Fájdalmak diagnózisa

Diffúz hasi fájdalmak, belek betegségei és görcsei

A fájdalom kiterjedése nem mindig ad lehetőséget a fájdalom okának megállapítására. Az eddig tárgyalt, bizonyos helyhez kötött hasi fájdalmak lokalizálatlan, diffúz panaszokat is okozhatnak,így az appendicitis is járhat diffúz hasi görcsökkel, az ulcus is vagy a gyomor daganata, sőt még a cholelithiasis is. Ezekben az esetekben azonban a fájdalom előbbutóbb egyetlen helyre összpontosul, és a nyomásérzékenységnek is bizonyos punctum maximuma alakul ki.

Ez azonban nincs így pl. diffúz peritonitisben, a hasi erek megbetegedéseiben, bélelzáródás okozta szindrómában, a vékony és a vastagbél bizonyos betegségeiben és azokban a hasi fájdalmakat okozó, nem hasi megbetegedésekben, amelyeket már áttekintettünk (ólommérgezés, porphyrinuria, diabeteses kóma stb.).

Peritonitisek

A diffúz peritonitis diagnózisa általában nem okoz nehézséget. A meteorismusos, a legkisebb érintésre fájdalmas, később behúzódott, megfeszülő izomzatú has, a jellegzetes, súlyos megbetegedést tükröző facies abdominalis, a beteg mozdulatlan fekvése, felületes légzése, felhúzott lába, a láz, a leucocytosis, a tachycardia, az exsiccosis olyan jelek, melyek eltéveszthetetlenül a hashártya diffúz gyulladására utalnak. E tünetekhez járul a csuklás, hányás, fájdalom. A csaknem mozdulatlanul fekvő beteg képe éles ellentétben van a bármilyen eredetű görcsök miatt nyugtalan, helyét változtató, kipirult, összegörnyedő beteg képével.

E súlyos állapot legtöbbször a gyomor vagy a duodenum, máskor az appendix vagy egyéb bélrészlet, ritkán az epehólyag perforációjának következménye. Ezekben az esetekben rendkívül fontos tünet a májtompulat eltűnése. Maga a perforáció rendkívül erős, éles, késszúrásszerű fájdalom formájában következik be. E fájdalom különösen a gyomor vagy a nyombél perforációjában jellegzetes. Néha azonban elmarad, így pl. a vékonybél typhusos vagy tuberculosisos fekélyének a perforációja, dysenteriás fekély perforációja esetén, a bél elhalásakor, tehát akkor, amikor az alapbetegség által okozott súlyos állapot csökkenti a fájdalomérzés intenzitását. A has átvilágításakor perforációt bizonyító jel a rekesz alatt látható levegőgyülem.

A diffúz peritonitis nemcsak perforáció következménye lehet, keletkezhet ileus vagy érelzáródás folyamán, a bélfal elhalása következtében is és közvetlenül is ráterjedhet az infekció a hashártyára, pl. pyosalpinx, inficiált uterus, pyonephrosis következtében. Keletkezhet peritonitis extrauterin graviditas, májtályog áttörése vagy lépruptura, illetve léptályog áttörése következtében.

A fájdalom, hányás, csuklás, a defense, a has hyperaesthesiája és az egyéb tünetek, melyek elsősorban a sokk jelenségei (szapora pulzus, vérnyomásesés, kiszáradás) és a paralitikus ileus jelenségei (a has felfúvódása, késői hányás), a láz, olyan típusos tünetcsoport, hogy elkülönítő diagnosztikus nehézség alig van. Minthogy az akut diffúz peritonitis mindenképpen műtéti indikáció, eredetének megállapítása nem elsőrendű feladat. Az anamnézis adatain kívül leginkább a kezdeti fájdalom helye irányadó. Elkülönítés szempontjából az ileus jön szóba, amely peritonitis folyamán mindig kialakul.

Pneumococcusperitonitis

A krónikus diffúz peritonitisék nem járnak a perforáció jellegzetes heveny tüneteivel. Ezek felé átmenet a 10 év körüli lányokon előforduló Pneumococcusperitonitis. Ez magas lázzal, diffúz fájdalommal, hányással, esetleg hasmenéssel kezdődik, különösen gyakran fordul elő nephrosisban. A has inkább puffadt, mint besüppedt és défense alig mutatható ki. Esetleg appendicitisre gondolhatunk, de a 40 °C körüli láz és az appendixtáj érzékenységének a hiánya ez ellen szól. Ha azonban az állapot penicillinre néhány óra alatt nem javul, mindenképpen helyes a műtéti beavatkozás. A Pneumococcusperitonitis primer peritonitisnek is nevezhető.

