• fájdalom
• gyomorfájdalom

Epehólyag eredetű fájdalmak okai

A cholelithiasis jellemző fájdalma alig okoz diagnosztikus nehézséget. A fájdalom igen intenzív, egyike a legnagyobb fájdalmaknak. Éppen ezért epekőkólikára kell gondolnunk akkor, ha a beteg hasi fájdalma miatt – akár éjszaka is – orvost hív és a fájdalom csak morfin vagy valamely pótszerének hatására szűnik meg. A fájdalom keletkezésében – legalábbis a beteg véleménye szerint – szerepel bizonyos étel elfogyasztása, ez leggyakrabban zsíros vagy puffasztó étel. A fájdalom gyakran kezdődik kora éjjel.

Az anamnézisben gyakran szerepel hasi puffadás, feszülés, étkezések után, tompa gyomortáji vagy jobb bordaív alatti nyomás, esetleg az aktuálissal azonos jellegű roham. Az első roham gyakran jelenik meg a terhesség folyamán vagy a szülés után.

A fájdalom legtöbbször a gyomortájon kezdődik, gyakran középen. Később a jobb bordaív alá húzódik, néhány perc alatt eléri maximális intenzitását. A típusos fájdalom felfelé sugárzik, ellentétben a lefelé sugárzó vesekőfájdalommal, a lapockába, a jobb vállba, egészen a nyakig. A fájdalmat hányinger, hányás kíséri, a hányás azonban gyakran a csillapítóként adott morfinszármazék hatásának következménye.

Epehólyag eredetű fájdalmak vizsgálata

Vizsgálatkor a jobb bordaív alatti táj érzékeny, itt bizonyos izomfeszülés, défense is érezhető. A tájék érzékenysége különösen mély belégzéskor nagy. E típusos megjelenési formától azonban a fájdalom gyakran eltér. Az esetek egy részében nem a jobb bordaív alatt a legerősebb, hanem az epigastrium közepén, sőt nemegyszer a bal bordaív alatt jelez a beteg fájdalmat és érzékenységet. A fájdalom intenzitása sem jellemző mindig epekőkólikára, néha a görcs nem is olyan kibírhatatlan, mint típusos cholelithiasisban, csupán elviselhető nyomásérzés vagy feszülés a beteg egyetlen panasza, noha ez is rohamszerűen jelenik meg.

A cholelithiasisos görcs gyakran pycnikus, elhízásra hajló nők betegsége, de ettől eltérő alkatú nőkön és férfiakon is előfordul, bár férfiakon lényegesen ritkábban. A görcs alatt és után a vizeletben urobilinogén szaporodik fel. Átmeneti mérsékelt hyperbilirubinaemia is észlelhető, anélkül, hogy a sárgaság okvetlenül kifejlődnék. Ha sárgaság alakul ki, legtöbbször choledocholithiasisról van szó, előfordul azonban, hogy az epehólyag nyakában megakadt cysticuskő a ductus hepaticust vagy akár a choledochust is összenyomja.

Epehólyag gyulladás

Ha a kőroham az epehólyag gyulladásával, cholecystitisszel jár, a fájdalmat láz és leucocytosis követi. Ha az epehólyag köve beékelődik a ductus cysticusba vagy az epehólyag nyakába, az epehólyag tapinthatóvá válik. Az epehólyag tapinthatósága kétségtelenné teszi a cholelithiasis diagnózisát, ha az epehólyagot a típusos görcsroham után tapintjuk. Ugyanígy igazolja a cholelithiasis diagnózisát a roham Után keletkező sárgaság is. Az epekő diagnózisában ma egyre nagyobb szerepet kap az ultraszonográfia.

Az akut cholecystitis a cholelithiasis rohamával azonos jellegű fájdalmat okoz akkor is, ha nem köves eredetű. Ilyenkor a fájdalom és a láz, valamint a leucocytosis egyidőben alakul ki, az epehólyagtáj érzékenysége határozott, nagyfokú és legtöbbször defense is kimutatható. A fájdalom intenzitása ilyenkor nem mindig éri el a típusos kólika fájdalmának intenzitását, de tartós. Míg a cholelithiasis fájdalma a fájdalomcsillapító hatásának lezajlása után legtöbbször nem jelenik meg ismét, a heveny cholecystitis fájdalma újra megjelenik, és napokon át tarthat.

