• belső fül
• fül

Mit kell tudni a hallásról és annak betegségeiről?

Fülünk részei

A fül a hallás és egyensúlyozás páros szerve. Három részből áll: külső, kö­zép- és belső fülből. A külső fület a fülkagyló és a hallójárat alkotja, me­lyet a középfülhöz tartozó dobhártya határol a dobüreg felé. A középfül a dobhártyával elválasztott, a hallócsontokat tartalmazó levegővel telt üreg, melynek feladata a hanghullámok továbbítása és erősítése a belső fül felé.

A belső fül egy csontos tokból és hártyás részből álló bonyolult üregrend­szer, mely magában foglalja a halló és egyensúlyozó apparátust. A halló­rendszert a belső fülben a csiga képezi, melynek feladata a középfül felől érkező hanghullámok felfogása és átalakítása elektromos jelekké, melyek azután a hallóidegen keresztül az agy felé haladnak és eljutva a hallókéreg­be, kialakulhat a hangérzet, a hallás.

Az előzőekben sematikusan vázolt hallórendszer bármely részének sérülése, megbetegedése átmeneti vagy végleges és különböző mértékű hallás csökkenést okozhat.

Vezetéses típusú halláscsökkenés

Savós közép fülhurut heveny vagy idült formája. Az orrgarat elzáródása miatt vagy allergiás alapon fülkürt funkciózavar keletkezik, melynek következ­tében a dobüregben különböző sűrűségű folyadékgyülem képződik. En­nek leggyakrabban egyetlen tünete a halláscsökkenés, fülfájdalom nélkül.

A betegség korai felismerése és kezelése nagyobb gyermekek, felnőttek esetén nem okoz nehézséget, hiszen jelzik halláspanaszukat. A diagnosz­tizálás a fültükri kép és a hallásmérés alapján egyértelmű. A nehézséget fülészeti szempontból a kisdedek, illetve az óvodás korúak jelentik, hiszen ők még döntő többségükben nem élik át halláscsökkenésüket és így nem jelzik szüleiknek, környezetüknek rosszabb hallásukat.

Mire kell odafigyelni kisgyermeknél?

Általában a szülők veszik észre, de ezekben az esetekben is csak bizonytalan feltételezéssel fordulnak fülész szakemberhez. A panaszok általában a televízió nézéssel kapcsolatosak, hiszen ezek a gyermekek környezetüknél hangosabban hallgatják, illetve nem figyelnek az átlagos hangerősségű szülői vagy kör­nyezeti hangokra.

Azt azonban meg kell említeni, hogy tapasztalataink szerint az esetek jelentős része szűrővizsgálatok nélkül nem kerül szakem­berhez, és ennek a későbbiekben, akár maradandó halláscsökkenés is le­het a következménye. Ha a savós középfülfolyamatot időben felismerjük, akkor gyógyszeres terápiával vagy kisebb műtéti beavatkozással a hallás rendezhető.

Abban az esetben, ha ez nem történik meg, elindul egy olyan, gyakran visszafordíthatatlan folyamat a középfülben, mely a későbbi élet­korban már akár krónikus középfül-betegséghez is vezethet. Ezeknek az eseteknek a döntő többségében nem tudjuk a hallást az eredeti állapotába visszaállítani. Ilyenkor olyan műtéteket kell végeznünk, melyek a tartós gyulladásos állapot megszüntetését célozzák.

Hogyan előzhető meg a betegség és annak következményei?

A betegség következménye­inek kialakulása megelőzhető, ha a felismerés a betegség minél korábbi szakaszában történik meg. Célunk felhívni a figyelmet ezeknek a tünet­szegény, de elhanyagolás esetén szövődményes eseteknek az elkerülési lehetőségére, hiszen gyermek háziorvos, védőnő, óvodapedagógus, szülő és a fül- orr-gége szakorvos csak együttesen képesek az időben történő fel­ismerésre és a fenyegető állapot megoldására.

