• derékfájás
• hasi katasztrófák

Derékfájás és keresztcsonti fájdalmak okai

E helyen a hátnak a bordaívek vonala és az os coccygisen keresztülvont vízszintes közé eső területre terjedő fájdalmait tárgyaljuk. Az a terület ez, amelynek fájdalmassága a belgyógyász, a sebész, a reumatológus, ortopéd, a nőgyógyász és az urológus közös problémája. Általában, ha derékfájásról beszélünk, oldallokalizációt adunk meg. Ha középen érzett fájdalomról van szó, ezt a lumbalgia kifejezéssel jelöljük, melyben a derékfájás fogalma is benne van.

A lumbalgia, vagyis a lumbális gerinc területére terjedő fájdalom fogalma, valójában csak a fájdalom helyét adja meg, de semmit sem mond az oka felől. E fájdalmat a has és a medence szervei, a gerincoszlop, a csontok, ízületek, idegek megbetegedései egyaránt okozhatják.

Hasi megbetegedések

A vese fájdalommal járó betegségei általában egyoldaliak, noha akut nephritisben – valószínűleg a vese tokjának feszülése miatt – előfordul enyhe kétoldali, deréktáji, előrefelé sugárzó nyomás vagy feszülésérzés, mely azonban csak ritkán ölti a komoly fájdalom jellegét. Az akut pyelitis vagy pyelonephritis éles fájdalommal és a vesetáj ütögetési érzékenységével, a vese tapintásakor is nyomásérzékenységgel jár. Ugyanez vonatkozik a nephrolithiasisos rohamra, melynek hevessége, lefelé sugárzása és gyakori hasi terjedése megkönnyíti felismerését.

Lehetséges okok a fájdalomra

A vesefejlődési rendellenességei; nephroptosis, intermittáló hydronephrosis, a vese tumorai , a hypernephroma is járhatnak tompa vagy erősebb deréktáji fájdalommal, nyomásérzékenységgel, néha a vese tuberculosis, valamint a poly vizelet, intermittáló hydronephrosisban például csak akkor mutatható ki pyuria, amikor a panaszok megszűnnek, a szabaddá váló uréteren keresztül az addig retineált vizelet lefolyik.

Még nephrolithiasisban is előfordul, ureterelzáródás esetén, hogy csupán az ép veséből származó normális vizelet kerül a hólyagba. E betegségek diagnózisában mindig igénybe kell vennünk az urológiai vizsgálómódszereket, így elsősorban az intravénás pielográfiát, izotóprenográfiát, szükség esetén azonban a cisztoszkópiát és végső esetben akár a retrográd pielográfiát is. A paranephritises tályog fájdalmat, de lázat is okoz. A deréktáj a beteg oldalon oedemás, elődomborodó, röntgenvizsgálatkor a psoas árnyéka elmosódott.

Néha deréktáji fájdalmat okoz a mellékvese megbetegedése is, akut mellékvesevérzés pl. vesetáji fájdalmat okozhat. Szívbetegen hirtelen létrejövő vesetáji nagy fájdalom, legtöbbször mikroszkópos, néha látható haematuriával veseinfarctusm gyanús. Az artéria renalis hirtelen elzáródása is bekövetkezhet.

Nephrosis szindróma

Fokozatosan nephrosis szindróma alakul ki, valószínűnek látszik azonban, hogy a – vena renalis thrombosisa gyakran alakulván ki nephrosis szindrómában, – nem a thrombosis a primer, hanem a nephrosis szindróma. A gyakorlatban a vesevéna elzáródása legtöbbször egyébként is szekunder, a vese tumorához vagy a környezet tumorához csatlakozik, még gyakrabban keletkezik az alsó végtagok vénás thrombosisának következményeképpen vagy a vena cava thrombosisával együtt.

Nyilván vese eredetű a haemolytikus állapotban tapasztalt intenzív deréktáji fájdalom is, melyet a beteg paroxysmusos haemoglobinuriában vagy bármely okból keletkező akut haemolysisben – így pl. inkompatibilis transzfúzió beadása után – is észlel. A derékfájás okát a vizelet vörös színe és a benne kimutatott haemoglobin deríti ki.

