• csontritkulás

Mit tehetünk a csontritkulás megelőzéséért?

Régen „néma gyilkosként” emlegették a csontritku­lást, ma azonban ez már nem állja meg a helyét. A sajtó és az orvosi szakma is sokat tesz azért, hogy új informá­ciókhoz jussunk a betegséggel kapcsolatban. A haté­kony megelőzés, a korai felismerés és a gyógyászati technológiák fejlődésének jóvoltából egyre kevesebb az oszteoporózissal kapcsolatba hozható halálozások száma. Ennek ellenére veszélyes állapotról van szó.

A   csontállomány csökkenése megnöveli a törések kockázatát

Amelyek a leggyakrabban a csípőt, a gerincet és a csuklót érintik. Ezért kell különösen vigyázniuk azoknak, akiknél csontritkulást diagnosztizáltak. Ha nem járnak rendszeres orvosi ellenőrzésre, állapotuk észrevétlenül annyira leromlik, hogy egyetlen rossz mozdu­lat is halálos töréshez vezethet. Minden harmadik 50 év feletti nő az oszteoporózishoz köthető csípő-, csukló- vagy gerincsérülést szenved. A csípőtörés az esetek felénél mozgáskorlátozottsághoz, 20 százalékánál pedig egy éven belül halálhoz vezet.

Szerencsére a csontritkulás kialakulása megelőzhető. Segít a rendszeres testmozgás, valamint a kalciumban és D-vita­minban gazdag étrend. Az orvosok bizakodva várják az egyre hatékonyabb új gyógyszerek megjelenését és a szélesebb körben hozzáférhető diagnosztikai módszereket is.

A betegséggel szembeni küzdelemben jól jöhet, ha ismerjük az „ellenfelet”. Tekintsük át, mi okozza ezt a betegséget.

Kockázati tényezők

Minden 12. férfinál csontritkulást állapítanak meg. Ez igen magas szám, de a legnagyobb veszély mégsem őket, hanem az alacsony ösztrogénszintű nőket fenyegeti. Ebbe a csoport­ba nemcsak a menopauzát a korral vagy műtéti beavatkozás hatására elért nők tartoznak, de azok is, akiknek korábban is rendszertelen volt vagy késett a haviciklusa. A betegség fellépését más kockázati tényezők is valószínűsítik.

Öröklött hajlam. Ha egy családon belül a nagymama és az édesanya is csontritkulásban szenvedett, a gyermekek, illetve az unokák is veszélyeztetettebbek. Az öröklött tényezők határozzák meg csontállományunk 70 százalékát, a fennmaradó 30 százalék rajtunk múlik.

Krónikus betegség. Az olyan krónikus betegségek, amelyek megváltoztatják a hormonháztartást, illetve hatással vannak a vesére, a tüdőre, a gyomorra és a belekre – ilyen például a veseelégtelenség -, felgyorsítják a csontvesztés ütemét.

Életkor. A csontvesztés a kor előrehaladtával mindenkinél fokozódik, ezért a törések sokkal gyakoribbak 50 év felett. A csontállomány egészségének hanyatlását először többnyi­re azok a törések jelzik, amelyek nem esés vagy erőteljes ütés következményei. Ezeket a figyelmeztetéseket vegye komolyan. Ám még jobb, ha meg sem várja az elsőt, hanem részt vesz egy csontsűrűség-vizsgálaton.

Alacsony kalciumbevitel. A brit Élelmiszer-szabvány Hiva­tal közleménye szerint egy 19 és 50 év közötti felnőttnek napi 1000 mg kalciumot kellene fogyasztania a csontritkulás megelőzése érdekében, 50 év felett pedig napi 1200 mg-ot. Akiknél már diagnosztizálták az oszteoporózist, azoknak naponta kétszer 500-800 mg kalcium fogyasztása ajánlott.

