Tudtad, hogy lelki állapotunktól függ étvágyunk?
Minden részünk tökéletes, teljes és egész; és ez alól az étvágyunk sem képez kivételt. Az ételek utáni sóvárgásunk vagy farkasétvágyunk nem azt jelenti, hogy valami baj van velünk, vagy valamilyen szempontból gyengék vagyunk. Inkább azt mutatja, hogy az étvágyunk pontosan a terv szerint működik.
Étvágyunk lelki harmóniánk mutatója!
Egész testünk azt fejezi ki – az étvágyunkat is beleértve -, hogy milyen szintű a lelki békénk. Az étvágyunkat egy repülőgép műszerfalához hasonló feladatokra tervezték: figyelmeztetnie kell spirituális és érzelmi üzemanyagunk kifogyására. Az éhség egy villogó vörös fény, amely azt jelzi: „Több lelki nyugalomra van szükségem!”
Az állatok téli álmukra készülődve súlytöbbletet szednek fel. A súlyfelesleget cipelő emberek spirituális téli álmot alszanak, valódi képességeik szunnyadnak. Súlyuk védelmet jelent az észlelt veszélyekkel és hiányokkal szemben egy valójában biztonsággal és bőséggel teli világban. Ideje felébredni a túlsúly és túlevés ólmos, fáradt téli álmából. Amikor kilépünk a sötét, téli barlangból a napfényre, megtapasztaljuk valódi állapotunkat, az örök tavaszt, amelyet kreativitás, siker és energia tölt meg.
Régen talán olyan külső erőkkel próbálta megölni az étvágyát, mint a diéták, a különböző porok és pirulák. Amint már rájöhetett, ez a megközelítés hosszú távon nem működik. Ehelyett az étvágyunk gyógyítására van szükség egyfajta belső megközelítés segítségével.
Gondoljuk át: miért eszünk?
Nem véletlen, ha az ember egy bizonyos pillanatban eleped egy bizonyos ételért. Olyan ételekre vágyunk, amelyekről azt reméljük, hogy megadják nekünk a lelki békét. A sóvárgás két okból következik be: vagy arra vágyunk, hogy érzelmileg jobban érezzük magunkat, vagy arra, hogy megváltozzon az energiaszintünk. Élénkebbnek vagy nyugodtabbnak akarjuk érezni magunkat. Nagyobb biztonságra és önbizalomra vágyunk. Nem akarunk annyira dühösek lenni. Vagy annyira félni.
Minden teremtmény késztetést érez az élelemmel, vízzel, pihenéssel, menedékkel és lelki békével kapcsolatos alapvető igényei kielégítésére. Ha ezen igények bármelyike nem nyer kielégülést, szervezetünk jelzi, hogy változtatnunk kell a helyzeten. Ezt a testünkben és lelkünkben lévő kellemes, egészséges egyensúly fenntartására irányuló folyamatot homeosztázisnak nevezik.
Pontosan mi is ez a „folyamat”?
A homeosztatikus késztetés utasít bennünket arra, hogy kabátot vegyünk, ha fázunk, igyunk, ha szomjasak vagyunk, és aludjunk, ha elfáradtunk. Ha elveszítjük a lelki nyugalmunkat, belső késztetést érzünk, hogy intézkedjünk a zavaró helyzet megszüntetése érdekében. Ha nem cselekszünk, valamilyen negatív érzelmet élünk át, mint például levertséget.
A testünk még mindig késztetést érez a homeosztázis fenntartására, tehát új megközelítést választ. Az étvágyunk tudja, hogy melyik étel fogja megadni nekünk a vágyott érzelmet vagy energiaszintet: az, amelyik visszajuttat bennünket a lelki nyugalom ideiglenes állapotába.
Minden étel, amely után epekedünk, olyan hangulat- vagy energiamódosító tulajdonságokkal bír, amelyek visszajuttatnak bennünket egy ideiglenes homeosztázisba.
Amit a zsigereinkben érzünk!
Zsigereink jelentik az érzelmeink központját. Testünk középső részében érezzük a félelmet, az izgatottságot, a dühöt és a szeretetet.
Valószínűleg az olvasó is átélte már a következő élményeket:
- Az izgatottságtól olyan bizsergést érzett, mintha pillangók repkednének a gyomrában.
- Egy új szerelem miatt nem volt étvágya.
- Az intuíciója valamilyen „zsigeri megérzés” formájában jelentkezett.
- Összeszorult a gyomra, amikor szorongást vagy félelmet tapasztalt.
- Hányingere volt vagy fájt a hasa az idegességtől.
- Éhesnek érezte magát, mert magányos volt, unatkozott vagy izgult.
- Belebetegedett az aggodalomba.
- Nem tudott „lenyelni” vagy „megemészteni” egy kellemetlen helyzetet.
- Valaki megpróbált „megetetni” vele egy csomó hazugságot.
- Figyelemre vagy szeretetre éhezik.
- „Torkig volt” valakivel.
Intuíciónk, zsigeri érzéseink vezérelnek és irányítanak bennünket. A zsigereink jelentik a kapcsolatot az univerzum intelligenciája és emberi tapasztalataink között. Ebben a belső hangban a barlanglakó őseinktől örökölt évmilliós bölcsesség rejlik. Elárulja nekünk, hogy valaki tisztességesen viselkedik vagy sem, milyen karrier utat válasszunk, milyen házat vásároljunk, kivel házasodjunk össze, és így tovább.
A „belső hang” elnémítása jó ötlet evéssel?
Ha hallgatunk a megérzéseinkre, az mindig lelki nyugalommal jutalmaz meg bennünket. Amikor a zsigerből jövő útmutatás rémisztőnek tűnik („Túlságosan rettegek ahhoz, hogy álmaim karrierjét kövessem, mert félek a kudarctól!”), akkor valamilyen anyagot (mint például ételeket vagy alkoholt) zúdítunk a gyomrunkba, és ezzel elnémítjuk belső hangunkat.
Ha követjük az ösztöneinket, nem hibázhatunk. Betöltjük isteni célunkat, amely végül segít másokon, különösen a családtagjainkon. Ha a lelkünk nyugodt és békés, akkor nincs okunk a túlevésre. Ha követi az ösztöneit, az csodákat tesz az életében!
Szerző: Langh Izabella
Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.