Mindezekben az esetekben nemcsak a deréktájon, hanem a has elülső oldalán is fájdalmasságot vagy legalábbis nyomásérzékenységet tapasztalunk. Csak lumbális vagy kereszttáji fájdalmat okoz a méh helyzetváltozása, myoma vagy malignus méhdaganat, esetleg más ginekológiai megbetegedés, melyet a vaginalis vizsgálat fedez fel. Ilyen fiatal nők párametritis posteriory mely rectalis vizsgálattal igazolható.

A hasi szervek megbetegedései közül a belek gyulladásos vagy tumoros betegségei, enteritis vagy colitis, a caecum, a sigma vagy a rectum tumorai okozhatnak deréktáji fájdalmat is. Krónikus enteritisben mindkét deréktáj húzó fájdalma néha az étkezés után jelenik meg és általános rosszulléttel, gyengeséggel, hypoglykaemiára emlékeztető tünetekkel jár. Igen erős deréktáji és néha kereszttáji fájdalmat okoz – rendszerint középen, de nemegyszer baloldalt – a pancreas testének vagy farki részének tumora, vagy indurált pancreasfibrosis. A beteg éjszaka szenved leginkább a fájdalomtól, felül és ültében előrehajolva, homorítva tölt órákat. Ez a fájdalom a ganglion coeliacum nyomásából származik.

Fájdalom megjelenése

Ezt a fájdalmat megjelenésekor általában nem szokták helyesen értékelni. A beteget – legtöbbször a gerinc megbetegedését feltételezve – fizikoterápiás kezelésben részesítik, annál is inkább, mert a röntgenvizsgálat bizonyos korban sokszor felrakodásokat és meszesedéseket mutat ki a háti és a lumbális csigolyákon. A fizikoterápiás kezelés a fájdalmat inkább súlyosbítja. A helyes diagnózis felállításáig legtöbbször hosszú idő telik el. Ezt az is nehezíti, hogy a pancreas tumorának fájdalmatlan vagy bal oldali fájdalmat okozó sajátsága jutott a köztudatba. A pancreas tumoros vagy gyulladásos megnagyobbodása azonban rendkívül súlyos deréktáj fájdalmakat okoz.

Tumorok

Hasonló fájdalmakat más retroperitoneális tumorok is okozhatnak. Ezeknek diagnózisa nehéz, néha retroperitoneális pneumográfia segítségével, angiográfiával lehetséges. Főleg éjszakai fájdalmakat okoz a gerincvelő tumora, leptomeningitise, a cauda equina tumora. E fájdalom miatt a beteg ugyancsak nem tud feküdni, de a fájdalom enyhítése céljából inkább felkel, mint ül. E lehetőségeket – ha a belgyógyászati okokat kizártuk – a részletes ideggyógyászati vizsgálat és a liquor vizsgálata derítheti ki.

Mind a pancreas tumorára, mind ezekre az ideggyógyászati megbetegedésekre főleg akkor gondolunk, ha a fájdalom leginkább éjszaka mutatkozik. Ha a beteg orvosát deréktáji fájdalommal keresi fel, általában inkább tételezünk fel a gerincre, a csontra, ízületekre vagy a gerincvelői idegekre terjedő megbetegedést, mint hasi bántalmat, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy – megfelelő egyéb anamnesztikus és fizikális adatok alapján – a pancreas tumora sokáig csupán igen kínos lumbális vagy kereszttáji fájdalmat okoz. A deréktáji fájdalmat panaszoló nőbetegen elsősorban a már említett genitalis megbetegedésekre kell gondolnunk, de itt sem szabad megfeledkeznünk a malignitás lehetőségéről

A gerinc betegségei

A gerinc betegségei közül elsősorban a csontok megbetegedéseire gondolunk. A lumbális csigolyák ütteti tumorait a radiológiai vizsgálat és a fájdalom szegmentális jellege, esetleg a szérum savanyú foszfatáz tartalmának növekedése bizonyíthatja. Emlődaganat, pajzsmirigytumor, prostatatumor, hypernephroma, tüdőtumor, primer májkarcinóma áttétele okozza leggyakrabban a csontok destrukcióját, néha myeloma.

A gerinc plasmocytomája gyakran olyankor fordul elő, amikor más lokalizáció nem fedezhető fel. A Paget-kór kezdetben gyakran lokalizálódik a csigolyákra és oka lehet lumbalgiának. A szérum alkalikus foszfatáz tartalmának enormis növekedése utal elsősorban erre a betegségre, melynek diagnózisa szintén radiológiai.