A kőrohamhoz csatlakozó cholecystitis ugyancsak tartós fájdalmat okoz, ilyenkor azonban a láz és a leucocytosis csak a fájdalmas roham után keletkezik. Az akut cholecystitisek túlnyomó nagy részének kő az oka, de kő nélküli, bakteriális cholecystitis sem ritka. Ez banális kórokozókonnéha Salmonella typhi, Brucella következménye.

Az akut cholecystitis fájdalma – mint említettük – nem olyan kibírhatatlanul súlyos, mint a cholelithiasisos roham görcse, a fájdalom kisugárzása sem annyira nagy területű és nem olyan jellemző, mint az epekőcolica fájdalma. Cysticuszárók esetén az epehólyag gyulladás nélkül is megnagyobbodhat és fokozatosan szűnő fájdalmasságot okoz. Ilyenkor hydrops vesicae felleaevő van szó.

Gázkeltő kórokozók hatására az epehólyagban gázgyülem keletkezik, mely röntgenvizsgálatkor levegőárnyékot ad. Az epehólyagba és az epeutakba levegő egyébként csak akkor kerülhet, ha előzőleg a sebész biliodigestiv anastomosist készített, vagy ha az epehólyag az emésztőtraktusba perforált és spontán biliodigestiv sipoly keletkezett.

Epehólyag görcsök

A choledocholithiasis lázzal és sárgasággal járó visszatérő görcsöket okoz. Ezek a görcsök legtöbbször az első, típusos cholelithiasisos rohamhoz csatlakoznak. Akut cholecystitis is okozhat enyhe sárgaságot, a cholelithiasis sárgasága azonban határozott és a miatta végzett laboratóriumi vizsgálatok lelete megfelel az elzáródásos sárgaság képének. Kivételesen a eholedochusba ékelődött kő nem akadályozza az epelefolyást, vagyis nem okoz teljes elzáródást és ezért sárgaság nem alakul ki vagy esetleg csupán subicterus.

A szérum epefestéktartalma ezekben az esetekben normális vagy alig növekszik 17 mmol/L fölé, de láz mindig keletkezik, epigastrialis, a jobb bordaív alá sugárzó vagy ott legintenzívebb fájdalom alakul ki, a szérum alkalikus foszfatáz tartalma növekszik. Néha az elzáródásos icterus képe a nélkül fejlődik ki, hogy a legcsekélyebb fájdalom jelentkeznék. Ilyenkor az elzáródás a sárgaság miatt végzett műtét vagy az elvégzett endoszkópos retrográd kolangiográfia folyamán derül ki az epeutakban elhelyezkedő „néma” kő. Különösen idős egyének elzáródásos sárgaságában találkozunk ezzel a mindig nagy megkönnyebbülést okozó lehetőséggel, amikor a várt tumor helyett néma kő ürül ki.

Mind az epehólyagban, mind az epeutakban elhelyezkedő kövek diagnózisában nagy szerep jut a kolecisztográfiának és a kolangiográfiának. A kövek natív felvételen csak ritkán ismerhetők fel. Leghatározottabban a jól telődő epehólyagban láthatók, mint negatív kőárnyékok, vagy kolangiográfia alkalmával a tágult epeutakban. Ha az epehólyag nem telődik, a kő lehetősége nem zárható ki, sőt nagyon is valószínű. Ha az epehólyag nem telődik, de az epeutak jól kitelődnek, a ductus cysticus elzáródását kell feltételeznünk.

Ennek oka legtöbbször kő. Ha a máj működése ép (ennek röntgenbizonyítéka az epeutak telődése vagy az, hogy kontrasztanyagot találunk a duodenumban és a belekben), és a vizsgálat technikája megfelelő volt, a telődés hiánya minden esetben kóros epehólyagot jelez.

