• petefészek
• petefészekrák

Petefészekrák tünetei és gyógyítása

A petefészek rákja következtében évente nők ez­rei halnak meg a világban. Magát a daganatot nem könnyű diagnosztizálni, mert számosan tü­netmentesek maradnak a késői stádiumokig. Sajnos ha már tünetek jelentkeznek, feltételez­hető, hogy a rák a petefészek állományán túlterjedt. Éppen ezért fontos, hogy ha az alább fel­sorolt tünetek bármelyikét észleljük, keressük fel orvosunkat, különösen akkor, ha a kiemelt kockázatú csoportokba tartozunk! Pillanatnyi­lag még nincsen hatásos szűrőmódszer a pete­fészekrák felderítésére.

Tünetek

A betegség korai stádiumaiban többnyire tünetmentes. Ahogy a rák egyre előrehaladottabb, a tünetek a következők lehetnek:

• Szinte alig érezhető, de állandóan jelen lévő fájdalom vagy nyomásérzet az alhasban; hasfájás, esetleg hát- vagy vállfájás.
• Különféle hasi vagy emésztőszervi panaszok, mint például a gyakori gyomorrontás, fokozott bélgázképződés, hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés, valamint kellemetlen telítettségérzet.
• Megmagyarázhatatlan étvágycsökkenés, amelyet gyakran kísér a has felpuffadása, hasvízkór (ascites) megjelenése.
• A hasüregben szokatlan csomók vagy kinövések kialakulása.

Veszélyeztetett csoportok

A petefészekrák bármely életkorban kialakulhat, de leggyakoribb a változás kora körül. A betegségre való hajlam öröklött; azoknál, akiknek közvetlen vérrokona (édesanyja vagy testvére) ilyen betegségben szenved, az átlagnál nagyobb a kockázat. Veszélyeztetettek azok is, akik nem szültek, vagy 35 éves koruk után vállalták első gyermeküket. Azoknál is gyakoribb, akiknek már volt egyéb rosszindulatú daganatuk, például emlő-, vastagbél- vagy méhrákjuk. Esetleg a meddőség elleni gyógyszerek szedése is fokozhatja a veszélyt.

Kialakulása

Rosszindulatú daganat alakul ki az egyik vagy mindkét petefészekben. Itt gyakorlatilag nem okoz tünetet. Ha viszont nem ismerik fel időben, a daganatsejtek hamarosan átterjedhetnek a medencében lévő többi szervre, a környéki nyirokcsomókra és a májra.

Mit tegyünk?

Ha a kezelés során el kell távolítani a petefészket, a klimax tünetei lépnek fel. Az éjszakánkénti izzadás csökkenthető azáltal, hogy alacsonyabbra állítjuk a termosztátot a hálószobában, könnyű takarót használunk, este nem fogyasztunk alkoholt, és lefekvés előtt langyos zuhanyt veszünk. Segíthet még a szója-fehérje fogyasztása vagy a tofu (szójatúró), a szójatej és egyéb szójatermékek hozzáadása az étrendhez.

Nappal viseljünk könnyű, kényelmes ruhákat, amelyeket könnyedén levethetünk, ha támad a hőhullám. Minden 40 év fölötti nőnek évente el kell mennie nőgyógyászati vizsgálatra, melynek kapcsán az orvos tapintással is megvizsgálja a petefészket, s így felfedezheti a rendellenességeket. Ha egyéb rákos betegségben is szenvedtünk, még gyakrabban járjunk el nőgyógyászati rákszűrésre. A nőgyógyászati vizsgálatot ultrahangvizsgálattal lehet kiegészíteni. Ez különösen a valamilyen okból veszélyeztetett nők esetében fontos.

Kezelés

Ha az orvos rendellenességet tapint a petefészek területén, először ki kell zárni az egyéb, hasonló tüneteket produkáló rendellenességeket, mint például a petefészekcisztát vagy az endometriosist. Ultrahangvizsgálat segít annak eldöntésében, hogy a szövetképződmény mekkora, hol helyezkedik el, ill. hogy nagy valószínűséggel jó- vagy rosszindulatú-e. Ezt a vizsgálatot egy hónap múlva megismétli, hogy lássa, van-e bármilyen változás. Ha igen, akkor szövettani vizsgálatra van szükség, mert csak ennek alapján készíthető el a diagnózis.

Ezt úgy végzik, hogy a köldök mellett ejtett apró bevágáson át egy optikai szállal ellátott eszközt, laparoszkópot juttatnak a hasüregbe. A beteget érzéstelenítik. Miközben a műtőben van, a petefészekből kivett szövetet lefagyasztják, szövettani vizsgálattal elemzik, van-e benne rosszindulatú sejt. Ha igen, újabb szövettani mintákat vesznek a közelben lévő szervekből. Ennek alapján fogja eltávolítani a sebész a petefészkeket, a méhet, a petevezetékeket, a mindezeket támogató ínszalagokat és a közelben lévő nyirokcsomókat.

A műtét után kemoterápiára és sugárkezelésre kerül sor. Gyakran előfordul, hogy a későbbiekben újabb műtétet kell végezni, mivel továbbterjed a betegség. A rák előrehaladtával súlyos fájdalom alakulhat ki, amely morfiumpumpa alkalmazását vagy egyéb kábító fájdalomcsillapító adását teszi szükségessé.

