Fájdalmak diagnózisa

Láz és lépnagyobbodás, tartós láz okai

Az infekciós betegségek nagy része a lép megnagyobbodásával jár. Jellemző a tapintható lép tífusz abdominalisra, egyéb salmonellosisokra, miliáris tuberculosisra, endocarditis lentára, septikus állapotokra, mononucleosis infectiosára brucellosisokra, malariára, febris recurrensre. Különösen nagy lép észlelhető maláriában és a kala-azar betegségben.

Megjegyzendő, hogy a lépszcintigráfiák azt bizonyítják, hogy a lép gyakran megnagyobbodott olyankor is, amikor nem tapintható. A lép fizikális vizsgálattal kimutatható megnagyobbodásának hiánya tehát nem zárja ki a felsorolt fertőző vagy más betegségek lehetőségét.

A continua (állandó) típusú láz

A tífusz abdominalis a continua lázzal járó fertőző betegségek példája szokott lenni. A continua típusú láz kialakulása előtt néhány napon át lépcsőzetesen emelkedik a láz és klasszikus esetben a continua rövid, intermittáló lázzal járó állapot után ugyancsak lépcsőzetesen szűnik meg.

E klasszikus lázgörbét azonban ma már úgyszólván sohasem látjuk. Egyrészt a vakcináció változtatta meg a tífusz megszokott képét, másrészt és nagyobbrészt a kellő időben elkezdett gyógyítás akadályozza meg a tífuszos lázmenet kialakulását és szabályos lefolyását. A korai megfelelő kezeléshez azonban korai diagnózisra van szükség, ezért a tífusz abdominalis kezdeti tüneteit jól kell ismerni. Hidegrázás, herpes tífusz abdominalis ellen szól, de nem kivétel nélkül. Hasi panaszok általában ritkák, néha hasmenés, gyakrabban obstipatio mutatkozik. Az ileocaecalis táj érzékeny szokott lenni, e területen bélmozgások észlelhetők.

Okok és tüneteik

Gyakran mutatható ki diffúz bronchitis. Jellemző tünet a relatív bradycardia, a nagymértékben bevont, szélén szabad és piros nyelv, a lépnagyobbodás (a lép puha és nem könnyen tapintható, ritkán rendellenesen nagy és előfordult már olyan eset is, hogy a bal vesével tévesztették össze), leucopenia, relatív lymphocytosis, az eosinophilok hiánya, tífuszos roseolák megjelenése.

A roseolák a betegség 7-10. napján jelennek meg az esetek mintegy felében, csoportokban, kizárólag a beteg hasán, ritkán a karon, a combon, de a kézen, lábon soha. Rózsaszínűek, finoman pirosak, ovális alakúak, üveglap nyomása alatt eltűnnek, különböző korúak, nem nagy számúak. Megjelenhetnek a garatíven is, néha még korábban, mint a hason.

Paratífuszban a roseolák száma néha nagyobb, de lényeges különbség e tekintetben a tífusz és a Paratífusz között nincs. A tífusz exanthematicus roseolái azonban inkább piszkos, sötétebb, barnás színűek, közepükön vérzés látható, ezért nyomásra nem tűnnek el, valamennyien egyidősek, a végtagokon is megjelennek, nagyobbak, mint a tífusz abdominalis roseolái.

A megbetegedés első hetében a vérből a Salmonella typhi kitenyészthető, később a székletből és a vizeletből is. Az agglutinációs próbák a második hét végén válnak pozitívvá. Minthogy a vakcináltak titere általában magas, bizonyítónak csupán a titer emelkedését tekinthetjük a betegség folyamán.

A tífusz abdominalis és a paratífusz között klinikailag lényeges különbség nincsen, még az sem állítható, hogy az utóbbi lefolyása általában könnyebb. Az elkülönítés csak bakteriológiai lehet.

