A gyomor diverticulumai
Az emésztőtraktus más területeivel összehasonlítva, a gyomor diverticulumai lényegesen ritkábban fordulnak elő. Majdnem 75%-uk a juxtacardialis regióban, a többi diverticulum a pylorus környékén helyezkedik el, a gyomor görbületein csak elvétve láthatóak. A valódi diverticulumok fala a gyomorfal összes rétegét tartalmazza.
- Ha más organikus elváltozással nem kapcsolható össze, nagy valószínűséggel a congenitalis formával találkoztunk.
- A szerzett, valódi diverticulumok pulziós formájának kialakulásában a megnövekedett intragasztrikus nyomás játszik szerepet, különösen akkor, ha a gyomorfalat valamilyen szervi megbetegedés megelőzően már elvékonyította. A trakciós forma a gyomor falának lokalizált evaginációja, amelyet a környező szervek gyulladásos vagy más eredetű, fibrózus összenövései hoznak létre. A pseudodiverticulumok esetében a gyomorfalnak csak egy-két rétege vékonyodik el, és vesz részt a folyamatban.
Tünetek
Klinikai szempontból a gyomordiverticulumok legnagyobb része tünetmentes, még a hasi panaszok miatt végzett vizsgálatok során történő felfedezésük esetén is inkább más kórfolyamat oki szerepére érdemes gondolnunk. Ha nagyra nőnek, okozhatnak étkezés utáni teltségérzést, tompa epigastrialis nyomást, esetleg emésztetlen ételmaradékot tartalmazó hányást.
Szövődményeik
Extrém ritka szövődményeik közül a vérzés, perforáció és elvétve a torzió említhető. Radiológiai és endoszkópos diagnózisuk nem nehéz, az utóbbi nélkülözhetetlen lehet a gyomorfekélyes folyamataitól való elkülönítésben.
Kezelésük
Kezelésük legtöbbször szükségtelen. Gyógyszeres terápia céltalan, tüneti jelleggel esetleg metoclopramid vagy antacidák adása jön szóba. Nagy, retenciot okozó diverticulumok esetén többet segíthetünk, ha radiológiai vizsgálattal megállapítjuk a kiürülést legjobban elősegítő testhelyzetet, a beteg ezt megtanulva, megelőzheti a panaszok kialakulását. Sebészi beavatkozásra – lokális reszekció – csak ritkán van szükség.
A duodenum diverticulumai
Ezek a meglehetősen gyakori elváltozások két csoportba sorolhatók:
- Migrén cervicale és hipoglikémia
- Vényköteles gyomorégés elleni gyógyszerek – GYIK
- Milyen gyakran szedhetek biztonságosan savlekötőket?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Extraluminalis kiboltosulások
Ez a mindennapi elváltozás olyan gyakorisággal fordul elő (a rutin radiológiai vizsgálatok során 20% is lehet), hogy klinikai jelentősége akár ennek alapján is megkérdőjelezhető. A duodenum lefutása során bárhol jelentkezhet: a bulbusban legtöbbször a fekélyek gyógyulása után létrejött „pseudodiverticulumokkal” találkozunk, másutt egyesével vagy csoportosan helyezkednek el a többnyire szűk szájadékú, 1-4 cm átmérőjű, tüneteket ritkán okozó, a komplett fal rétegeit tartalmazó kiboltosulások, amelyek nem mutatnak összefüggést a gasztrointesztinum más lokalizációja diverticulosisának meglétével.
Egyedüli kivétel talán a Vater-papilla, az ampullaris régió környéke, amely szintén predilekciós helynek számít, és ahol a diverticulumok által esetleg okozott epe- és pancreasürülési zavar fenntarthatja ezen szervrendszerek megbetegedéseit. Ezen kívül a tapasztalt gasztroenterológus csak a legritkább esetben írhatja betege panaszait a klasszikus, változatos extraluminalis diverticulumok számlájára.
A diagnózis többnyire radiológiai, és ezen belül is véletlenszerű. Az endoszkópos orvos érdekes módon ritkábban írja le ezeket az elváltozásokat, mert a szűk szájadékot – a juxtapapillaris diverticulumok kivételével – a duodenum redői gyakorta elfedik. Sui generis klinikai tünetek valószínűleg, nincsenek. A ritkán jelentkező szövődmények közül a vérzés nem szokott jelentős lenni, csak ha intraluminalis erosio vagy angiodysplasia van a diverticulumban.
Intraluminalis diverticulumok
Jóval izgalmasabb elváltozás az előbbinél, nemcsak azért, mert jóval ritkábban is kerül felismerésre. Szinonimái – enterogen ciszta, duplikált duodenum, „szélzsákhártyaduodenalis prolabált diaphragma – inkább elfedték, mint tisztázták eredetét, amely az esetek jórészében congenitalis: a duodenum lumené az embrionális fejlődés során elzáródik, és ha a rekanalizáció kettős, a lézió csak a későbbi felnőttkorban okoz panaszokat. Az elváltozás lokalizációja mindig postbulbaris, gyakran Vater-papilla közeli, a bemenet cranialisan van, és a diverticulum falát mindkét oldalon intesztinális típusú columnaris epithelium fedi.
A klinikai tünetek – ha vannak – típusosak:
Akut vagy intermittáló duodenalis elzáródást jeleznek. A radiológiai vizsgálat – ha a vizsgáló ismeri a kórképet – többnyire felfedi az obstrukció okát, gyakran talál a diverticulum-zsákban változatos reziduumokat is. Kivétel, ha az obstrukció akut és teljes, ilyenkor csak a műtéti eredmény ad felvilágosítást. Az endoszkópos csak akkor jár sikerrel, ha a zsák bemenete elég széles a felismeréshez. Itt egyértelműen a radiológiának van elsőbbsége.
Az előbbi klinikai figyelmeztetés ugyanúgy áll: ha fel is fedeztük ezt az izgalmas elváltozást, ha nincs igazolható duodenumobstrukció, nem biztos, hogy ez áll a panaszok hátterében. A kezelést tehát ettől tegyük függővé: ha az elváltozás véletlenül kerül felismerésre, tudjon róla a páciens és kezelőorvosa is, de hagyjuk békén. Az átmeneti, intermittáló tünetek belgyógyászati, szupportív terápiát igényelnek, szükség esetén viszont csak jól képzett sebész tudja megfelelően uralni a duodenum elzáródásának megoldását.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.