• húgycsőgyulladás
• húgyúti fertőzések
• vesegyulladás

Újszülöttkori húgyúti fertőzések tünetei

A vese az a szerv, amely a vért megszűri, és a vizeletet kiválasztja. Ennek a szervnek a gyulladása nagyon súlyos betegséget okozhat, és maradandó nyomokat hagyhat. A veséből a vizelet a húgyutakon keresztül, jut ki a testből.

A felső húgyút szakaszai:

• a vesemedence: itt gyűlik össze a vese által termelt vizelet
• a húgyvezetékek: két csatorna, amely a vizeletet a hólyagba szállítja.

Az alsó húgyút részei:

A hólyag, ebben a szervben gyülemlik fel a vizelet, mielőtt kijutna a szervezetből. A húgycső: ez vezeti a hólyagból a vizeletet ki a testből.

Húgyúti fertőzés hol alakulhat ki?

A húgyutak bármely részét érhetik fertő­zések, amelyek általában kívülről érkeznek és haladnak egyre beljebb. Ha a fertőzés a húgycsőt érinti, húgycsőgyulladásról beszélünk. Ha a hólyag fertőződik meg, az a hólyaghurut. Ha nem avatkoznak közbe időben és megfelelő módon, akkor ezek a mikroorganizmusok még feljebb szállnak a húgyutakon, és vesegyulladást okoznak. Ezért a húgyúti fertőzéseket mindig komolyan kell venni. Az újszülöttek 1-2%-ának van húgyúti fertőzése, a fiúknál gyakrabban fordul elő, mint a lányoknál (az arány 5:1).

Az ese­tek nagy részében valamilyen fejlődési rendellenesség is hajlamossá tehet a fer­tőzésre (a fertőzöttek 20-40%-ának súlyos veserendellenessége van), vagy valamilyen elzáródás van a húgyvezetéken koraszülöttség, esetleg hólyagkatéter miatt. Az újszülöttkor, után a gyerekek 2-5%-a szenved fertőzéstől, és ez a százalék aztán iskoláskorban 5%-on megáll.

A fő kiváltó okok itt is a fejlődési rendellenességek:

5-15%-uk a húgyutak rendellenessége miatt betegszik meg, 30-40%-uknál a vizelet visszafolyik a hólyagból a vesék irányába. Ebben az életkorban megfordul a fiú-lány arány is: négyéves kor felett egy beteg fiúra már 10 beteg lány jut. A lányok azért hajlamosabbak a megbe­tegedésre, mert rövidebb a húgycsövük, és a vizelet kiáramlásának helye nagyon közel van a végbélnyíláshoz (ami a gombák és kórokozók lehetséges veszélyforrása), továbbá a szeméremtestben, valamint a húgycsőben is lehetnek esetlegesen fertőző mikroorganizmusok.

Okai

A húgyúti fertőzéseket gyakran baktériumok, ritkábban gombák vagy vírusok okozzák. Az esetek nagy részében a kórokozók a bélből származnak, ahol természetes a jelenlétük. Ha a húgyutaknak valami fejlődési rendellenességük van, akkor még több kórokozó van jelen. A normá­lis húgyutakkal rendelkező gyerekeknél viszont a húgyúti fertőzések 75%-át gye­rekkorban az Escherichia coli baktériumok okozzák, míg 25%-ukat más belső bakté­riumok (Klepsiella, Proteus mirabilis és a Pseudomonas aeruginosa), enterococcusok és néhány staphilococcus törzs.

Tünetek

A betegség tünetei életko­ronként változóak. Újszülött-, csecsemő­valami nt kisgyerekkorban gyakran nincsenek tünetek, és a gyulladást csak véletlenül, valamilyen rutinvizsgálat során fedezik fel. Újszülöttkorban a tünetek hasonlíthatnak az újszülöttkori szepszishez vagy pedig jelentkezhet étvágytalanság, hányás, hasmenés, hasfájás, sárgaság, letargia (a gyerek aluszékony, nem túl aktív, nehezen ébred föl), alacsony testhőmérséklet. Más gyerekek megállnak a növekedésben (testúlygyarapodásban).

Habár a két év feletti gyerekek is tünetmen­tesek lehetnek az esetek 40%-ában, ebben az életkorban már jelentkezhetnek a hólyaghurut tipikus tünetei az alsóhúgyúti fertőzésekkor, vagy a vesegyulladásnál a felső húgyúti fertőzésnél. Különösen a vesegyulladásnál jelentkeznek a hólyaghurut tipikus tünetei: nehéz, égő, csípő fájdalommal járó vizeletürítés, gyakori, de kis mennyiségű vizeletürítés, vér jelenléte a vizeletben, fáj­dalomérzet a húgyhólyagban és az ágyékban, viszketés, vizelettartás vagy vizelettartási képtelenség, rossz szagú vizelet, bevizelés, magas láz, hi­degrázás, fájdalom az oldalban vagy a csigolyákban.

