A fogszuvasodás és annak következményei
Fogszuvasodás (káriesz)
Fogszúnak (káriesz) a fognak a szájüreggel érintkező felszínén kezdődő, a felszínről a mélybe tovaterjedő idült folyamatot nevezzük, melynek lényege a kemény fogszövetek roncsolódása. Ennek következtében – hacsak nem kezdik idejében kezelni a fogat – a szájüregből kiindulóan előbb-utóbb befertőződik a fogbél (pulpa), majd ennek eredményeként gyulladásos elváltozások indulnak a fogbélben is.
A zománcon támadó káriesz körülbelül 50-szer gyakoribb a zománcréteg alatti fogcement elsődleges szuvasodásánál. Ez utóbbit elsődlegesen csak idősebb személyeken lehet észlelni. A cementrétegben kezdődő káriesz ritka kivétel.
Mit kell tudni a fogszuvasodásról?
A fogszú általában az anatómiai korona körülírt helyén támad, mégpedig a fogfelszín gödröcskéiben és barázdáiban. A gödröcskék és barázdák jellegzetesen a többcsücskű, úgynevezett „rágófogak” (nagy- és kisőrlők) rágófelszínén fordulnak elő, s részben áthajlanak a nagyőrlők szájüreg felőli felszínére.
Ezeket a gödröcskék és barázdák nem öntisztulók. A fogak öntisztulása rágás közben, a fogsorok zárásakor a szemcsés-rostos anyagokat tartalmazó ételpép súroló effektusának a következménye. A káriesz a fogak lepedékkel fedett felszínén alakul ki.
Mi okozhatja a fogszuvasodást?
A lepedék (plakk) köztianyagba ágyazott mikroorganizmusok szövetszerű konglomerátuma. Vékony rétege szabad szemmel nem látható, a tömegesebb lepedék azonban jól észlelhető. Klinikai tapasztalatok szerint a kárieszes lepedék többnyire színtelen, illetve szürkésfehér; az emberi szájban gyakorta látható barnás színű lepedék kárieszkeltő jelentősége csekélyebb.
- Miért szükséges leszedetni a fogkövet?
- Mi a teendő egy bölcsességfog eltávolítása után?
- 7 hétköznapi élelmiszer, ami jót tesz a fogaknak
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A lepedék szerkezete, összetétele függ attól, hogy mióta tapad a fogon. A köztianyagban – vegyhatásától függően – mészsók csapódhatnak ki, fogkő képződik. A gödröcskékben, barázdákban, illetve a fog sima felszínén a káriesz különböző időben kezdődik. A maradófogak közül leghamarabb a gyermekkorba legkorábban áttörő, első nagyőrlőn támad; az alsón többnyire előbb, mint a felsőn.
A szuvasodás kialakulása
A káriesz első jelei a zománc felszínén észlelhetők: a zománcfelszín elveszíti gyöngyházszerű fényét, áttetszőségét, majd simaságát. Színe, külleme igen csekély kiterjedésű területen megváltozik, krétaszerűvé válik. A krétafolt a zománc káriesz első biztos klinikai jele.
A krétaszerű folt keletkezése után az, hogy milyen gyorsan terjed a kariesz, függ az egyén (és a fog) életkorától, a fog szerkezetétől; ezeken túlmenően pedig a szúkeltő faktorok jellegétől, mennyiségétől és behatási idejétől. Általában azt mondhatjuk, hogy idősebb fogon lassabban terjed. Minél jobban mineralizált a fog (minél nagyobb az ásványianyag-tartalma), minél tökéletesebb a szöveti struktúrája, annál lassúbb a kariesz terjedése. Ha gyorsan terjed a káriesz, a krétaszerű foltot hamar követi a zománc teljes szétesése, az üregképződés.
Mire figyeljünk oda fogmosáskor?
E folyamat során előbb az ásványi anyagok tűnnek el a majdani lyuk helyén, ezt követően pedig elpusztul a csontszövet szerves váza is. Térbeli kiterjedését illetően, attól függően, hogy milyen mélyre terjed a szuvasodás, a következő megkülönböztetések használatosak. Előbb csak a zománcon látható a szuvasodás, de üregképződés még nincs. A következő fázisban, a zománcrétegben már üreg található, amely éppen csak eléri a cementréteget (a dentint).
Ezt követően a szuvasodás a cementben halad előre és előbb-utóbb ott is üreg képződik. Ha a folyamat betör a fogbélbe (a pulpába) és a pulpa a szuvas üregen, gócon át érintkezik a szájüreggel, akkor már caries penetransról beszélünk. Ez utóbbi a pulpa heveny klinikai tüneteket (főleg fájdalmat) okozó megbetegedésével társul. A tejfogak szuvasodása nem különbözik érdemben a maradókétól.
