• koleszterin
• szívinfarktus

A szívinfarktus – rizikófaktorok és a koleszterin szerepe

A szívet a koszorúerek látják el vérrel. A koszorúere­ken átáramló vér mennyisége többek között az erek keresztmetszetétől, átmérőjétől függ. A keresztmetszet sajnos az élet folyamán egyre szűkül. A szívkoszorú­erek szűkülése hosszú, már gyermekkorban elkezdődő folyamat. Ez idő alatt – különböző tényezők hatására a vérben keringő koleszterin mész és rostok társaságában lerakódik az érfalban. Az esetek egy részében a koszorúér egyes helyein foltokban, ún. plakk formá­jában, máskor pedig az egész koszorúér falában.

A koszorúér szűkületének fokát terheléses EKG vizsgálattal lehet megbecsülni és szívkatéterezés segít­ségével megállapítani. Ha a szűkület nem éri el az ér keresztmetszetének háromnegyed részét, akkor a beteg még nyugalomban panaszmentes lehet. Ha ennél nagyobb a szűkület, akkor heveny koszorúér elégte­lenségre utaló szívpanaszok jelentkeznek, az ún. angi­na pectoris.

A panasz néhány percig tartó, főleg terhelésre jelentkező szorító, markoló jellegű, a mell­kas közepén vagy az egész mellkasban fellépő, esetleg a nyakba, bal karba sugárzó fájdalom. Ilyen esetben a fájdalom a nyelv alá tett Nitromint tabletta vagy a szájba spriccelt Nitromint spray hatására egy-két percen belül megszűnik. A fájdalmat a szívizom oxigénhiánya okozza.

Évente hány halálos áldozata van a szívinfarktusnak hazánkban?

Ha a koszorúérben a plakkok (kiemelkedő lerakó­dások) olyan magasak vagy a szűkület olyan fokú, hogy a vér éppen csak hogy csordogál ezeken a területeken, akkor a vér megalvadhat, vérrög, trombó­zis keletkezhet, a koszorúér által ellátott szívizom­terület nem kap tápláló vért, így nagy fájdalom kíséretében elhal. Ez a színvinfarktus. Évente mintegy 15 ezer ember hal meg infarktusban Magyarországon.

Rizikófaktorok

Koleszterin és az érelmeszesedés

Egy Anyicskov nevű orosz tudós 1914-ben számolt be arról, hogy koleszterinnel nyulakat etetett, melynek hatására főütőerükben lerakódott a koleszterin, s az emberi érelmeszesedéshez hasonló állapot jött létre. Azt is bizonyította, hogy ezek az elváltozások zsírmen­tes étrenddel visszafejleszthetek. Viszonylag egyszerű kísérlettel igazolta tehát a megelőzés lehetőségét állato­kon, de kétséges maradt, hogy mindez az emberekre is érvényes-e.

Erre a kérdésre a tömeges összehasonlító vizsgála­tok adtak részben feleletet, melyek különböző orszá­gok, népcsoportok adatait mérték fel. Megállapítot­ták, hogy Japánban és Mexikóban, ahol az étrend kevés állati zsírt, koleszterint tartalmaz, a lakosság átlagos koleszterinszintje az amerikai átlag alatt van, az infarktus-halálozás csupán egyharmada az USA-nak, ahol háromszor annyi koleszterint fogyaszta­nak.

Amikor a japánok az USA-ba vándoroltak, koleszterinszintjük és ezzel infarktus-gyakoriságuk is egyértelműen megnőtt, tehát nem genetikai, hanem környezeti, életmódbeli hatásról van szó. Az Új-Guinea magas hegyeiben élő, zsírt alig fogyasztó néptörzsek átlagos koleszterinszintje még a japánoké­nál is alacsonyabb, így infarktus köztük nem fordul elő.

Öröklődési tényezők

Vannak kivételek is, a zsírfogyasztással nem mindig párhuzamos a koleszterinszint. Öröklési tényezők ta­lán a koleszterin felszívódásának változtatásával is szerepet játszhatnak abban, hogy magas koleszterin­tartalmú táplálkozás mellett is relatíve alacsony ko­leszterinszint látható, mint pl. a Massai néptörzsnél, vagy az ellenkezőjére is van példa, mikor egyes egyénekben a táplálék koleszterinjének fokozott felszí­vódását is bizonyították.

