• egészség
• test
• vastagbél

A vastagbél élettana és funkciója

A vastagbél legfontosabb élettani funkciója a colonba jutó béltartalom tárolása, keverése, folyadéktartalmá­nak abszorpciója, továbbítása és a defekációs reflex ak­tiválása.

Ezen funkciók biztosítása alapvetően összefügg a bél és a bélfal mozgásával, az elektrolitok és a víztranszport folyamataival. A bélmozgások és az áthaladási idő a kü­lönböző fajokban jelentősen eltér, ezért a bélfal felépítése és az izomelemek mozgása is jelentősen különbözik. Ez a magyarázata annak, hogy jelenleg nem ismert olyan állatmodell, amelyben a humán colon működése ponto­san modellezhető lenne.

Folyadék kiválasztás

A bélcsatornába kívülről bekerülő folyadékon kívül a gastrointesztinális traktus önmagában is jelentős mennyiségű folyadékot választ ki. A bélcsatornába kerülő összes folyadék mennyisége naponta eléri a 9-10 litert. Szájon át mintegy 2000 ml jut be a szervezetbe. A nyál­mirigyek kb. 1500 ml, a gyomor 2500-3000 ml nyákot és emésztőnedvet termel.

Az epe napi mennyisége mintegy 500 ml, a hasnyálmirigy által termelt emésztőnedvek mennyisége eléri az 1500 ml-t, a vékonybél szekrétum mennyisége pedig további 1500-2000 ml körüli értékre becsülhető. A bélcsatornába jutó folyadék, jelentős része azonban a béltartalom előrehaladásával a vékonybélben döntően passzívan, részben aktív folyamatok hatására visszaszívódik.

A terminális ileumból a Bauchin-billentyűn (ileocolonális junctio) keresztül a vastagbélbe naponta mintegy 1500-2000 ml béltartalom jut be. A colon béltartalom­mal való telődését a Bauchin-billentyű szabályozza, amely egyben gátolja a coloileális refluxot is. A colonba jutó híg béltartalomnak a döntő többsége szintén vissza­szívódik a colon, falán keresztül, és a széklettel naponta csak mintegy 100-150 ml folyadék távozik. A colonban a víz visszaszívódása döntően passzív transzport révén valósul meg, a víz főleg paracellularis, részben transcellularis utakon követi az ozmotikus nyomással rendelke­ző elektrolit (főleg nátrium) molekulákat.

Az utóbbiak természetesen aktív transzport révén szívódnak vissza (lásd később). A vastagbélben elektronmikroszkópos vizsgálattal a sejtek közötti területeken párhuzamosan elhelyezkedő csatornákat mutattak ki, amelyeknek a száma és a folyadék-elektrolittranszport között nyilván­valóan összefüggés van. A sejtek plazmahártyája a folya­dékáramlást bizonyos mértékig kontrollálja.

Folyadékmozgás

Az elektrolittranszportot és azon keresztül a folya­dékmozgást endogén és exogén tényezők alapvetően be­folyásolják. Az endogénszabályozók között szerepelnek a különböző peptidhormonok, neurotranszmitterek, egyes immunológiai effektor sejtek termékei. A külső tényezők közül a különböző baktériumtoxinoknak van a legnagyobb jelentősége.

A bélcsatornán keresztül történő, igen jelentős vo­lumenű folyadékforgalom szükség esetén jelentősen nőhet. Ez az alkalmazkodási háttér jelentősen növeli a szervezet folyadékháztartásának stabilitását. Ha a kompenzáció lehetősége kimerül, akkor híg széklet, külön­böző mértékű hasmenés jelentkezhet.

Felszívódási és kiválasztási folyamatok

A szervezet szempontjából nagyon jelentős folya­déktranszport mellett a vastagbélben más felszívódási és kiválasztási folyamatok is zajlanak. A colon lumenéből a véráramba jutnak egyes vitaminok, rövid szénlán­cú zsírsavak, klorid- és nátrium-ionok, ugyanakkor a bél üregébe bikarbonát és kálium-ion választódik ki. A folyadék- és elektrolitáramlásban aktív és passzív fo­lyamatok egyaránt részt vesznek.