Mozgásszegény életmód. A rendszeres torna csontépítő hatását a kutatások is igazolták. Keveset mozgó nők egy csoportjánál 0,25-2 százalékos, a sportkedvelőknél azonban 6-8 százalékos csontállomány-növekedést mértek.

Túlzásba vitt testedzés. A mozgás – különösen annak me­chanikai terheléssel járó formája – igen fontos, ám a jóból is megárt a sok. A vizsgálatok azt bizonyították, hogy a nagyon alacsony zsírtömeggel rendelkező női atléták szervezete kép­telen megfelelő mennyiségű ösztrogént tárolni; sőt a menst­ruációjuk is megszűnhet. Ez pedig gátolja a csontépülést. A zsírtömeg arányát 16 százalék felett kell tartani, bár a leg­többünknek ez nem jelent különösebb gondot, hiszen egy átlagosan fitt nő zsírtömege 20 és 25 százalék között mozog.

Dohányzás. Ez a káros szenvedély megváltoztatja a máj ösztrogénkiválasztását. A nikotinfüggő nők egy-két évvel korábban lépnek a változókorba. A cigarettázás többek között gátolja a sejtképződést is.

Testfelépítés és származás. A vékony, törékeny testalkatú, kaukázusi vagy ázsiai nők a statisztikák szerint nagyobb veszélyben vannak.

Gyógyszerek tartós szedése. A savkötőkben található alu­mínium megkötheti a foszfort, csökkentve a szintjét a szer­vezetben. Emiatt megnő a kalciumkiválasztás. A hasonló hatású készítmények közé tartoznak a pajzsmirigyhormonok, az antiepileptikumok, az asztma vagy arthritis kezelésére adott szteroidok, néhány vízhajtó, a tetraciklin-tartalmú antibiotikumok, valamint a tuberkulózis elleni izoniazid. Az orvosok éppen ezért a csontritkulás veszélyét mérlegelve választják ki a beteg számára legmegfelelőbb kezelést.

A megelőzést nem lehet elég korán kezdeni…

Az elmúlt évtizedekben a csontritkulás legjobb megelőzési módjának az ösztrogénpótlást, a helyes táplálkozást és a sok – elsősorban mechanikai terheléssel járó – mozgást egyesítő módszert tartották. A legújabb kutatások viszont óvatosságra intenek az ösztrogénpótló terápiákkal szemben.

Fiatalabb korban a nőknél a hormonok – beleértve az ösztrogént is – egyensúlyban vannak. Később azonban az ösztrogén szintje esni kezd, jelezve a menstruáció és a fogamzóképesség megszűnését. Az ösztrogén csökke­nése sajnos a csontépítő folyamatokra is hátrányosan hat. A menopauza után az orvos gyakran hormonpótló terápiát javasol a csontritkulás megelőzésére. Az ösztrogén ugyanis közvetlenül a csontokban fejtve ki hatását, egészen ponto­san lassítja a csontvesztést. Blokkolja a csontot bontó hormonokat, és aktiválja a kalcium felszívódását elősegítő D-vitamint. Az új csontszövet képzésében szerepet játszó kollagén mennyiségét is megnöveli. Az ösztrogént szedő nők csontjának ásványianyag-tartalma a 10-12 évvel fiata­labb nők csontjáéval egyezik meg.

Van azonban egy nem elhanyagolható tényező!

Az egye­sült államokbeli National Heart, Lung and Blood Institute (Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérkutató Intézet) nagyszabású kutatási programját a tervezett idő előtt megszakították, mert az előzetes eredmények alapján a kombinált hormonpótlás (HRT, ösztrogén és progeszteron együttes alkalmazása) olyan rizikóval járt a vizsgált csoportra nézve, amely megha­ladta az esetleges előnyöket. Az amerikai tudósok eredetileg arra akartak választ kapni, hogy vajon a HRT segítségével megelőzhetők-e a szívbetegségek és a csípőtörések, valamint azt is figyelték, létezik-e összefüggés a terápia és az emlőrák kialakulása között.

