• betegség
• szédülés
• tünetek

Szédülés szervi okai

A szédülés különböző intelligenciájú és képzelőerejű betegek elmondásában mást és mást jelent. RUSSEL BRAIN klasszikus definíciója szerint a szédülés „the consciousness of disordered orientation of the body in space” és ennek megfelelően háromféle érzés: 1. az őt körülvevő tárgyak elmozdulnak, 2. ő maga fordul el és 3. képtelen egyenesen megállni, egyensúlyát megtartani.

A valódi vestibularis eredetű szédülés forgó, ingadozó vagy „lift”érzés. Első esetben a beteg a körhinta keltette érzésnek megfelelően szédül, magát és környezetét körben forogni érzi – mégpedig, ha saját maga balra forog, a környezet jobbra és viszont -; a második esetben a környezet előre-hátra vagy oldalra mozdul a talpa vagy fekhelye, ülőhelye alatt és végül a harmadik esetben süllyedés, zuhanás, illetve hirtelen emelkedésérzése van.

Szédülésérzés pontos analízise

Minden ilyen esetben az objektív és a szubjektív térviszonyok közötti diszkrepanciáról van végeredményben szó. A betegek azonban nemcsak ezeket az érzéseket nevezik szédülésnek, hanem minden bizonytalanságérzést, ájulást, gyengeséget annak tartanak. Ezért mindig fontos a szédülésérzés lehető pontos analízise. Mindenfajta szédüléssel bizonytalanság, félelem is együtt jár. Gyakori a hányinger, hányás, sápadtság, izzadás társulása a szédüléssel.

A szédülésben legfontosabb szerepet játszó vestibularis apparátus leírását ideggyógyászati munkákban találhatjuk meg. Annyit itt is említünk, hogy a labyrinthusból származó afferens ingerületek a nervus vestibularis útján az agytörzsbe, a vestibularis magvakba és a negyedik agykamra oldalfalába, és innen a kisagyba, az oculomotorius magvakhoz, a gerincvelőbe és az agykéregbe jutnak. Abban az esetben, ha a beteg szédülését mint határozott irányba történő forgást tudja leírni, a vestibularis apparátus bántalmát tételezhetjük fel. Ilyenkor a szédülés a labyrinthus, a nervus vestibularis magvak vagy a kisagy bántalmából származhatik. Mindezekben az esetekben nystagmust is megfigyelhetünk.

A labyrinthus betegségei

A labyrinthus bántalmaiban a szédülés igen heves, a tárgyak a bántalom helyével ellenkező irányban futnak. A vestibularis rendszer centrális bántalmaiban a tárgyak a bántalom irányában fordulnak el. A centrális vestibularis bántalom azonban nem jár minden esetben szédüléssel.

A labyrinthus betegségei közül az otitis médiával kapcsolatos labyrinthitis jön elsősorban szóba. A szédülés ilyenkor akutan keletkezik, nystagmusszal jár, émelygéssel, hányással, sápadtsággal, izzadással, hallászavarral, fülzúgással. Hasonló típusú rohamokban jelenik meg a Meniére-betegség is.

Meniére-szindróma

Meniére-szindróma néven rohamokban megjelenő hallászavart és szédülést jelölünk. Oka mai felfogásunk szerint a labyrinthus hydropsa. Percekig, órákig, de kivételesen napokig tartó rohamok formájában mutatkozik a betegség, néha rohamok sorozata kínozza a beteget. Legtöbbször forgó jellegű szédülésről van szó, amely émelygéssel, hányással jár. A roham alatt nystagmus figyelhető meg. A rohamok közti időben is kimutatható a nagyothallás és ez a roham idején fokozódik. A betegek fülzúgásról is panaszkodnak. Audiometriás eltéréseket találunk.

