Mozgás vagy diéta? Melyikkel eredményesebb a fogyás?
A mozgás szerepe a fogyókúrában
Kétségtelen, hogy a korábban túlnyomóan fizikai munka jellegű foglalkozások, munkaformák megszűnése és elsősorban a szellemi munka előtérbe kerülése (még a munkások között is) az egyik fő oka a jelenlegi elhízási járványnak. Éppen ezért a rendszeres testmozgás, egy valóban hatásos tréning nélkülözhetetlen része az elhízás megelőzésének és kezelésének.
Az izommunka jelentősége abban áll, hogy a nemkívánatos izomlebontást a fogyókúra során korlátozzuk, és helyette kizárólag a zsírszövetből történjen a fogyás. Bizonyos tudományos adatok vannak arra is, hogy a fokozott izommozgás bizonyos kémiai reakciókon, esetleg pajzsmirigyhormon-hatáson keresztül a zsírszövet lebontását közvetlenül is elősegíti.
Előnyös hatása a mozgásterápiának, hogy az elhízásban általában jelenlevő, az elhízásért is felelős túlzott inzulintermelést is visszafogja, csökkenti a vérzsírszintet, javítja a fogyókúrázó közérzetét. A fogyókúra során alkalmazott tréning mértékét a kezelőorvossal meg kell beszélni, váratlan rosszullétek és szövődmények elkerülése-végett.
Kalóriaégetés mozgással
Egyes adatok szerint változatlan táplálkozás mellett csak akkor következik be súlycsökkenés, ha naponta minimum 30 perc gyaloglás csatlakozik hozzá. Ugyanakkor utaltunk rá, hogy a testsúlycsökkenés szempontjából a diéta még eredményesebb. Különböző táblázatok vannak forgalomban arról, hogy egyes ételek elfogyasztásával történő energiafelvétel milyen hosszú ideig tartó, milyen mozgásformával adható csak le: egy órai futással alig több mint 600, kényelmes úszással vagy teniszezéssel mintegy 500, intenzív kerékpározással, gimnasztikával vagy sífutással 500-700 kalóriát tudunk leadni.
Mozgás vagy diéta?
A fizikai tréninggel elérhető eredmények nem közelítik meg a diétával elérhető eredményeket, de le kell szögezni, hogy eredményes és értelmes fogyókúra fokozott mozgás nélkül nincsen. Fel kell használni annak minden előnyét, a testi, lelki közérzetre való igen kedvező hatását. Alapvető a rendszeresség, de legalább heti két-három alkalommal sort kell rá keríteni.
Említettük már, hogy a mozgás zsírokat csökkentő hatása a vizsgálatok szerint csak versenyszerű sportot és tréninget jelentő intenzitás mellett jön létre, ezért egészségeseknek az elhízás megelőzéséhez, mérsékelten elhízottaknak az elhízás csökkentéséhez és a vérzsírszint javításához olyan fizikai tréningre van szükség, mely a percenkénti pulzusszámot tartósan jóval 100 fölé, ideálisan 140-150 fölé emeli. A kedvező hatás kifejtéséhez ezt rendszeresen kell folytatni, tartósan, napi 30-45 perc fizikai tréninggel.
Sebészi eljárások, műtétek és zsírleszívás
A sebészi eljárásoknak több fajtája van:
- Megrövidítve a felszívódás területét, összeköttetést teremtenek a vékonybél kezdete és vége között (bypass), mely nemcsak a felesleges, de a szükséges anyagok felszívódását is kikapcsolja. Utóbbiakat folyamatosan pótolni kell; hosszútávú orvosi feladat.
- Gyomorszűkítő műtétek, melyekkel pl. 50 ml-re csökkentik a gyomor befogadóképességét (USA). Később a viszonyokat helyreállíthatják.
- Vagotomia. A gyomor ürülését is szabályozó ideg átvágása; hatására a gyomor ürülése és az étvágy gyorsan csökken.
- Zsíreltávolítás. Nők nagy hasából vagy melléből zsírtömegek műtéti eltávolítása. Ha sikerül, a testsúlycsökkenés tartós lehet. Jelenleg még vitatott, hogy mikor melyik sebészi eljárás kerüljön előtérbe.
Hazánkban a választási lehetőség régebben korlátozott volt
Újabban mindinkább elterjedőben vannak az elhízás sebészi kezelésében a zsírleszívásos módszerek. Ezek segítségével lényeges testsúlycsökkentést nem lehet elérni, inkább kozmetikai célokat szolgálnak.
Például „körte” típusú, a csípőre, combra lokalizálódó elhízásnál a nemkívánatos zsírszövetből a combon zsírleszívást végeznek. Kis bőrmetszésen át, a terület helyi érzéstelenítése után vezetik be a zsírleszívásra alkalmas eszközt, melynek segítségével a nemkívánatos helyen lévő zsírpárnák tömegét 1-2 kg-mal csökkenteni lehet. A beavatkozás nem igényel kórházi befekvést, ambulanter is végzik.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.