A kezelés megkezdése után a résztvevők­nél az emlőrák, a szívkoszorúér-betegség, a stroke és a vérrögképződés kockázatának nem túl nagy mértékű növekedését állapították meg. A HRT csökkentette ugyan a csigolya- és más csontritkulásos eredetű törések előfordu­lását, a National Institute of Health (Nemzeti Egészségügyi Intézet) szakemberei mégis indokoltnak látták közegészség­ügyi okokból és a vizsgált nők érdekében leállítani a kuta­tást. Amennyiben ön kizárólag a csontritkulás megelőzésére szed ösztrogént, beszélje meg orvosával, hogy folytassa-e a terápiát, hiszen erre a célra más, az emlőrák szempontjából biztonságos gyógyszerek is rendelkezésre állnak.

Helyes táplálkozás

A kalciumban gazdag étrend hatékony fegyver a csontritkulás ellen. Ez az ásványi anyag ugyanis befolyásolja a csontállomány átépülésének két ellentétes folyamatát, a csontlebontást és a csontképzést. Ha a táplá­lékból a vérbe jutott kalcium meghaladja a kívánt mennyi­séget, a felesleget a csontépítő sejtek a csontokban raktá­rozzák el. Elégtelen kalciumbevitelnél a csontbontó sejtek a „raktárból” küldenek kalciumot a véráramba. Sok kalciu­mot tartalmaznak az alacsony zsírtartalmú tejtermékek, a zöld színű leveles zöldségek (spenót, káposzta), a diófélék, a tofu és a halak. Ma már kalciummal dúsított élelmiszerek, narancslé, pékáru, tejtermék és szójatej is kapható.

Kalcium- és D-vitamin-kiegészítők

50 év felett a napi szükséges kalciumbevitel 1200 mg. Mivel a szervezetünk egyszerre csak 600 mg-ot képes felszívni, az orvosok szerint két dózisban, reggel és este a legjobb bevenni a napi mennyiséget. A kalciumkiegészítők kínálata igen széles, ezért nem árt odafigyelni, hogy valóban a legmegfelelőbbet válasszuk.

A kalcium felszívódásához elengedhetetlen a D-vitamin. Ezt a vitamint szervezetünk a nap ultraviola sugarainak segítségével állítja elő. A napi mennyiség biztosításához elegendő 10 percet a szabadban tartózkodni, ám ahogy idő­södünk, a testünk egyre nehezebben képes a napfény fel­használásával aktivált D-vitamint termelni. A vitaminhiány kialakulásának azonban így is könnyen elejét lehet venni. Táplálékaink elvileg fedezik a napi szükségletet, hacsak nem tartozunk valamelyik speciális igényű csoporthoz (időskorúak és terhes nők). A kismamáknak napi 0,01 mg D-vitamin fogyasztása ajánlott, de a 0,025 mg-ot meg nem haladó bevitelt még biztonságosnak tartják a szakemberek.

Testmozgás

Ha már kialakult a csontritkulás, a csontok természetesen jóval sérülékenyebbek, mint a betegség előtt, de ettől még nem kell teljesen felhagyni a sportolással. Csak ne hajtsa túl magát, és tartsa be az orvos által javasolt óvintézkedéseket.

A testedzés több okból is elengedhetetlen. Segít például megőrizni az izomtónust, vagyis az izom részlegesen meg­feszített állapotát. Ez azért fontos, mert ha teljesen ellazult állapotból indulna az összehúzódás, sokkal több időre volna szükség ahhoz, hogy az izom munkavégzésre alkalmas álla­potba kerüljön. Ezenkívül ugyancsak az izomtónus finom változásai teszik lehetővé az egyensúly megtartását mozgás vagy állás közben. Az izmoknak ez a „készenléti” állapota csökkenti az elesés kockázatát, vagy legalábbis az esetleges sérülés súlyosságának mértékét.

