• gyógynövények

Közönséges borostyán – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Közönséges borostyán(Hedera helix) története, alkalmazott drogjai

A borostyán az ókor óta ismert gyógynövény, drogját már Dioszkuridész is említi, de Plinius írásaiban is találkozunk vele. A legtöbb szaponintartalmú droggal szemben népies szerként való alkalmazása, bár több földrészen ismert volt, mégsem volt általánosan elter­jedt; a modern terápiába is csak specifikus és előnyös sajátságokkal bíró hatóanyagainak megismerése után került be. Ma már széles körben elérhetők standardizált borostyánkivo-natot tartalmazó gyógytermékek és gyógyszer minősítésű készítmények, elsősorban csepp és szirup formában, megfelelő ízfedéssel.

A közönséges borostyán (Hedera helix L.j a borostyánfélék (Araliaceae) családjába tar­tozó Hedera növénynemzetség egyetlen, Magyarországon őshonos faja, ami Európa nagy része mellett Afrikában, Közép- és Kelet-Ázsiában egyaránt elterjedt. Fás szárú, ernyős vi-rágzatú örökzöld kúszónövény. Nem élősködő, rövid kapaszkodógyökerei táplálék-, vagy folyadékfelvételre nem alkalmasak. Levelei 4-8 cm hosszúak, jellemző sajátságuk a hetero-fillia, azaz a csak vegetatív kúszóhajtások levelei háromhasábúak, míg a napos, magasabbra felkapaszkodó, virágzatokat hordozó hajtásokon növök épek vagy alig tagoltak.

Kedvező környezetben (fákon, kőszirteken, falakon) a borostyán 20-30 méteresre is megnő, de függőleges felület híján a talajt is beterítheti. Késő nyártól késő őszig virágzik. Termései apró fekete bogyók, amelyek a tél vége felé érnek be, és sok madár fontos táplálékai. A bo­rostyánt szívóssága és betegségekkel szembeni jó ellenállósága kedvelt dísznövénnyé tette. Az alapfajból számos változatot nemesítették ki, így például ismert sárga vagy sárga-fehér tarka levelű, lila szárú és lassan növekedő, törpe és felálló hajtású fajtája is.

Alkalmazott drogja, a Hederae folium (borostyánlevél) a VIII. Magyar Gyógyszer­könyv meghatározása szerint a növény tavasszal gyűjtött, megszárított, egész vagy aprí­tott levele, amelynek minőségi kritériumaként a Gyógyszerkönyv legalább 3% hederako-zid C tartalmat ír elő.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

Hatóanyagai pentaciklikus triterpén-szaponinok (5%, fő aglikonjuk a hederagenin és az oleánolsav). A legnagyobb mennyiségben a hederaszaponin C (más néven hederakozid C) és ennek részleges hidrolízisterméke, az α-hederin van jelen, amelyek egyben a köptető ha-

tásért is leginkább felelősek. A friss növényből készült kivonatokban a hederakozid C van jelen nagyobb mennyiségben, feldolgozás, állás során a vegyület α-hederinné alakul. E két főkomponens mellett szaponinvegyületek egész sorozata található meg a növényben, ezek azonban jóval alacsonyabb koncentrációkban vannak jelen a kivonatokban, relatív hatékony­ságuk pedig a két fő szaponinéhoz viszonyítva jelentősen elmarad. A szaponinvegyületek mellett kevés illóolajat, poliacetiléneket, flavonoidokat és nyálkát tartalmaz a drog.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A népi gyógyászatban a növényt számos betegség (pl. máj- és epepanaszok, reuma, kösz­vény) kezelésére alkalmazták, de jellemzően légúti indikáció nélkül. Köptető hatására a múlt század közepén figyeltek fel.

Preklinikai vizsgálatok

A borostyán kivonata kifejezett köptető és enyhe görcsoldó hatással bír. Az α-hederin β₂-adrenerg receptorokra gyakorolt hatása révén fejti ki a hörgőket tágító hatását, amely papaverinnel összevetve is számottevő. A vegyület növeli a receptorok számát a hörgők­ben, így közvetve is hozzájárul a kevésbé viszkózus váladék képződéséhez.

