Gyermekbetegségek

Fantáziáló gyermek

A mai gyermekek játékában a játékautók, teherautók, repülőgépek, űrhajók ugyanazt a szerepet töltik be, mint annak idején az ókorban a harci szekerek. A játékok a társadalom techni­kai fejlettségét tükrözik. A gyermekek játékválasztása arról tanús­kodik, hogy érdekli őket a felnőttek világa. Fontos a gyermekek számára, hogy a szüleik együtt osztozzanak örömükben.

A gyerme­kek öröme elsősorban abból ered, hogy híres pilótának, zenésznek, felfedezőnek, orvosnak képzelik magukat. Sajnos sok szülő nem feltétlen örül ennek a „szakmaválasztásnak”, ezzel kedvét szegve gyermekeinek. A szülők ellenérzése abból fakadhat, hogy gyerme­kein keresztül szeretné saját kielégületlen vágyait megélni.

Játék szerepe

Annak idején, amikor a gyermekek magától értetődően követ­ték a szüleik foglalkozását (a lányoknál a háztartás vezetését jelen­tette), a gyermekjátéka abból állt, hogy megfigyelte, és utánozta a szülő munkáját. Ezzel felkészült arra, hogy a nyomdokaiba lépjen. A kölyök állatoknál is megfigyelhetjük a játéknak ezt a szerepét. Játék során bizonyos fogásokat gyakorolnak be, melyek segítsé­gével felnőtt életükben zsákmányt tudnak szerezni. Ám ennél egy sokkal fontosabb megközelítésre bukkantak a kutatók, mégpedig arra, hogy a gyermekjátékban a játék és a fantázia között különbség van.

Képzeletben a gyermek tejhatalmú uralkodó lehet, hatalmát semmi sem korlátozhatja. Viszont a játékban ugyanezt nem teheti meg, hiszen a gyermektársai egy zsarnokoskodó uralkodóval nem igazán szeretnek játszani, azaz a valóság egyből rendreutasítja a „tejhatalmú uralkodót”, változtatnia kell, hogy élvezhesse kortársai bizalmát.

A fantáziálás egyben kikapcsolódás a gyermek agyának

A kamaszgyermekekre is jellemző a fantáziálás, és hagy­ni is kell őket fantáziálgatni, nem kell nyugtalankodni a felesleges időpocsékolás miatt. A gyermekek szigorú napirend szerint élnek, elég fárasztó a napjuk az iskolai tanulás és a különórák, illetve a másnapi felkészülés miatt. A televízió házhoz szállítja nekik az előre legyártott fantáziákat, így kevesebb módjuk van arra, hogy gazdag személyes fantáziájukat fejlesszék.

A fantáziálásra bőséges szabadidőre van szükség, ezért nem kellene megnyomorítani gyer­mekeinket az állandó programozással. Ez miránk felnőttekre is nagy nyomást fejt ki, amit csak talán később érzékelünk, például bármilyen szomatikus tünetben manifesztálódva. Tehát belső vilá­gunk, személyiségünk fejlődéséhez szükség lenne, hogy saját gon­dolatainkba merülhessünk.

Jegyezzük meg! Ha a gyermekek programokkal, szórakoztatással nyaggatják szüleiket, akkor ez arra mutathat, hogy korábban nem hagytak neki elég időt gazdag belső életének kimunkálására.

Természetesen kényelmesebb, ha mások osztják be az időnket, de az egyedüli próbálkozások után jutunk el az önállósághoz és az önszervezés képességéhez, ami a sikeres emberek egyik alap­tulajdonsága. A gyermek önállóságát ki kell fejleszteni és próbára kell tenni. A gyermekek többsége csak akkor bátor és határozott, ha erre feltétlen szüksége van. Mindenkinek rengeteg fáradozásába kerül amíg megtanul önállóan élni, ehhez sok bátorságra és határo­zottságra van szükség.

A fantázia segít a valóság leküzdésében

A legtöbb gyermek arra használja fantáziáját, hogy kaotikus belső világában rendet tegyen. Ennek során fejlődnek olyan képes­ségei, amelyek segítségével megbirkózik a valósággal. Minden gyermek szeret a képzelet világába menekülni, mihelyt a valóság kezelhetetlenné válik, ám csak az érzelmileg súlyosan zavart gyer­mek akar tartósan odamenekülni a valóságtól. A fantáziajáték a legalkalmasabb arra, hogy hidat építsen a belső világ és a külső valóság között.

A játék segítségével a gyermek fantáziavilága mó­dosul, mert a játéktevékenységen keresztül a valóság korlátai is megjelennek. Ugyanakkor a valóság gazdagabbá, személyesebbé válik azáltal, hogy átitatják a lelkünk legmélyéből feltörő tudat­talan elemek. A mi gyermekeink képzelete sem rosszabb vagy fejletlenebb, mint az előző nemzedékeké, csak valószínűleg kevesebb teret adunk belső világuk kifejlesztéséhez. Mivel a tömegkommu­nikációból előre gyártott fantáziatermékeket fogadnak be, ezzel nem elősegítik, hanem gátolják saját képzeletük működését.

Ezentúl nem kell a televíziót kikapcsolni, nézhetnek gyerme­keink műsorokat, viszont az időrendjüket lazítsuk. Nem kell min­dennapra egy program, hanem hagyjuk csak otthon a jó családi légkörben, nyugodt környezetben játszani.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.