Gyermekbetegségek

Tetvesség gyermekeknél, mit tehetünk ellene?

Sokan még ma is a nem megfelelő higiéniával, kosszal, elha­nyagolt külsővel hozzák összefüggésbe a fejtetvességet, holott ezek az élősködők legszívesebben az illatos, tökéletesen ápolt fejeken telepszenek meg. Sokan még ma is tagadják, hogy találkoztak velük, mert még mindig szégyellni való dolognak számít, pedig a gyerek­közösségekben ismét egyre sűrűbben jelennek meg, továbbterjedve aztán a család többi tagjára is.

Tetvességről akkor beszélünk, amikor ezek az apró élősködők rátapadnak a hajra, szőrszálakra. A tetvesedés nem jelenti az illető személy nem megfelelő higiéniáját, tehát bármilyen társadalmi rétegben elő­fordulhat, nem veszélyes és más betegséget sem terjeszt.

Kik az érintettek?

A rovarok közé tartózó fejtetű által okozott fertőző betegség ál­talában a szőrrel fedett testfelszíneken fordul elő. Leggyakrabban a hajas fejbőrön észleljük kialakulását. A szemöldök, szempilla, szakáll, bajusz, ül. nemi szőrzet csak ritkán érintett. Bármely élet­korban előfordulhat, bár a zsúfolt közösségek (óvoda, iskola, katonaság), esetleg a nem megfelelő személyes higiéné kedvez a terje­désnek. Hajlamosító tényező lehet még az érzékeny ekcémás bőr, és a hosszú haj.

Továbbfertőzés módja

A fejtetű csak embereket képes megfertőzni. Az egyik emberről a másikra közvetlenül a fej-fej kapcsolat révén jut át, de nem ritka a hajjal és fejbőrrel érintkező tárgyakkal (sapka, kalap, fésű, hajgumi, párna, plüss gyerekjáték) való átvitel sem. A kifej­lett tetvek kb. 2-4 mm, a petéik 0,5-1 mm nagyságúak lehetnek. A fejtetű sárgásfehér vagy szürke színű.

Csípése során nyálat bocsát az ember bőrébe, és ezzel egy időben megkezdi a vér szívását. Ezek a nem szívesen látott élősködők általában 1-2 hónapot élnek. 35-37 fokos melegben érzik magukat a legjobban, és kizárólag emberi vérrel táplálkoznak, ezért telepszenek előszeretettel a hajtövekhez. Az emberi testtől távol legfeljebb 10 napig képesek életben marad­ni, átlagosan azonban 2-3 napot élnek, ha nem tudnak táplálkozni.

Okai

Háromféle tetű létezik:

  • a fejtetű (Pediculus capitis),
  • a testtetű (Pediculus corporis)
  • az ágyéktetű (Pthirus pubis).

A két utóbbi nem támadja meg a gyer­mekeket. Az első fajtához tartozó rovarok felelősek a hajban lévő tetvekért, amelyek kicsik 2-3 mm nagyságúak és csak az emberi fejen élnek, annak vérével táplálkoznak. A nőstény 3 hétig él, ez alatt kb. 300 tojást rak le, ezeket serkének nevezik (naponta 8-10-et tesz le). A serkék fényes, fehéres vagy világosbarna színűek, formájuk hosszúkás, alsó végük gombostűfej nagyságú. A tarkón, a fül mögött és a halántékon növő haj tövén szilárdan megtapadnak.

Tetvesség

Egy csúszós, ragadós anyaggal odatapasztják magukat a bőrhöz vagy a hajhoz, ezért nehezen lehet őket eltávolítani (ellentétben a korpával, ami könnyen lepereg). 7-10 nappal később a tojások felnyílnak, megszületnek az új kis élősködők, amelyek már vérrel táplálkoznak, és 7-15 nap múlva válnak felnőtté. Tápanyag és meleg nélkül a tetvek 2-3 napnál tovább nem maradnak életben. A fertőzés közvetlenül emberről emberre történik, az iskolában, a családban, a lakta­nyákban, zárt, zsúfolt térben.

Tünetek

A fertőzés első tünete az erős viszketés, ami miatt a gyerek egy­folytában vakaródzik, körmével kis véres sebeket ejt magán, amin azután könnyen megtelepszenek a bakteriális fertőzések, mint az ótvar.

Terápia

Azok az emberek, akik tetves személyekkel lépnek kapcsolatba, mindig alaposan ellenőrizzék magukat, de csak azt kell kezelni, aki valóban fertőzött. Ha a családban valaki tetves, a többi családtag is ellenőrizze magát. Léteznek speciális parazitaölő szerek, ezek hatásosak a tetvek és a serkék ellen is, 1% permetrin alapú oldatok, sampon vagy gél (D-Phenotrin, malathion, piperonil-butoxid)*.

*Megjegyzés:

Tetűölő készítményekhez csak akkor folyamod­junk, ha kifésüléskor élő tetvet (nem csak serkét) találunk. Különben feleslegesen tesszük ki magunkat vegyszereknek, ráadásul a vegyszerek a fejtem-popu­láció ellenálló képességét is növelhetik.

A kezelést naponta 2-3 alkalommal kell elvégezni 7-10 napon keresztül, és sűrű fogazatú fésűvel kell a hajat kifésülni, hogy a serkék könnyebben leessenek, majd kézzel kell lehúzni azokat a hajszálakról. Azután Tetűölő készítményekhez csak akkor folyamod­junk, ha kifésüléskor élő tetvet (nem csak serkét) találunk. Különben feleslegesen tesszük ki magunkat vegyszereknek, ráadásul a vegyszerek a fejtem-popu­láció ellenálló képességét is növelhetik.

Javaslatok

A játékokat, lepedőket, törülközőket és mindent, ami érintkezett a gyermekkel, illetve az élősködőkkel, mossuk ki minimum 60°C-on a mosó­gépben. A szőnyegeket, foteleket és más berendezési tárgyakat hagyjunk a szabad levegőn 48 órán keresztül. A lakásban szétterjedt tetvek kiirtásához nem kell feltétlenül parazitairtószert használni, elég a meleg víz, a szappan és a porszívó is. A fésűket és keféket viszont meleg vízen kívül tegyük tetűirtó szerbe is, vagy meleg ecetbe, ami oldja a tetveknek a hajon való megtapadását segítő ragasztóanyagot.

Megelőzés

Teljesen nem lehet meg­előzni a fertőzést, a gyakori hajmosás sem használ, sőt a paraziták ellenálló-képességét kifejleszti az irtószerek ellen. Nem elég az sem, ha rövidre vágva hagyjuk a hajat. A legtöbb, amit tehetünk, ha rendszeresen mossuk a gyerek haját és időnként ellenőrizzük, hogy nem tet­ves-e. A tetvesség nem veszélyes, nem kell aggodalmaskodnunk miatta, csak a problémát kell kezelni és szem előtt tartani, hogy bármikor előfordulhat.

Bárki megfertőződhet!

Téves hiedelem, hogy a tetvesség csak piszkos, elhanyagolt csa­ládokban fordul elő. Ez az ízeltlábú élősködő nincs tekintettel kor­ra, nemre beosztásra, rangra és vagyonra, egyszerűen a táplálékát, a vért keresi. Fejtetűvel tehát bárki fertőződhet, restellni csak azt kell, ha valaki gondatlanság, oda nem figyelés miatt eltetvesedik.

Megkapni tehát nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbad­ni és ezzel egy közösséget veszélyeztetni nemcsak szégyen, hanem felelőtlenség is.
Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.