Az epehólyag telődése azonban nem zárja ki az epehólyag megbetegedésének lehetőségét, sőt még kő lehetőségét sem. Előfordul ugyanis, hogy bizonyos kövek a kontrasztanyaggal azonos intenzitású árnyékot adnak, és ezért beleolvadnak a telődött epehólyag árnyékába. Állva végzett felvételen e kövek néha az epehólyagban lebegve, abban mintegy harántsávot alkotnak. Az ilyen nehézséget ma az endoszkópos retrográd kolangiográfia könnyedén leküzdi. A kődiagnosztikában fontos szerep jut az ultraszonográfiának is, mely a beteg számára a legkevésbé terhelő vizsgálat. Az epeutak tágassága, a passzázs akadálya, az epehólyag és az epeutak kövének negatív árnyéka, a tág epeutak képe mindenképpen jól láthatóvá tehető a retrográd kolangiográfiás eljárásokkal, szonográíiáva egyaránt.

A koleciszta megbetegedésre jellemző fájdalom

A jobb bordaív alatt kialakult, koleciszta megbetegedésre jellemző fájdalmak mögött néha különleges lehetőségek húzódnak meg. Ezek között az epehólyag észre nem vett perforációja fordul elő, mely különböző fistulák keletkezésére vezet. Ezek között a choledochovagy cholecystoduodenalis fistula ulcus duodeni perforációjából is származhat. A ritkább fistulák között cholecystovesicalis vagy choledochovesicalis fistula is előfordul. Ilyen esetben az a különleges helyzet áll elő, hogy a vizeletben epefesték van, anélkül, hogy a vérben az epefesték felszaporodnék.

Az epehólyag ptosisa tapintási leletet adhat, és gyakran nem tudjuk, hogy a kismedencében tapintható mobilis rezisztencia milyen szervnek felel meg. A ptosis fájdalmat általában nem okoz. Különleges lehetőségek közé kell sorolnunk a cholelithiasis rohamát mindenben utánzó, de súlyosabb következményekkel járó epehólyagcsavarodást, mely természetesen csak az akut hasi katasztrófa miatt végzett műtét operatív diagnózisa lehet. Előfordul az epehólyag infarktusa is, egy közölt esetben hypertonia szövődményeként. A cholesteatosis vagy cholesterosis ugyancsak fájdalmakat okoz.

Polyposus alakja röntgenvizsgálattal felismerhető, egyébként szintén csak műtéti diagnózis. A fájdalmak nem jellegzetesek, cholecystopathiára utalnak. Röntgendiagnózis a tartalmazó epehólyag is. A krónikus cholecystitis elkülönítő diagnózisát a következő fejezetben tárgyaljuk. A cholelithiasis elkülönítő diagnózisában a következő lehetőségek kerülnek szóba:

Jobb oldali nephrolithiasis

Az összetévesztést lehetővé tevő körülmény a fájdalom intenzitása. A vesekőroham épp olyan tűrhetetlen és csak erélyes csillapítókra, morfinra vagy Dolarganra csillapodó fájdalom, mint az epekőkólika. A fájdalom típusos helye azonban a has alsó quadransa, továbbá a deréktáj. A fájdalom nem felfelé sugárzik, hanem lefelé, az inguinális táj, a comb, nőn a nagyajkak, férfin a here felé. A jobb bordaív alatt – még ha a fájdalom magasan mutatkozik is – nyomásérzékenység nincs, a deréktáj azonban ütögetésre érzékeny, a vesetájék az esetek egy részében nyomásérzékeny, és főleg az ureterpontok érzékenyek tapintásra. A vizelet üledékében vörösvérsejteket találunk.

Megjegyezzük, hogy urobilinogen nephroüthiasisos rohamban is felszaporodhat átmenetileg a vizeletben, icterus azonban nephrolithiasisos rohamban sohase fordul elő. Jellemzők vesegörcsre az epegörccsel szemben a vizelési panaszok is, amelyek leggyakrabban vizelési inger, gyakori vizelés, vizeléskor égés formájában jelennek meg. A vesekőroham átmeneti paralitikus ileust okozhat, cholelithiasisos roham ritkábban jár ileusos tünetekkel, leginkább csak akkor, ha súlyos, gangraenás cholecystitis alakul ki. Az epekőileus az epekőkólika után hosszabb idővel, 1-2 nappal alakul ki.

