Gyermeknevelés

Nagyszülők – Úgy szeretnek minket, ahogy mi a saját gyerekeinket

Amikor felnövünk, a szülők továbbra is nagyon fontosak marad­nak a számunkra, de ahogy önállósodunk, egyre kevésbé áll­nak a középpontban. Ha tartós párkapcsolatban élünk, még a párunk is nagyobb szerepet kap az életünkben, mint a szüle­ink. Amikor pedig mi magunk is szülőkké válunk, az életünk végképp a gyerekeinkről és a párunkról fog szólni, így a szüleink, bármennyire szeretjük is őket, háttérbe szorulnak. Egyszerűen továbblépünk.

Lényeg

Gondoljunk bele, mit érzünk majd a gyerekeink iránt húsz év múlva!

De mi a helyzet a szüleinkkel?

Gondoljunk bele, mit érzünk majd a gyerekeink iránt húsz év múlva! Addigra mi is továbblépünk? Kötve hiszem! Éljünk bármilyen remek és tartós párkapcsolatban, mindig is a gyerekeink boldogsága lesz számunkra a legfonto­sabb, mert e nélkül mi sem lehetünk boldogok. Számunkra min­dig ők lesznek a világ közepe.

Megfigyeltük már, mennyit beszélnek a szülők – bármilyen korúak – a gyerekeikről? Amikor két régi barát találkozik, szinte mindig érdeklődnek vagy mesélnek egymásnak róluk. Néha a szülők is szóba kerülnek, de ez sokkal kevésbé központi téma.

Mi tehát továbblépünk, és eltávolodunk a szüléinktől, hogy min­den figyelmünket a párunkra és a gyerekeinkre fordíthassuk, a szüleink számára viszont ugyanolyan fontosak maradunk. Ők továbbra is ugyanúgy imádnak minket, mint mi a saját gyereke­inket, és ez mindig is így lesz.

Nem azért papolok erről, hogy mindenkinek bűntudata legyen, aki nem tölt elég időt a szüleivel. Ez egyszerűen így van, és így is kell lennie – természetes, hogy a semmi máshoz nem hasonlítható szülői szeretetet, törődést és végtelen odaadást mindig a következő nemzedék kapja. Ugyanakkor nem árt észben tartanunk, milyen fontosak vagyunk a szüleinknek, és milyen sokat jelent nekik, ha szoros, szeretetteljes kapcsolatban maradunk velük.

Jegyezzük meg! Ők megértik, hogy mindig a gyerek az első, hiszen annak idején ők is átélték ezt a helyzetet a saját szüleikkel, de ettől még ugyanúgy szeretnek minket és aggódnak értünk, mint gyerekkorunkban. Ha mindezt megértjük, és igyekszünk ennek megfelelően bánni a szüleinkkel, azzal nagyon boldoggá tesszük őket.
Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.