhány trükköt, hogyan lehet lefogyni egyenletesen és biztosan. Praktikus stratégiák következnek, amelyek nagy hatással lesznek a szokásainkra. Ahhoz, hogy lefogyjunk, válasszunk egy kisméretű tányért, rakjuk tele azokkal az ételekkel, amelyekről eddig szó volt, és csak azt fogyasszuk el!
- Mindig kerüljük a dobozból való étkezést, tegyük át az ennivalót átlátszó üvegekbe, hogy lássuk, mennyit fogyasztunk!
- A gyomornak legalább 20 perc szükséges ahhoz, hogy megértse, jóllakott. Adjunk időt a szervezetünknek, ráadásul az emésztésnek sem tesznek jót a nagy falatok. (Az ennivalót meg kell rágni, hiszen akkor minek vannak fogaink?!)
- Adjunk magunknak időt arra, hogy megegyük az ennivalót, ne habzsoljunk gyorsan! Ha szükséges, ellenőrizzük órával, hogy legalább 20 percet töltsünk az étkezéssel! Hasznos 3-4 mély lélegzetet venni, mielőtt elkezdünk enni, mivel ez stimulálja a bolygóideget, és csökkenti az étvágyunkat.
- Minden diabetikus ennivalót kerüljünk el! Ha nem bírunk cukor nélkül élni, akkor használjuk az egyetlen nem káros anyagot, a sztíviát, amelyet már Európában is lehet kapni.
Válogassuk meg kivel eszünk!
A közös étkezés egyike azon szokásoknak, amelyek az embert társas lénnyé teszik.
Amikor társaságban eszünk, elveszítjük a kontrollt. Egy tanulmány szerint a páros étkezések során 35%-kal fogyasztunk többet. Ha már négyen ülünk az asztalnál, akkor 75%-kal, és ha valami ünnep folytán hatan vagy heten, akkor 95%-kal fogunk többet enni. Annak ellenére, hogy a kalóriák nem számítanak, ezek az extra táplálékok évente legalább 70 ezer kcal többletet képviselnek (ez évente 10 kg pluszt jelent). Ma már a nélkülözés nem annyira jellemző, mint régen a nagy családok körében, amikor meg kellett osztani azt a kevés ennivalót is.
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.