Meniére-betegség és Meniére-szindróma elválasztása nem látszik célszerűnek, szorgos kutatással a Meniére-betegség is legtöbbször tüneti Meniérenek bizonyul. Meniére-szindrómát okozhat vérzés a labyrinthusban, a hátsó koponyagödör tumora, sclerosis multiplex, nikotinmérgezés, az artéria auditiva interna thrombosisa, az artéria cerebellaris posterior területének vérellátási zavara, meningitis, alkohol stb.

Horner triász

Az artéria cerebelli posterior thrombosisában, az ún. Vallenberg-szindrómában a Meniére-szindróma jelenségein kívül homolaterális Horner triász, a végtagok motoros bénulása, hypotonia, ataxia, nyelési zavar, beszédzavar alakul ki. A vestibularis apparátus bántalma szerepel a migrainees roham szédülésében is, mely émelygéssel és hányással jár együtt. Szédüléssel járhat a saceres roham aurája, is.

A vestibularis eredetű szédülés egyik jellemző formája az acusticustumor (kisagyhíd szögleti tumor) által okozott szédülés. A fokozott agynyomás tünetein kívül halláscsökkenés, a megfelelő oldali corneareflex eltűnése, trigeminus, facialistünetek, hypotonia, ataxia, később pyramistünetek jellemzik ezt a szindrómát. A liquor fehérjetartalma lényegesen növekedett, a meatus acusticus internus röntgenfelvételen tágultnak látszik. Hasonló tüneteket arachnoiditis is létrehozhat.

A nervus vestibularis neuritise sokáig tartó szédülés oka. E diagnózist a fülészeti és otoneurológiai vizsgálat alapján lehet felállítani. Az intramedulláris vestibularis magvak bántalma lueses vagy arteriosclerosisos érbántalom, sclerosis multiplex, esetleg itt elhelyezkedő tumorok, granulomák, tályogok következménye lehet, de gyulladásos folyamaté is.

Ismeretlen vírus okozta infekció következtében epidémiás szédülést is leírtak. Magunk is emlékszünk olyan – encephalitisnek tartható – esetre, melyet több napon át tartó állandó szédülés, esetleg fejfájás jellemzett, minden egyéb idegrendszeri tünet nélkül.

Kóros folyamatok az agyban

A IV. agykamra területére terjedő kóros folyamatok speciális szindrómát hozhatnak létre (Brun-szindróma). Ez leggyakrabban Cysticercus következménye. A szédüléses rohamot rendszerint a fej bizonyos irányba mozdítása váltja ki; mozdulatlanul fixált tartásban a szédülés megszűnik. Tarkótáji fejfájás, hányás, járászavar, légzési zavar, glycosuria, eosinophilia lehet a tünetcsoport tartozéka. A roham létrejöttét úgy képzeljük el, hogy a IV. agykamrában szabadon lebegő Cysticercushólyag csak a fej helyzetváltozásakor ráesik a nyúltvelő tetejére.

Tumorok

Intracranialis tumorok, elsősorban kisagyi tumorok okozhatnak vestibularis szédülést. Az utóbbiban – mint említettük – a beteg forgásérzésének iránya megegyezik a környezet forgásának feltételezett irányával. Ugyancsak főleg a fej mozgatásával kiváltható szédülés jellemző a koponyatraumák után néha igen sokáig megmaradó szédülésre, melynek eredetében organikus és pszichés tényezők egyaránt szerepelnek, és igen nehezen választhatók széjjel.

Mindezen okokból származó szédülésre jellemző, hogy az állapot objektív módon ismerhető fel, kalorizálás, félremutatás, nystagmus alapján és hogy a szédülés forgó. Szédülésről panaszkodik azonban sok beteg olyankor is, amikor ez csupán bizonytalan érzés, labilitás, összevisszaság, imbolygó járás és nem jár sem nystagmusszal, sem félremutatással.

Ilyen esetben a következő jelenségek jöhetnek szóba:

Afferens vertigo a szem rendellenességeivel, illetve a látás zavarával, a testhelyzet rendellenességeivel és belső szervi megbetegedésekkel függ össze. Ocularis vertigo keletkezik diplopiában (szemizombénulás), fénytörési rendellenességek, astigmatismus, a látás túlerőltetése folyamán. Ocularis eredetű az a szédülés is, melyet nagy magasságba vagy mélységbe tekintve érzünk.

