• dohányzás
• egészségmegőrzés
• elhízás

Elhízunk ha abba hagyjuk a dohányzást?

Sokan megfigyelték már, hogy a dohányzók súlya kisebb, mint a nem dohányzóké. Az elhízottak egy részének testsúly-többlete akkor keletkezik, amikor a dohányzást abbahagyják. Magunk is fogyókúrázó, elhízott betegeink között kevesebb dohányost talál­tunk (26-28%), mint a normál súlyúak között vagy a felnőtt lakosságban általában (35-40%).

Az elhízás okai

Kiderült, hogy a dohányzás elhagyása utáni elhízás­nak több oka is lehet. Vizsgálatok bebizonyították, hogy a leszokás után csökken a szervezet anyagcseréje, ami változatlan táplálkozás esetén is elhízáshoz vezet. Felmerült az is, hogy sok káros hatása mellett a dohányzás egy, a zsír-anyagcserét befolyásoló enzimet s ezen keresztül az elhízást gátolhatja, s ha ez a gátló hatás a dohányzás elhagyásával kiesik, elhízás követ­kezik be. Mások szerint ennek az enzimnek az aktivi­tása viszont örökletesen meghatározott, és részben ettől függne az elhízásra való hajlam is.

Ha a dohányzás anyagcsere fokozó hatása a leszo­kás után kiesik, akkor az enzim zsírszövetet növelő hatása előtérbe kerül, s így is létrejöhet az elhízás. Sajnos ennek az enzim-aktivitásnak a mértékét labor­vizsgálattal a vérből nem, hanem csak direkt zsírszö­vetből vett anyagból lehet meghatározni speciális laboratóriumokban.

Erre a gyakorlatban nincs lehető­ség, így nincs egyszerű módszerünk annak előrejelzésé­re, hogy ha valaki leszokik a dohányzásról, hajlamos lesz-e az elhízásra vagy sem. Ugyanis ez a fokozott enzim-aktivitás nem mindenkinél áll fent. Laboratóri­umi segítség hiányában tehát azt kell mondanunk miután nem ismerjük az elhízásra hajlamosak szemé­lyét, hogy minden dohányzásról leszokónak egyúttal kalóriaszegény diétára is szüksége van. Annál is in­kább, mert az elvonási időszakban jelentkező ingerült­ség, nyugtalanság sokszor csak a pótcselekvésnek is tekinthető evéssel csillapodik, fokozott étvágy mellett.

Dohányzás elhagyása és diéta

Mindezekből természetesen nem azt a következte­tést szeretném levonni, hogy nem kell leszokni a dohányzásról! Ellenkezőleg: tudomásul kell venni, hogy aki a dohányzásról való leszokásra vállalkozik, annak tényleg komoly áldozatokat vállalva el kell kerülnie azt is, hogy ne cserélje fel az egyik rizikót a másikkal, a dohányzást az elhízással, hanem együtt és egyszerre lépjen fel a dohányzás és az elhízás ellen. Vagyis minden dohányzásról leszokót diétás tanácsok­kal kell ellátnunk, az egyéb esetleges segédeszközök, psychés támogatás mellett.

Dohányzás elhagyása és pozitív hatásai

Egyedül Amerikában – ahol évente 700 ezer ember halt meg korábban szívinfarktusban – 29 millió ember szokott le a do­hányzásról. Ebben az orvosok is példamutatóan élen jártak. Míg 1950-ben 53%-uk, ma már csak 14%-uk dohányzik, addig a magyar orvosok fele jelenleg is dohányos. Az infarktuson átesettek közül a dohányzásról leszokottak életkilátásai egyértelműen jobbak a tovább dohányzó társaikéhoz viszonyítva.

A do­hányzásról még idős korban (65 év felett) is érdemes leszokni, bár ebben a korban a prognózist elsősorban a már meglévő koszorúér-betegség mértéke és a magas vérnyomás szabja meg. A dohányzás elhagyásának kedvező hatását még itt is kimutatták.

Hosszan lehetne sorolni még a dohányzás és a szívkoszorúér-elmeszesedés, a szívinfarktus egyértel­mű kapcsolatát igazoló bizonyítékokat, ezek nem is vonhatók kétségbe, azonban egy kissé részletesebben szeretnék beszélni itt a dohányzás és az elhízás kapcso­latáról. Ugyanis valószínűsíthető, hogy bár a dohány­zásnak számtalan igazolt káros hatása van, s többek közt az infarktus elleni védőfaktor, a HDL-koleszterinszintjét is kedvezőtlenül befolyásolja, az esetek egy részében létezik egy kedvezőnek nevezhető hatása is, mégpedig az, hogy csökkenti a hajlamot az elhízásra.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.