• életmód
• gyermek

Fantáziáló gyermek

A mai gyermekek játékában a játékautók, teherautók, repülőgépek, űrhajók ugyanazt a szerepet töltik be, mint annak idején az ókorban a harci szekerek. A játékok a társadalom techni­kai fejlettségét tükrözik. A gyermekek játékválasztása arról tanús­kodik, hogy érdekli őket a felnőttek világa. Fontos a gyermekek számára, hogy a szüleik együtt osztozzanak örömükben.

A gyerme­kek öröme elsősorban abból ered, hogy híres pilótának, zenésznek, felfedezőnek, orvosnak képzelik magukat. Sajnos sok szülő nem feltétlen örül ennek a „szakmaválasztásnak”, ezzel kedvét szegve gyermekeinek. A szülők ellenérzése abból fakadhat, hogy gyerme­kein keresztül szeretné saját kielégületlen vágyait megélni.

Játék szerepe

Annak idején, amikor a gyermekek magától értetődően követ­ték a szüleik foglalkozását (a lányoknál a háztartás vezetését jelen­tette), a gyermekjátéka abból állt, hogy megfigyelte, és utánozta a szülő munkáját. Ezzel felkészült arra, hogy a nyomdokaiba lépjen. A kölyök állatoknál is megfigyelhetjük a játéknak ezt a szerepét. Játék során bizonyos fogásokat gyakorolnak be, melyek segítsé­gével felnőtt életükben zsákmányt tudnak szerezni. Ám ennél egy sokkal fontosabb megközelítésre bukkantak a kutatók, mégpedig arra, hogy a gyermekjátékban a játék és a fantázia között különbség van.

Képzeletben a gyermek tejhatalmú uralkodó lehet, hatalmát semmi sem korlátozhatja. Viszont a játékban ugyanezt nem teheti meg, hiszen a gyermektársai egy zsarnokoskodó uralkodóval nem igazán szeretnek játszani, azaz a valóság egyből rendreutasítja a „tejhatalmú uralkodót”, változtatnia kell, hogy élvezhesse kortársai bizalmát.

A fantáziálás egyben kikapcsolódás a gyermek agyának

A kamaszgyermekekre is jellemző a fantáziálás, és hagy­ni is kell őket fantáziálgatni, nem kell nyugtalankodni a felesleges időpocsékolás miatt. A gyermekek szigorú napirend szerint élnek, elég fárasztó a napjuk az iskolai tanulás és a különórák, illetve a másnapi felkészülés miatt. A televízió házhoz szállítja nekik az előre legyártott fantáziákat, így kevesebb módjuk van arra, hogy gazdag személyes fantáziájukat fejlesszék.

A fantáziálásra bőséges szabadidőre van szükség, ezért nem kellene megnyomorítani gyer­mekeinket az állandó programozással. Ez miránk felnőttekre is nagy nyomást fejt ki, amit csak talán később érzékelünk, például bármilyen szomatikus tünetben manifesztálódva. Tehát belső vilá­gunk, személyiségünk fejlődéséhez szükség lenne, hogy saját gon­dolatainkba merülhessünk.

Természetesen kényelmesebb, ha mások osztják be az időnket, de az egyedüli próbálkozások után jutunk el az önállósághoz és az önszervezés képességéhez, ami a sikeres emberek egyik alap­tulajdonsága. A gyermek önállóságát ki kell fejleszteni és próbára kell tenni. A gyermekek többsége csak akkor bátor és határozott, ha erre feltétlen szüksége van. Mindenkinek rengeteg fáradozásába kerül amíg megtanul önállóan élni, ehhez sok bátorságra és határo­zottságra van szükség.

A fantázia segít a valóság leküzdésében

A legtöbb gyermek arra használja fantáziáját, hogy kaotikus belső világában rendet tegyen. Ennek során fejlődnek olyan képes­ségei, amelyek segítségével megbirkózik a valósággal. Minden gyermek szeret a képzelet világába menekülni, mihelyt a valóság kezelhetetlenné válik, ám csak az érzelmileg súlyosan zavart gyer­mek akar tartósan odamenekülni a valóságtól. A fantáziajáték a legalkalmasabb arra, hogy hidat építsen a belső világ és a külső valóság között.

A játék segítségével a gyermek fantáziavilága mó­dosul, mert a játéktevékenységen keresztül a valóság korlátai is megjelennek. Ugyanakkor a valóság gazdagabbá, személyesebbé válik azáltal, hogy átitatják a lelkünk legmélyéből feltörő tudat­talan elemek. A mi gyermekeink képzelete sem rosszabb vagy fejletlenebb, mint az előző nemzedékeké, csak valószínűleg kevesebb teret adunk belső világuk kifejlesztéséhez. Mivel a tömegkommu­nikációból előre gyártott fantáziatermékeket fogadnak be, ezzel nem elősegítik, hanem gátolják saját képzeletük működését.

Ezentúl nem kell a televíziót kikapcsolni, nézhetnek gyerme­keink műsorokat, viszont az időrendjüket lazítsuk. Nem kell min­dennapra egy program, hanem hagyjuk csak otthon a jó családi légkörben, nyugodt környezetben játszani.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.