• fogak

A fogszuvasodás okozta betegségek

A fogbél vérbősége

A mélyebbre törő szuvasodás folytán a fogbélben vérbőség támad. Az ar­téria tágulata a vékonyabb falú vénákat összenyomhatja, lezárhatja. A vér­bőség kezdetben még spontán is megszűnhet, ha megszűnik a kiváltó in­ger, helyreállhat a szabályos keringés.

A fogbél gyulladása

A pulpában is különböző formában játszódhat le a gyulladás. Ha a fogbél a szuvas cement- és zománcüregen át közlekedik a szájüreggel, akkor úgyneve­zett nyitott pulpitisről van szó. Ez az enyhébb forma. Ha a begyulladt fogbél nem közlekedik a szájüreg felé, akkor a súlyosabb, zárt pulpitisről beszélünk.

Fogbél-gangréna

Ha a fogbél erei elzáródnak, gyulladás miatt elpusztulnak, akkor elhal a fogbél is. Az elhalás gangraena formájában következik be. A gangraena ál­talában véve továbbterjed a gyökércsúcs felé.

Gyökér hártya-gyulladás

A gyökércsúcson átjutott fertőzéssel szemben a szervezet gyulladással védekezik. E gyulladás egyszerre érinti a gyökérhártyát és a vele hatá­ros csontot; szubjektív jelenségeket elsősorban a gyökérhártya részéről vált ki, ezért nevezik közkeletűen gyökérhártyalobnak, periodontitisnek.

A pusztuló csontszövet helyét idült sarjszövet foglalja el; ez sokszor elha­tárolja, letokolja a gyulladást. Ilyen esetben gyökércsúcs körüli granuloma alakul ki, úgynevezett odontogen (fog eredetű) gócfertőzésről beszélünk.

Csonthártyagyulladás

Ha a szervezet a foggyökércsúcs körüli térben nem tud eredményesen vé­dekezni, akkor a fertőzés a csontban terjed tovább, és hevenyen terjed a legkisebb ellenállás irányába. Minthogy a gyökércsúcsot borító csont több­nyire vékony, a lob gyors terjedése folytán hamar eléri a csont vestibularis vagy oralis felszínét, ami a csontot borító csonthártya lobját eredményezi. A csonthártyagyulladás tehát periodontitisből indul el.

Csontvelőgyulladás és odontogen arcöbölgyulladás

Ahol a fogak gyökereit körülvevő csontozat vastag, különösképpen, ha a külső csontréteg jól fejlett és alatta bőséges szivacsos csontállomány ta­lálható, a gyökérhártya-gyulladás terjedésével a lobos folyamat a csont belsejében halad előre és a csontvelő is megbetegszik, csontvelőgyulladás alakul ki. Ilyen csontvelőgyulladást leggyakrabban az alsó második kisőrlőfog, valamint az alsó nagyőrlők területén látunk. A felső fogak esetében az arcöböl közelsége folytán e területen nem osteomyelitis támad, hanem az arcüreg (sinus maxillaris) gennyes lobja.

Ha a gyulladás progressziója megszűnik, és a beszűrődés beolvad, tályog kelet­kezik. A regionális nyirokcsomókban már gyökérhártya-gyulladás esetén is nyirokcsomó-gyulladás jelei (fájdalom, duzzanat) észlelhetők.

Foggyökér körüli gyulladásos gócok

A szervezet különböző helyein kialakuló, többnyire fertőzéses eredetű, idült gyulladásos állapotok, mint gyulladásos gócok a szervezet távoli szerveinek, sőt a szervezet egészének gyulladásos betegségeit idézhetik elő. Az elsődleges gyulladást, amely ezt kiváltja, gócnak nevezik, a beteg­séget pedig másodlagos vagy gócos betegségnek. Ilyen góc a szervezet leg­különbözőbb helyein fordulhat elő; leggyakoribbak a garatmandulákban (tonsillákban), az orrban és melléküregeiben, a fogak körül, a nemi szer­vekben, az epehólyagban, valamint a féregnyúlványban.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.