A kutatási eredmények szerint a mechanikai terheléses mozgásformák, mint a gyaloglás és a súlyzózás, serkentik a csontképződést. A súly ellenálló ereje ugyanis a csontra fejti ki a hatását. De vigyázat! Ahogy a test hozzászokik a terheléshez, az edzés elveszíti korábbi előnyeit. Vegyük például a sétát. Eleinte a csontoknak a gravitáció és a test súlya ellenében kell dolgozniuk, és ez gyorsítja a csontátépülést. De amint fittebbé válunk, a szokásos tréning a csontok számára már nem jelent kihívást. Hogy ez ne következzen be, folytonosan magasabbra kell tennie a mér­cét. A lényeg az, hogy minden egyes alkalommal elegendő ellenállás nehezedjen a csontokra.

A mechanikai terhelésen alapuló sportok a csontritkulás megelőzésében is igen hatékonyak. Ehhez azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy voltaképpen mindegy, milyen edzésformát választ, csak az számít, hogy élvezze, és ne hagyja abba. Sokan akkor hagynak fel a testmozgással, amikor megjelennek náluk a csontritkulás első fájdalmas és kellemetlen tünetei. Ha ön is ilyen cipőben jár, kezdés­képpen a szemközti oldalon található gyakorlatokat ajánl­juk. Két hét után már garantáltan lazábbnak fogja érezni a csípőjét és a hátát, ekkor pedig már áttérhet a teljes aktív izolációs edzésprogramra.

…És soha nem késő!

A fenti megelőzési tanácsokkal elkerülhetővé válhat a hor­monpótló terápia, de ha a csontok ásványianyag-tartalma már csökkenni kezdett, az ösztrogénen kívül más gyógy­szerekkel is feltartóztatható a további romlás.

Az alábbiakban mindössze átfogó képet szeretnénk adni a rendelkezésre álló gyógyszeres kezelésekről. Hogy ezek (vagy más lehetőségek) közül önnek melyik felel meg a legjobban, azt természetesen orvosának kell eldöntenie.

Alendronsav

Az úgynevezett biszfoszfonát vegyületcso­portba tartozó alendronsavat férfiaknak és nőknek egyaránt javasolják. A biszfoszfonátok a csontlebontási folyamatokat lassítják, miközben a csontképzés ütemére nincsenek hatás­sal, így helyreállítják a csontátépülés természetes ciklusát. Ezek a készítmények feltehetően hatékonyabban gátolják a csontvesztést, mint az ösztrogén, különösen a legveszé­lyeztetettebb csoportoknál. A kísérletek során az alendron­sav nemcsak a csontvesztést mérsékelte, de még növelte is a csípő és a gerinc csontállományát. Napi 10 mg alendron­sav szedése mellett a törések kockázata a felére csökken.

Az alendronsav a bélben szívódik fel, és irritációt okoz­hat, ezért reggel, éhgyomorra, körülbelül 2 dl vízzel ajánla­tos bevenni, és legalább 30 percig kiegyenesedve kell maradni, hogy a nyelőcsövet ne ingerelje. A mellékhatások közé sorolható még a váz- és izomrendszeri fájdalom, a hányinger és a gyomorégés. Fenntartásokra ad okot az is, hogy az alendronsav, miután beépül a csontba, ott is marad, valószínűleg egy életre. Noha az eddigi ismeretek alapján úgy tűnik, ez nem árthat, az ellenkezőjére sincs bizonyíték.

Az alendronsavat egyaránt adják nő és férfi betegeknek hosszan tartó szteroid- és glukokortikoidkezelés esetén a csontritkulás megelőzésére. A gyógyszer heti egyszeri adagolásban is ugyanolyan eredményesen alkalmazható, de kevesebb mellékhatással, mint napi dózisokban.