Az osteoporosisvz és az osteomalaciám

Gondolnunk kell osteoporosisvz és osteomalaciám. Mindkét betegség deréktáji és sacralis fájdalmakat is okoz a háti fájdalmakon kívül. A csigolyák traumás fracturáját, összeroppanását néha csak a röntgenvizsgálat deríti ki, mert a beteg esetleg észre sem veszi vagy elfelejti az őt ért, néha csupán igen jelentéktelen traumát. Ki kell zárnunk a spondylitis tuberculosa lehetőségét is, amely azonban a lumbális gerincen ritka. Ugyancsak ritkák az infekciós spondylitisek, csigolyatályogok is. A spondylarthrosis ankylopoetica az egész gerinc betegsége, amely természetesen lumbális panaszokat is okoz.

Mindig fontos a gerinc szakértő ortopédiai vizsgálata. Lumbális fájdalom oka lehet egyenetlen megterhelés, a végtagok betegsége vagy a láb aszimmetriája következtében, scoliosis, túlságosan nagy lumbális lordosis, világrahozott zavar: spina bifida, a csigolyák kóros lumbalisatiója vagy sacralisatiója, spondylolisthesis.

Különösen az egyik pillanatról a másikra keletkező, de nemegyszer tartós lumbalgia oka discushernia is lehet. Ritkán fordul azonban elő, hogy csupán lumbalgia keletkezik, az alsó végtag fájdalmassága nélkül. Az ischias-szindróma kezdeti stádiumában néha csak lumbalgia mutatkozik, de a Laségue tünetet ilyenkor is gyakran pozitívnak találjuk.

A csigolyák arthrosisa

A derékfájás egyik leggyakoribb oka a csigolyák arthrosisa. Ezt a diagnózist azonban csak abban az esetben szabad felállítani, ha minden egyéb lehetőséget kizártunk. A diagnózis ugyanis főleg a csigolyák radiológiai vizsgálata alkalmával látható változásokon alapul. Tapasztalatunk szerint azonban ezek a változások olyankor is megtalálhatók – különösen idősebb egyéneken – amikor deréktáji panaszok egyáltalában nincsenek.

A spondylarthrosis fájdalma állandó, de időnként rohamszerűen fokozódik. Pihenés után a legintenzívebb, mozgásra enyhül és esetleg meg is szűnik akkor, amikor a beteg belegyakorlódik a mozgásba. Ez mindig elkülöníti az arthrosist az arthritistől, melynek fájdalma mozgáskor inkább fokozódik. Lényegesebb mozgáskorlátozódás általában arthrosisban nem figyelhető meg. A paravertebrális izomzat legtöbbször nyomásérzékeny, a csigolyák helyi ütögetési vagy nyomásérzékenysége azonban egyéb betegség gyanúját keltheti. A vérsejtsüllyedés normális. Ha nem az, gyulladásos összetevőre vagy más betegségre kell gondolni.

Fokozott süllyedés, hőemelkedés, globulinszaporulat, egyéb ízületek deformálódása a csigolyák reumatoid arthritisénok gyanúját kelti, ha a beteg lumbális fájdalmakról panaszkodik. Akut polyarthritis is okozhat a csigolyák ízületeinek gyulladása folyamán lumbalgiát, ilyenkor azonban egyéb ízületek is gyulladtak.

Az ízületek betegségei

A deréktáji fájdalom nemegyszer az articulatio sacroiliaca megbetegedéséből származik. Ilyenkor elsősorban maga az ízület nyomásérzékeny, a spondylarthrosis vagy spondylarthritis és az arthritis vagy arthrosis sacroiliaca elkülönítése azonban nem mindig könnyű. Ha a spina iliaca anterior superiorokat erélyesen egymás felé nyomjuk – tehát a medencét komprimálni igyekszünk – a fájdalom az articulatio sacroiliaca megbetegedésében fokozódik, nem változik azonban lumbális csigolyafolyamatokban. A láb felemelése kinyújtott térddel viszont a gerinc betegségeiben okoz fájdalmat és az articulatio sacroiliaca betegségeiben nem.

Az utóbbiban szenvedő beteg nem tud oldalt feküdni, csigolyafolyamatban az ilyen fekvésnek nincs akadálya. Ha a beteget hasra fektetjük, a beteg oldalon a comb felfelé emelése a sacroiliacalis ízület megbetegedésében fájdalmat vált ki. Az articulatio sacroiliaca elcsontosodása és minden egyéb kóros változása radiológiai vizsgálattal is kimutatható. Idősebb emberen előfordul az articulatio sacroiliaca ankylosisa anélkül, hogy különösebb panasz mutatkoznék. A sacroiliacalis ízület gyulladása a Bechterew-betegség első tünete szokott lenni.