A szervezet rendellenes mozgásaival függ össze a forgás vagy hinta okozta szédülés, és a rendezetlen, szabálytalan, szokatlan mozgások következtében megjelenő egyensúlyzavart kísérő szédülés tengeri betegségben vagy repülés alkalmával. A hasi szervek megbetegedései közül akut gastritis, cholecystitis lehet reflektoros szédülés oka. Aurális vertigo a külső fül eltömeszelődése, a dobhártya perforációja, néha egyszerűen intenzívebb orrfúvás hatására is bekövetkezhet.

Szédülésszerű érzés, amelyet pontosan legtöbbször nem lehet meghatározni agytumor nem specifikus tünete. Igen gyakori agyi arteriosclerosisban, hypertoniaban, különösen, ha a vérnyomás hirtelen változik, anaemias állapotban és polycythaemiában. Hypertonias betegek megerőltetéskor – székelés, köhögés – éreznek elsősorban szédülést. A köhögés vagy nevetés alkalmával keletkező szédülés eszméletvesztésbe is átmehet. Szédüléssel kezdődik valamennyi agyanaemiát okozó, collapsust előidéző állapot, így nagy vérzés, carotissinus szindróma, stenosis ostii venosi sinistri vagy aortastenosis.

A collapsus kezdete gyakran szédülés, illetve olyan érzés, amelyet a betegek szédülésnek neveznek. Ilyen formában szédülést okozhat pl. a vertebrális vérellátási zavar vagy a subclavian steal szindróma is, ez utóbbiban a szédülés, illetve ájulás bizonyos mozdulatra, pl. fejfordításra következik be. Tartós szédülést okozhat az orthostatikus vagy az állandó hypotonia, pl. Addisonkór első jelenségei közé is tartozhat a szédülés.

Vertebrobasilaris szindróma

Az intermittáló vertebrobasilaris szindróma elsősorban forgó jellegű szédülést okoz, mely az esetek egy részében nystagmusszal is jár. 40-60 éves egyéneken megjelenő, reverzibilis állapotról van szó, melynek tünetei (szédülés, látási zavar, főleg tarkótáji, máskor diffúz fejfájás, hallászavar, fülzúgás, syncope, átmeneti beszédzavar, amnesia stb.) gyakran a fej hirtelen elfordításakor jelennek meg.

A jelenségek az arteria vertebrális, az a. basilaris és az a. cerebri posterior területének átmeneti ischaemiájával függenek össze. Az ok arteriosclerosis, aplasia, stealszindróma, érelzáródás, spondylarthrosis cervicalis, scalenus-szindróma, gyulladásos folyamat egyaránt lehet. A diagnózisban a Dopplerszonográfiának, EEG-nek, angiográfiának van jelentősége.

Arteriosclerosisos betegek

Hányással, rosszulléttel és nem forgó jellegű szédüléssel járnak az arteriosclerosisos betegek akut encephalopathiás rohamai, az apoplexia minor néven ismert állapotok. Agyi embolia, thrombosis, valódi apoplexia bevezetője is szédülés, a hypertensiv encephalopathia rohama alatt is szédülésről panaszkodik a beteg. Toxikus szédülés alkohol, nikotin, kábítószerek, elsősorban barbiturátok következménye.

Szédülésként panaszolják a betegek annak az orthostatikus hypotoniánák a jelenségeit, melyet különböző vérnyomáscsökkentő szerek idéznek elő. Valamenynyi antihipertóniás szernek – megfelelő adagban alkalmazva – van orthostatikus vérnyomáscsökkentő hatása, tehát szédülést valamennyi antihipertenzív szer, így Rauwolfia, vagy a tiazidszármazékok sora is okoz. Legintenzívebb szédülést a ganglionbénító guanetidinkészítmények és más ganglionbénító szerek okoznak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.