E megbetegedés a peritonitis tuberculosa kórképére is hasonlíthat, ha az akutan kezdődik. Az akut kezdet tuberculosisos folyamatnak, pl. adnexitisnek közvetlenül a peritoneumra terjedésekor fordul elő. Egyébként a peritonitis tuberculosa lassanként, fokozatosan fejlődik ki és leggyakoribb formájában ascites képződésével jár. A hasi fájdalom ilyenkor háttérbe szorul, a beteg legfeljebb a has feszüléséről panaszkodik. A láz nem magas, legtöbbször csupán subfebrilitasról van szó. Leucocytosis nincs, a vérsejtsülylyedés azonban nagymértékben gyorsult. Az ascitesfolyadék exsudatum, melyből Mycoplasma tuberculosis tenyészthető ki vagy mutatható ki állatkísérletben.

Minthogy a májcirrhosis hajlamosít a tuberculosisos fertőzésre, találkozunk olyan esetekkel, melyekben a májcirrhosis ascitese tuberculosisos exsudatumnak bizonyul és tuberkulosztatikus kezelésre megszűnik. Ezért is célszerű a májcirrhosis vascularis dekompenzációjakor kialakuló ascites próbacsapolása és annak vizsgálata, hogy valóban pangásos folyadékról vane szó.

A peritonitis tuberculosának produktív alakja is van, mely ascitest nem vagy alig okoz. A keletkező összenövések azonban ileus tüneteit válthatják ki. Ileus miatt műtétre került fiatal egyéneken az ileus oka legtöbbször peritonitis tubercolosa, mely aránylag tünetmentesen és ezért észrevétlenül zajlott. E formákban diffúz, görcsös, nyomó fájdalmak és subileus megnyilvánulásai fordulnak elő subfebrilitassal. A hasfal bőre alatt néha fájdalmas csomók tapinthatók. A diagnózis laparoszkópiás vizsgálattal is felállítható.

A helyi peritonitisék fedett, letokolt perforáció következményei vagy pelveoperitonitisdk, nőgyógyászati gyulladások folyamán. Inkább helyi fájdalmat okoznak és néha igen tünetszegények. Epeperitonitis is keletkezhet az epehólyag tüneteket okozó vagy a műtét alkalmával észrevehető perforációja nélkül. Ilyenkor az infekciós ágens a beteg epehólyagfalon vagy epevezetéken filtrálódhat, perforáció nélkül. Az ilyen epeperitonitis igen ritka. Májbiopszia és PTC kapcsán is kialakulhat szövődményként.

A belek betegségei

Mint általában az üreges szervek akut, kínzó, görcsös, enyhülő, majd újrakezdő fájdalmakban nyilvánuló kólikáira, a bélben keletkező görcsökre is jellemzők a következők: a beteg a görcs hatására összegörnyed, nyugtalan, mozog, nem találja a helyét, kéz nyomására a fájdalom enyhül, a fájdalom periódusokban, hullámokban mutatkozik, görcs alatt a hasfal izomzata megfeszül, de az egyes görcsök között puha. Ez utóbbi lényeges elkülönítő jel a peritonitisszel járó akut megbetegedésekkel szemben.

A vékonybél görcsei

A vékonybél görcsei enteritis jelenségei. E görcsök leginkább a köldök táján élesek, de kiterjednek az egész hasba, sőt a hátba is. A has felső részének meteorismusával, hallható és érezhető bélmozgásokkal, hangjelenségekkel járnak, a vékonybelek perisztaltikája vékony hasfalon át esetleg látható. Ez különösen olyan vékonybélgörcsökre vonatkozik, melyeket a vékonybél akadályai tartanak fenn (vékonybélileus). Hányás kísérheti az enteritist, melyre azonban inkább hasmenés jellemző. Ahhoz azonban, hogy hasmenés keletkezzék, a vastagbél megbetegedése is szükséges. Az izolált enteritis ritka. Tuberculosis okozhatja. A vékonybél eredetű görcsök inkább enterocolitisekben fordulnak elő.

