A diverticulum betegségek tünetei és terápiája
A diverticulosis az esetek többségében (> 80%) tünetmentes. Az enyhe vagy bizonytalan bal oldali alhasi tünetekkel járó esetekben a társuló, vagy ettől függetlenül jelen lévő irritábilis bél szindrómáról lehet szó. A beteg bal oldali alhasi görcsről számolhat be, amely átmeneti vagy napokig tartó is lehet, és a motilitászavar következménye.
Étkezés ronthatja, székürítés, széltávozás csökkentheti a panaszokat. A meteorismus, tenesmus, flatulencia, irreguláris széklet inkább az irritábilis bél, mint a diverticulosis tünetei. Fizikális vizsgálattal ilyen esetben az alhas bal oldala nyomásra érzékeny, esetleg bélköteg tapintható, érdemi laboratóriumi eltérések nélkül.
Akut diverticulitis tünetei
Az akut diverticulitis tünete, a görcsös hasi fájdalom, a hőemelkedés, láz és az akut gyulladásra utaló laboratóriumi értékek (leukocytosis, CRP-emelkedés, gyorsult vörösvértest-süllyedés) megjelenése. A tünetek mellett diarrhoea, máskor obstipáció van jelen, esetleg ezek váltakoznak, amely szűkületre utal. A beteg általános állapota rossz, étvágytalan, hányinger, hányás lehet jelen peritonealis izgalom jeleként. Vizelési panaszok, haematuria jelezheti a hólyagfal részvételét a gyulladásban.
A diverticulitis is lehet tünetszegény, esetleg tünetmentes formában zajlik, elsősorban a védelmi készségükben károsodott betegekben. Ilyen esetek a szteroiddal, kemoterápiával kezeltek, az immunszupprimáltak, a cukorbetegek, az idősek, akiknél gyakori a perforáció, és az érintettek több mint felében sebészi beavatkozásra van szükség.
Fizikális vizsgálat
Fizikális vizsgálat során meteorisztikus, nyomásra érzékeny hasat találunk, az érintett, kötegként tapintható bélszakasz tapintásakor a beteg fájdalmat jelez. A lokális izomvédekezés peritonitis jele, a tályog és a fedett perforáció további vizsgálatokkal különíthető el. A szabad perforáció és a faeculens peritonitis akut has klinikai képével jár együtt, progressziójuk gyors, posztoperatív mortalitásuk magas.
- Rohamokban jelentkező fejfájások
- Hirtelen látászavar tünetei
- Teendők átmeneti hallásromlás esetén
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A diverticulum vérzése diverticulitis és minden egyéb tünet nélkül, váratlanul lepi meg a beteget. Kis mennyiségű véres székürítés a nyálkahártya sérüléséből származik, a masszív vérzés ritka.
Diagnózis
A betegek anamnézisében a székelési rend változása (hasmenés majd székrekedés), tipikusan bal oldali alhasi görcsök, puffadás, esetenként az ascendens területére lokalizált, jobb oldali feszülés, teltségérzés szerepelnek. A tünetek hasonlósága miatt a colontumortól való félelem gyakran fellelhető. Fizikális vizsgálatkor a has puffadt lehet, nyomásérzékenység észlelhető az alhas bal oldalában. A nyomásra jelzett fájdalom, a tapintható rezisztencia szövődményre utal.
Multiplex diverticulum
A szoliter vagy multiplex diverticulum, különösebb fizikális eltérés nélkül, idős betegekben, a vastagbél egyéb okból indikált diagnosztikus vizsgálatainak (irrigoszkópia, kolonoszkópia) gyakori melléklelete. A gyulladásos laboratóriumi paraméterek (leukocytosis, CRP-emelkedés, gyorsult vörösvértest-süllyedés), illetve a vér a székletben, szövődményre utalnak. A betegség lokalizálására képalkotó módszereket – hasi ultrahang (kettős kontraszt), irrigoszkópia és/vagy kolonoszkópia, has/kismedence CT – alkalmazunk.
