Közönséges ánizs – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Közönséges ánizs (Pimpinella anisum) története, alkalmazott drogjai

Az ánizs a mediterrán térségből származik, de ma már nagyon sokfelé termesztik. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannó­niába a római katonák hozták be. A rómaiak általános egészségjavító fűszerként használ­ták, többek közt emésztés elősegítésére. Plinius feljegyzései szerint nem csak a leheletet frissítette, hanem meg is fiatalította az embert. Ha valaki ánizsnövényt akasztott az ágya fölé, az elűzte a rossz álmokat. Termesztése a középkorban egész Európában elterjedt, s a füvészkönyvek gyakori gyógyírként emlegették. A 14. században I. Edward angol király luxuscikknek minősítette és adóval sújtotta. Számos alkoholos ital (abszint, raki, ouzo) alkotórésze.

A 16. század közepére az ánizst már az angolkertekben is termesztet­ték. Még ma is termesztik, főleg Európában és a Földközi-tenger men­tén lévő országokban azért, hogy süteményeket és édességeket ízesít­senek vele. Nagy arányban használják likőrökben, amiket ouzo, anese, anisette és pastis néven ismerünk, illetve szíverősítőkben. Kozmeti­kumok és gyógyszeripari termékek ízesítésére is használják, mint pél­dául a fogkrém. Hogy ezeket a különböző iparokat ellássák, az ánizst Indiában, Spanyolországban, Olaszországban, Észak-Afrikában és Dél-Amerikában is termesztik, bár egy másik növény, a csillagánizs, már né­hány helyen felváltotta.

• Igazán meleg nyarakon érnek be teljesen a termések, ekkor szür­készöld színűek.
• Áprilisban vessük edénybe a magvakat, és amikor gyökeret eresztettek, kiültethetjük a pa­lántákat.
• Laza, jó vízelvezetésű talajra és napos helyre van szüksége.
• Ha a terméseket kívánjuk gyűj­teni, akkor meg kell várnunk a teljes érést, azután le kell vág­ni az egész növényt. Kössük össze a szárakat és akasszuk fel egy edény fölé száradni, vagy fejjel lefelé tegyük egy papírtás­kába, hogy egyetlen termés se vesszen kárba.

A Pimpinella anisum L. (Apiaceae) a Földközi-tenger vidékén őshonos, Közép-Európá­ban és hazánkban is termesztett egyéves gyógy- és fűszernövény, amelynek a gyógyászat­ban ikerkaszattermését alkalmazzák. A száraz drog már részben a féltermésekből áll, ame­lyeken szabad szemmel öt szürkéssárga színű borda figyelhető meg. Kellemes, jellegzetes ízű, illatú.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drog a közönséges (illatos) ánizs egész, száraz ikerkaszattermése (Anisi fructus), amelynek illóolaj-tartalma legalább 20 ml/kg. A Ph. Hg. VIII-ban az ánizs száraz, érett terméséből vízgőz-desztillációval nyert illóolaja (Anisi aetheroleum) is megtalálható.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A termésdrog 2-6% illóolajat tartalmaz, amelynek fő komponense a transz-anetol (80-90%), további összetevői a metil-kavikol (esztragol), ánizsaldehid, cisz-anetol. A drog 20-30% zsírosolajat, flavonoidokat, valamint kumarin-származékokat is tartalmaz.

Gyógyászat

Az ánizstea javítja a lábadozó betegek étvágyát. Az ánizs le­veleinek és terméseinek forrá­zata segíti az emésztést, csök­kenti a puffadást, megnyugtat­ja a beleket. Ha étkezés után elrágjuk a terméseket, az ser­kenti az emésztőnedvek elvá­lasztását. Az ánizs arról is is­mert, hogy tejelválasztást ser­kentő hatású, tehát szoptató anyáknál növeli a tej mennyi­ségét, de túl gyakori használa­ta megváltoztathatja az anya­tej ízét.

Konyha

Az összevágott leveleket salá­tákhoz adják, továbbá főtt zöld­ségekhez, levesekhez, pörköl­tekhez. Jó gyümölcssalátákba, almás pitébe, egreshez, sőt pa­lacsintatésztába is.

A rómaiak ánizsmagot sütöttek különleges tortákba, amelyeket esküvők végén szolgáltak fel. Ez a tradicionális esküvői desszertek elődjének tekinthető.