Súlyos kórkép az enteritis necrotisans, mely kólikaszerű hasi görcsöket okoz hasmenés nélkül. A bal oldali thoracalis 7- 10 szegmentum hyperaesthesiáját is jellemzőnek tartják e lázas, ritka betegségre. Az enterocolitis gyakran antibiotikumok adása után keletkező hasmenéssel járó állapot, melyet leggyakrabban rezisztens Staphylococcusok tartanak fenn. Láz, fájdalom, diarrhoea, exsiccosis jellemzi az állapotot, melynek fulmináns formája bélparalysissel és igen gyorsan bekövetkező és feltartóztathatatlan sokkkal jár. Más bakteriális enterocolitisek között újabban a Yersinia által okozott enteritis vagy enterocolitis válik gyakorivá. Mindezekről a hasmenések elkülönítő diagnosztikájának tárgyalásakor lesz részletesebben szó.

A vékonybél daganatai

A vékonybél daganatai vékonybélileus tüneteit okozzák, melyek közé hányással, bélmozgásokkal járó görcsök is tartoznak. Több órán át tartó görcs mindig vékonybélileus jele, s egyben megadja a műtét indikációját. Csak időnként keletkező vékonybélspasmusok oka röntgenvizsgálattal deríthető ki, a vékonybél röntgenvizsgálata azonban speciális módszereket, sok időt és türelmet igényel. A vékonybél daganatai legtöbbször csak, mint műtéti diagnózisok szerepelnek, általában ritkán fordulnak elő. A villosus adenomák is inkább malignomának tekinthetők.

Klinikai tüneteik a fájdalmon kívül, mely gyakran háttérbe szorul: nyákos hasmenés, vérzés és feltűnő hypokalaemia. A tumorok a vastagbélben és a rectumban gyakrabban fordulnak elő. A vékonybél jóindulatú daganatai is okozhatnak ileusnak megfelelő tüneteket, néha azonban más jelenségek, legtöbbször ismétlődő melaena alapján gyaníthatok. A melaena vékonybéleredete esetleg zsinórpróbával állapítható meg.

A vékonybél carcinoid tumor jellemzői

Speciális tüneteket okoz a vékonybél carcinoid tumora, mely leggyakrabban az ileum disztális harmadában fordul elő, de megtalálható a vékonybél más részeiben is, Meckeldiverticulumban, a gyomorban, a vastagbélben, az appendixben, az epeutakban, a májban, a pancreasban és az ovariumban is. Az appendix carcinoidja kevéssé okoz metasztázist, a végbél carcinoid tumora pedig nem választ el szerotonint.

Általában 15 mg/24 óra ürítés felett diagnosztizálhatunk carcinoid tumort. Az ismert klinikai tüneteken (diarrhoea, nehézlégzés, arthralgia, a jobb szívfél megbetegedése) kívül a vékonybél carcinoidja a vékonybéltumornak megfelelő klinikai tüneteket, hasi görcsöket okoz. Ez utóbbiak a specifikus roham részjelenségei lehetnek és okuk szerotonin vagy hasonló mediator anyag, de lehetnek állandó jelenségek is, a tumor mechanikus következményei.

A vizelet tartalmának növekedését reszerpintartalmú gyógyszerek, fenotiazinszárrnazékok is okozhatják, ugyanúgy, mint banán vagy ananász fogyasztása.

A vékonybélvérzést, hegesedést, szűkületet, néha perforációt okozó primer vagy egyszerű fekélyei ritkák. Diagnózisuk csupán műtéti. Keletkezésükben diuretikumok adagolása folyamán kifejlődő hypokalaemia miatt vagy egyéb okból adagolt kálium hatása szerepelhet. Leírtak Indomethacin okozta vékonybélfekélyt is.

A vékonybél diverticulumai ugyancsak okozhatnak hasi fájdalmat, diverticulitis révén lázas hasi panaszokat is. A diagnózis röntgenvizsgálattal állapítható meg. Ugyanígy diagnosztizálható a Meckeldiverticulum, mely fájdalmat, vérzést, ileust egyaránt okozhat.

Fontos tudnivalók!

A vékonybél betegségeinek diagnózisában ma fontos szerepet tölt be a vékonybélbiopszia. Ez elsősorban a sprueszindróma, de mindenfajta gyulladásos bélbetegség diagnózisában ad felvilágosítást.

Vastagbélkólia

A vastagbélkolika igen gyakori jelenség, de sohasem olyan intenzív, mint a vékonybélből eredő fájdalom. Központja a hypogastrium és a has oldalsó része. Oka enterocolitis, colitis ulcerosa, a colon Crohn-betegsége, dysenteria, béltuberculosis, vastagbéltumor, spasztikus obstipatio, ólommérgezés és az ileus minden formája.

