Gyermekbetegségek

Kancsalság gyermekkorban, felismerése és kezelése

A kancsalságnak két fő formája van: a kísérő kancsalság és a bénulásos kancsalság. A bénulásos kancsalságnál a szemizmokat mozgató agyidegek károsodnak legtöbbször. Ennek hátterében ideggyógyászati vagy belgyógyászati probléma állhat. A gyermek arról panaszkodik, hogy kettős látása van. A kísérő kancsalságot majdnem mindig valamilyen dioptriahiba okozza.

Tompalátás

Gyermekkorban a kísérő kancsalsággal találkozunk gyakrabban. A kancsalság nem esztétikai probléma. Ha nem foglalkozunk vele, a kancsal gyermek hamarosan tompalátó lesz, ezt a problémát pedig csak gyerekkorban tudjuk gyógyítani.

Az első gyanújelek

Az újszülött látása megszületésekor még nem olyan, mint egy felnőtté. Egy csecsemőnél teljesen természetes, hogy pár hóna­posán még össze-vissza kancsalít a kis szemével. Egy pár hetes baba leggyengébb pontja a látása, többi érzékszervéhez képest. Pár hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy úgy lásson, mint mi felnőttek. Tehát nem kell aggodalmaskodni az anyukáknak, ha csemetéjük szeme négy-öt hónaposán időnként beszalad.

Akkor kell figyelni, ha már például elmúlt nyolc hónapos és még mindig úgy látják, hogy kancsalít. Eleinte a kancsalságot csak időnként látjuk, például ha nyűgös, fáradt, álmos vagy beteg a gyerek. Gyakori jelenség ugyanis, hogy egy lázas állapot után vesszük észre először.

A látszólagos kancsalság

Sokszor keresik fel a gyermekszemészetet a szülők, mert min­denki úgy látja, hogy befelé kancsalít a gyermekük. A látszólagos kancsalság abból adódik, hogy a legtöbb gyereknek még igen kicsi az orra, nincs még csontos orrnyerge, ezért a két szemük között egy bőrredő képződik, nem látható a belső szemzug. Emiatt, ha oldalra néz a kicsi, a redő mögött eltűnik a szemfehérjének egy része, de ez nem valódi kancsalság. Az életkorral változik az arcberendezésük, nő az orrocskájuk is, előbb-utóbb ez a redő is eltűnik, vele együtt a látszólagos kancsalságuk is. Ennek eldöntését azonban bízzuk mindig szakemberre.

A kancsalság okai, vizsgálata

A leglényegesebb dolog, hogy a kancsalság vagy van, vagy nincs. A szövődményeket tekintve, az, hogy kicsit kancsal vagy na­gyon, teljesen mindegy.

Annak vizsgálata, hogy kancsalít-e a gyermek, igen egyszerű. Valamilyen érdekes, színes, világító dolgot mutatunk a kicsinek, közben eltakarjuk az egyik szemét. Miután elvesszük a kezünket, megfigyeljük, hogy végez-e beigazító mozgást a kis szemével. Az egyéves gyermek ugyanis már nagyon jól vizsgálható. Fontos tud­ni, hogy a kancsalság annál könnyebben kezelhető, minél korábban kiderül.

A szem fénytörésének hibái

A kancsalság hátterében majdnem mindig valamilyen dioptria-hiba áll. Gyakran találkozunk olyan esettel, hogy a két szem dioptriája eltérő. A „szebb képet” látó szemmel néz a gyermek, a másik szemével, amelyiken az életlenebb képe van (mert itt nagyobb a dioptriahibája), elkezd kancsalítani. Ez azért van, mert két különböző minőségű, élességű képe van, ez az agyát nagyon zavarja, ezért a homályosabb képet látó szemét „kikapcsolja”, elküldi kancsal állás­ba.

Pupillatágításos vizsgálat

Nagyon fontos tudni, hogy a kancsal gyermek dioptriahibájának korrekt vizsgálata csakis szembogártágításban történhet. Gyerek­korban akár tíz dioptriát is képes elrejteni a szemünk. Otthon kell cseppenteni, több napon keresztül, így tudjuk a szem teljes hibáját pontosan megmérni. Az így megállapított dioptriát viseltetjük a gyermekkel szemüvegben. Sok szülő fél a pupillatágításos vizs­gálattól, mert él bennük a félelem, hogy ez a vizsgálat valamilyen veszéllyel jár. Ezek azonban teljesen alaptalan félelmek, a vizsgálat a gyermek szemére ártalmatlan. Azzal árt a szülő gyermekének, ha esetleg addig jár orvosról orvosra, amíg talál egy olyan szemészt, aki eltekint ettől.

A kancsalság terápiája

Eljutottunk odáig, hogy gyermekük megkapta a szemüveget. Egy jól bemért dioptriás szemüveg megszokása nem szokott prob­lémát jelenteni. A gyerek hamar rájön, hogy neki a szemüveg pihentető, sokkal kevésbé „fárasztó a világ”.

És mi van akkor, ha a gyerek a tökéletes szemüveget viseli és mégis kancsalít? A következő teendő az, hogy elérjük: ne csak egy szemmel nézzen, hanem váltva használja mindkét szemét, tehát mind a két szemével kancsalítson! Ezt nem nagyon szokták érteni a szülők. “Eddig csak egy szemmel kancsalított a gyerekem, most meg már mind a kettővel!” Erre azért van szükség, mert ha mindig ugyanazzal a szemével néz, a másik szeme legyengül, hiába visel szemüveget, ezt a szemét nem használja. Erre a szemre mondjuk azt, hogy tompalátó.

Tompalátás kezelése: “takarásos módszer”

Ilyenkor jön a takarás. Ez szokott a legnehezebben menni. Azt a szemet kell letakarni, amelyikkel szeret nézni. A takarással kény­szerítjük a lusta szemet, hogy azt is használja, és ugyanúgy lásson vele. A szülő akkor fogja takarni a gyermekének a szemét, ha pon­tosan elmagyarázzuk neki, hogy a tompalátás csak gyerekkorban kezelhető, ilyenkor gyógyítható, később felnőttkorban már nem. Ha nem kezeljük időben, akkor ebből felnőtt korára sok probléma le­het: gyakorlatilag a tompalátás miatt egy szemmel fog látni, nem lesz térlátása.

Ennek következtében sok olyan foglalkozást nem választhat, ahol a tökéletes látás követelmény, sőt jogosítványt sem biztos, hogy szerezhet. Sokszor kérdezik a szülők: „Milyen más módszer létezik a tompalátás kezelésére?” ,de tudni kell, hogy nincs más módszer. Szemüvegviselés és a vezérszem leragasztása.

A szemüveg letakarása nem elég, ugyanis a szemüveg mellett ki­lát a tompalátó, így ez a fajta takarás semmit nem ér. Kaphatóak készen, különböző méretű, színes, bőrbarát szemtapaszok, melyek­kel tökéletes takarás érhető el. A ragasztást addig kell alkalmazni amíg stabillá nem válik, hogy mind a két szemmel szeret nézni a gyermek, mindkét szemével egyformán jól lát.

Műtéti megoldás

Hogyha a takarással elértük, hogy váltva kancsalít gyerme­künk, akkor érdemes műtéttel korrigálni a kancsalsági szöget. Erre lehetőség szerint 6 éves kor előtt kerüljön sor! A műtét a látást nem veszélyezteti, altatásban történik.

A kancsalság és a tompalátás időben felismerve gyermekkorban még gyógyítható. A sikerhez a gyermek, a szülő és az orvos igen szoros együttműködése szükséges.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.