A gyomor-bél rendszer négy állomása
Noha a gyomor-bél rendszer lényeges szerepet játszik az emésztésben, gyakran nem kapja meg a szükséges figyelmet. Többnyire csupán akkor veszünk róla tudomást, ha nem működik megfelelően, vagyis hányingerrel, hányással, hasmenéssel vagy székrekedéssel ad jelt magáról.
Az iparilag fejlett országokban általános, úgynevezett „civilizált” életforma nem könnyíti meg az emésztőszervek zavartalan munkáját. Gyakran túl sok egészségtelen zsírt, túl kevés rostot fogyasztunk, túl keveset mozgunk. Mindez székrekedéshez vezethet. A stressz hányingert, hányást okozhat, a bánat, a harag, a mindennapi gondok „megfeküdhetik a gyomrunkat”.
Első állomás: a szájüreg
Talán különösen hangzik, de igaz: az emésztés már az első harapással elkezdődik. A szájban az élelmiszert a fogak apró darabokra őrlik, amelyek nyállal keverednek, hogy a lehető legkönnyebben lecsússzanak a nyelő-csövön. A nyálmirigyek naponta akár másfél liter nyálat is termelhetnek. Az ebben található amiláz nevű enzim aztán kisebb poliszacharidokra bontja a keményítőt.
A szájból a megrágott táplálék a garatba, majd a nyelőcsőbe kerül. Ez utóbbi egy körülbelül 25 centiméter hosszú izmos tömlő, amelynek a végén izmokból álló zárószerkezet található. Amikor a táplálék megérkezik, a zár kinyílik. Miután a táplálék a gyomorba távozott, bezárul. Ha a „kapu” nem zár megfelelően, a gyomorsav visszaáramlik a nyelőcsőbe, amelynek kellemetlen következménye van: kialakul a refluxbetegség (égő érzés a gyomor felső táján), amely azonban sok esetben étrendmódosítással gyógyítható. Hányáskor a zárószerkezet egyáltalán nem működik.
Számok és tények
- A gyomor naponta mintegy 2-3 liter gyomornedvet termel.
- A vékony- és a vastagbél hosszúsága együttesen mintegy 7-9 méter.
- A bélben körülbelül százbillió baktérium él, amelyek együttes súlya 1,5-2 kilogramm. Ezek alkotják a baktériumflórát
- A táplálék útja a gyomor-bél rendszerben körülbelül 24 órán át tart: ebből 4 órát tölt a gyomorban, 6 órát a vékonybélben és 7-7 órát a vastag- és végbélben.
- A gyomor-bél rendszerben több mint 100 millió idegsejt vizsgálja a táplálék összetételét, szervezi meg a kórokozók elleni védekezést, valamint irányítja a hormonok és emésztőnedvek termelését.
- A beleken 75. születésnapjukig hozzávetőlegesen 30 tonna táplálék és 50 ezer liter folyadék halad át.
Második állomás: a gyomor
Az étel emésztése a gyomorban folytatódik. A gyomrot bélelő nyálkahártya mirigyei gyomornedvet termelnek, amely főleg sósavból és fehérjebontó pepszinből áll. Mindkettőnek az a feladata, hogy a táplálékot tovább bontsa.
Arról, hogy megfelelő mennyiségű gyomorsav szabaduljon fel, a gasztrin nevű enzim gondoskodik. A folyamatot a protonpumpának nevezett mechanizmus vezérli. Ez azért érdekes, mert a gyomorsav előállítását mérséklő gyógyszercsoport úgy hat, hogy gátolja a protonpumpát. A gyomorsavtermelés és -felszabadulás irányításában ezenkívül különböző közvetítőanyagok (például a hisztamin) is részt vesznek. A hisztamingátlók ezért csökkenthetik hatékonyan a sav mennyiségét. Végül a savtermelést a vegetatív idegrendszer is befolyásolhatja. Ebből máris világos, miért vált ki olykor az „idegesítő” stressz gyomorsavtúltengést és gyomorgörcsöt.
A sósav, amely a táplálékot bontja, a gyomorfal nyálkahártyáját nem támadhatja meg, mert azt nyákbevonat védi. Ha azonban a bevonat megsérül, gyomornyálkahártya-gyulladás és fekély alakulhat ki. A sérülést okozhatják többek között túl csípős fűszerek, túl sok alkohol, a túlzott dohányzás, a Helicobacter pylori nevű baktérium, esetleg a nyák termelését gátló gyógyszerek (például a diclofenac, illetve az ibuprof én hatóanyagú).