Azoknál a termékeny korú nőknél, akiknek mindkét petefészkét eltávolítják, azonnal bekövetkezik a klimax. Kellemetlen hőhullámok és egyéb, a klimaxra jellemző tünetek jelentkeznek. Hormonpótlást csak nagyon ritkán végeznek, mivel az ösztrogén bizonyos esetekben elősegítheti a daganatsejtek növekedését. Az újabb típusú, mesterséges ösztrogén hatású vegyületeket ilyenkor írják fel; ezek nem hatnak a nemi szervekre, viszont gátolják a csontritkulást és az érelmeszesedést (ezek gyakorisága ugyanis a változás kora után ugrásszerűen nő).

A petefészekrák műtétje

(Kép fent) Ha a daganat a petefészken már túlterjedt, méheltávolítás szükséges. Ezzel a beavatko­zással a méhet, a petefészkeket, petevezetéket eltávolítják, valamint a hüvely felső szakaszát és az ún. környéki nyirokcsomókat is.

A petefészekrák bármely életkorban kiala­kulhat, de leggyakoribb az 50-60 éves ko­rosztályban. Az orális fogamzásgátlókat szedő nőknél is gyakrabban fordul elő.

Korai felismerés fontossága

A petefészekrák prognózisa akkor a legjobb, ha elég korán felismerésre került, és szerencsés esetben csak az egyik pete­fészket érinti. Sajnos a betegség sokszor „csendben” zajlik, tehát akkor mutat iga­zán tüneteket, amikor már előrehaladott, késői stádiumban van a beteg, és akár már más szervekre is átterjedt a tumor. Nap­jainkban az érintett nőbetegek mintegy felére igaz, hogy áttétes petefészekrákban szenvednek.

Beható kutatások folynak egy hatásos szűrőmódszer kialakítására, amellyel ide­jében föl lehetne ismerni a petefészek rákját. Amíg ez nem áll rendelkezésünkre, csak arra lehet hagyatkozni, hogy bármi­lyen tünet jelentkezése esetén haladékta­lanul ki kell vizsgáltatni magunkat!

(Kép fent) A képen laparoszkópos hasi vizsgálat látható, amelyet a petefészekrák diagnoszti­zálására is használnak. A laparoszkóp szálop­tikával és kis manipulátorral ellátott rugalmas eszköz, amelyet a hasfalon ejtett kis metszé­sen keresztül juttatnak a hasüregbe: itt éppen a petefészkek vizsgálata céljából.

Megelőzés

Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy azoknál, akik fogamzásgátló tablettákat szednek, valamivel alacsonyabb a petefészekrák kockázata, mint azoknál, akik ezeket nem szedték. Azok a nők, akik már nem akarnak többet szülni, és magas náluk a petefészekrák kialakulásának kockázata – például szervezetükben jelen van a BRCA1 gén, vagy családjukban gyakori a betegség előfordulása -, megelőzés céljából eltávolíttathatják petefészküket és méhüket.

Alternatív terápiák

Megjegyzés: az alternatív gyógymódokkal maga a rák nem gyógyítható, csupán a fájdalom és más tünetek enyhítésére alkalmasak.

• Táplálékkiegészítők: Az antioxidáns tápanyagok – az A-, C- és E-vitaminok, a béta-karotin (az A-vitamin provitaminja), valamint a szelén nevű nyomelem – a feltevések szerint védenek azokkal a kóros folyamatokkal szemben, amelyek végül rákhoz vezetnek. A napi ötszöri vagy még több alkalommal fogyasztott gyümölcs vagy zöldségféle a szervezet számára elég A-vitamint és béta-karotint biztosít. Vannak egyéb antioxidánsok, amelyeket nagyobb mennyiségben kell fogyasztanunk, mint ami étrenddel lehetséges. Ebből a célból állítólag hatásos a naponta étrendi kiegészítők révén elfogyasztott 1000-3000 mg C-vitamin, 400-800 NE E-vitamin és 400-500 mikrogramm szelén. (Vigyázzunk: a szelén nagy adagokban mérgező!)[brbr]A szójakivonat, amely gazdag növényi ösztrogénben, enyhítheti a hőhullámokat és a klimax egyéb tüneteit. Együnk belőle 25-50 g-ot naponta. Az ösztrogénhiánnyal kapcsolatos csontritkulás kockázatának csökkentésére fogyasszunk naponta legalább 1200 mg kalciumot (három adagra elosztva) és hozzá 400 NE D-vitamint, 280 mg magnéziumot és 200-300 mikrogramm K-vitamint.
• Relaxációs terápia: Külföldön egyes kórházakban megtanítják a betegeknek a meditációt, az önhipnózist, a kellemes képek felidézését (imaginációs terápia), és más, a fájdalom legyűrésére alkalmas technikákat. Ezek a technikák abban is segítenek, hogy oldják a műtét előtti szorongást, és enyhítenek olyan kellemetlenségeken, mint például a kemoterápia során jelentkező hányinger. Több tanulmány szerint ezek a módszerek nemcsak az életminőséget javítják, de még a túlélés időtartamát is megnövelik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.