A vastagbél fájdalma

A vastagbél fájdalma alkalomszerűen jelenhet meg akut enterocolitisben vagy gastroenterocolitisben, melyet legtöbbször ételártalom okoz. Ismétlődő bélkólikák az irritabiliscolon szindróma jellemzői. Radiológiai vizsgálattal ilyenkor organikus eltérés nem mutatható ki, legfeljebb a bél spasztikus állapota. A radiológus által colitises nyálkahártyának jelzett elváltozások a krónikus gasztritisz sokáig jellemzőnek tartott röntgenváltozásaihoz hasonlóan nem bizonyítanak organikus betegséget. A székletben vér nincsen, a vérkép és a vérsejtsüllyedés normális.

A székrekedés és a hasmenés periodikusan változik, vagy csak obstipatio, vagy máskor emotionális eredetű hasmenés mutatkozik. A hasmenés sohasem kelti fel a beteget éjszaka. Labilis vegetatív idegrendszerű betegek panasza e szindrómára jellemző bélgörcs, változó helyű kólika, korgás, morgás, bugyborékolás a belekben. Mindez látszólag egészséges embereken is előfordul.

Vastagbél tumorának gyanúja

A hasmenéssel váltakozó székrekedés – ha a periódusok nagyobbak – a vastagbél tumorának gyanúját kelti. E tumorok tünete lehet a hasi fájdalom, mely a bél szűkületéből származik, de a fájdalom hiányozhat is. A kimutatható kórokozó nélküli akut enterocolitisék alig különböznek a dysenteria, salmonellosis, Yersinia okozta akut enterocolitistől. Ez is átmehet krónikus betegségbe. A negatív bakteriológiai lelet, a hosszú és periodikus lefolyás, a betegek ideges alkata, a panaszok összefüggése külső körülményekkel és a fájdalomvezető szerepe a panaszokban, ha organikus eltérést nem találunk (normális a süllyedés, vérkép, láz nincs), krónikus nem specifikus enterocolitist, legtöbbször azonban irritabilis colon szindrómát bizonyít.

A colitis ulcerosa fő jellemzője a nyákos, véres széklet, a fekélyek kimutathatósága rektoszkópos vizsgálattal és a jellemző röntgenlelet: durva, szemcsés, izgatott nyálkahártya, fekélyeknek megfelelő telődési többletek vagy tapadó foltok, csőszerű, haustra nélküli vastagbél. Nehéz az elválasztás a colon Crohn-betegségétől, melyben az elváltozások inkább regionálisak és a rectumban fekélyek kevésbé fordulnak elő, vérzés általában nincs. Az ileitis regionalis fájdalmai is diffúzak, mégis leginkább a caecum tájára lokalizálódnak és ott rezisztencia, gyulladásos conglomeratum is tapintható lehet.

A betegség hasmenéssel jár, subfebrilitassal vagy lázzal ós előrehaladottabb állapotban subileus tüneteivel vagy ileusszal, fistulaképződéssel. Jellemző a radiológiai kép: zsinórtünet, a terminális ileum gyulladása, esetleg szűkülete. E betegségek egy részében ugyancsak Yersinia mutatható ki, máskor Entamoeba histolytica.

Ismeretlen eredetű irritabilis colon szindrómának vagy nem specifikus enterocolitisnek megfelelő panaszok esetén, különösen ideges betegeken, akiknek ileocaecalis fájdalmai vannak, érdemes amoebiasist kutatni megfelelő technikával végzett mikrobiológiai vizsgálatokkal, esetleg szerölógiai, immunológiai módszerekkel. Minthogy az amoebiasis már nálunk is elterjedt betegség, amoebák kimutatása, pl. colitis ulcerosában vagy más hasmenéssel járó állapotban még nem bizonyítéka az amoebiasisnak.

Amoebiasis

Az amoebiasis és különösen az amoebás colitis sokkal elterjedtebb a mi éghajlatunk alatt is, mint sokáig hittük. Az amoebás dysenteria azonban nálunk ritka. Leginkább olyankor kell amoebiasis lehetőségére gondolnunk, ha a beteg panaszai közt az astheniás jellegűek előtérben állnak és a hasmenés vagy bélpanaszok okát nem leljük. Jellemző a fájdalom ileocaecalis megjelenése, néha a bőr sötét pigmentációja. A radiológiai és rektoszkópos tünetek nem határozottak, rektoszkóppal és különösen koloszkópos vizsgálattal vett anyagban az amoebát kimutathatjuk.