Rizedronsav

A biszfoszfonátok másik képviselője napi 5 mg-onként szedve szintén mérsékeli a csontvesztést, növeli a csontsűrűséget, és csökkenti a törések kockázatát. Az alendronsavhoz hasonlóan sok vízzel, reggel, evés előtt kell lenyelni, utána pedig még egy óráig nem szabad enni, inni vagy más gyógyszert bevenni. Mellékhatásként gyomorhurut, hányinger, hányás, hasmenés és fejfájás jelentkezhet. Akárcsak az alendronsavat, ezt is hosszan tartó szteroid- és glukokortikoid kezelésben részesülő nők­nek és férfiaknak írják fel a csontritkulás megelőzésére.

Raloxifen

A szelektív ösztrogénreceptor-modulátorként (SERM) ismert újabb generációs ösztrogének egyike, a raloxifen az egész testben megakadályozza a csontvesz­tést, és növeli a csontállományt. Kalciummal és D-vitamin­nal együttesen alkalmazva három év alatt 55 százalékkal csökkentheti a csigolyatörések kockázatát. Aki már elszen­vedett ilyen törést, 30 százalékkal kisebb valószínűséggel sérül meg újra. A csípő hasonló arányú védettségéről még nincsenek bizonyítékok.

A raloxifen az ösztrogénhez hasonlóan csökkenti a vér lipidszintjét, ezáltal segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségeket. Ugyanakkor az ösztrogénnel ellentétben feltehetően nem növeli az emlő- és méhnyakrák veszélyét.

A hőhullámokat a raloxifen nem enyhíti, sőt bizonyos esetekben súlyosbítja. Kevés mellékhatása van, habár a szelektív ösztrogénreceptor-modulátorokat a mélyvénás trombózissal hozták összefüggésbe. Mivel viszonylag rövid ideje vannak forgalomban, a hosszú távú hatásai még nem ismertek, de orvosától további információt is kérhet a kezeléssel kapcsolatban.

Kalcitonin

Természetes hormon, amely a kalciumforgalmat és a csontanyagcserét szabályozza. Mivel fehérje, nem lehet szájon át bevenni, mert hamarabb megemésztenénk, mint ahogy a hatását kifejtené (permetként alkalmazzák). A leg­alább öt évvel a menopauza után lévő nőknél csökkenti a csontvesztést, és növeli a gerinc csontsűrűségét, így mérsékeli a gerinctörés kockázatát, de valószínűleg nincs számottevő hatása a többi törésre. A kalcitonint szedő nők beszámolói alapján a törés okozta fájdalmakat is enyhíti.

A két beadási mód közül az orrspray az egyszerűbb és a kellemesebb. Egyetlen mellékhatása az orrfolyás, míg az injekció allergiás reakciót is kiválthat, valamint arcpirulást és kézvörösödést, gyakoribb vizelést, hányingert, valamint bőrkiütést okozhat.

Parathormon

A négy mellékpajzsmirigy termelte parathormon fehérjeszerű vegyület, amely létfontosságú szerepet játszik a kalcium- és a foszforanyagcsere szabályozásában. Egy nemzetközi kutatócsoport tagjai arról számoltak be, hogy azon csontritkulásban szenvedő nők körében, akik a menopauza utáni éveikben naponta meghatározott mennyi­ségű humán parathormont kaptak, jelentősen csökkent a gerinc- és egyéb csonttörések száma. Sőt, a csontok sűrűsé­ge is jelentős mértékben nőtt. A vizsgálatba összesen 1637, a menopauza után lévő, csontritkulásos beteget vontak be. A hormonkezelés a gerinctörés kockázatát 69 százalékkal, míg az egyéb csonttörésekét 35 százalékkal szorította vissza. Mivel a parathormon alapvetően a csontszövet képző­dését serkenti, alkalmazható férfiaknál is, továbbá gyógysze­rek mellékhatásaként kialakuló csontritkulás kezelésében is.