Az akut hepatitis tompa, nem súlyos, általában mérsékelt fájdalma kevéssé ad okot összetévesztésre, kivételesen azonban a májtok feszülése akut hepatitisben is kólikaszerű panaszokat okoz. Ismeretesek olyan esetek, amelyekben a beteg az akut hepatitis fájdalmai miatt műtétre került. A helyi panaszok alig különböznek a cholecystopathiás panaszoktól (puffadás, étvágytalanság, teltségérzés, hányinger), a máj megnagyobbodása, határozott urobilinogenuria, a májpróbák, elsősorban a transzamináz pozitivitása és az általános tünetek (gyengeség, igen rossz közérzet, ízületi panaszok) lehetővé teszik az elkülönítést.

Laparoszkópos megfigyelések bizonyítják, hogy hepatitisben, éppúgy, mint cirrhosisban, az epehólyag kiürülési zavaraira kerülhet sor, és a kitágult epehólyag vagy a kitágult epeutak feszülése szabályos görcs oka lehet.

Krónikus hepatitisek különböző formáiban a betegek gyakori panasza a jobb bordaív alatt érzett nyomás, feszülés. Ennek az érzésnek a máj megnagyobbodása és a májtok feszülése lehet az oka. A nagy máj különösen ülő foglalkozásúakon okoz az idő folyamán fokozódó nyomó fájdalmat. Ilyen panasz esetében célszerű a kolecisztográfia elvégzése még akkor is, ha a májra vonatkozó próbák igazolják a máj krónikus megbetegedését. Súlyosabb fájdalmakat okozhat néha és lázat is a máj primer vagy metasztázisos tumora, mely egyébként tünetmentes szokott lenni.

Májcirrhosisban ugyancsak az epehólyag kiürülési zavarai okozhatnak fájdalmat. Ezek a kőkólikát utánzó igen erős görcsök is lehetnek, ún. pseudocholelithiasisos rohamok. Ugyancsak pseudocholelithiasisos görcsök keletkeznek haemolysisben az epe nagy bilirubinkoncentrációja következtében. Emiatt valódi kövek is keletkezhetnek és a haemolytikus icterusban kimutatható és panaszokat okozó cholelithiasis nem ritkaság.

A májbetegség és az epehólyag-betegség elkülönítését nehezíti az a körülmény, hogy hosszan fennálló és különösen gyulladásos szövődményeket okozó cholelithiasis májártalmat is okoz.

Akut pancreatitis fájdalmának elkülönítése azért nehéz, mert az akut pancreatitis éppen cholelithiasisban szenvedőkön fordul elő leggyakrabban. Az akut has tárgyalásakor erre a kérdésre vissza kell térnünk. Itt csupán annyit említünk meg, hogy az akut pancreatitis fájdalma inkább balra terjed, sokk és collapsus tünetei kísérik, az általános kép lényegesen súlyosabb, mint a cholelithiasis képe, a beteg rendszerint mozdulatlanul fekszik, és nem változtatja helyzetét, mint az epekőgörcsben szenvedő. A szérum és a vizelet fermenttartalmának, főképp diasztáz (amiláz) tartalmának növekedése, a vércukor növekedése lehet segítségünkre a diagnózisban. A pancreas egyéb betegségeiről később szólunk.

Herpes zoster fájdalom jellege

Ugyancsak említettük a herpes zostert, melynek különösen kiütéssel nem járó kezdeti formái cholecystopathiára utaló intenzív fájdalmat okozhatnak. A fájdalom tartóssága, egyenletessége, a felületes érzékenység és a fájdalom szegmentális kiterjedése bizonyítja, hogy nem epehólyag eredetű fájdalomról van szó. Ugyanez vonatkozik a gyöki eredetű, pl. spondylarthrosissal összefüggő fájdalmakra is.

Appendicitis akkor okoz diagnosztikus nehézséget, ha az appendix felfelé csapott, illetve, ha az epehólyag ptosisos és az epehólyagtáji fájdalom az ileocaecalis tájékra terjed. Az elkülönítés legmegbízhatóbb jele a rectalis vizsgálatkor tapasztalható jobb oldali érzékenység, amely cholecystitisszel szemben appendicitist bizonyít.

