Élelmiszerek

Eper származása, alkotóelemei, egészségtani jelentősége

Tavasszal az eper az első friss gyümölcs, ne fosszuk meg magunkat ennek élvezetétől. Ha más évszakban vásárolunk a szupermarketben epret, gyakran íztelen, vizes gyümöl­csöt kapunk. Várjuk ki inkább, amíg beérik a hazai termés, akkor ízletes, zamatos, vita­mindús, ásványi anyagokban gazdag epret fogyaszthatunk, amelyben több örömünk te­lik, s nem ártunk vonalainknak sem.

Honnan származik az epert?

Az eper a rózsafélék családjába tartozik. A termesztett föl­dieper, a nagy szemű ananászeper a vadon termő erdei szamóca nemesítésével jött létre. Már az ókori rómaiak is termesztették, tejszínnel vagy bóléba keverve fogyasztot­ták. Napjainkban mintegy 100 fajta földiepret ismerünk. Ismereteink szerint a ma ismert nagy szemű fajtákat Hol­landiában tenyésztették ki a 18. század elején, mégpedig az észak-amerikai skarláteper és a dél-amerikai Chile eper keresztezésével.

Termőterületei általában az északi félteke mérsékelt és szubtrópusi területein találhatók. Az egyszer termő fajták május utolsó harmadától hat hé­ten át hozzák termésüket. A téli időszakban kapható eper a hosszú szállítási időtartam és a tartósítás érdekében al­kalmazott kémiai eljárások következtében nem igazán za­matos.

Milyen alkotóelemekből áll?

A többi bogyósgyümölcshöz hasonlóan az epernek is ma­gas a vitamin- és ásványianyag-tartalma. A C-vitamin-tar­talmat illetően e csoporton belül az eper tartja a rekordot: 100 g eperben 56 mg C-vitamin található, több mint az azonos mennyiségű citromban. Vastartalma hozzávetőleg azonos a cékláéval és a kelkáposztáéval, ezért méltán ne­vezhetjük véderő specialistának.

Egyetlen más gyümölcs sem tartalmaz olyan mennyiségű mangánt, mint az eper, amelyben emellett még béta-karotin és B-vitamin is van. A legfrissebb kutatási eredmények találtak az eperben két további fontos vegyületet is: kampferolt és ellagsavat. Mindkettő gyulladáscsökkentő és rákmegelőző hatású másodlagos növényi anyag.

Legfontosabb tudnivalók az eperről dióhéjban

  • Az importeper többnyire permetezett, továbbá tartósítás céljából kémiailag kezelt. Részesítsük előnyben a hazai termést, vagy ami még jobb, vegyünk részt a „szedd magad!” mozgalomban.
  • A több héten át tartó, napi 1 kg eper fogyasztásával járó kúra hasznára vál­hat a köszvényeseknek és a reumásoknak.
  • Az eper folsavat is tartalmaz, ezért a terhesség előtti, de még inkább a várandósság alatti fogyasztása segíti elkerülni a magzat károsodását.
  • Az eperben található jelentős mennyi­ségű mangán fontos a csontok, a vér, az idegrendszer és az agy számára, de kedvezően hat a libidóra is.
  • Legyünk azonban elővigyázatosak az eperrel szemben, mivel egyesek eseté­ben allergiát válthat ki, ami csalán­kiütés, viszketés, bőrkiütés formájában jelentkezhet.
Egészségre gyakorolt hatása: Az eper tagadhatatlanul a véde­lem nagymestere: igen magas C-vitamin-tartalma következté­ben 100 g eper fedezi napi C-vi­tamin-szükségletünk felét.

Egészségtani jelentősége

Az eper immunerősítő hatása a vasnak és a C-vitaminnak köszönhető. A vas egyrészt elősegíti, hogy a vér fel tudja venni az oxigént, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy minél több védekezősejt, fagocita keletkezzen és álljon rendel­kezésre az idegen anyagok, baktériumok és vírusok for­májában támadó behatolókkal szembeni célzott ellentá­madásra, azok megsemmisítésére.

Hasonló a C-vitamin hatásmechanizmusa is, ez a káros szabad gyökökkel ve­szi fel a harcot, megakadályozza, hogy egészségkárosító nitrózaminok képződhessenek szervezetünkben, amelyek rákos folyamatok beindulásához vezetnének. A C-vitamin hatását erősíti egy kettős hatású növényi festékanyag, a kampferol: gátolja a rákos sejtek mutációját segítő en­zimeket, ugyanakkor támogatja azokat az enzimeket, amelyek már korai stádiumban felveszik a harcot a rákkal szemben.

A kampferol gyulladáscsökkentő hatású is, ezért hatásos az eperkúra a reumás megbetegedések­ben és köszvényben szenvedők számára. Az ellagsavnak egészen speciális a működési területe: a környezeti szennyeződésekben és a növényvédő szerekben található, szervezetünkbe került policiklikus, azaz többgyűrűs szén­hidrátokkal ártalmatlan vegyületet hoz létre, semlegesítve a rákkeltő anyagok hatását.

Az epret lehetőleg frissiben kell fogyasztani, mert legfeljebb kétnapi tárolást bír ki. A nyomásra érzékeny, könnyen károsuló gyümölcsszemeket csak rövid ideig szabad mosni. Utána alaposan csöpögtessük le.

Epersaláta diószórással

Hozzávalók (2 személyre)

1 savanykás alma, 1 evőkanál citromlé, 1 banán, 1 evőkanál méz, 150 g eper, 50 g dióbél

Elkészítés

Az almát megmossuk, negyedekbe vág­juk, kimagozzuk, apró kockákra vágva két tányérra elosztjuk, és azonnal meglocsol­juk egy kis citromlével. A banánt meghá­mozzuk, apróra vágjuk, a maradék cit­romlével és a mézzel turmixgépben elpépesítjük. A banánmártást az almada­rabkákra öntjük. Az epret megmossuk, lecsöpögtetjük, megtisztítjuk, az epersze­meket félbevágjuk. A diót durvára aprít­juk. Az epret a mártás tetejére rakjuk, vé­gül megszórjuk a durvára vágott dióval.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.