Honnan ismerhetjük fel a szuvasodást?
Kezdődő káriesz esetén fájdalmat vált ki a hideg- és meleginger is, de különösen a szájüreg 38°C körüli hőmérsékleténél hidegebb ételek és italok. Hasonló érzést kelt az erősen sózott étel is, a fájdalmat azonban a tömény formában fogyasztott édesség váltja ki leginkább (cukor, cukorka, lekvár, méz, aszalt gyümölcs stb.). A zománc szúja nem okoz fájdalmat, a megtámadott fog mégis érzékennyé válhat.
Az így keletkező fogfájás nem éles fájdalom formájában jelentkezik, hanem sajgásként; soha nem támad magától, hanem mindig külső inger váltja ki. Hasonló szubjektív jelenségekkel jár a cementrétegbe terjedő káriesz; ez esetben azonban már csekélyebb inger is elegendő a fentebb leírt fájdalomreakció kiváltására.
A káriesz felismerése
A beteg vizsgálatakor már a puszta megtekintés során észlelhető a fog felszínén látható elszíneződés, illetve ha már kialakult, akkor a lyuk, az üreg is. Fontos diagnosztikai eszköz a finomra hegyezett szonda is, amellyel a kialakult üreg jól kitapintható, körbejárható. A fogfelszíntől távolabbi, a gyökerekben kialakult szuvasodás kimutatására a röntgenvizsgálat szolgál.
Vizsgálatkor nagy gondot kell fordítanunk meglevő tömés vagy korona szélén keletkező újabb szuvasodásra. Ha a tömés szélén megakad a vizsgáló szonda finom hegye, ha a koronaszél alá tudunk hatolni, a legtöbb esetben másodlagos kárieszt diagnosztizálhatunk, amelyet a pulpa életben tartásának érdekében mielőbb el kell látnunk.
A szuvasodás elterjedtsége, gyakorisága
A szuvasodás előfordulásának jellemzésére általában két adat használatos:
- A kárieszben megbetegedett személyek többnyire százalékban megadott arányszáma (tekintet nélkül egy-egy személy szuvassá lett fogainak számára); ezt káriesz-frekvenciának nevezzük.
- A kárieszben megbetegedett fogak száma. Ebben a vonatkozásban kárieszben megbetegedettnek tekintjük nem csupán a lyukas fogat, hanem a tömöttet és a hiányzót is (amennyiben hiányának más okát nem tudjuk). Ezt a számot – azaz a lyukas, megvolt, de feltehetően a káriesz, illetve a következményes megbetegedései folytán eltávolított, tehát hiányzó, valamint a tömött fogak együttes számát – DMF számnak (decayed=romlott, missing=hiányzó, filled=tömött) nevezzük.
Különböző korokból származó exhumált tetemek fogászati vizsgálatából kiderült, hogy a káriesz szinte az emberiséggel egyidős, de a történelem előtti korokban csak elvétve, a történelmi időkben is csak ritkán fordult elő, viszont az utóbbi másfél évszázad alatt oly mértékben terjedt el a civilizált országok lakossága körében – így hazánkban is -, hogy ma népbetegségnek minősül.
A fokozódó elterjedés okait illetően e helyen csak röviden kívánjuk említeni a civilizációt s a társadalmi és életformáknak ezzel összefüggő változásait. A jelenkorban a káriesz-frekvencia a civilizált országokban közel 100%-os; a káriesz-intenzitást illetően azonban különbségek találhatók az életmódtól, a gazdasági jóléttől függően.
A szuvasodás kialakulását befolyásoló tényezők
A táplálkozás. A káriesz körfolyamatában az első lépés a lepedékben lejátszódó szénhidrátbomlásból keletkező savak korróziós hatása a zománcra. Ennek megfelelően szoros kapcsolatnak kell fennállni a táplálkozás és a káriesz elterjedtsége között. A primitív népek általában szuvasodástól mentesek maradnak teljesen vagy nagyobb részükben mindaddig, míg megszokott primitív életformájukat és primitív táplálkozási szokásaikat megtartják. Nagy jelentősége van a táplálék összetételének.
A cukornak és az édességeknek a legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak a főétkezések keretében fogyasztja az ember, hanem étkezések között is. Ennek káros – szúkeltő – hatása a fogazatra egyértelműen bizonyított. Alig lehet kétes, hogy a cukor és édességek fokozott fogyasztásának lényeges szerepe van abban, hogy hazánkban az utóbbi 50 esztendő folyamán lényegesen nőtt a káriesz-intenzitás.
Hogyan táplálkozzunk helyesen?
A táplálék összetétele jelentős hatással van a kialakuló, a fejlődő fogszövetek szerkezetére és az ásványianyag-rétegek kialakulására is. Ezért – a jó, szúval szemben ellenálló fog képződése érdekében – optimális táplálkozást kell nyújtani a fejlődő szervezetnek.