54 éves nőbeteg hajnalban kezdődő súlyos epigastrialis, majd az egész jobb hasfélre terjedő fájdalmához fokozatosan növekvő, végül is a 39 fokot elérő láz csatlakozik. Az ileocaecalis tájéknyomásra rendkívül érzékeny, de fokozatosan izomellenállás fejlődik ki az egész jobb hasfélben. A fehérvérsejtszám 18×09/L, a vizelet üledékében néhány vörösvérsejt található, az ubg gyengén fokozott. Az állapot fokozatosan rosszabbodik, úgy, hogy a nap folyamán műtétre kerül a sor, bizonytalan diagnózissal. A sebész gangraenás epehólyagot talál.

Gondolnunk kell természetesen sok egyéb lehetőségre, így porphyriám, ólommérgezésre, gastrikus krízisre, ileusra, sőt egyszerű colitisre is. A vastagbél eredetű fájdalom általában nem sugárzik jobbra és felfelé, a jobb flexura tumora azonban okozhat fájdalmat a jobb bordaív alatt.

Nem típusos és kimutatható szervi eltérés nélkül megjelenő’ jobb bordaív alatti panaszok oka lambliasis is lehet. A Giardia lamblia kórokozó szerepe még ma is vita tárgya. Ha a nativ duodenumnedvben a Giardia lamblia kimutatható, a kórokozó lehetőséggel mindenképpen számolnunk kell, a panaszok azonban gyakran megmaradnak a lambliasis meggyógyítása után is.

Cholelithiasis, dyskinesis, krónikus cholecystitis

Jobb bordaív alatti és az epehólyag megbetegedésével összefüggő, legtöbbször tompa, de néha görcsös, sőt az epekőkólikával egészen azonos fájdalmakat okozhatnak az epehólyag különböző betegségei, amelyek osztályozása nem tökéletes. E megbetegedésekben az közös, hogy a laboratóriumi leletek általában ép viszonyokra utalnak vagy pedig olyan kóros változásokat találunk, amelyek panaszmentes egyének véletlen vagy más okból történő vizsgálata folyamán derülnek ki. Máskor az epehólyag működésében mutatható ki valamely zavar, de ennek összefüggése a beteg panaszaival szintén nem állapítható meg határozottan. E megbetegedések felismerése és elkülönítése elsősorban azért fontos, mert ezekben a cholecystectomia a panaszokat nem szünteti meg, sőt legtöbbször súlyosbítja az állapotot.

A dyskinesisnek

Általában dyskinesisnek szoktuk nevezni az olyan állapotot, amelyben az epekőre vagy az epehólyag organikus megbetegedésére utaló panaszokat magyarázó eltérést nem találunk és a panaszokat az epehólyag és az epeutak működési zavarára vezetjük vissza. Valójában az epe kiürülésének zavarát nevezhetjük dyskinesisnek, az epeutak és az epehólyag tónusának zavarát inkább dystoniának, az epehólyagösszehúzódás és a sphinctermegnyílás koordinációjának zavarát pedig dyssynergiánák nevezhetnők.

E kóros jelenségek megítélése olyanféle lehet, mint pl. az irritabilis colon szindróma megítélése, tehát tisztán funkcionális zavarról lehet szó, ha ilyen egyáltalában van. Érdekes, hogy az angolszász irodalomban, pl. tankönyvekben és monográfiákban a dyskinesis fogalma nem szerepel. Mi még megkülönböztetünk hypertonusos dyskinesisi, melyet jól telődő, jól kiürülő epehólyag, talán kissé tágabb epeutak, a duodenumnedv negatív lelete, a rohamok nitroglicerinnel befolyásolhatósága esetében tételezünk fel, és hypotonias dyskinesist, melyre akkor gondolunk, ha tág, rosszul ürülő, a kontrasztanyagot még 24 óra múlva is megtartó epehólyagot látunk.

