• életmód
• stressz

Tények, amiket tudnod kell a mentális savtalanításról!

Minden bizonnyal ismeretes, hogy savtalanításra feltétlenül szükségünk van, mert egy túlsavasodott szervezet nem lehet egészséges. A test savtalanítása minden gyógyítás alappillére. A túlsavasodásban döntő szerepe van mindannak, amit megeszünk és megiszunk. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy tudati viselkedésünk is hozzájárul túlsavasodásunkhoz vagy savtalanításunkhoz. A legcsekélyebb mérgelődés és stressz is sav-termeléshez vezet. A szólás szerint is savanyú pofát vág az, akinek nem tetszik valami.

Mit jelent a mentális savtalanítás valójában?

A mentális savtalanítás azt jelenti, hogy megszabadulunk azoktól a szokásainktól, amelyek ilyen hatást idéznek elő. Ez mindenekelőtt a bosszankodásra vonatkozik, mert ez a leggyakoribb formája a mentális túlsavasodásnak. Egyáltalán nem közismert, hogy a bosszankodást valójában környezetünkből vett példákból sajátítottuk el valamikor. A bosszúság ugyanakkor csak elmérgesíti a helyzetet, s kizárólag hátrányokkal jár. Miért őriznénk hát meg egy olyan tulajdonságot, amely kizárólag káros hatású?

Mindent, amit valaha megtanultunk, el is felejthetjük, s ez egyszerűbb, mint gondolnánk. Minden bosszúság azt az ítéletet hordozza magában, hogy egy adott eset, egy helyzet vagy valamilyen körülmény bosszantó. Ám mindennek két oldala van. Ha az autóban ülve amiatt bosszankodunk, hogy mások agresszívan vezetnek, s valaki nem adja meg az elsőbbséget, akkor minden bizonnyal csak gyors és biztos reakcióképességünknek köszönhetjük, hogy elkerülhettük a karambolt.

Ne bosszankodjunk annyit!

Ahelyett hogy mások miatt bosszankodnánk, inkább örüljünk, hogy mi nem vagyunk ilyenek. És amikor célba értünk, beszámolhatunk arról, ami történt, elmondhatjuk, milyen jó a reakcióképességünk, és még egyszer jó érzés tölthet el viselkedésünk miatt.

A közlekedési helyzet ugyanaz maradt, de a megközelítés, a helyzetre adott reakció más, s ezt magunk tudjuk befolyásolni. Ismerjük fel, hogy mindig megvan a választási lehetőségünk, hogy miképpen kezeljük a helyzetet, melyik oldaláról kívánjuk szemlélni a szituációt. így minden bosszantó esetben megtalálhatjuk a módját annak, hogy megbékéljünk magunkkal. Ahelyett hogy bosszankodásunkkal növelnénk savszintünket, használjuk fel ugyanezt az indítékot a mentális savtalanításra, közérzetünk javítására, testünk gyógyítására.

Kerüljük a stresszhelyzeteket!

Ez természetesen valamennyi bosszantó helyzetre érvényes, így a stresszre is. A stressz ugyancsak olyan szokás, amelynek csak hátrányai vannak. Ha alaposan szemügyre vesszük, a stressz annak következménye, hogy egy adott időtartamon belül többet szeretnénk elvégezni, mint ami az alatt az idő alatt elvégezhető. Ez valójában soha nem sikerül, s mégis újra meg újra megpróbálkozunk vele. Az eredmény pedig mindig ugyanaz a csalódás, hogy a dolgot nem sikerül véghezvinnünk. Ezzel nyomást gyakorolunk önmagunkra, és fokozzuk szervezetünk savtermelését.

Állítsunk össze egy listát!

Stresszhelyzet felbukkanásakor egy pillanatra álljunk meg, és állítsunk fel prioritási sorrendet. A legjobb, ha listát állítunk össze teendőinkről, és meghatározzuk azok fontossági sorrendjét.

Kezdjük feladataink elvégzését az elsővel, a legfontosabbal, s úgy lássunk hozzá, mintha ez lenne az egyetlen elvégzendő feladatunk. Aztán vegyük sorra a másodikat, majd a harmadikat, míg csak véget nem ér a nap. Meglehet, így sem sikerül mindent elvégeznünk, de a legfontosabbakat megtettük, ezért elégedettek lehetünk.

Ez ugyanígy érvényes minden olyan szokásra, tulajdonságra, magatartási formára – így az érzékenységre is -, amelyek hátrányosak a számunkra. Tudatosítsuk magunkban: teljesen mindegy, hogy valaki dicsér vagy bírál bennünket, amit mond, csak az ő véleménye, s nem biztos, hogy igaza van. Felhívja a figyelmünket egy lehetséges gyönge pontunkra, mi viszont megvizsgálhatjuk, hogy igaz-e az állítása, vagy sem.

Ha arra a következtetésre jutunk, hogy az illetőnek igaza van, akkor hálásak lehetünk neki, hogy segítségével felismertünk egy olyan feladatot, amelyet e segítség nélkül valószínűleg egyáltalán nem vettünk volna észre, és így megvan az esélyünk arra, hogy valamit megváltoztassunk. Ebben az esetben minden alapunk megvan arra, hogy hálásak legyünk az illetőnek.

Azonban ha a bírálat megalapozatlan, úgy ez egyáltalában nem vonatkozik ránk, a másik tévedett, márpedig tévedni emberi dolog. Épp ezért nincs alapunk arra, hogy érzékenyen reagáljunk, s ezzel növeljük szervezetünk elsavasodását.

Szerző: Langh Izabella

Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és  életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.