• gyógynövények

Hegyi árnika

Hegyi árnika (Arnica montana) története, alkalmazott drogjai

A hegyi árnika (Arnica montana L.) Európa magas hegységeiben honos, 30-50 cm magas, narancssárga fészekvirágzatú (Asteraceae) növény. Több országban védett, nehezen ter­meszthető, ezért más árnika fajokkal (pl. az Észak-Amerikából származó, hasonló összetételű A. chamissonisszal) próbálják helyettesíteni. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben drogja hegyi árnika virág (Arnicae flos) néven hivatalos, amelynek ihidrohelenalin-tig-látban kifejezett szeszkviterpénlakton-tartalma legalább 0,4%. Az árnika virágzatából elő­állított árnika-tinktúra (Arnicae tinctura) is megtalálható a Ph. Hg. VIII.-ban, ennek szeszkviterpénlakton-tartalma legalább 0,04%.

Az árnika név a görög „arnakisz” szóból származik, mely báránybőrt jelent, és a növény leveleire utal, melynek puha, gyapjas textúrája van. Tüsszentőnövényként is ismerik, mert a frissen összezúzott levelei tüsszentést okoznak. „Akrobataszernek” is mondják, ami a jól dokumentált használatából ered, mint például nyugtatókenőcs horzsolásokra és húzódásokra. A leveleket és a gyökeret régen dohányként szívták, innen a népi neve: „hegyi dohány”. Farkasvész néven is ismert.

Közép-Európában honos, és a Brit-szigetek, Olaszország és a Balkán kivételével egész Európában nő az árnika. Skandináviában és Észak-Amerika néhány részén is megtalálták, ahol más, hasonló tulajdonságokkal rendelkező fajok is élnek.

Az árnikát világszerte rengeteg gyógyszerkönyv említette a történelem folyamán egésza huszadik század elejéig, számtalan betegség kezelésére.

Alpesi réteken is nagy mennyiségben találtak árnikát, de ma már ritkán él vadon, főleg az intenzív földművelés miatt. Az árnika védett növény.

• Szívós évelő növény, amely szereti a laza, savas kémhatású földet és a napos helyet.
• Friss magról is termeszthető.
• Késő nyáron kora ősszel ves­se, és hidegágyba: hűvös he­lyen kell tartani, mert a me­leg megakadályozza a csírázást.
• A magról szaporítás elég las­sú folyamat, akár két évig is el­tarthat.
• Tavasszal, amint kibújnak a le­velei, a tövek is szétoszthatók.
• A nagy, sárga, illatos fészkes virágzat egész nyáron virágzik, júniustól augusztusig.

Figyelmeztetés

Belsőleg ne használja, és soha ne tegye nyílt sebre. Néhány országban jogilag korlátozzák használatát.

Gyógyászat

Az árnika gyulladáscsökkentő. Fájdalomcsillapító hatása miatt izomfáj­dalmak és reumás ízületi panaszok kezelésére használják. Régóta szedik homeopátiás szerként sokk és trauma kezelésére, és „baleseti növény­nek” is nevezik. A virágából tinktúrát lehet készíteni, és borogatás, olaj vagy kenőcs formájában izomfájdalomra, rándulásokra, fagyásra vagy fájdalmas ízületekre kenni.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A drog hatásért felelős vegyületeinek a virágzat egyes szeszkviterpén-laktonjait (0,2-0,8%), köztük is elsősorban a helenalint és származékait tartják, de aktivitásához flavo-noid- és illóolaj-tartalom (0,2-0,3%) is hozzájárulhat.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A drog alkoholos és olajos kivonatait tradicionálisan sebek, zúzódások gyógyítására alkal­mazzák. Korábban a növény kivonatát belsőleg és nyílt sebek kezelésére is használták, de a súlyos nemkívánatos hatások miatt ma már ilyen módon nem alkalmazzák.

Preklinikai vizsgálatok

Az árnika kivonatának kísérletesen antimikróbás, gyulladásgátló, ödémacsökkentő hatá­sát írták le; az utóbbi kettő a helenalinnak tulajdonítható. A gyulladáscsökkentő hatás részben a neutrofíl sejtek kemotaxisának és azok lizoszomális enzimaktivitásának gátlása miatt, részben pedig azért alakul ki, mert a vegyület megakadályozza a hisztamin felsza­badulását a hízósejtekből. Újabb megfigyelés szerint a helenalin és a dihidro-helenalin gátolják az NF-kB és az NF-AT transzkripciós faktorok aktivitását, ami a gyulladásos mediátorok termelésének gátlásával jár együtt. A szeszkviterpén-laktonok ilyen jellegű ha­tása a kortikoszteroidok gyulladáscsökkentő mechanizmusához hasonló. Az antimikróbás hatásban a helenalin és származékai, valamint az illóolaj timoltartalma játszik szerepet.

Humán bizonyítékok

Jóllehet évszázados tapasztalat támasztja alá az árnika hatásosságát, még kevés olyan vizs­gálatot végeztek a növénnyel, amely megbízható adatokkal támasztaná alá alkalmazásának létjogosultságát zúzódásos sérülések kezelésében. Az eddig publikált tanulmányok sze­rint az árnika hatásosabban csökkentette az izomfájdalmat és a vénás elégtelenség gyulla­dásos tüneteit, mint a placebó.

Indikációk, adagolás

Az árnika vizes, alkoholos vagy olajos kivonata poszttraumás vagy posztoperatív állapotok (hematóma, zúzódás, húzódás, rándulás, töréssel társuló ödéma), valamint reumás pana­szok enyhítésére alkalmazható. Kizárólag ép bőrfelületen végezhető kezelés, a szem és száj környékének kezelése nem javasolt. Ritkábban száj- és garatnyálkahártya-gyulladás keze­lésére is használják, de a toxicitás veszélye miatt az ilyen jellegű alkalmazás ellenjavallt.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Az árnika a toxicitás veszélye miatt kizárólag külsőleg alkalmazható (szájon át elfogyaszt­va a mérgezés tünetei: fejfájás, palpitáció, légzési nehézségek, hasi fájdalom). Viszonylag gyakran okoz allergiás kontakt dermatitist szeszkviterpénlakton-tartalma miatt. Hosszas kezelés esetén a bőr károsodása miatt ödémás dermatitis alakulhat ki. Nagy koncentráció­ban tartósan használva nekrózist is okozhat. Tinktúraként alkalmazva sokkal gyakrabban alakulnak ki mellékhatások, mint kenőcs, krém esetén. Több esetben beszámoltak Astera-ceae-keresztallergia jelentkezéséről.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.