Hormonzavar is állhat a magasvérnyomás hátterében!
A másodlagos hipertóniaformák másik nagy csoportját az ún. endokrin eredetű magasvérnyomás-betegségek alkotják. A belső elválasztású mirigyek közül számos olyan van, amelyik vérnyomásemelő hormont termel. Ezek tulajdonképpen egy fontos védelmi rendszer részét képezik, melynek az a feladata, hogy bármilyen okból bekövetkező vérnyomáscsökkenés esetén minél hamarabb megszüntessék a túlságosan alacsony vérnyomást, mert az veszélyeztetheti életfontosságú szervek megfelelő vérellátását.
A renin-angiotenzin rendszer is e védelmi rendszerbe tartozik, hasonlóan ez utóbbi hormonok felesleges, indokolatlan túltermeléséhez, más hormonok kóros és a vérnyomás-szabályozás szempontjából felesleges túltermelése is magasvérnyomás-betegséget okozhat.
Az angiotenzin a legerősebb ismert vérnyomásemelő hatású anyag, és mint ilyen, a vérnyomáscsökkenés ellen védekező szabályozó rendszer „első vonalárba tartozik. Hasonlóan az első vonal vérnyomásemelő hormonjai az adrenalin és a noradrenalin a szimpatikus idegrendszer fontos „végrehajtó” anyagai.
Adrenalin és noradrenalin
A tudatunktól jórészt függetlenül működő vegetatív idegrendszer egyik fele, a szimpatikus rendszer készíti fel mindig a szervezetet a veszélyhelyzetek elhárítására, pl. a támadásra, védekezésre, menekülésre vagy a táplálék megszerzésére. Amikor ez a rendszer aktiválódik, az állat „ugrásra kész” állapotba kerül: izmai megfeszülnek, és a bennük levő erek kitágulnak, szíve gyorsabban ver, vérnyomása emelkedik, szőre felborzolódik, pupillája kitágul stb.
Ugyanakkor az aktuálisan kevésbé fontos szervek (máj, vese, gyomor-bél rendszer) kevesebb vért kapnak, hogy a szív által kidobott vérmennyiség minél nagyobb hányada kerüljön a vázizomzathoz, a szív saját ereibe és az agyba. Ilyenkor e reakció részeként a vesék fölött elhelyezkedő, de azoktól teljesen elkülönült mellékvesék velőrészéből nagy mennyiségű adrenalin és noradrenalin kerül a vérkeringésbe, és eljutva az összes szervbe, részt vesz az előbb vázolt, és elsősorban a szív- és érrendszert érintő változások kiváltásában.
Mellékvesekéreg túltermelése és a Conn-szindróma – a hipertónia okai
Részleges vagy gyógyszeres visszaszorítás
Ha még nagyon nagy adag és tartósan (napokon keresztül) adott külső hormon adásával sem lehet a saját hormonelválasztást visszaszorítani, akkor igen valószínű, hogy a fokozott hormontermelés oka mellékvesekéreg-daganat. Részleges visszaszorítás esetén a hipofízis túlműködésére kell gondolnunk, és ezt általában röntgenvizsgálattal, főleg modern képalkotó eljárásokkal, jól ki lehet mutatni.
Enyhe esetekben meg szokták kísérelni a hipofízis működését gyógyszerrel visszaszorítani, ez azonban inkább akkor szokott sikerülni, ha elsősorban nem a mellékvesekérget irányító hormon (ACTH vagy kortikotropin) termelése, hanem a nemi hormonokat irányító egyik hormon, a prolaktin elválasztása fokozott, ez utóbbi egyébként nem okoz magas vérnyomást, vagy a Cushing-kórra jellemző egyéb tünetet, hanem a menstruáció elmaradásában és tejszivárgásban nyilvánul meg.
Megoldás a daganatok eltávolítása?
A hipofízisben levő, ACTH-t termelő daganat eltávolítása ma már aránylag egyszerűen, az orrüregen keresztül történik, és ha nem túl nagy már a daganat teljes gyógyulást eredményezhet. Ilyenkor a mellékvesekéreg túlműködése megszűnik, a hipertónia és az esetleg közben kialakult cukorbetegség meggyógyul, és a beteg jellegzetes külseje is teljesen eltűnik, visszanyeri eredeti arcát és testalkatát.
Ugyanez történik, ha a mellékvesében kimutatott daganatot eltávolítják, sajnos utóbbi esetben előfordul, hogy az egész mellékvesét el kell távolítani, és ha a beteg ellenoldali mellékveséje nem képes megfelelő mennyiségű hormont termelni, szükségessé válhat kortizolhatású gyógyszer (legtöbbször Adreson vagy DOCA) rendszeres szedése, általában a beteg élete végéig.
Nyilvánvaló ugyanis, hogyha a saját hormon termelése nem kielégítő, alacsony lesz a vérnyomása és vércukorszintje, nátriumvesztésre lesz hajlamos az aldoszteron hiánya miatt, és stresszhelyzetben a szervezete nem tud megfelelően reagálni, ezért baleset, súlyos betegség vagy más terhelés esetén csekély lesz az ellenállása.
Mellékpajzsmirigyek fokozott működése
Magas vérnyomást okozhat a mellékpajzsmirigyek fokozott működése is. E betegség legjellemzőbb tünetei a csontokban alakulnak ki: a mellékpajzsmirigyek hormonja a parathormon ugyanis a csontokból kioldja a meszet, így azok törékennyé válnak, ugyanakkor a vérben megnő a kalcium szintje, és a mész különböző szervekben, így az erek falában is, lerakódik. A legveszélyesebb a vesék elmeszesedése, mely veseelégtelenséghez vezet, de kalciumtartalmú vesekövek képződése is gyakori következménye ennek a betegségnek.
Mindezek a tünetek és a gyakran megfigyelhető hipertónia is megszűnhetnek, sőt a csontok elmésztelenedése is visszafordulhat, ha időben felismerik a betegséget, és a kóros mennyiségű parathormont termelő, rendszerint kis daganatot tartalmazó mellékpajzsmirigyet eltávolítják.
A nehézséget az okozza, hogy a 4 mellékpajzsmirigy eleve igen kicsi, és meglehetősen, mélyen be van ágyazva a pajzsmirigy állományába. A modern képalkotó eljárások azonban ma már lehetővé teszik a daganatos mellékpajzsmirigy kimutatását a műtét előtt.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.