A lumbosacralis ízület megbetegedései

A lumbosacralis ízület megbetegedései legnagyobbrészt megerőltetéses, traumás betegségek, fizikai dolgozókon megjelenő fájdalmak, melyeket nagy súlyhordás vagy más, néha jelentéktelennek látszó trauma okoz. A fájdalom fokozatosan fejlődik ki – különösen akkor, ha a beteg folytatja munkáját – mozgásra fokozódik, pihenésre enyhül.

A beteg nem tud egyenesen állni, kissé előrehajlik, lumbális izomzata összehúzódott, a gerinc mozgása korlátozott. Az 5. lumbális csigolya processus spinosusa nyomásérzékeny, és érzékeny a beteg oldalon a lumbosacralis izomzat. A láb mozgatása is fájdalmas. A beteg rendszerint oldalfekvésben (a jó oldalon fekve), behajlított alsó végtagízületekkel pihen.

Az izmok betegségei

Az 5. lumbális csigolya érzékenysége, a fájdalom lassú, fokozatos kifejlődése hiányzik abban a súlyos fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okozó fájdalomban, amelyet lumbagónak szoktak nevezni. A lumbago végeredményben az izom betegsége, myositis vagy szokásos nevén fibrosis.

A lumbago hirtelen keletkező, igen nagy fájdalom, mely a lumbális gerinc mozgásait lehetetlenné teszi, és ezért nagyfokú mozgáskorlátozottságot okoz. A fájdalom éles, igen kínos, a lumbális izomzatot összehúzza, megkeményíti, és bizonyos kényszertartást idéz elő. A D12 és L5 területére eső izmok megbetegedése, amely számos izomra kiterjed, általában azonban egyoldali megbetegedés. A beteg számára a legfájdalmasabb az átmenet egyik helyzetből a másikba, a fekvés, a leülés, a felkelés. A beteg féloldalas, mereven scoliosisos, arcán mozgáskor leolvashatjuk a fájdalom okozta szenvedést. A megbetegedett izmoknak bizonyos nyomáspontjait kikereshetjük.

Megjegyezzük, hogy a lumbago kifejezést gyakran használják mindenfajta alsó háti fájdalom megjelölésére, tehát pl. szegmentális fájdalom megjelölésére is. Helyesebb, ha e fájdalmat okozó megbetegedéseket igyekszünk felismerni és csak ezek kizárása után maradunk a lumbago kifejezésnél, mint diagnózisnál.

A trichinosis

Az izmok megbetegedései közül trichinosisra gondolhatunk, ha a beteg lázas, eosinophiliás, hasmenése van és a bőr oedemás. A myositis epidemica ugyancsak lázas betegség, endémiásan fordul elő, fejfájással, gastrointestinalis tünetekkel jár és legfőképpen a rekeszizom és a bordaközti izmok területére terjed. A dermatomyositis a bőr elváltozásával jár.

Megemlítjük itt is a Weber-Christian-betegséget, melynek fájdalmas bőralatti csomóit a fartájon, combon is észlelhetjük. Ez egyébként rekurráló lázzal járó megbetegedés, melynek elmozdítható fájdalmas csomói felett a bőr rendszerint erythemas. Leírták előfordulását aortaív szindrómával együtt, ismeretesek lupus erythematosusszal szövődött esetei, valamint retroperitoneális fibrosissal társulását is megfigyelték.

Coccygodynia

Így nevezzük a keresztcsont fájdalmasságát. A coccygodynia legtöbbször trauma következménye. A fájdalom lokális, középen a legerősebb, nyomásra fokozódik, kétoldalra, a glutaeusokba terjed. Ülve a fájdalom erős, felálláskor még fokozódik. Fájdalmas lehet a székelés is. Férfiakon a betegség ritkább, mint nőkön. Radiológiai vizsgálattal a keresztcsont deformitása, törése kimutatható.

Aránylag gyakran találkozunk funkcionális coccygodyniával is, mely ilyenkor legtöbbször kínzó végbélfájdalommal társul és organikus eltérést sem a csonton, sem a végbélben nem tudunk kimutatni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.