Fogyókúra tudástár

Az Atkins-diéta előnyei és hátrányai

A szénhidrátkorlátozás szerepét hangsúlyozó vélemények az elhízás kezelésére vonatkozóan a legkülönbözőbb orvosi és populáris ajánlásokban is hangsúlyos szerepet kapnak. Egyik legismertebb ezek közül egy amerikai kardiológus, Atkins munkássága, aki 1960-ban kezdett ezzel foglalkozni és első könyve 1974-ben jelent meg.

Alapelve, hogy az elhí­zás kezelésében a szénhidrátmegvonás alapvető, melyet akár kalóriamegszorítás nélkül, a zsírok, és fehérjék tetszés szerinti fogyasztása mellett lehet végrehajtani.

Azon véleményekből indult ki, hogy a szervezet glikogén formájában csak bizonyos mennyiségű szénhidrátot képes tárolni és amint az elhasználódik, olyan anyagcsere-folya­matok indulnak be, melyek a zsírraktárokban lévő zsír elége­tését indítják be.

A gyorsan felszívódó szénhidrátok gyors vércukorszint­emelkedést és inzulinelválasztást váltanak ki, mely elindítja a zsírraktározási folyamatot.

  • Az Atkins-diéta bevezető fázisában csak napi 20 gramm (2 dkg) szénhidrátot engedélyez, főleg saláták, zöldsé­gek formájában, fehérje- és zsírkorlátozás nélkül, a be­vezetés első két hete alatt 3-5 kg testsúlycsökkentéssel.
  • A második – ún. folyamatos súlyvesztéses – fázisban mérsékelten bővülhet a szénhidrát-fogyasztás heti 5 grammos, nem gyorsan felszívódó szénhidrátokkal, majd ezt
  • A harmadik fázisban heti 10 grammal is lehet növelni. A növelést addig tanácsolják emelni, amíg megáll a fo­gyás, és el nem érik az ún. optimális szénhidrátszintet, mely általában 50-60 gramm, de néha csak 90-100 gramm körül következik be.
  • Fontos elem ebben a diétában is az elért testsúly fenn­tartása, mely során hosszú távon a szénhidrátbevitel aránya az összenergia 25%-a körül marad.

A módszer előnye a viszonylag gyorsan bekövetkező -részben vízvesztéssel járó – fogyás, és az, hogy nem kell zsír- vagy fehérjekorlátozást tartani, így elvileg viszonyla­gos jóllakottság-érzet tartható fenn. Az étvágycsökkenést az is elősegíti, hogy 60 g napi szén­hidrátbevitel alatt a szervezet bizonyos „megsavanyodása”, ketózis jön létre, aceton jelenik meg a leheletben, mely ve­gyület a diétázás során egyszerű tesztcsíkkal a vizeletből is kimutatható. Az aceton elrontja az ízérzést és csökkenti az étvágyat.

Hátrányok

Ennek ugyanakkor hátrányai is jelentkezhetnek, a kelle­metlen leheleten kívül. A zsírbevitel korlátlan növelése jelentősen emelheti a koleszterinszintet, mely a szív- és ér­rendszeri betegségek elsőrendű rizikófaktora. A fehérjebevi­tel túlzott növelése veseelégtelenség esetén ellenjavallt. Fokozódhat a kalciumürítés, mely hajlamosíthat csontrit­kulásra.

Az Atkins-diéta körül éppen ezért sok vita alakult ki, nem­csak a médiában, hanem az orvosi fórumokon is. Érdekes, hogy két munkacsoport nemrégen arra vállalkozott, hogy be­bizonyítsa, hogy a zsírszegény diéta eredményesebb az Atkins-diétánál. Az eredményeket az egyik világhírű orvosi szaklapban (New England Journal of Medicine) közölték 2003-ban. Meglepetésre a két vizsgálatban 3-6 hónapig az Atkins-diétával lehetett egyértelműen jobb eredményeket elérni.

Eredmények

Fél év alatt az Atkins-diétát tartók között átlag 6-10 kg testsúlycsökkenés következett be, mely átlag 4 kg-al volt eredményesebb, mint a zsírszegény diétánál. Ugyanakkor az Atkins-diéta mellett kedvezőbben alakultak a vércukor-és vérzsír-eredmények is. A különbség 1 év múlva is fennmaradt, de már nem volt statisztikailag szignifikáns értékű.

South Beach diéta

Az Egyesült Államokban elterjedt egy másik, Agatston nevű kardiológus által összeállított, „South Beach diéta” (ejtsd: szausz bícs) címmel 2003-ban megjelent könyvben ismerte­tett módszer, Atkinséhez hasonlító, hasonló fázisokkal és felépítéssel.

Két dologban különbözik tőle: egyrészt tiltja az egészség­telen telített zsír fogyasztást, de preferálja a telítetlen zsíro­két, másrészt a South Beach diéta esetén nem kell grarnmo­kat számolni a szénhidrátbevitelben, csupán a lassan felszí­vódó, ún. alacsony glikémiás indexű szénhidrátokat kell előnyben részesíteni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.