Egy Boston melletti amerikai kisvárosban, Framinghamben 1950 óta vizsgálják az egész lakosság egészségi állapotát. Azt tapasztalták, hogy egy tíz éves időszakban a szívinfarktus elsősor­ban azoknál alakult ki, akiknek a vizsgálat indulása­kor magasabb volt a koleszterinszintjük: 6,5 mmól/1 feletti értéknél megduplázódott, a 7,8 mmól/1 feletti értéknél megháromszorozódott az infarktusok száma, egy olyan értékhatárhoz (5,2 mmól körüli) viszonyít­va, mint amilyen a japánoknak vagy a mexikóiaknak van.

Az is bizonyított, hogy a magas vérzsírszintűek között gyakoribb az infarktus, illetve hogy az infark­tusban szenvedők között magas arányban fordul elő a vér magas koleszterinszintje. Sok vizsgálat bizonyí­totta, hogy minél több állati eredetű, ún. Telített zsírt fogyaszt egy népesség, annál magasabb a koleszterin­szintje, és annál gyakoribb köztük a szívkoszorú-­érelmeszesedés. 24 országból gyűjtött adatok alapján kimutatható: a lakosság napi koleszterin fogyasztásá­val párhuzamosan nő a szívhalálozás országok szerint.

Olajjal főzve csökken a koleszterinszint?

Az is megfigyelhető, hogy ahol olajjal főznek, mint pl. Japánban, Mexikóban, Görögországban, Jugoszláviában, Olaszországban, Spanyolországban a civili­zációs ártalmak ellenére alacsonyabb a lakosság átla­gos koleszterinszintje és az infarktus okozta halálozás, mint a többi európai országban.

Az elmúlt évtizedben mind több olyan adat gyűlt össze, mely arra utal, hogy a vér emelkedett triglycerid-szintje is a szívinfarktus rizikófaktora, bár ezt nem sikerült a koleszterinhez hasonlóan egyértelműen bizo­nyítani.

Mindenesetre magas vérzsírszintű állapotok­ban és szívinfarktusban a magas triglycerid-szint még a magas koleszterinszintnél is gyakrabban van jelen, jelentőségét ezért nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A Svédországban végzett, több ezer beteg bevonásával zajló vizsgálatok szerint a vér magas triglycerid-szintje a koleszterintől és a többi rizikófaktortól független kockázati tényezőnek bizonyult a szívinfarktus kelet­kezésében.

Védőfaktor az infarktus ellen

A védőfaktor HDL-koleszterinszint szerepét is bizo­nyították. Norvégiában pl. egy nagy közösség férfi lakosságától vettek vért, azt 20 fokra lefagyasztották, eltették, és nyolc év után megvizsgálták azok vérét, akik közben infarktust szenvedtek. Azt tapasztalták, hogy a HDL-koleszterin (az a vegyület, mely az érfal felületén megakadályozza a lerakódást) szintje jobb előrejelzője volt egy leendő infarktusnak, mint a vér összkoleszterin vagy triglycerid-tartalma.

Egészséges nők HDL-koleszterinszintjének átlaga 50 éves kor alatt magasabb, mint a férfiaké, a áői hormon kedvező hatására. Ez magyarázza azt az ismert tényt, hogy a változás kora, a klimax előtt a nők között sokkal ritkábban fordul elő infarktus, mint a hasonló korú férfiaknál.

A védőfaktor HDL-koleszterinszint viszonylag ál­landó, nem változik gyorsan az élet folyamán, azon­ban egyáltalán nem olyan állandó jellemzője az egyé­neknek, mint a vércsoport, hiszen sok körülmény befolyásolja. Alacsony, tehát kedvezőtlen védőfaktor­szintek mutathatók ki például az elhízottak mintegy 40%-ában, míg nem elhízottak esetében csak 15-20%-ra tehető a kedvezőtlen védőfaktorszint.

Kórházunk­ban szívinfarktusos betegeket vizsgálva azt találtuk, hogy valamennyi ismert rizikófaktor közül az ala­csony, 1 mmól/1 alatti HDL-koleszterinszint fordult elő a leggyakrabban, az infarktusos betegek 81%­ában. Ismert az is, hogy a triglyceridszint emelkedése csökkenti a HDL-koleszterinszintet, és a triglycerid­szint csökkentésével, normalizálásával a HDL-koleszterinszint emelhető is.

Az alkohol csökkenti a koleszterinszintet?

Feltűnést keltettek azok a megfigyelések, melyek szerint az egyes májenzimek indukcióját fokozó alkohol javíthatja a védőfaktor­szintet. Pontosabb vizsgálatok azonban tisztázták, hogy ez csak kis mennyiségű alkohol, pl. napi 1 pohár vörösbor vagy egy koktél fogyasztása esetére érvényes, s hogy a HDL-koleszterinen belül ez az emelkedés azt a frakciót érinti, amelynek kisebb szerepe van a szívinfarktus elleni védelemben.