Diagnózis

Ha felmerül a húgyúti fertőzés gyanúja, és hasi vagy ágyéki fájdalmakra panaszkodik a gyermek, forduljunk orvoshoz. Ha a mikroszkopikus vizsgálat nitritek, fehérvérsejtek vagy baktériumok jelenlétét mutatja ki a vizeletben, akkor vizelette­nyészetet végeznek, s így meghatározzák a fertőzésért felelős kórokozókat. Amikor a vizelettenyészetben több mint 100 ezer / köbmilliméter ugyanolyan típusú kór­okozó van, akkor már biztosan felállítható a húgyúti fertőzés diagnózisa. A kórokozó izolálása után meghatározzák a gyógyításhoz legmegfelelőbb antibiotikumot.

A húgyúti fertőzésben szenvedő gyerekeket nagyon alaposan meg kell vizsgálni, hogy a hasban elhelyezkedő szervek épek-e, nem növekedett-e meg a vesék mérete, nincs-e valami rendellenesség a húgycsőben, esetleg a gerincoszlop ágyékkeresztcsonti szakaszának nincs-e veleszületett fejlődési rendellenessége. Különféle vizsgálatokat végeznek: a vese és a húgyutak ultrahangos vizsgálatát, a vizeletcisztográfiát, amely kimutatja az esetleges vizelet visszafolyást (a fertőző gyerekek 20-50%-át érinti), illet­ve izotópos vizsgálattal ellenőrzik a vese működését.

Terápia

A megfelelő antibiotikum­mal kezelik, szájon át vagy izomba, illetve intravénásán adva injekció formájában, az eset súlyossága szerint. Az antibiotikumos kezelés legalább hét napig tart, és ez után 7-10 nappal újabb vizeletvizsgálatot végez­nek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a fertőzés megszűnt. Azokban az esetekben, amikor vizelet-visszafolyás történt, antibiotikus megelőzést végeznek, a súlyosabb esetekben pedig sebészeti beavatkozást.

Megelőzés

Néhány óvintézkedéssel megakadályozhatjuk a húgyúti fertőzések kialakulását: Napközben igyon a gyermek elegendő fo­lyadékot, a fizikai tevékenység és a környezet hőmérsékletének megfelelően. Menjen gyakran vécére, és ne tartsa vissza hosszasan a vizeletét. Ügyeljünk a külső nemi szervek tisztaságára, kerüljük az agresszív tisztálkodószerek és dezodorok használatát. Figyeljünk a táplálkozásra, kerüljük a székre­kedést, és amikor szükséges, a bél baktéri­umflórájának épsége érdekében fogyasszunk prebiotikumokat és probiotikumokat

Homeopátia

A Colibacilinum 4CH segít a visszatérő Escherichia coli fertőzéseken. A Canthans 5CH és a Páréira brava 5CH a vizelés közbeni égő érzés esetén javasol­tak, a gyerek közben sír, nyugtalan, állandó vizelési ingere van, vizelete ammóniaszagú, általában akut hólyagfertőzés okozza.

Növényterápia

A Populus nigra (nyárfa) MG 1DH görcsoldó, gyulladáscsökkentő, fer­tőtlenítő, vizelethajtó. A Vaccinium myrtillus (fekete áfonya) MG 1 DH kiváló azon kór­okozók ellen, amelyek a húgyúti fertőzéseket, az akut és krónikus hólyaghurutot okozzák. A Calluna vulgáris (közönséges csarabfű) MG 1 DH vagy tinktúra vizelethajtó, fertőtlenítő, a krónikus gyulladásokra javasolt. Az Uva ursi (medveszőlő) tinktúrafertőtlenítő és vizelethajtó. Az Arbutus unedo (szamócafa) tinktúrafertőtlenítő és vizelethajtó hatású. Mindegyiket az orvos írja fel és határozza meg, hány cseppet kell adni a gyermeknek.

Hogyan gyűjtsük be a vizeletmintát a vizsgálathoz?

A kisgyermekek esetében: miután alaposan megmostuk és leöblítettük a külső nemi szerveket, egy steril, öntapadós, a patikákban kapható zacskót ragasztunk fel a bőrre. 30 percenként cseréljük le a zacskót, ha a baba nem pisil, vagy ha csak egy kicsit is elszakadt, és a pisilés után rögtön vegyük le a gyerekről. Ezután töltsük át egy jól lezárható steril tartóedénybe.

A nagyobb gyerekek esetében:

Ha a gyerek már képes kontrollálni a vizelést, a gyógy­szertárban megvásárolható, steril edénybe/ kémcsőbe vizeljen. Ebben az esetben is előtte jól mossuk meg és öblítsük le a külső nemi szerveket. Úgynevezett középsugarú vizeletet kell venni, ami azt jelenti, hogy a vizeletsugár középső része kerüljön csak a mintavételi edénybe. Ügyeljen rá, hogy se a kezével, se a nemi szervvel ne érjen az edény belsejébe. A leg­jobb, ha a reggeli első vizeletet vizsgálják meg.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.