• betegség
• gyomor

Idült infekciós megbetegedések a gyomorban

Syphilis

A gyakorló gasztroenterológus alig találkozik a betegség – múlt századokban oly gyakori – gyomormanifesztációival. Differenciáldiagnosztikus szempontokból mégis meg kell ismernünk ezeknek klinikai megjelenési formá­it, amelyeket a makroszkópos hasonlóság alapján a következőkben csoportosíthatunk:

Gyomorfekély

A gyomorsyphilis által ritkán oko­zott kifekélyesedés éles szélű, kerek („lyukasztóvas”) nyálkahártya-defektus, amely a klasszikus savszekréció­gátló kezelésre igen renyhén, vagy egyáltalán nem reagál.

Antropyloricus obstrukciót utánzó elváltozások

A re­latíve leggyakrabban előforduló lézió, a kötőszöveti zsu­gorodás jellegzetes röntgenképével. A klinikai tüneteket először az atípusos – étkezésre nem csillapodó – fekélyes jellegű panaszok, majd később a gyomorkimenet elzá­ródására utaló tünetek (postprandialis teltség, részben emésztetlen ételmaradék hányása) jellemzik.

Scirrhosus carcinomát utánzó kép

Szerencsére ritkán előforduló, de ilyenkor komoly elkülönítő kórismézési gondot okozó, egyébként is nehezen diagnosztizálható kórkép, amely előfordulhat körülírt (homokóra-gyomor) vagy diffúz infiltrativ (linitis plastica) formában.

Gastritis

Endoszkópos megjelenésében is rendkívül atípusos, zöldes alapú, felületes kifekélyesedésekkel tar­kított, oedemás-hyperaemiás-haemorrhagiás gyulladás.

A diagnózist a következő kritériumok biztosítják:

• nem gyógyított syphilis
• az előzőekben leírt, röntgennel vagy endoszkópiával, biopsziával igazolt elváltozások egyike
• a szokásos terápiára nehezen vagy nem reagáló klini­kai tünetek
• gyógyulás a specifikus antiluetikus kezelésre

Terápia: megfelelő antibiotikum (elsősorban penicil­lin), sebészi beavatkozásra csak elvétve lehet szükség.

Tuberculosis

Szintén igen ritkán előforduló krónikus fertőzés; összeha­sonlíthatatlanul több intestinalis tuberculosist láthatunk. Előfordulhat tüdőelváltozás nélkül is. Megjelenésében lehet ulceratív (multiplex, szabálytalan szélű, alapján tuberculumokat tartalmazó, felületes kisgörbületi feké­lyek), hipertrófiás-proliferatív (gyomor falmegvastagodás, annularis konstrikció, obstrukciós jellegű tünetek) vagy miliaris (diffúz tuberculoticus gastritis, töbszörös nodularis gócokkal).

A nyirokcsomó-érintettség mindig kifejezett. A klinikai tünetek jellegtelenek, illetve a mak­roszkópos megjelenési formára jellemző szimptómákat maszkírozzák. A diagnózist az endoszkópos biopszia, ilyen irányú gyanú esetén a bakteriológiai tenyésztés iga­zolja. Időben felismert esetekben a szokványos antituberkulotikus kemoterápiás kezelés biztosíthatja a gyógyulást, előrehaladott fibrózisnál sebészi bypassra kerülhet sor.

Gombás fertőzések

Számos gomba telepedhet meg a gyomorban (Histoplasma capsulatum, Actinomyces israelii, Candida, Mucor- és Rhizopus-tajtákj, de közülük egyedül a candidiasisnak van klinikai jelentősége. Az egyéb orvosi szempontból – más szervekben – jelentős gombafajták a gyomorban nem patogének.

A candidiasis – ugyanúgy, mint a nyelőcsőben – ál­talában leromlott, rossz immunvédekezésű betegekben, szteroid, citosztatikus vagy tartós, széles spektrumú antibiotikus kezelés után okozhat a gyomorban egyszeres vagy többszörös aphthoid hámhiányokat, de akár perforációhoz vagy penetrációhoz vezető, mély alapjukban gombatelepe­ket tartalmazó, idült fekélyeket is.

A fertőzés a legritkábban lép fel a jelzett prediszpozíciós faktorok nélkül, és az sem igazolódott, hogy a savszekréció hatékony csökkentése elősegítené kialakulását. A diagnózis nem mindig könnyű. A radiológiai és endoszkópos jelek nem specifikusak, és a gyomornedv vizsgálata sem kórjelző, hiszen a Candida az egyik leggyakoribb commensalis gombafajta. Így a defini­tív kórismézéshez a szövettanilag (mély biopszia) igazolt myceliainvázió kimutatása szükséges.

Anthrax

A Bacillus anthracis – ritkán – a gyomor primer anthraxát is okozhatja, elsősorban fertőzött hús fogyasztása után, nem specifikus klinikai tüneteket (hányinger, há­nyás, hasmenés, vérzés) előidézve. Kórismézése a gyul­ladt nyálkahártya másodlagos fekélyeiből vett szövettani mintákból és friss kenetekből lehetséges, az antibiotikus kezelés (penicillin, erythromycin) főleg korai megkezdése esetén hatásos.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.