Amoebiasis akut hasi görcsök oka is lehet. Ha amoebiasist találunk, mindenképpen érdemes specifikus kezelést végezni, az amoeba szerepe a betegségben azonban csak akkor vehető bizonyosra, ha a specifikus kezelés tartós javulást hoz. Egyedül az irritabilis colon szindrómában lehetséges az, hogy a kimutatott amoebiasis meggyógyítása pszichoterápiaként hat és nem bizonyítja a panaszok amoebiasisos eredetét.

Spasztikus obstipatio diagnosztikus nehézséget nem okoz, csupán a tumor lehetőségét kell gondos vizsgálattal kizárnunk. A robbanásszerű, rendszerint erősen nyákos széklet ürítésével járó allergiás colitis alig okoz fájdalmat. Főleg nők betegsége, eosinophiliával jár (néha a colitis ulcerosa is!), de általános reakciókkal (láz, anaemia, leucocytosis) nem.

Béltraktus tumorainak kizárása

Rendkívül fontos mindenfajta hasi fájdalom diagnózisában a béltraktus tumorainak a kizárása. Ha idősebb embernek hasi panaszai, nem pontosan karakterizálható fájdalmai, székelési zavarai vannak, sohasem szabad elmulasztani a vastagbél tumorának kizárására irányuló vizsgálatok elvégzését. Még inkább kötelező ez akkor, ha a beteg székletürítésének megszokott rendjében változás következett be: ha a beteg széklete rendben volt és most obstipálni kezdett, ha székrekedése mindig volt ugyan, de most feltűnően fokozódott, ha hasmenése támadt és különösen akkor, ha néhány napos székrekedési időszakokat hasmenéses időszakok váltanak fel.

Nem szabad elmulasztani a rectalis vizsgálatot és az irrigoszkópia vagy koloszkópia elvégzését egyetlen olyan esetben sem, amikor a beteg széklete nyálkás, nyálkásvéres vagy csupán véres, amikor a betegnek gyakori székelési ingere van vagy a bal alhasában, illetve a végbélben érez fájdalmat.

Végbélrák

Colonkarciómák leggyakrabban a rectumban találhatók. Az öszszes vastagbéltumorok mintegy fele végbélrák. Ezt követik gyakoriságban a sigmatumorok. A caecum tumorai 15%-ot tesznek ki, a transversum tumorai 10%-ot és ezeket követik gyakoriságban a flexurák, a descendens és az ascendens tumorai. Ismeretes, hogy a caecumascendens tumorai inkább gyulladásos jelenségekben nyilvánulnak meg, a descendenssigma tumorok inkább passzázszavart okoznak. Ismeretlen eredetű tartós hőemelkedés vagy anaemia kialakulása is a vastagbél tumorára gyanús, ha más okát nem találjuk. E tumorok fejlődése és ezért anamnézise hosszú.

Több hónapos, de akár több éves panaszok egyáltalában nem zárják ki a colontumor lehetőségét. A colon tumorai viszont csak előrehaladott állapotban tapinthatók és ezért a tapintási lelet hiánya ugyancsak nem zárja ki a colontumor lehetőségét. Nem mindig gyorsult a sülylyedés sem, hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a normális vérsejtsüllyedés szintén nem zárja ki tumor lehetőségét. A gyakorlatban azt látjuk, hogy a colon karciómáit aranyér, proctitis, colitis ulcerosa diagnózissal kezelik eredménytelenül. Különösen gyakran fordul elő, hogy tumoros eredetű tenesmus, véres, nyákos széklet vagy akár tiszta vér ürítése ellenére hónapokig adstringens, antibiotikus, beöntéses, sőt szteroid kúrákat végeznek, noha a rectum tumorát az egyszerű digitális vizsgálat is kiderítené. Talán fölösleges az elrettentő esetek felsorolása.

A bélelzáródásra utaló meteorismus, erősebb fájdalom, vastagbélkólika, bélmerevedés, a hasfalra kirajzolódó bélkontúr csupán előrehaladott tumorok esetében észlelhető, de nemegyszer ilyen tünetek, sőt ileus határozott tünetei a vastagbéltumor legelső jelenségei. Vastagbélileusszal operált betegek jelentékeny részében tumor derült, ki mint az ileus elő idéző oka. Az ileust okozó tumor, mint kemény, tömött, ökölnyi, legtöbbször még mobilizálható rezisztencia a sigma, a descendens vagy a transversum területén legtöbbször tapintható.

