Negatívan hat a fogyókúra étvágyunkra?
A diéták vajon előidéznek ételek utáni sóvárgást? Sok kutató érvel amellett, hogy a „jó étel/rossz étel” mentalitás olyan belső feszültséget teremt, amely valójában túlevésre ösztönöz.
Ezt a kérdést a kutató Jean Harvey vizsgálta a diéták és a sóvárgások közötti kapcsolatról szóló irodalom áttekintésével és a saját kísérleteivel. Azt fedezte fel, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a diéta növelné az étvágyunkat. Nem talált összefüggést az étrendi megszorítások és a sóvárgások között sem.
A fogyókúra hatása az étvágyra
Azonban tudta, hogy a jelenlegi „kulturális bölcsesség” szerint a „diétázás a megfosztottság érzését eredményezi, ami az ételek utáni sóvárgáshoz vezet”. Az étkezési zavarokkal foglalkozó terapeuták és kutatók gyakran idézik olyan nők beszámolóit, akik az ételtől való megfosztottság érzésére falásrohamokkal reagálnak. Tehát Harvey úgy döntött, tudományosan megvizsgálja ezt az elméletet. Ilyen vizsgálatot az étkezési zavarokkal foglalkozó elméleti szakemberek közül kevesen végeztek. Harvey az alanyok két csoportját hasonlította össze: az egyik csoport nagyon alacsony, a másik pedig mérsékelten alacsony kalóriatartalmú étrendet követett.
A vizsgálat húsz hétig tartott. Az alacsony kalóriatartalmú étrendet fogyasztó csoport nem jutott szénhidráthoz és magas zsírtartalmú ételekhez. Harvey feltételezte, hogy ennél a nagyon alacsony kalóriatartalmú ételeket fogyasztó csoportnál lesznek a legnagyobb sóvárgások, különösen a szénhidrátok és a magas zsírtartalmú ételek után. De mindkét csoport a sóvárgás csökkenését tapasztalta!
Judith Pvodin, a Yale Egyetem munkatársa, az étkezési zavarok elismert kutatója egyetért Jean Harveyvel. Rodin arról számolt be, hogy nem talált szignifikáns összefüggést az étrendi megszorítások és az ételek utáni sóvárgás között, ami meglepte, mivel így fogalmazott:
„Feltételeztük, hogy a nőknek gyakran ambivalens érzéseik vannak a »rossznak« vagy hizlalónak tekintett ételekkel kapcsolatban, ami ahhoz vezethet, hogy azokat kívánatosabbnak tartják.”
Más kutatások hasonló eredményeket hoztak: noha a logika azt mondja, hogy a diétázástól éhesebbek leszünk, az empirikus bizonyítékok ezt nem támasztják alá.
Az ételek utáni fokozott sóvárgással csak az olyan típusú étrendek állnak kapcsolatban, amelyek a kalória- és zsírbevitelünket az alapvető túlélési szint alá szorítják.
Ezek a kutatások akkor nyernek értelmet, ha felismerjük, hogy az ételek utáni sóvárgás az érzelmek következménye. Pont. Ha az érzelmi problémákat megoldjuk, akkor az ételek utáni sóvárgásunk megváltozik vagy szertefoszlik. Az étel-sóvárgás és az étrend közötti egyetlen kapcsolat azon múlik, hogy egészséges étkezési és edzési szokásaink növelik-e az önbecsülésünket. Hajói gondoskodunk a testünkről, akkor energikusabbnak és büszkébbnek érezzük magunkat. Ez a pozitív eredmény pedig csökkenti a túlevés vágyát.
Csak egyetlen bizonyítékot találtam annak az elképzelésnek az alátámasztására, hogy a diétázás túlevéshez vezet: bizonyos diétázók fekete-fehér gondolkodási stílusát. Az ilyen embereknél előfordulhat, hogy elfogyasztanak egy kis kekszet, és így szólnak magukhoz: „Elszúrtam a diétámat, tehát most már bármit ehetek, amire csak vágyom!” De az ilyen típusú túlevés gyökere is lelki, nem pedig fizikai.
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.