Magasvérnyomás kezelése

Hormonzavar is állhat a magasvérnyomás hátterében!

A másodlagos hipertóniaformák másik nagy csoportját az ún. en­dokrin eredetű magasvérnyomás-betegségek alkotják. A belső elválasztású mirigyek közül számos olyan van, amelyik vérnyomáseme­lő hormont termel. Ezek tulajdonképpen egy fontos védelmi rendszer részét képezik, melynek az a feladata, hogy bármilyen ok­ból bekövetkező vérnyomáscsökkenés esetén minél hamarabb meg­szüntessék a túlságosan alacsony vérnyomást, mert az veszélyeztet­heti életfontosságú szervek megfelelő vérellátását.

A renin-angiotenzin rendszer is e védelmi rendszerbe tartozik, hason­lóan ez utóbbi hormonok felesleges, indokolatlan túltermeléséhez, más hormonok kóros és a vérnyomás-szabályozás szempontjából felesleges túltermelése is magasvérnyomás-betegséget okozhat.

Az angiotenzin a legerősebb ismert vérnyomás­emelő hatású anyag, és mint ilyen, a vérnyomáscsökkenés ellen vé­dekező szabályozó rendszer „első vonalárba tartozik. Hasonlóan az első vonal vérnyomásemelő hormonjai az adrenalin és a noradrena­lin a szimpatikus idegrendszer fontos “végrehajtó” anyagai.

Adrenalin és noradrenalin

A tuda­tunktól jórészt függetlenül működő vegetatív idegrendszer egyik fele, a szimpatikus rendszer készíti fel mindig a szervezetet a ve­szélyhelyzetek elhárítására, pl. a támadásra, védekezésre, menekü­lésre vagy a táplálék megszerzésére. Amikor ez a rendszer aktiváló­dik, az állat „ugrásra kész” állapotba kerül: izmai megfeszülnek, és a bennük levő erek kitágulnak, szíve gyorsabban ver, vérnyomása emelkedik, szőre felborzolódik, pupillája kitágul stb.

Ugyanakkor az aktuálisan kevésbé fontos szervek (máj, vese, gyomor-bél rend­szer) kevesebb vért kapnak, hogy a szív által kidobott vérmennyiség minél nagyobb hányada kerüljön a vázizomzathoz, a szív saját ereibe és az agyba. Ilyenkor e reakció részeként a vesék fölött elhe­lyezkedő, de azoktól teljesen elkülönült mellékvesék velőrészéből nagy mennyiségű adrenalin és noradrenalin kerül a vérkeringésbe, és eljutva az összes szervbe, részt vesz az előbb vázolt, és elsősorban a szív- és érrendszert érintő változások kiváltásában.

A mellékvesevelő-daganat, mellékvese túlműködése

Mellékvesekéreg túltermelése és a Conn-szindróma – a hipertónia okai

Részleges vagy gyógyszeres visszaszorítás

Ha még nagyon nagy adag és tartósan (napokon keresztül) adott külső hor­mon adásával sem lehet a saját hormonelválasztást visszaszorítani, akkor igen valószínű, hogy a fokozott hormontermelés oka mellékvesekéreg-daganat. Részleges visszaszorítás esetén a hipofí­zis túlműködésére kell gondolnunk, és ezt általában röntgenvizsgá­lattal, főleg modern képalkotó eljárásokkal, jól ki lehet mutatni.

Enyhe esetekben meg szokták kísérelni a hipofízis működését gyógyszerrel visszaszorítani, ez azonban inkább akkor szokott sike­rülni, ha elsősorban nem a mellékvesekérget irányító hormon (ACTH vagy kortikotropin) termelése, hanem a nemi hormonokat irányító egyik hormon, a prolaktin elválasztása fokozott, ez utóbbi egyébként nem okoz magas vérnyomást, vagy a Cushing-kórra jel­lemző egyéb tünetet, hanem a menstruáció elmaradásában és tejszi­várgásban nyilvánul meg.

Megoldás a daganatok eltávolítása?

A hipofízisben levő, ACTH-t termelő da­ganat eltávolítása ma már aránylag egyszerűen, az orrüregen keresztül történik, és ha nem túl nagy már a daganat teljes gyó­gyulást eredményezhet. Ilyenkor a mellékvesekéreg túlműködése megszűnik, a hipertónia és az esetleg közben kialakult cukorbeteg­ség meggyógyul, és a beteg jellegzetes külseje is teljesen eltűnik, visszanyeri eredeti arcát és testalkatát.

Ugyanez történik, ha a mel­lékvesében kimutatott daganatot eltávolítják, sajnos utóbbi esetben előfordul, hogy az egész mellékvesét el kell távolítani, és ha a beteg ellenoldali mellékveséje nem képes megfelelő mennyiségű hormont termelni, szükségessé válhat kortizolhatású gyógyszer (legtöbbször Adreson vagy DOCA) rendszeres szedése, általában a beteg élete vé­géig.

Nyilvánvaló ugyanis, hogyha a saját hormon termelése nem ki­elégítő, alacsony lesz a vérnyomása és vércukorszintje, nátriumvesz­tésre lesz hajlamos az aldoszteron hiánya miatt, és stresszhelyzetben a szervezete nem tud megfelelően reagálni, ezért baleset, súlyos be­tegség vagy más terhelés esetén csekély lesz az ellenállása.

Hipertireózis – Basedow-kór leírása

Mellékpajzsmirigyek fokozott működése

Magas vérnyomást okozhat a mellékpajzsmirigyek fokozott műkö­dése is. E betegség legjellemzőbb tünetei a csontokban alakulnak ki: a mellékpajzsmirigyek hormonja a parathormon ugyanis a csontok­ból kioldja a meszet, így azok törékennyé válnak, ugyanakkor a vér­ben megnő a kalcium szintje, és a mész különböző szervekben, így az erek falában is, lerakódik. A legveszélyesebb a vesék elmeszese­dése, mely veseelégtelenséghez vezet, de kalciumtartalmú vesekö­vek képződése is gyakori következménye ennek a betegségnek.

Mindezek a tünetek és a gyakran megfigyelhető hipertónia is megszűnhetnek, sőt a csontok elmésztelenedése is visszafordulhat, ha időben felismerik a betegséget, és a kóros mennyiségű parathormont termelő, rendszerint kis daganatot tartalmazó mellékpajzsmi­rigyet eltávolítják.

A nehézséget az okozza, hogy a 4 mellékpajzsmi­rigy eleve igen kicsi, és meglehetősen, mélyen be van ágyazva a pajzsmirigy állományába. A modern képalkotó eljárások azonban ma már lehetővé teszik a daganatos mellékpajzsmirigy kimutatását a műtét előtt.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.