Ugyanakkor tartós alkoholfogyasztás bizonyítottan májártalmat okoz, s miután a HDL-molekulákat a máj termeli, krónikus májmegbetegedésben és májzsugorodásban csökken a védőfaktorszint. A dohányzás szintén kedvezőtlen hatással van a HDL-szintre; ez a kedvezőtlen hatás a dohányzás elhagyása után mintegy egy évvel megszűnik.

Jó koleszterin

A nagyobb hormontartalmú fogamzásgátlók egy része, főleg dohányzó nőknél is ronthatja az érvédő hatású HDL koncentrációját. Megjegyzendő, hogy a védő hatásért a HDL-molekula a felelős, ezt azonban direkt mérni a gyakorlatban nem tudjuk, hanem csak az általa szállított, viszonylag állandó arányú koleszte­rin mennyiségét.

Ezt nevezzük HDL-koleszterinnek, ez szerepel a labor leleteken, ezt nevezik egyesek ,jó koleszterinnek”, ami csak annyiban igaz, hogy a HDL által hordozott koleszterin jelentős része olyan, mely úton van az érfali lerakódásból, a szervezetből való kiválasztódás helye, a máj felé, tehát inkább ,jó irányba haladó” koleszterinről lehetne beszélni.

Ez azonban kémiailag nem különbözik attól az ún. „rossz koleszterintől”, melyet az LDL nevű molekula a vérben és jórészt az érfal felé szállít. Az 1-1,4 mmól/1 feletti HDL-koleszterinszint tehát bizonyos érvédettsé­get jelent, az 1,0, főleg 0,8 mmól/1 alatti érték pedig ennek hiányát.

A szívinfarktus megelőzhető a koleszterinszint csökkentésével

Diétával és bizonyos gyógyszerekkel már évtizedek óta eredményesen sikerült csökkenteni a vér koleszte­rinszintjét. Mindig a levegőben lógott a kérdés azon­ban, hogy mindez nemcsak vérzsír kozmetika-e, mely érintetlenül hagyná a lényeget, a szívkoszorúér-megbe­tegedés előrehaladását. Ezt voltak hivatottak eldönte­ni az ún. Intervenciós vizsgálatok. Ezek során azt vizsgálják, hogy a koleszterinszint diétás vagy gyógy­szeres eredetű csökkentésével párhuzamosan ritkábbá válik-e a szívinfarktusok kialakulása.

Az 1970-es évek­ben már történt néhány vizsgálat, mely ezt próbálta bizonyítani. Egy helsinki elmegyógyintézetben lehető­ség volt arra, hogy hat éven keresztül a betegek egy része olyan kosztot kapjon, melyben kevesebb volt az állati eredetű zsír és koleszterin, eltérően a normál étrenden lévők csoportjától.

A diétán tartott betegek között kevesebb volt az infarktus, hasonlóan egy nagy norvég vizsgálathoz, ahol az infarktusok száma igen jelentősen, mintegy felére volt csökkenthető. Az ezek­ben a vizsgálatokban részt vevő betegek s a kontroll csoportba tartozók azonban részben dohányoztak, egy részük leszokott a dohányzásról is, így a dohány­zás és az étrend kedvező hatásának aránya nem volt egyértelműen szétválasztható.

Az 1980-as évek elején olyan vizsgálatokról is beszámoltak, melyek szerint ki lehetett mutatni, hogy a vérzsírcsökkentés hatására az erekben a koleszterinlerakódás csökkent, illetve vissza­fejlődött. Ezt olyan precíz vérfestéssel, számítógépes ellenőrzéssel történő vizsgálatok bizonyítot­ták, melyekkel pontosan össze lehetett hasonlítani, hogy a magas koleszterinszint kezelése előtt az érfalon kimutatható és lefényképezett érelváltozások a kolesz­terinszint javulásával párhuzamosan részben visszafej­lődtek.

A diéta meggátolja az érelmeszesedést?

Ez arra is reményt adott, hogy diétával és vérzsírcsökkentő gyógyszerekkel nemcsak az érelme­szesedés folyamatát lehet meggátolni, hanem ideális esetben azt vissza is lehet fejleszteni. Ez a védőfaktor, a HDL segítségével történhet, mely képes a már lerakódott koleszterint az érfalból felvenni és eltávolí­tani.

Rizikófaktorok kiiktatásával csökken a magasvérnyomás?