Az aktív transzport energiaigényes folyamat, amely során az elektromos töltéssel rendelkező molekulák vagy molekularészek a koncentráció gradiens ellenében is képesek mozogni. A bélcsatorna nyálkahártya sejtjeinek energiaigénye összefügghet a bél lumenében található anyagokkal is (pl. omega-zsírsavak).

A colonba jutó béltartalom továbbításában a colon motilitásának meghatározó szerepe van. A colon motilitásának elektrofiziológiai alapját a vastagbélben két­féle, ritmikus mioelektromos aktivitásforma képezi. A myentericus potenciáloscillációk 12-20/perces frek­venciával képződnek a plexus myentericus területén, a különböző transzmitterek hatására keletkező depolarizációs hullámok a gap junctionokon keresztül, jutnak a körkörös és hosszanti izomelemekhez, és a vastagbél fázikus, keverő és propulziós tevékenységéért felelősek.

A másik mioelektromos aktivitásforma a submucosus plexus területén képződő lassú hullám aktivitás, amely­nek frekvenciája 2-4/perc. A lassú hullámok a vékony­béllel ellentétben képesek aboralis és proximális irányba is terjedni, rövid távú kontrakciós tevékenységet gene­rálnak, amelyeknek inkább a széklet keverésében van szerepük. A két mioelektromos aktivitásforma pacema­keréi a colonban is az interstitialis Cajal-sejtek (ICC-sej-tek). A plexus myentericus területén levő ICC-sejtek, az ún. ICC_MY-sejtek a pacemakeréi az MPO-tevékenység­nek, míg az ICCsM-sejtek a lassú hullámok pacemakeréi.

A kétféle mioelektromos aktivitás sajátos kölcsönhatás­ban áll egymással, és a béltartalom keverésében és kis távolságokba való továbbításában együttműködnek. Az ENS által generált akciós potenciálok hatására az MPO-tevékenység felgyorsul, és az MPO-val kapcsolt kont­rakciók hosszútávú propulzív motilitást eredményezve, a székletet aboralis irányba juttatják. A vastagbélbe jutó vékonybéltartalom mozgása kezdetben lelassul, majd az ismétlődő MPO-tevékenység hatására eljut a colon bal oldalára, majd a defekációs reflex aktiválódása révén a külvilágba.

Székelés

A rectum, mint a másik fő funkcionális egység, a vastagbél többi részétől alapvetően abban különbözik, hogy a kontrakciója kifejezettebb, a lument teljesen el­záró, ritka perisztaltikus hullámok figyelhetők meg ezen a szakaszon, amelyeket külső idegi hatások alap­vetően befolyásolnak. Az anális csatornára pedig egy erős, tónusos kontrakció jellemző, amely teljesen elzárja a lument. A székelés ingere akkor jelentkezik, amikor a béltartalom a sigmából a rectumba ér.

A rectum kitá­gulása a belső analis sphincter ellazulását eredményezi. A székeléshez a külső záróizom és a puborectalis izomzat ellazulása szükséges. Ilyenkor a medencefenék izmai descendálnak. A kiürülést az ülő testhelyzet és a megnö­vekedett hasűri nyomás elősegíti. A székelés folyamatát kisgyermekkorban tanuljuk meg, és ez általában az élet folyamán megmarad. A székelés spontaneitása patológi­ás folyamatok hatására megváltozhat.

Vastagbél-mozgás

Az egyes vastagbél-mozgástípusok jellegzetességei elektromiográfiával vizsgálhatók. A rögzített elektromos aktivitás jellemzőinek értékelését az újabban kifejlesz­tett számítógépes programok jelentősen megkönnyítik. Az összehúzódások megoszlása fiziológiás körülmények között is széles határértékek között változik. A kontrak­ciók frekvenciáját és aktivitását külső ingerhatások, az elfogyasztott étel energiatartalma, a fizikai aktivitás, a táplálék zsiradék- és rosttartalma jelentősen befolyásol­ják. A vastagbél-motilitási vizsgálatok elősegítik a kóros vastagbélfolyamatok megértését.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.