• terápiák

Kreatív művészeti terápiák – Mire jó?

Az összefoglaló elnevezésből már sejthető: ez a terápiás forma a tánc, a festés, a zene, a dráma és egyéb kreatív művészeti ágak erejét használja fel arra, hogy az emberek ne csak szóban, hanem egyéb, ám nem feltétlenül néma módokon is kifejezhessék magu­kat. Más néven önkifejező technikáknak is szokták nevezni ezeket a terápiákat. Ennek a nagyon hatékony és egyre terjedő módszernek a lényege a nem verbá­lis kifejezési forma.

Nagyon hatásos mindenféle korú és képességű, lelki gondokkal küzdő ember esetében, beleértve a depressziósokat is, akiknek általában ne­hezükre esik szavakba foglalni érzéseiket. A művészet kitűnő eszköz nemcsak a másokkal, hanem az önma­gunkkal való kommunikáció terén is, és egyáltalán nem kell, hogy bármiféle tehetségünk legyen abban a művészeti ágban, amellyel éppen foglalkozunk.

Képzőművészeti terápia

A képzőművészeti terápia hallatán általában a fes­tés jut először eszünkbe mint az önkifejezés esz­köze, pedig idetartozik például az agyagformázás is. A terápia szempontjából nem a kész művek művészeti értéke a lényeg, hanem annak lehető­sége, hogy a páciens szabadon ki tudja fejezni a legbelső érzéseit. A festés lehet egy vászonra vetett vizualizáció vagy akár mélyen fekvő érzéseink (ha­rag, boldogság, agresszió stb.) kivetítése.

Ha vizu­alizációról van szó, sok ember könnyebbnek vagy kielégítőbbnek érzi, ha megfesti a nyugalmas vagy derűs képeket, mint ha elképzelné őket. A terápia során született képek általában absztraktok és szür­reálisak, de a szabad kifejezési mód a lényeg, nem pedig a színek és a formák szabályos vagy megszo­kott használata.

A szobrászat vagy agyagformázás ugyanilyen jól működik az erős érzelmek kifejezésének eszköze­ként. Maga a cselekvés hozza a megkönnyebbülést. A terapeuta megfigyeli, hogyan viselkedik a páciens alkotás közben (hogyan bánik az anyaggal, mit hoz ki belőle), és tapasztalatait megosztja a pácienssel, így világítva rá problémáira és a gyógyítás miként­jére. Ez a terápia felügyelet nélkül is feszültségoldó hatású.

Homokjáték-terápia

A homokjáték-terápiában adva van egy homokkal teli tálca és különböző apró játékfigurák, amelyeket a tálca „világa’-ban elhelyezve az emberek meg tudják jelení­teni a múltat, a jelent vagy a jövőt, és szakképzett te­rapeuta segítségével fel tudják dolgozni problémáikat. Ez leginkább gyermekeknek nyújt segítséget.

Táncterápia

A táncterápia a mozgás segítségével fejez ki olyan leg­belsőbb érzéseket, amelyekről a páciens nem tud be­szélni. Az úttörő munkát az 1920-as években Lábán Rudolf (Rudolf von Laban) végezte e téren. A táncterá­pia csoportban a leghatékonyabb, öngyógyításra kevés­bé alkalmas. Ugyanakkor kiváló eszköze az ösztönök felszabadításának és a feszültség levezetésének.

Zeneterápia

A zeneterápia a hang és a hangszeres játék kombináci­ója révén engedi szabadon kifejeződni azokat az érzelmeket, amelyek egyébként nem törnének a felszínre. Része például a terápiának a dobolás, az éneklés (akár a kiabálás is) vagy bármilyen egyéb hang – ami és ahogyan jólesik. Akár egyszerűen csak hallgathatunk a zenét, amely megindít bennünket, vagy táncolhatunk rá (táncterápia). Akárcsak a többi kreatív művészeti te­rápia, a zeneterápia is hatékonyabb, ha szakképzett te­rapeuta vezeti, bár öngyógyításra is kiválóan alkalmas. A hangszeres zene segít kifejezni azokat a legbelső érzéseinket, amelyeket nehezen tudnánk szavakba önteni.

Drámaterápia

A drámaterápia rokona a pszichodrámának. Felfedez­hetünk magunkban rejtett vagy elnyomott érzéseket, miközben egy csoport tagjaként elképzelt helyzeteket játszunk el. Ha valaki másnak adjuk ki magunkat, kí­vülről láthatjuk belső problémáinkat, és lehetőségünk nyílik a megoldások felismerésére is. Az 1920-as évek­ben Jacob L. Moreno fejlesztette ki a technikát előbb Európában, majd az Egyesült Államokban. Mára szé­les körben elismert és alkalmazott terápiás módszer.

A kreatív művészeti terápiák

hatékony módszernek számítanak a legegyszerűbb, mindennapos esetektől kezdve nagyon sokféle lelki eredetű fájdalom, például a fejfájás, a migrén, az evés zavarai és emésztési prob­lémák, a mélyen gyökerező lelki sérülések, a mániás depresszió, a rögeszmék, a fóbiák és a szenvedélybe­tegségek okozta fájdalom enyhítésére. A drámaterápia során mások társaságában, elképzelt helyze­teket eljátszva fejezzük ki érzéseinket.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.