Finnországban, ahol a legtöbb szívinfarktus volt a világon, a 180 ezres lélekszámú Észak-Karéliában különösen gyakori volt ez a betegség. 1971-ben állami programot dolgoztak ki a három elsőrendű rizikófak­tor: a koleszterin, a dohányzás és a magas vérnyomás befolyásolására. Ennek keretében nemcsak egy veszé­lyeztetett csoportra, hanem az egész közösségre igye­keztek hatni. 1972-1977 között a táplálkozási szoká­sokban változást értek el. Csökkent a vajfogyasztás és a kenyérre kent zsír mennyisége 13-16%-kal. Ezzel együtt az átlagos koleszterinszint is 11 mg%-kal csökkent.

A dohányzás és magas vérnyomás vonatko­zásában is hasonló eredményeket tudtak elérni. A szíveredetű halálozás öt év során férfiaknál 13%-kal, nőknél 35%-kal csökkent. Ez a program egyben nemzetközi együttműködésre is alkalmas volt, az Egészségügyi Világszervezettel karöltve ehhez sok or­szág csatlakozott, közöttük hazánk is.

Koleszterin csökkentő gyógyszerrel megelőzhető a szívinfarktus?

A koleszterin szempontjából a döntő bizonyítékot a másik nagy intervenciós vizsgálat, az ún. LRCP adta. Ebben 480 ezer amerikai férfitól vettek vért. 12 amerikai centrumban történő vizsgálat során válasz­tották ki azt a 3800 középkorú, magas vérkoleszterin­szintű férfit, akiknek ezen kívül semmilyen más szívin­farktus rizikófaktora nem volt. Ezeket az egészséges, de magas koleszterinszintű egyéneket ún, duplavak módszerrel két csoportra osztották, majd mind a két csoportot diétáztatták, emellett az egyik csoport még egy koleszterinszintet csökkentő gyógyszert is kapott, a másik placebót.

A vizsgálat hét éve alatt a gyógyszer­rel kezelt csoportban 32 beteg halt meg szívinfarktusban, míg a kontrollcsoportban 44. Az új szívkoszorú­ér-betegségek száma is 20%-kal kisebb volt. A gyógy­szeres csoportban a koleszterinszint 13,5%-os csökke­nése mellett 21%-kal kevesebb volt a szívkoszorúér műtétek száma is. Ez egy olyan vizsgálat volt, ahol tehát hét éven keresztül össze lehetett hasonlítani hasonló életkorú férfiakat úgy, hogy közben csak egyetlen egy tényező változzon, a gyógyszer hatására csökkenő koleszterinszint. Így a szívkoszorúér-beteg­ség eredményes megakadályozása erre az egyetlen egy tényezőre, a koleszterinszint csökkenésére volt vissza­vezethető.

A világ nagy orvosi lapjai és társaságai e vizsgálatok után állásfoglalásokban rögzítették, hogy a koleszterin és a szívinfarktus közti oki kapcsolat többé nem vonható kétségbe, hogy mindez viszonylag könnyen befolyásolható, és ezt betegeknek, orvosok­nak egyaránt megfontolásra ajánlják. A kedvező vál­tozásokat számszerűsíteni is lehetett. Kimutatták, hogy minden 1%-os koleszterinszint-csökkenéstől a szívinfarktus halálozás 2%-os csökkenése várható.

Helsinki szívtanulmány

A két nagy amerikai vizsgálat bizonyítékait kiegészí­tette és megerősítette egy észak-európai program, az ún. helsinki szívtanulmány. Ebben a vizsgálatban 24 ezer középkorú férfi közül választották ki azt a 4 ezret, akiket öt éven át két csoportba osztva egy Gemfibrozil nevű vérzsírcsökkentő szerrel, illetve placebóval kezel­tek. Ezekben a betegekben nemcsak a vér koleszte­rin, hanem triglycerid és HDL koleszterinszintje is eltért a normálistól.

A gyógyszer pedig, amit kaptak, olyan volt, mely mindhárom vérzsírféleségre kedvező­en hatott. Ez be is következett, s vele egy időben az öt éves időtartam alatt a gyógyszeres csoportban 34%-kal kevesebb új koszorúér-betegség, 26-37%-kal keve­sebb infarktus fordult elő, mint a placebót szedők között, ahol érdemleges koleszterinszint-változás nem történt.

Ennek a vizsgálatnak az a tanulsága, hogy ha nem csak a koleszterinszintben, hanem mindhárom vérzsírszint értékében eltérések vannak, és azokat korrigáljuk, akkor a korábbi vizsgálatokat is meghala­dó mértékben, a vérzsírszint csökkenési arányánál két-háromszor nagyobb mértékben csökkenthető a szívin­farktusok száma. A tanulmány megerősíti a koleszte­rin mellett a triglycerid és a HDL-koleszterin szerepét a szívkoszorúér-betegség keletkezésében, és bizonyítja annak eredményes befolyásolási lehetőségét is.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.