Atípusos tünetek, szövődmények

Az atípusos esetek hidegrázással kezdődhetnek, súlyos gastroenteritis képe keletkezhet, meningismust, sőt meningitist is látunk, másrészről igen enyhe lefolyás is előfordul. Tífuszmegbetegedés nélkül talált pozitív mikrobiológiai vagy szerológiai lelet tífuszbacillus hordozóra jellemző. Mint szövődményt, carditis keletkezését látjuk.

A carditis diagnosztikus jelentősége az, hogy a jellemző relatív bradycardiát tachycardia váltja fel. Ugyancsak tachycardiát okoz a vérzés és a perforáció. A vérzés thrombopeniás eredetű is lehet, amikor a lefolyás panmyelopathiának felel meg, intermittáló lázzal és súlyos általános állapottal, nagy leucopeniával. Egyéb szövődmények: pneumonia, laryngitis, thrombophlebitis, cholecystitis, osteomyelitis stb.

A continua vagy közel continua láz állapotában miliaris tuberculosis, szubakut bakteriális endocarditis, brucellosis lehetősége jön elsősorban szóba. A biztos elkülönítés módja a bakteriológiai vizsgálat. Klinikailag az első két lehetőséggel szemben leucopenia, relatív bradycardia a leglényegesebb, valamint a roseolák kimutatása. Miliaris tuberculosisra elsősorban a cyanosis, nehézlégzés és röntgenlelet (felvétel!) jellemző. Bang-betegséggel szemben ugyancsak a roseolák, az állapot súlyossága (a Bang-lázban szenvedők aránylag jól érzik magukat!) Utal tífuszra, itt azonban az agglutináció szokott a döntő lenni, melyet salmonellosisokra és Bang-lázra együtt szoktunk beállítani.

Ttífusz exanthematicus és tünetek

A tífusz exanthematicus kezdete hirtelenebb, súlyosabb, az általános állapot rosszabb, a roseolák mások, a perifériás keringési elégtelenség dominál. Néha pneumonia is tífuszos állapottal jár. Ilyenkor a leucocytosis, a tachycardia és a röntgenlelet dönt a negatív mikrobiológiai lelettel együtt pneumonia mellett.

A tífusz exanthematicusban szenvedő betegre duzzadt piros arca, cyanosisa, súlyos állapota, haemorrhagiás roseolája jellemző, a beszéd zavara, látási és hallási zavar, hallucináció, neuritis, haemorrhagiás diathesis, a vérképben leucopenia, de közben balra tolt vérkép, aneosinophilia jellemző. Mindenekfelett fontos a tetvek jelenléte, ahol nincs tetű, nincs tífusz exanthematicus (kivéve a Brill-Zinserbetegséget). A diagnózist a Proteusagglutináció, komplementreakció, a Rickettsia kimutatása adja.

A lymphogranulomatosis diagnózisa

A lymphogranulomatosis diagnózisa nehéz, biztosan csak a mirigy exciziója alapján lehetséges, de éppen a lázas alakokban sokszor nincsenek kitapintható vagy hozzáférhető mirigyek. A hosszas betegség, az anaemia, a periodikus láz, a léptumor, a máj megnagyobbodása, a lymphocytosis és a közelmúltban szokásossá vált laparotomia segít a diagnózisban. A non-Hodgkin lymphomák primer lokalizációja néha a lépben van.

A gyorsan progrediáló malignus kórképben a láz gyakran háttérbe szorul. A diagnózis biztosítéka a kimetszett mirigyből végzett szövettani vizsgálat. Hematológiai betegségek, így pl. a mononucleosis infectiosa a vérkép alapján és a pozitív Paul-Bunnelreakció alapján ismerhető fel, a lép nagyobbodásán, mirigynagyobbodásokon kívül.

A lép izolált tuberculosisa ritka betegség, néha csak a megnagyobbodott lép szövetéből végzett próbapunkció alapján nyert véletlen diagnózis. Irodalmi adatok szerint polyglobuliával jár. Gyanúját egyéb szervi tuberculosis kelti fel.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.