E funkcionális betegségektől melyeknek diagnózisában a koleszcintigráfiának lehet szerepe, el kell mindenképpen különítenünk a krónikus cholecystitis, vagyis az epehólyag idült gyulladását, melyre subfebrilitas, fájdalom, emésztési zavar jellemző, és amelynek bizonyító jele az, hogy a duodenumnedv, de főleg a hólyagepe üledékében fehérvérsejteket, esetleg baktériumokat találunk. Ez a gyulladás akut cholecystitishez csatlakozhat, de lehet primer is, sőt lehet ún. Kémiai cholecystitis is, melynek oka talán a felhalmozódott epesavak ingerhatása.

A krónikus cholecystitis

A krónikus cholecystitis diagnózisát a gyakorlatban sokszor alkalmazzák olyankor, amikor az epehólyag gyulladásáról biztosan nincs szó. Azokat az epehólyaggal összefüggőnek látszó megbetegedéseket, melyekben a gyulladás jelei (gyorsult süllyedés, leucocytosis, subfebrilitas vagy láz, fehérvérsejtek a duodenumnedvben stb.) nem mutathatók ki és kő sem található, különböző és nem egységes megítélés alapján választott elnevezésekkel szokták illetni. Ilyen elnevezés a cholecystitis chronica, de ilyenkor szoktak beszélni a kevésbé elkötelező cholecystopathiáról is.

Ha kolecisztográfia alkalmával az epehólyag megszokott alakjától vagy telődésétől valamilyen eltérés mutatkozik – pl. ún. deformált epehólyag látható -, pericholecystitis, adhaesiones ad kolecisztam, pericholecisztás adhaesio közelebbről meg nem gondolt és alá nem támasztott diagnózisát szokták alkalmazni. Semmiféle adattal nem rendelkezünk arra vonatkozólag, hogy ezekben az esetekben valóban zajló betegségről van szó, de még az sem bizonyos, hogy észrevétlenül lefolyt heveny betegség következményes állapotáról.

A röntgeneltérések kétségtelenül előfordulnak olyanokon is, akiknek semmi panaszuk nincs. A gyakorlatban leghelyesebb arra törekedni, hogy e diagnózisok meg nem alapozott és legfeljebb csak a beteg megnyugtatását szolgáló felállítása helyett valódi diagnózisra törekedjünk, és a panaszok okát a környező szervek megbetegedésében, illetve ezek hiányában idegrendszeri, funkcionális okokban keressük.

Nem mindig helyes az sem, ha a panaszokat egyéb, nem csupán a kolecisztográfia alkalmával észlelhető elváltozásokra alapítjuk. Ilyenek: az epehólyag kontúrjának szabálytalansága, lefűződése, esetleg kisebbnagyobb diverticulumai, valamint az epehólyag fejlődési rendellenességei is, pl. a kettős epehólyag.

Heveny, súlyos panaszok esetében a perforáció nélkül létrejövő helyi epeperitonitis lehetőségére is gondolnunk kell. Az epehólyag perforációja, természetesen súlyos diffúz peritonitist okoz, melyben a fájdalom legtöbbször már nem a jobb bordaív alatt a legerősebb. Erre a peritonitisre szokták jellemzőnek tartani a bradycardiát. Ez a reflexbradycardia egyébként egyszerű cholecystitisben is észlelhető, mint Cope-féle jel.

Ha a dyskinesis diagnózisát a nem cholecystectomia utáni esetekre egyáltalában megtartjuk, ezt csak akkor van jogunk felállítani, ha az epehólyag kolecisztográfia alkalmával megfelelően telődik (ilyenkor is lehet azonban az epehólyagban észre nem vehető kő), benne kőárnyék nincs, a duodenumnedvben pedig sem fehérvérsejteket nem találunk, sem pedig kitenyészthető kórokozót. Spasztikus dyskinesisben az epekőkólikával azonos görcsöket pszichés behatások, megerőltetések, étkezési hibák kevéssé váltják ki, a fájdalmak nitroglicerinre szűnnek és egyéb vizsgálatok folyamán spasztikus jelenségeket, esetleg superaciditast találunk.

Az epehólyag deformitásával járó állapotok jelölésére a fibrosis kifejezést ajánlottuk. Semmiképpen nem krónikus gyulladásról van ezekben az esetekben szó, legfeljebb lezajlott gyulladás maradványáról. Az epehólyag deformitása egészséges emberen sem ritka és a különböző, legtöbbször funkcionális eredetű hasi panaszok magyarázatára csak kényszeredetten és nem mindig jogosultan használható fel.