Háztartás

Ez a növény távol tartja az ege­reket és más apró rágcsálókat, ezért érdemes szekrényekbe, tárolóhelyekbe, és magtárakba tenni, hogy elűzze őket. A ro­varok is széles ívben elkerülik az ánizst.

Csillagászat és vallás

Az ánizs az egyik olyan növény, amelyről úgy gondolták, hogy védelmet nyújt; a terméseket tá­lakba tették, hogy elűzze go­noszt, illetve párnákba rakták, hogy megelőzzék a rémálmokat.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A népi gyógyászat megfázásban köptetőként, puffadással és szélgörccsel járó emésztési panaszok esetén szélhajtó, görcsoldó tulajdonsága miatt ajánlja. Ezen kívül afrodiziákum-ként, abortív szerként, tejelválasztást serkentőként valamint féregűzőként is alkalmazták.

Preklinikai vizsgálatok

Az ánizs illóolaja állatkísérletben spazmolitikus hatásúnak bizonyult. Izolált ciliáris epit-heliumon fokozta a csillék aktivitását és bronchodilatátor, szekretolitikus hatását is meg­figyelték. A köptető, görcsoldó hatás alkoholos és vizes kivonat esetén is kialakult. Az ánizs tejelválasztást fokozó hatása transzanetol-tartalmával van összefüggésben.

Az ánizs illóolaja és kivonata mérsékelt ösztrogénszerű hatást mutat in vitro. Az akti­vitás részben a transz-anetolhoz köthető, de anetolmentes illóolaj esetén is megfigyelték. Az illóolaj antibakteriális, antifungális, inszekticid hatását is igazolták.

Humán bizonyítékok

Az évszázados alkalmazás tapasztalatait nem támasztják alá modern humán vizsgálatok. Az édeskömény és az ánizs fő illóolaj-komponense megegyezik. A két növény gyógyászati felhasználásának alapját a transz-anetollal, illetve a drogok kivonataival elvégzett pre­klinikai vizsgálatok, valamint az ánizs és az édeskömény jórészt egybevágó tradicionális felhasználása során nyert tapasztalatok jelentik.

Indikációk, adagolás

Az ánizstermés és -illóolaj hurutos légúti megbetegedésekben köptetőként, valamint diszpepsziás panaszok enyhítésére alkalmazható. Megfázásos betegségekben külsőleg (bedörzsölő- és inhalálószerként) is felhasználható. Emésztési panaszok esetén görcs­oldó, antibakteriális hatását, légúti megbetegedésekben köptető és antibakteriális hatását használják ki.

A termésdrog ajánlott napi adagja 3 g, amit teakészítés előtt célszerű mozsárban ösz-szezúzni a hatékonyabb kivonás érdekében. Az illóolaj napi dózisa 0,3 g (12 csepp), ami kockacukorra csepegtetve fogyasztható. Az ánizstermés megtalálható a legtöbb anya­tej-elválasztást fokozó teakeverék komponensei között. Csecsemők hasi görcseinek csil­lapítására az anya is fogyaszthatja az ánizstartalmú teát, mert az illóolaj az anyatejbe is kiválasztódik, és a csecsemő a tejjel együtt megkapja. Csökkentett dózisban az ánizster­més gyermekek kezelésére előnyösen alkalmazható, mivel a belőle készíthető tea és a gyári készítmények kellemes ízűek.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Az ánizs ritkán allergiás bőrtüneteket vagy légúti reakciókat vált ki, ezért túlérzékenysé­gen alapuló asztma esetén alkalmazása kerülendő. Az illóolaj már viszonylag kis meny-nyisége (1-5 ml) hányingert, hányást, légúti ödémát, görcsöket okozhat. A transz-anetol állatkísérletekben nagy dózisban májkárosító, egyes máj enzimeket indukáló hatást muta­tott.

Kisgyermeknél az anetol nagy dózisban toxikusnak bizonyult (magas vérnyomást, folyamatos sírást, cianózist, étvágytalanságot, izomrángatódzást stb. okozhat). Terápiás dózisú ánizsdrog alkalmazása esetén a transz-anetol nem okoz nemkívánatos hatásokat, mivel a vegyület toxikus metabolitja csak nagy dózis esetén (amikor az ártalmatlan termé­keket eredményező anyagcsereút telített) képződik.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.