A gyomorfal izmai erősek, a gyomor voltaképpen egyfajta turmixként működik. A táplálékkását jól átkeveri, majd adagonként a vékonybélbe továbbítja. A táplálék az összetételétől függően hosszabb vagy rövidebb ideig marad itt. A szénhidrát- és fehérjetartalmú ételek hamarabb továbbjutnak, mint a zsírosak. A zsír – ahogy mondani szokás – „megfekszi a gyomrot”, azaz hosszasan időzik benne.
Harmadik állomás: a vékonybél
A vékonybél a patkóbélből (másképpen nyombél, szakszóval duocdenum), az éhbélből (jejunum) és a csípőbélből (ileum) áll.
A patkóbél igen rövid, hossza nagyjából tizenkét ujj szélességének felel meg, ezért is szokták tizenkét ujjnyinak nevezni. Közvetlenül a gyomorhoz csatlakozik, ebbe torkollik a hasnyálmirigy kivezető csöve és az epevezeték. A hasnyálmirigy által nagy mennyiségben termelt hasnyálmirigynedv, mely felhígítja és közömbösíti a gyomorsavat, emésztést végző enzimeket tartalmaz. Ilyen a fehérjebontó tripszin és kimotripszin, a zsírok emésztését végző lipáz, valamint a szénhidrátokat leépítő amiláz. A zsírok emésztéséhez epesavak szükségesek, amelyek a májban termelődnek és az epehólyagból ürülnek a bélbe, amint jelzés érkezik, hogy a táplálék a patkóbélben van.
A szénhidrátok és zsírok felszívódása nagyrészt a patkóbélben és az éh-bélben történik, míg a fehérjéké kizárólag az éhbélben. A csípőbél tartalékszerepet játszik. Akkor szívódnak itt fel a tápanyagok, ha a két előző szakasz túlterhelt, vagy működése akadályozott, például valamilyen betegség vagy műtét következtében.
A vékonybél nyálkahártyája erősen redőzött, ezért igen nagy a felülete. Ez teszi lehetővé, hogy megfeleljen feladatának, azaz képes legyen elősegíteni a táplálék minél hatékonyabb felszívódását – máskülönben az emésztés folyamata igen sokáig elhúzódna. Ha kihajtogatnánk a vékonybelet, 200 négyzetméter lenne, vagyis akkora, mint egy teniszpálya.
Végállomás: a vastagbél
Amikor már minden hasznosítható tápanyag felszívódott, a vékonybél falának izmai a vastagbélbe továbbítják a béltartalmat. A vastagbél szintén több részből áll: a vakbélből (cecumj, amely közvetlenül kapcsolódik a csípőbélhez, a felszálló, haránt és leszálló vastagbélből (colon), valamint a végbélből (rectum).
A vastagbélben több folyamat is zajlik: itt távozik el a víz az emészthetetlen táplálékból, itt szívódnak fel az esetlegesen még megmaradt ásványi anyagok, és itt darabolják fel a bélbaktériumok a rendszeres székletürítéshez olyannyira fontos élelmi rostokat.
Naponta körülbelül 10 liter folyadék kerül a belekbe. Ennek csupán kis része az, amit megiszunk, a zöme nyálból, gyomornedvből, epéből, hasnyálmirigynedvből és a bél sejtjei által termelt váladékokból áll. Ezek javát a vastagbél visszajuttatja a szervezetbe. Mindenki tapasztalta már, mi történik, ha ez a rendszer nem működik megfelelően. Az eredmény: hasmenés. Ilyenkor ugyanis a folyadék a széklettel együtt távozik, és híggá, vizessé teszi azt. Ez az oka annak, hogy hasmenés esetén ajánlott sokat inni, mert csak így pótolható a folyadékveszteség.
Végül a tápláléknak a része, amelyben már semmi hasznosítható nem található, a bélizomzat rendszeres összehúzódása, azaz a perisztaltika révén a végbélbe kerül. Itt tárolódik mindaddig, amíg a végbélnyíláson keresztül ki nem ürül.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.