Ugyancsak tapinthatók az inkább enterocolitis képében fejlődő caecumascendens tumorok is. Előfordul az is, hogy a tumor csak akkor okoz panaszokat, amikor a nagy, kemény, esetleg dudoros tapintatú máj, vagy a növekedett alkalikus foszfatáz a szérumban már metasztázisokat bizonyít.

Vastagbél daganatainak vizsgálata koloszkóppal

A vastagbél daganatainak diagnózisában új segédeszköz a koloszkóp, melynek segítségével nemcsak megfigyelni lehet az esetleges daganatot, hanem szövettani vizsgálatot is lehet végezni biopszia révén, sőt könnyűszerrel polypectomiát is lehet végezni. A koloszkópiát (kolonoszkópiát) természetesen csak akkor végezzük, ha az irrigoszkópia és a rektoszkópia nem ad kielégítő felvilágosítást.

A colon jóindulatú daganatainak tünetei – így az okozott fájdalom is – mechanikus eredetű helyi tünetek és az általános tumortünetek (láz, fogyás stb.) hiányoznak. A vastagbél villosus adenomája – mint említettük – néha hypokalaemiát okoz.

Fontos tudnivalók!

Igen fontos annak az ismerete, hogy a vastagbél daganatai legtöbbször benignus polypból származnak és hogy minden polypus praekarciómának tartandó és ezért eltávolítandó.

A végbél daganataira, véres, nyákos széklet, a székelés rendellenessége, obstipatio, de gyakori székelési ingerrel ürülő kevésjfolyékony széklet is jellemző. Szelek ürítése helyett a végbélből gyakran észrevétlenül véresnyákos váladék ürül, amely beszennyezi az alsóruhát. A fájdalom a hólyagtájra, gátra, combba terjedhet. Az általános állapot néha feltűnően jó marad. A rectum karciómája egyáltalában nem csak az idős kor betegsége, sajnos egyre több 20-40 éves fiatalember sokáig colitisként, proctitisként kezelt rectumkarciómájával találkozunk. E daganat nemegyszer rendkívül tünetszegény.

Ez egyik oka a nagyszámú elnézett rectumkarciómának. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a colitis, sigmoiditis és proctitis, valamint a vastagbéltumorok között az elkülönítést minden egyes esetben digitális vizsgálattal, rektoszkóppal, irrigoszkópiával (kettős kontrasztos technika) – caecumtumorokban felső paszszázzsal is – és koloszkóppal kell lehetővé tenni. Digitális rectalis vizsgálatkor a vizsgáló ujj tumor esetében alig ütközik a sphinctergyűrű ellenállásába, míg proctitisben erővel kell legyőznie a sphincter és a beteg ellenállását.

Ujjal, rektoszkóppal, de irrigoszkópiával vagy koloszkópiával történő vizsgálatkor is polypokat találhatunk a bélben. Ezek eltávolítása és szövettani vizsgálata r ma polypectomiával – mindig szükséges, már csak azért is, mert a rectum karciómái gyakran keletkéznek polypusokból. Ha a polypus látható vagy tapintható, a kifekélyesedés hiánya az a tünet, amely elkülöníti a karciómától.

Fájdalmak, görcsök oka lehet a vastagbél polyposisdi vagy diverticulosis. Minthogy a diverticulumok vagy inkább pseudodiverticulumok – minthogy a bélfalnak nem valamennyi rétege türemlik legtöbbször ki – az egész bél hosszában helyezkednek el, sőt néha a vékonybélben is, az okozott fájdalom a has egész területére kiterjedhet és határozatlan jellegű. A diverticulumokat az irrigoszkópiás röntgenvizsgálat mutatja ki, de a panaszok és a diverticulosis között az összefüggés gyakran nem bizonyos.

A diverticulosis nemegyszer tünetet nem is okoz. A diverticulumok inkább szövődményeik révén okoznak panaszokat, elsősorban diverticulitis keletkezésekor. Radiológiailag nem dönthető el, hogy diverticulosisról vagy diverticulitisről vane szó, klinikailag azonban a diverticulitis lehetőségét valószínűsíti ismert diverticulumok esetén a láz, a helyi, legtöbbször bal oldali fájdalom, a leucocytosis és a néha súlyos vérzés, továbbá tályogképződés, fistulaképződés, perforáció, ileus.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.