Ásványi sók és nyomelemek szerepe. Ami a Ca-, Mg- és P-ellátást illeti, a vegyes táplálék, amelyet a civilizált ember – így honunkban is – fogyaszt, biztosítja a megkívánt szintet. Több mint 60 éve ismert, hogy a fokozott fluorfelvétel védelmet nyújt a káriesszel szemben. Jobb a lakosság fogazata olyan vidéken, ahol az ivóvíz literenként körülbelül 1 mg fluoriont tartalmaz, mint az egyébként azonos körülmények között élő, de 0,5 mg/ liter szintnél alacsonyabb fluortartalmú vizet fogyasztó lakosságon.
Ez a védő hatás azokon érvényesül teljes egészében, akik a fluorban dúsabb vizet születésük, illetve kora gyermekkoruk óta folyamatosan fogyasztják. Kedvező fluorszint mellett a lerakódó apatitkristályok egy része nem hidroxil-, hanem fluorapatit, amely a zománcfelszínt ellenállóbbá teszi savi oldószerekkel szemben.
Mi a szerepe a nyálunknak?
Hígítja, mossa a fogra rakódó lepedéket és az abban keletkező savakat, amelyeket puffer-hatásánál fogva semlegesíteni is tud. Kalcium-és foszfortartalma lehetőséget nyújt, hogy a demineralizált zománcfelszín ott, ahol hozzáfér a nyál, remineralizálódjék. Ez védelmet jelent a szuvasodással szemben.
Civilizáció, urbanizáció. A civilizáció egyik kísérője a fokozódó urbanizáció, mely eddig mindenütt a káriesz-intenzitás fokozódásával járt.
A fogszuvasodás megelőzése
A káriesz-profílaxis elvi lehetőségei a következők: 1. fokozható a fog ellenállása a kárieszt létrehozó ártalommal (ártalmakkal) szemben; – 2. csökkenthető a fogra ható kárieszt eredményező külső ártalom is.
A fogak szuvasodással szembeni ellenálló képességének növelése. Minthogy a fogfejlődés az intrauterin élet korai szakában kezdődik, már a terhes nőnek olyan táplálékot kell nyújtanunk,
amely a fogcsírák optimális kialakulásának, a fogcsírákból fejlődő egyes fogak optimális differenciálódásának kedvez. Ennél sokkal fontosabb a már megszületett csecsemő és kisgyermek kielégítő táplálása. A fogak érése során a fogak kalcium-, foszfor- és fluoratomokat vesznek fel, amelyek az apatit-váz egyes csomópontjaiba épülnek be.
A mérsékelt égövben literenként mintegy 1,1-1,2 mg-ra kell emelni az ivóvízben a fluor töménységét; a célra akármilyen fluorid-só alkalmas. A leggyakrabban a NaF használatos. A megkívánt fluorfelvételt elérhetjük tabletták rendszeres adásával vagy a konyhasóhoz történő fluor adásával.
A fogakra ható, kárieszt okozó külső ártalmak csökkentése, elhárítása
A fogon megtapadt lepedékben élő mikroflóra megsemmisítése, csökkentése, illetve e mikroflóra összetételének oly megváltoztatása, mely megsemmisíti, illetve legalább lényegesen kedvezőtlenebbé teszi a kariogén csírok életfeltételeit (szelektív hatás a szúkeltő csírokra). A mikroflóra életterét alkotó lepedék keletkezésének megakadályozása, a már képződött lepedék mielőbbi maradéktalan vagy lagalábbis túlnyomó részbeni eltávolítása.
A mikroflóra tevékenysége során keletkező, a fogat károsító közti- vagy végtermékek megsemmisítése, eltávolítása vagy semlegesítése; – a lepedékben végbemenő fermentativ folyamatok fajlagos gátlása; – a fog izolálása környezetétől felszínéhez kötődő anyagokkal.
Fontos a helyes szájápolás
A mindennapos egyéni szájápolás alkalmas a mikroflóra lényeges csökkentésére (ha célszerűen végzik), mert csökkenti a fogakon megtapadó lepedék mennyiségét. Legismertebb módja az egyéni szájápolás; eszközei a fogkefe, a fogpor vagy a fogpaszta és a szájöblítésre használt folyadék.
A célszerű fogápolás megköveteli a fogak gondos tisztítását kefével és alapos öblítését bőséges folyadékkal – minden étkezés után, azonnal az étkezés befejeztével. A fogkefélést meg kell tanulni, hogy célirányosan végezhesse az ember. Alig ér valamit, ha a kefét a fogak rágófelszínével párhuzamosan húzogatják a szájpitvarban előre-hátra.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.