A hallás különböző életkorhoz kötött szűréseit egészségügyi miniszteri irányelv szabályozza, mely szerint a gyermekeknél újszülött, egy-, három- és ötéves korban kell hallásvizsgálatot végezni. Tapasztalataink azt mutatják, ha ezek a szűrések jól és pontosan működnének, nem lenne ilyen nagyszámú középfülbeteg, akiket későbbi életkorban operálni kell. Úgy véljük, hogy a korhoz kötött hallásszűréseket komolyabban kell vennünk, meg kell terem­teni azokat a feltételeket, amelyek segítségével ez a munka megvalósulhat.

Idegi típusú halláscsökkenés

Az előbbiekben a középfül-betegségek egyik alattomosnak számító, tü­netszegény megjelenési formáját ismertettem. Ettől lényegesen eltérnek az idegi típusú halláscsökkenések. Ilyenkor a belső fül, illetve attól cent­rálisán fekvő idegelemek sérültek. Megjelenési formája lehet veleszületett vagy szerzett.

Azoknál az újszülötteknél, akik ezekbe a csoportokba tartoznak, feltét­lenül el kell végezni az objektív hallásszűrést, mert közöttük gyakrabban fordul elő hallássérült, mint az egészséges populációban.

A jövőben ezt minden újszülött osztályon be kell vezetni, és le kell mérni születés után minden gyermeket, hiszen a hallássérültek mintegy fele nem a fent emlí­tett rizikócsoportból kerül ki, hanem az egészségesnek vélt populációból.

Fontos a korai és helyes felismerés

A hallásszűrés egy gyors, objektív, úgynevezett otoakusztikus emissziós mód­szerrel történik, mely kivitelezésének időtartama gyermekenként optimá­lis feltételek mellett átlagosan öt perc. Akiknél emissziós válasz nincs, azo­kat a csecsemőket újra mérjük egy-két hónapos korban. A hallást, illetve a sérülés mértékét hat hónapos korig meg kell állapítani, mert minél később derül ki a hallássérülés, annál nehezebb a rehabilitáció.

Ha a kétoldali hal­láscsökkenés mértéke eléri vagy meghaladja a szociális küszöböt, akkor a megfelelő digitális hallókészülék kiválasztása után elindulhat a hallás-be­szédrehabilitáció szakemberek bevonásával.

Hogyan nyerhető vissza a hallás?

Időben kiemelt, hallókészü­lékkel sem korrigálható kétoldali siket, illetve hallássérült gyermeknek is van esélye az elfogadható hallás elsajátítására. Ezt úgynevezett cochleáris implantátum beültetésével Magyarországon, az egyetemi fül- orr-gége klini­kákon is elvégzik. Ezzel a beültetett speciális készülékkel esély nyílik arra, hogy a régebben siketnémaságra ítélt gyermekeket hallóvá lehessen tenni. A már csak kétéves korban felfedezett halláscsökkenés és ekkor elkezdett audiológiai, surdopedagógiai munka rendkívüli nehézséget jelent a hallás és beszéd elsajátításában.

Beszéd és a hallás kapcsolata

A tiszta beszéd és a szomatomentális fejlődés alapja ugyanis a jó hallás. A szülői vélemények gyermekének hallásáról sok esetben félrevezetőek, főként, ha a családban még ez ideig nem született hallássérült gyermek. Ugyancsak megtévesztő a még ma is általánosan az újszülött osztályokon gyakorlattá vált audiokinetikus reflexen alapuló hal­lásszűrés.

Előfordult már olyan eset, hogy újszülött osztályon az előbb em­lített módon megfigyelt gyermekről csak néhány hónap elteltével derült ki a nagyfokú hallássérülés ténye. Ma már rendelkezésre állnak a technika fejlődése miatt olyan fülészeti, audiológiai módszerek, melyek révén pontosan feltérképezhető a hallás, illetve a sérülés helye és mértéke, csak élnünk kell e lehetőségekkel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.