Az α-hederin spazmolitikus hatása kifejezettebb, mint prekurzoráé, a hederakozid C-é, és ödémacsök­kentő hatást is csak az α-hederinnél figyeltek meg. A hederakozid C ugyanakkor kevés­bé toxikus, és hemolitikus aktivitása is gyengébb. A nyers és tisztított szaponinkeverék kifejezett gyulladásgátló hatásúnak bizonyult (indometacinnal összehasonlítva) akut és krónikus állatkísérletes gyulladásmodellekben.

Egyes szaponinok esetén antibakteriális, antimikotikus hatást írtak le. A borostyán hatóanyagait vénás pangást csökkentő hatását az e téren már ismert és alkalmazott Aesculus- és .Ruscus-vegyületekkel összehasonlítva vizsgálták in vitro. A Hederaszapogeninek mind a hialuronidázt, mind az elasztázt nem-kompetitív módon és dózisfüggően, a glikozidok viszont gyengén gátolták.

Humán bizonyítékok

Borostyánkivonatokkal számos randomizált, kettős vak, placebókontrollos klinikai vizs­gálatot végeztek különböző eredetű krónikus légúti obstrukcióval járó betegségben vagy hörghurutban szenvedő betegek bevonásával. Mind felnőttek, mind gyermekek esetén a vizsgálatok zöme pozitív eredménnyel zárult.

A drog alkalmazásával nemcsak a produktív köhögéssel járó bronchitis tünetei enyhültek, hanem olyan kínzó, száraz köhögéssel járó betegségek esetén is hatásosnak bizonyult a növény, mint a szilikózis. Nemcsak a betegek szubjektív panaszai csökkentek, hanem a műszeresen mérhető, objektív légzési paramé­terek is.

A ma egyik legelterjedtebben alkalmazott szekretolitikummal, az ambroxollal is végez­tek összehasonlító vizsgálatokat, amelyekben megállapították, hogy a borostyán köpetol­dó és -ürítő hatékonysága – megfelelő dozírozás esetén – nem marad el az ambroxolétól.

A Hedera-szaponinok előnye a többi, hasonló célból alkalmazott szaponintartalmú droggal szemben, hogy kevéssé irritálják a gyomornyálkahártyát és így a gyermekek is jól tolerálják a borostyánkivonatot tartalmazó készítményeket.

Indikációk, adagolás

A levéldrog és készítményei légúti hurut, krónikus gyulladásos hörgőmegbetegedések tü­neteinek enyhítésére, produktív s görcsös köhögés csillapítására használhatóak. Indikációi a gyermekgyógyászat területén a recidiváló spasztikus és krónikus obstruktív bronchiti-sek. A perorális adagoláson túl inhalációs (hideg porlasztásos) terápiára is alkalmasnak találták a folyékony kivonatokat, de ez a gyakorlatban még nem terjedt el.

A drog ajánlott napi dózisa 0,3 g. A borostyánkivonatot tartalmazó készítmények – természetesen csökkentett dózisban – kisgyermekek, csecsemők kezelésére is bizonyítot­tan hatásosan és biztonságosan alkalmazhatóak.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Mellékhatások, ellenjavallatok és gyógyszerkölcsönhatások felnőttek esetén nem ismer­tek. Egy nagy gyermekgyógyászati beteganyagon végzett elemzés szerint a lehetséges mellékhatások közül a hasmenés, az enteritis, az allergiás bőrkiütések és a hányás volt a leggyakoribb, bár ezek előfordulása is igen ritka volt (összgyakoriságuk 0,22% volt), és a leggyakrabban előforduló nemkívánatos hatás, a hasmenés is feltehetőleg a készítmények­ben jelenlévő szorbit cukoralkoholnak tulajdonítható. Az irodalom sporadikusan jelzi a különböző kontakt allergiás reakciók előfordulását, ezeket az élő növénnyel és a friss nö­vényi nyersanyaggal foglalkozóknál írták le.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.