• gyomorrák
• rák

Gyomorrák felismerése és gyógyítása

A nyelőcsőből a táplálék a gyomorba kerül – a gyomor jól megforgatja, péppé aprítja, tárolja, majd a belekbe továbbítja. A gyomor izmos falú üreges szerv, amely a has felső részében helyezkedik el a rekeszizom alatt, a máj és a lép között.

Mi a gyomorrák?

A gyomor fala kb. négy milliméter vastag, és négy rétegből áll. Belülről a gyomrot nyálka­hártya béleli, amely mirigyekben gazdag: ezek egyrészt emésztőnedveket termelnek, másrészt sűrű nyálkát, amely megvédi a gyomornyálka­hártyát a gyomorsavtól. Ezután következik egy vér- és nyirokerekkel és idegekkel átszőtt kötőszöveti réteg, majd egy erős izomréteg, végül a hashártya.

Olyan helyeken, ahol sérült a gyomorfal belső védőrétege, az emésztőnedvek meg­támadhatják a nyálkahártyát. Ekkor fennáll a gyomornyálkahártya-gyulladás (gyomor­hurut, gasztritisz) kialakulásának veszélye, a gyulladásból pedig fekély, sőt gyomorrák is kifejlődhet.

A gyomorrák a legtöbbször a gyomor nyál­kahártyáját támadja meg, s az esetek 95 száza­lékában a mirigyekből indul ki (adenokarcinóma). Sokkal ritkábbak a nyirokszövetet érintő tumorok (ún. MALT-limfóma), illetve az izomrétegben kialakuló daganatok. Az alábbiakban az adenokarcinómáról lesz szó bővebben.

Gyakoriság

Ez a ráktípus világszerte az összes rosszindu­latú betegség mintegy tíz százalékát teszi ki -a férfiak gyakrabban betegszenek meg benne, mint a nők. Magyarországon évente kb. 2100 új beteget diagnosztizálnak, akiknek csaknem a kétharmada férfi. A gyomorrák a nyolcadik leggyakoribb daganatos betegség mindkét nem esetében, s az érintettek többsége 70 év­nél fiatalabb. Bár a gyomorrákok száma csökkenő tendenciát mutat, a betegség még mindig azok közé a rákos megbetegedések közé tartozik, amelyek a leggyakrabban okoz­nak halált, mivel rendszerint későn fedezik fel, s ezért rosszak a gyógyulási esélyek.

Kockázati tényezők

Mint a legtöbb ráknak, ennek a betegségnek sem ismerjük a kiváltó okát. Számos kockázati tényezőről azonban tudunk.

Ilyenek például az alábbiak.

• A gyomornyálkahártya gyulladása, amelyet a Helicobacter pylori nevű baktérium okoz.
• Étkezési szokások: kevés gyümölcs és zöld­ség, viszont sok erősen sózott étel, illetve sóban pácolt, grillezett és füstölt élelmiszer fogyasztása.
• Dohányzás, amely kb. a háromszorosára növeli a kockázatot.
• Túlzott alkoholfogyasztás, amely hosszabb időn át károsítja a nyálkahártyát, emelve a rizikót.
• Genetikai tényezők: a családban halmozot­tan előforduló gyomorrák. Ha az érintettek egyenes ági rokonok (szülők, gyermekek, testvérek), a kockázat 3,7-szeres.
• Korábbi betegségek, például krónikus gyo­morhurut vagy polip (a gyomornyálkahár­tya jóindulatú növedékei), amelyek növel­hetik a kockázatot.

Tünetek

A gyomorrák a legtöbb esetben nem okoz panaszt, vagy csak olyat, amely egyáltalán nem jellegzetes.

Ezért ha az alábbi tüneteket észleljük, késlekedés nélkül forduljunk orvoshoz:

• nem múló étvágytalanság, hányinger, hányás;
• nyelési nehézség vagy fájdalmas nyelés;
• nyomás- vagy teltségérzet a has felső részében;
• bizonyos ételekkel és italokkal kapcsolatban hirtelen fellépő undor;
• indokolatlan fogyás, a teljesítőképesség csökkenése, gyengeség;
• fekete, szurokra emlékeztető széklet;
• véres hányás.

Korai felismerés és diagnózis

Az alapos fizikális vizsgálat mellett a gyomor­rák felismerésének legfontosabb módja a gyo­mortükrözés (gasztroszkópia). A nyelőcsövön keresztül endoszkópot vezetnek le a gyomor­ba, hogy szemrevételezzék a gyomor belsejét, és ha kell, szövetmintát vegyenek. A biopsziával nyert mintát azután szövettani vizsgálatnak vetik alá. Ha beigazolódik a gyomorrák gyanúja, több más vizsgálatot végeznek, hogy kiderüljön, mekkora a daganat, és ráterjedt-e más szer­vekre is.

Az alábbi vizsgálatokra kerülhet sor:

• ultrahangvizsgálat (szonográfia/ endoszonográfia),
• laboratóriumi vizsgálatok,
• CT-vizsgálat,
• MR-vizsgálat,
• csontszcintigráfia,
• hastükrözés (laparoszkópia).

Terápia

A gyomorrák kezelésében a műtét játssza a legfontosabb szerepet: a cél a daganat minél teljesebb eltávolítása a tartós gyógyulás érdekében. A daganat elhelyezkedésétől és kiterjedésétől, illetve a szövettani típustól függően a gyomor egészét vagy egy részét el­távolítják. A biztonság kedvéért a környéki nyirokcsomókat is kimetszik, hogy a daganat­sejtek ne vándorolhassanak el a nyirokerek útján.

A műtét során nagyon fontos, hogy az eltá­volított gyomrot valahogyan pótolják. A leg­gyakrabban a vékonybél egy szakaszából képeznek új gyomrot, amelyet összekötnek a gyomor megmaradt részével vagy a nyelő­csővel.

A további lehetőségek közé tartozik a kemo – és a sugárterápia

A műtét előtti (és utáni) kemoterápia javítja a gyógyulási esélyeket – sok esetben sikerül a daganatot a műtét előtt összezsugorítani. Ha a tumor nagyon nagyméretű, és már áttéteket is adott, a kemoterá­pia célja, hogy megállítsa a daganat növekedé­sét és enyhítse a panaszokat.

A gyomorrák sugárkezelésére akkor kerül sor, ha már nem operálható, vagy nem reagál a kemoterápiára. Az áttéteket szintén sugárral kezelik, és a panaszok enyhítésére is használ­ják a sugárkezelést.

Gondozás és kilátások

Ha a gyomorrákot korán felismerik – amikor még csak a nyálkahártyát érinti -, az ötéves túlélés esélye több mint 70 százalékos.

Utógondozásra ebben az esetben is szükség van, hogy a daganat kiújulását (recidíva) idejé­ben észrevegyék. A beteget az esetleges kísérő vagy következményes betegségek vonatkozá­sában is támogatni kell, ami különösen fon­tos, ha a gyomrot vagy annak egy részét el­távolították. Az első két évben általában háromhavonta kerül sor kontrollvizsgálatra, később már csak hathavonta. A vizsgálatok gyakorisága legin­kább a beteg állapotától és a betegség lefolyá­sától függ.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.