• alkoholfogyasztás hatásai
• ivás

Minden, amit az alkoholizmusról tudni akartál

Annak eldöntése nem könnyű, hogy mikor tekinthető a fokozott alkohol­fogyasztás betegségnek. Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint alkoholistának tekinthetők azok az erős ivók, akik szeszfogyasztása olyan mértéket ér el, hogy az már észlelhető szellemi zavarral, károsodással, testi és szellemi egészségromlással, az interperszonális viszonyok romlásával jár, és károsítja az ivók társadalmi és anyagi helyzetét. Az alkoholfüggőség világszerte súlyos problémát jelent.

Mi állhat az alkoholizmus hátterében?

A tömény szesz aránya egyre nagyobb lett, ami a korábbi ivási szokásainkkal összehasonlítva nagyobb egészségi kockáza­tot rejt magában. Az alkoholizmus becslésében a szeszfogyasztási adatok mellett a májzsugorban meghaltak számát lehet felhasználni.

A biológiai okok között örökletességre is utalnak adatok: például halmozódik a zavar alkoholbetegek családjában. Érdekes továbbá, hogy az egypetéjű ikrek megbetegedési kockázata kétszerese a kétpetéjűeknek. Biológiai téren kiemelendő még, hogy egyes agyi terüle­tek ingerlése jutalmazó hatású, ami a szenvedélyekben lényeges mecha­nizmus lehet. Ebben biokémiai szinten az idegi ingerület átvitelét végző anyagok (neurotranszmitterek) működnek közre.

Milyen személyiségjegyekkel rendelkeznek az alkoholisták?

A pszichológiai tényezők között egyes személyiségjegyek (például gyengén fejlett szociális adaptáci­ós készség) és bizonyos kapcsolati-családi minták említendők elsősorban. Az utóbbiak között leírnak alkoholista játszmát is, amelyből az alkoholista személy környezetében élők (legtöbbször a házastárs) betegségfenntartó szerepe világlik ki.

A társadalmi és kulturális meghatározottság is nyilván­valónak látszik, ha az egyes kultúrák eltérő ivási szokásaira gondolunk, azaz a kisközösségi és a széles társadalmi jellegzetességek egyaránt jelentősek. Az alkoholizmus diagnózisának felállításában az abnormis ivási szokások, a testi tünetek, a pszichés függőség és a társas élet területén mutatkozó zavarok használandók fel.

Betegségekhez vezet

Lényeges arra is utalni, hogy az alkoholizmus sokféle testi betegséghez vezet (gyomor- és bélbetegségek, májzsugor, ér­elmeszesedés és szív-érrendszeri betegségek, látászavar, érzőidegzavarok, epilepszia stb.), és több lelki zavar kockázatát jelentősen fokozza (például a depresszióét – bár az összefüggés kölcsönös, a depresszióban szenvedők is könnyebben lesznek alkoholisták).

Feltétlenül ki kell emelnünk annak nagy jelentőségét, hogy sok pszichiátriai zavar rejtetten marad, s a beteg „öngyógyító” céllal keres menedéket az alkoholban, hogy szorongását, kényszerbetegségét, fóbiáját, hangulatzavarát csökkentse.

Megelőzhető ez a függőség?

Az alkoholizmus megelőzése messze túlmutat az orvostudományon, össztársadal­mi kérdésről van szó. A harmonikus életkörülmények, a kockázati tényezők csök­kentése, az alkohol eladásából származó gazdasági haszon hatásainak felmérése, a problémákkal való megküzdés stratégiáinak terjesztése, készséggé fejlesztése mind-mind fontos tényező.

Az alkoholfüggőség felismerése rejtett esetben (zug-ivás) nem könnyű, bár a családtagok érzékenysége miatt ez a szenvedély nem titkolható sokáig. Az orvos előtt azonban sokszor a család is bagatellizálja az alkohol szerepét, ezért gyakori, hogy az alkoholista személyt más betegség miatt kezelik, s nem derül ki alkoholfüggősége.

Minél több igen válasz van, annál nagyobb az alkoholizmus valószínűsége, négy pozitív válasz esetén gyakorlatilag biztos a diagnózis.

A kezelésben komplexitásra kell törekednünk

A súlyosabb pszichiátriai szövődmények kórházi kezelést indokolnak. Ilyen szövődmény lehet a delírium tremens, amely az alkoholisták legsúlyosabb heveny zavara: hallucinációk, durva vegetatív tünetek, életveszélyes szív- és tüdőbetegségek léphetnek fel. Ez a hirtelen alkoholmegvonás ijesztő, bár néhány nap alatt lezajló következménye. Egy másik gyakori zavar az alkoholos hallucinózis, amely tartós hallucinációkkal, érzékcsalódásokkal jellemezhető állapot.

Hogyan kezelhető az alkoholizmus?

Az alkoholizmus enyhébb formái a járóbeteg-ellátásban is kezelhetők. A testi kezelés a szövődmények kezelését, a méregtelenítést jelenti. Van­nak emellett olyan gyógyszerek, amelyek az alkohol iránti sóvárgást csök­kentik. Más gyógyszerek úgy hatnak, hogy a gyógyszer szedése melletti alkoholfogyasztás súlyos mérgezési reakcióhoz vezet – ezek a beteg bele­egyezésével, jó együttműködése esetén vethetők be önként vállalt kémiai kényszerként.

Szükség van a lélek ápolására!

A pszichoterápiák – történjenek akár egyéni, akár család­terápiás vagy csoportterápiás formában – alapvetők a személyiségbeli, kapcsolati problémák rendezésében. Igen fontos a szerepe az alkoholisták önsegítő csoportjainak, amelyek az alkoholizmus leghatékonyabb kezelési formái közé tartoznak (példa: Anonim Alkoholisták).

Az utógondozás, rehabilitáció évekig tartó feladat, amelynek a pszicho­lógiai és társas helyzet stabilizálása, azaz a családba és a munkahelyre való zökkenőmentes beilleszkedés a fő célja. Jól kiépült hálózat biztosítja ezt a tevékenységet (ilyenek a gondozók, amelyek kapcsolatot tartanak fenn a kórházi osztályokkal, szociális foglalkoztató intézményekkel, a házior­vosokkal, vagy a családsegítő szolgálattal, karitatív szervezetekkel). A ta­nácsadó szolgálatok működése a korai kezelésbe vételt szolgálja.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.