A csontritkulás és a férfiak

A csontritkulást a legtöbbször tipikusan „női betegségként” könyvelik el, holott minden 12. férfit is érinti. Az összes csigolyatöréses eset 20 százalékában, míg az összes csípő-töréses eset 30 százalékában férfi szenvedi el a sérülést, s ezek közül minden harmadik törés egy éven belül elhalálo­záshoz vezet. De bármennyire veszélyes állapot is az oszteoporózis, a férfiak esetében máig nem kap elég hang­súlyt a szűrés. Ennek részben az az oka, hogy az erősebbik nemnek a csontjai is erősebbek, nagyobbak, mint a nőké, ezért az egyszerű törések kivizsgálásakor vagy az éves rendszeres ellenőrzéseken az orvosok nem is igazán számolnak a kialakulófélben lévő csontritkulás lehetősé­gével. Remélhetőleg ez a szemlélet a közeljövőben gyöke­resen megváltozik majd.

A férfiaknál hasonló okok idézik elő a csontritkulást, mint a nőknél: a csontok alacsony ásványianyag-sűrűsége fiatalkorban, valamint az idősödéssel járó fokozott csont­vesztés. Mindkét nemre igaz tehát, hogy ha a csontok eleve nem egészségesek, amikor a csontképződés folyamata lassulni kezd, a csontritkulás elkerülhetetlen. A betegségre utaló jelek – a testmagasság csökkenése, a tartás megvál­tozása (fejlógatás, görnyedt hát), hirtelen, ok nélküli fájda­lom – szintén megegyeznek. A nőknél említett kockázati tényezők mellett a férfiaknál a tesztoszteron nevű nemi hormon elégtelensége is szerepet játszik, különösen akkor, ha nem diagnosztizálták és nem kezelték a rendellenességet.

Ön azonban sokat tehet csontjainak védelme érdekében:

Ne hanyagolja el azokat a tüneteket, amelyek később fokozott csontvesztéssel járó betegségekhez vezethetnek. Szokjon le a dohányzásról, alkoholt csak mértékkel fogyasszon, végezzen rendszeresen mechanikai terheléses gyakorlatokat, 50 év felett pedig szedjen napi 1200 mg kalciumot, tartózkodjon eleget a szabadban, vagy szedjen legalább 10 mikrogramm D-vitamint mindennap.

Jelenleg az alendronsav és a rizendronsav a legelterjed­tebben alkalmazott gyógyszer a férfiak csontritkulása ellen. Elsősorban a tartós szteroidkezelést kapott betegeknek adják. A férfiak ugyan kevesebb gyógyszer közül választ­hatnak, mint a nők, de többféle terápiás lehetőség is a rendelkezésükre áll. Ilyen a tesztoszteron hormont pótló terápia és a kalcitonin szedése.

Ösztrogént a férfiak szervezete is termel; szintjét feltehe­tően a tesztoszteron szabályozza. Amikor az idősödés következtében a tesztoszteron mennyisége csökken, vele együtt esik az ösztrogéné is. A férfi nemi hormon pótlásával az ösztrogén a szükséges szinten tartható, így a csontvesztés megállítható. A tesztoszteronszint ma már egy egyszerű vérvizsgálattal megállapítható.

A kalcitonint a nőknél már hosszabb ideje alkalmazzák a csontritkulás folyamatának lassítására, valamint a törések okozta fájdalom enyhítésére. A beteg két lehetőség közül választhat: vagy injekció formájában kapja az orvosnál, vagy orrsprayt használ.

A csontritkulás megelőzése a jövőben

Az elkövetkező évtizedben sokkal hatékonyabb gyógysze­rek állnak majd rendelkezésünkre a csontritkulás kialaku­lása elleni küzdelemben. A legígéretesebbnek a biszfoszfonát készítmények mellett az aktivált D-vitamin tűnik. A legújabb eredményekről érdeklődjön orvosánál.

Ám addig sem szabad tétlenül várni! Vegyen részt csont­sűrűség-vizsgálaton, fogyasszon sok kalciumban gazdag ételt, mértékkel szedjen D-vitamint, és tartózkodjon eleget a napon. Az aktív izolációs programmal pedig elősegítheti a csontképződést, és csökkentheti az elesés veszélyét.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.