Kontrasztvizsgálatok
A kettős kontrasztos irrigoszkópia az esetek többségében megbízhatóan jelzi a diverticulumok számát, elhelyezkedését, mint körülírt, kontrasztot halmozó kiboltosulásokat. A szegmentált területen, amely leggyakrabban a sigmában van, a négy tenia oldalán, négy sorban, változó méretű és számú diverticulumok lehetnek jelen. A kontrasztanyaggal telt képletek napok múlva is kimutathatók. Szabad perforáció gyanúja esetén natív has felvétel mutatja ki a szabad levegőt, a perforáció helyét esetleg vízoldékony kontrasztanyaggal lehet ábrázolni, a báriummal végzett vizsgálat ilyenkor ellenjavallt.
A fal egyenetlensége, a lumen deformitása, szűkülete, gyulladásos jelek is véleményezhetők a vizsgálattal. Ilyenkor azonban a malignitás gyanúja miatt általában kolonoszkópos vizsgálatot kér a radiológus. A fisztulaképződés jól ábrázolódik irrigoszkópia során. Akut distalis colorectalis vérzésben az irrigoszkópia ellenjavallt, mert lehetetlenné teszi az esetleg szükséges diagnosztikus és terápiás, endoszkópos és/vagy angiográflás beavatkozást.
Kolonoszkópia
A kolonoszkópia relatív kontraindikált, nem könnyű vizsgálat, a gennyes diverticulitis magasságában pedig általában befejezzük és halasztjuk, a gyulladt diverticulum perforációjának veszélye miatt. A kolonoszkópos perforáció lehetőségével az előrehaladott, szövődménymentes diverticulosisban is számolni lehet a sigma spazmusa, a lumenszűkület és az extrém kanyarok miatt. A vizsgálat során a diverticulumnyílások jól láthatók a felfelé haladáskor, a nagy szájadékok a lumen nyílásával téveszthetők össze.
Diverticulitis során ödémás, vérbő mucosa, gennyes, nyákos lepedék figyelhető meg a gyulladt fal, a diverticulum szájadékának területében. Székletimpaktáció is okozója lehet a gyulladásos reakció beindulásának. A lezajlott gyulladást követő szűkült, egyenetlen nyálkahártyából biopsziát kell venni a felmerült malignitás kizárására vagy bizonyítására. Ha a társuló polypus a diverticulumtól elegendő távolságban ered, hurkolható és levágható.
Vérzés esetén
A kolonoszkópos vizsgálat fontos indikációs területe az ismeretlen eredetű, akut distalis vérzés. A keringés stabilizálását követően elsőként a gyomor, a duodenum vérzésforrásait kell kizárni (epés nedv a gyomorszondából, gasztroduodenoszkópia), amit ortográd vastagbél-előkészítés és kolonoszkópia követhet.
A vizsgálat során aktuálisan vérző elváltozások, illetve már nem vérző, potenciális források ismerhetők fel. Az aktuálisan vérző eltérések esetén az endoszkópos haemostasis (vazokonstriktor anyag injekciója, klipp, koaguláció, polypectomia) terápiás beavatkozással kiegészíthető. Benignus szűkület indokolt esetben ballontágítással kezelhető.
A hasi ultrahang és/vagy CT-vizsgálat sokat segíthet a diagnosztikában. A nagy felbontású ultrahangkészülékkel ábrázolható a fal gyulladásos megvastagodása, a diverticulumok és a diverticulitis, valamint szövődményei (peridiverticulitis, tályog, fisztula) is véleményezhetők. Ennek hiányában a CT- (tályog gyanúja esetén urgens CT-) vizsgálat nyújt támpontot a bélfal és környezetének állapotáról, illetve az egész hasi és kismedencei státusról. Sebészi javallatra célzott aspiráció és drenázs is lehetséges, mindkét módszer segítségével. A gyulladásos vagy tumoros folyamat elkülönítése azonban meghaladja a módszerek lehetőségét.
