Genetikai tényezők és a krónikus pancreatitis
Bár a genetikai tényezők etiológiai szerepe már évtizedekkel ezelőtt felmerült, 1996-ban a herediter pancreatitist okozó kationos tripszinogén (PRSS1) génmutáció felfedezése új fejezetet nyitott a krónikus pancreatitis megismerésében. Azóta a pancreas intracelluláris és szekréciós működési mechanizmusaiban szerepet játszó számos gén hibáját ismerték fel, ami bepillantást engedett a krónikus pancreatitis kialakulásának mechanizmusába is.
Autoimmun krónikus pancreatitis ritka megbetegedés, de a képalkotó vizsgálatok és szerológiai módszerek fejlődésének köszönhetően egyre gyakrabban kerül felismerésre. Két típusát különböztetjük meg: az izolált autoimmun pancreatitist és az egyéb autoimmun betegségekhez társuló krónikus pancreatitist. A betegség autoimmun eredetét a nagyszámú autó antitest (gammaglobulin, IgG4, antinukleáris antitest stb.) megjelenése mutatja. A jellegzetes strukturális és szövettani elváltozásokkal járó betegség szteroidkezelésre jól reagál.
Visszatérő (rekurráló) és súlyos akut pancreatitis A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy visszatérő recidívákkal járó, illetve súlyos pancreaselhalással szövődő akut pancreatitis során a pancreasállomány olyan mértékben károsodik, ami krónikus pancreatitis kialakulását eredményezi. Támogatja az elképzelést a pancreasstellatsejtek működésének feltárása is.
Kiderült, hogy a nyugalomban lévő, inaktív stellatsejtek visszatérő ingerek (ismétlődő gyulladások során felszabaduló mediátorok, citokinek, alkoholfogyasztás által generált szabadgyökök) hatására aktiválódnak. Az aktiváció során a stellatsejtek intracelluláris mátrixfehérjék (fibronektin, laminin stb.) termelését kezdik meg, ami a pancreas kötőszövetes átalakulását eredményezi, azaz krónikus pancreatitis kialakulásához vezet.
Obstruktív krónikus pancreatitis
A krónikus obstruktív pancreatitis a hasnyálmirigy-gyulladás jól elkülöníthető morfológiai megjelenési formája, amelyet az obstrukciótól proximalisan kialakult pancreasvezeték tágulata, az acinussejtek következményes atrófiája és a pancreas kötőszövetes átalakulása jellemez. Az akut pancreatitist követő hegesedés, trauma, tumor, az Oddi-sphincter betegségei, a duodenum peripapillaris diverticulumai, a pancreas veleszületett anomáliái (pancreasdivisum, pancreas-annulare) válthat ki obstruktív pancreatitist. A jellegzetes funkcionális és szövettani elváltozások reverzibilisek lehetnek, amennyiben az obstrukciót sikerül elég korán megszüntetni.
A krónikus pancreatitis patofiziológiája, genetikai háttere
A krónikus pancreatitis kialakulása során a hasnyálmirigy szerkezete fokozatosan átalakul (remodelling): a parenchymában kötőszövet (fibrózis) és mész (kalcifikáció) halmozódik fel, ami a pancreas acináris állományának csökkenéséhez, a vezetékrendszer egyenetlenségéhez, nem ritkán kövességéhez vezet. A morfológiai változások következménye a pancreas exokrin és endokrin funkciójának progresszív elégtelensége és a klinikai tünetek (fájdalom, emésztési zavar, fogyás, steatorrhoea stb.) megjelenése.
A krónikus pancreatitis patogenetikai folyamatait számos elmélet (toxikus-metabolikus teória, protein-dugó elmélet, pancreas kőfehérje teória, szabadgyökös hipotézis stb.) próbálta egységbe foglalni. Egyre több adat támogatja azt az elképzelést, hogy a betegséget okozó etiológiai tényezők (alkohol, dohányzás, genetikai mutációk, autoimmun szindrómák, anatómiai rendellenességek stb.) eltérő utakon, de hasonló morfológiai jelekkel és klinikai tünetekkel járó betegség kialakulásához vezetnek.
A legtöbb kísérletes bizonyíték és klinikai megfigyelés ma a „nekrózis-gyulladás-fibrózis” elmélet mellett szól. Ismeretes, hogy a krónikus pancreatitis 70-90%-a alkoholos eredetű. Ezen esetek többségében a betegség kezdeti időszakát a visszatérő, heveny gyulladásos fellángolások (I. fázis) jellemzik, majd a recidívák számának csökkenésével egyre inkább a pancreas kötőszövetes/meszes átalakulása és annak következményei (II. fázis) kerülnek előtérbe.
Az ún. herediter pancreatitises betegekben felfedezett genetikai eltérések szintén heveny gyulladásos recidívákra hajlamosítanak, és általában csak évek, évtizedek alatt vezetnek a krónikus pancreatitis típusos morfológiai jeleinek, tüneteinek kialakulásához.
A két fázis nem különül el élesen egymástól, a patogenetikai történések nagyrészt egyidejűleg zajlanak. Kísérletes pancreatitismodellekben megfigyelték, hogy a nekroinflammációt követően fibroblasztok szaporodnak fel a ductusok körül. A betegség I. fázisában az akut recidíváló pancreatitist eredményező intracelluláris folyamatok (az alkohol és metabolitjainak hatásai, az emésztőenzimeket kódoló gének hibái) felderítése, míg a II. fázisban a pancreas kötőszövetes átalakulásához vezető folyamatok (pancreas csillag alakú sejtek) felderítése vitt közelebb a kórfolyamat megértéséhez.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.