Cholecystopathia, epehólyagkarcinóma

Az epehólyag daganatainak diagnózisa nehéz és általában késői. Valójában csak laparoszkópos diagnózis lehet. A daganat ugyanis csupán késői tüneteket okoz és korai stádiumában laparoszkópia segítségével csupán véletlen leletként ismerhető fel. Máskor cholelithiasis műtéte kapcsán derül ki a koleciszta malignus daganata. A késői tünet a sárgaság, mely azonban a daganat első tünete, megjelenése már a daganat átterjedését jelzi a környezetre.

Az epehólyag polypusai ritkák és legtöbbször véletlen leletként derülnek ki, a koleciszta telődési hiánya formájában. A rosszindulatú daganatok közül az epehólyag karciómája a leggyakoribb, jobbára köves epehólyágban fordul elő. Ez a körülmény néha nehezíti a cholelithiasisnak és következményeinek elkülönítését az epehólyag daganatától, melynek panaszai közvetlenül folytatódnak a megelőző betegség tüneteiben.

Az epehólyag karciómája

Az epehólyag karciómájám általában a 60. életév táján gondolhatunk. 40 évnél fiatalabb ember epehólyagkarciómája igen nagy ritkaság. A leggyakoribb tünetek a következők: sárgaság, testsúlycsökkenés, gyorsult süllyedés, anaemia és az epehólyagnak megfelelő területen esetleg tapintható tumor. A sárgaság az epehólyagdaganat obligát tünetének volt tekinthető, amióta azonban a laparoszkópos vizsgálatot is felhasználjuk a diagnózisban, több epehólyagkarciómát ismerünk fel a sárgaság bekövetkezte előtt, sajnos, így sem elég korán ahhoz, hogy műtéttel végleges gyógyulást érhessünk el. A korai tünetek nem különböznek az addig is fennálló cholecystopathia tüneteitől. Ha azonban csupán gyulladásos vagy köves kolecisztamegbetegedésről van szó, a testsúly csökkenése nem nagymértékű és anaemia nem alakul ki.

Igen fontos jel az epehólyag tapinthatósága, mely tumoron kívül hydrops vagy empyema, Courvoisier epehólyag, vagy – ritkán – kövekkel telt epehólyag következménye lehet. A tumoros epehólyag nem rugalmas, nem mobilis, kemény, egyenetlen. Fontos szabály, hogy az epehólyag tumorának legkisebb gyanúja esetében is megfelelő indikáció alapján laparoszkópiát kell végezni. Ennek segítségével a korai diagnózis lehetséges. Az epehólyag karciómájával kapcsolatban hyperhaptoglobinaemiát is leírtak. Az epehólyagdaganat okozta fájdalom mindig tartós, állandó, az étkezésektől független.

Minden olyan idősebb nőbeteg, akinek cholelithiasisra vagy cholecystitisre jellemző panaszai vannak és ezek a panaszok állandóvá válnak, epehólyagtumorra gyanús. Kolecisztográfia alkalmával a tumoros epehólyag nem szokott telődni, a telődés elmaradása azonban természetesen sok más epehólyag-betegség, elsősorban cholelithiasis és cholecystitis jele is lehet. Maga a tumor is megnyilvánulhat akut cholecystitis tüneteiben.

Az epehólyag tuberculosisának nincsenek jellemző tünetei. Egy esetünkben tartós lázzal járó, jobb bordaív alatti nyomásérzékenységet okozó rezisztencia miatt végzett műtét derítette ki a környezetével összekapaszkodott epehólyag tuberculosisát. Ugyancsak ritka az epehólyag sarcoidosisa, mely ugyancsak műtét kapcsán szövettani vizsgálattal ismerhető fel. Akut cholecystitis tüneteit polyarteritis nodosa is okozhatja. Különleges formája az epehólyag megbetegedéseinek a hyperplastikus cholecystosis. Ez szövettani diagnózissal, műtét után felismert kórkép, talán a sclerotizáló cholangitisszel és a retroperitoneális fibrosissal rokon immuneredetű kötőszövetszaporodás.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.