Differenciáldiagnózis
A betegek többségében a diverticulosis tünet- és panaszmentes állapot, az észlelt eltérés csupán melléklelet. Az alhasi panaszok, puffadás, görcs, székelési rendellenesség inkább irritábilis bél szindrómához, mint diverticulosishoz tartozik. A diverticulumbetegség (diverticulitis, vérzés) esetén differenciáldiagnosztikai szempontból a következő kórképek jöhetnek szóba.
Az appendicitis jobb oldali alhasi fájdalommal, érzékenységgel és tapintási lelettel jár, a diverticulitis bal oldali eltérés (ritka a hasi situs inversus). Gynecologiai kórképek ovarialis ciszta, bal oldali adnexitis. Urológiai okok, bal oldali ureterolithiasis, húgyhólyaggyulladás, tumor okozhat hasonló alhasi fájdalmat.
Terápia
Konzervatív terápia a szövődménytől mentes, funkcionális panaszokra, irritábilis bél szindrómára emlékeztető esetekben lehetséges. Ilyenkor rostdús étrendet (zöldség, gyümölcs, korpa, cellulóz, pektin, lignin) és bő folyadékfelvételt javasolunk. A rostok megnövelik a székletvolument, vizet tartanak vissza, lazítják, formálják a székletet, csökkentik az intraluminális nyomást és a tranzitidőt.
A korpás pékáru helyett naponta 3 evőkanál 15-30 g étkezési korpát, vagy ezzel azonos rosttartalmú gyári készítményt és/vagy macrogol szedését javasoljunk. Székrekedés esetén reggel étkezés előtt keserűsót itatunk, amelyet teljes reggeli és 20-30 perc múlva székürítés kövessen.
Diéta
Szövődménytől mentes akut diverticulitis esetén a bél nyugalomba helyezése (nulla diéta, majd folyékony étrend), enyhe esetben orális antibiotikum, súlyos esetben intézeti ellátás (nulla diéta, parenteralis folyadék, elektrolit- és kalóriapótlás), parenteralis antibiotikus kezelés javasolt. Spazmolitikum, analgetikum szükség szerint adható, hashajtó alkalmazását a perforáció veszélye miatt ellenjavallják.
E. coli és Gram-negatív baktériumok a potenciális kórokozók, ezért amoxicillin, klavulánsav, kinolon + metronidazol a javasolt antibiotikumok 7-10 napon át. Ha az első 2-3 napon nincs javulás (hasi státus, laboreredmények), szövődmény (peritonitis, perforáció, tályog, stenosis, fisztula, vérzés) kialakulásával lehet számolni, ami miatt sebészeti konzílium szükséges.
Sebészi megoldás
Sebészi megoldás indokolt perforáció (peritonitis és vagy tályog), igazolt enterovesicalis fisztula, állandó obstrukció (mechanikus ileus), malignitás alapos gyanúja és tartós vérzés esetén. A sürgős sebészi ellátásban a primer reszekció és a Hartmann-eljárás között választ a sebész, kivételes az első ellátásban végzett colostoma, amelyet második ülésben követ Hartmann-műtét, majd az anus prae zárása.
A primer reszekció előnye az egy üléses megoldás, a rövidebb kórházi észlelés, a műtét utáni colostomamentes állapot. Hartmann-műtét kapcsán ugyanis a beteg szegmentreszekcióját követően a distalis lument vakon zárja, a proximalis bélvéget pedig a hasfalra szájaztatja ki a sebész. A sürgős beavatkozásnál lényegesen gyakoribb az elektív sebészi megoldás, amely kisebb mortalitással jár.
Ilyen esetben van idő a bél előkészítésére, az idős beteg műtétre alkalmas állapotának kivárására. Sebészeti indikáció az egy éven belül kétszer vagy annál többször előforduló, kórházi kezelést is igénylő diverticulitis, az obstrukciós tünetek megjelenése, differenciáldiagnosztikus képtelenség a tumor és a benignus stenosis között. Immunszupprimált állapotban és 40 év alatt kialakuló diverticulitis esetén már az első megjelenést követőn műtétet javasolnak. A reszekció a gyulladás után 6-8 héttel történik, nyitott és laparoszkópos sebészi beavatkozás egyaránt lehetséges.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.