• hátfájás

Szemléletváltás: az első lépés a hátfájás megelőzésében

Az életet megkeserítő hátfájással nagyon sokan küzdenek. Az emberek 80 százalékánál (nemtől és kor­tól függetlenül) legalább egyszer fellép valamilyen deréktáji probléma. A második legtöbb táppénzes napot gerincbántalmak miatt veszik igénybe a munkavállalók. Ez tehát azt jelenti, hogy a hátfájás napjainkban háromszor olyan gyakran ítéli kényszerpihenőre az aktív lakosságot, mint húsz évvel ezelőtt.

A javulás érdekében először is változtatnia kell a gondol­kodásmódján

Ne úgy tekintsen önmagára, mint egy beteg­re, hanem úgy, mint egy sportolóra! Végül is, miért csak olimpiai bajnokokra és profikra használhatnánk ezt a szót? Ön éppúgy sportember, hiszen bizonyos mozdulatsorokat hajt végre, hogy eredményeket érjen el. Kiszolgáltatott páciensként lehet, hogy soha nem lesz képes megbirkózni a fájdalommal, az eseményeket befolyásolni képes atléta­ként viszont annál inkább.

A sportolók hozzáállása

A sportolók egyszerre kiküszöbölendő hibának és kínálkozó lehetőségnek fogják fel a sérüléseiket, így gondolkodnak: „A testem ezzel jelzi, hol vannak a gyenge pontjaim, és ha ezeket kijavítom vagy megerősí­tem, még jobb teljesítményre leszek képes.” Azok viszont, akik nem sportolnak hivatásszerűen, hajlamosak megváltoztathatatlan tényként elfogadni egy-egy sérülést. A fájdalom elkerülése érdekében kevesebbet mozognak, illetve kerülnek bizonyos mozdulatokat, míg végül  életmódjukat teljesen a betegségük határozza meg.

A két látásmód szöges ellentétben áll egymással!

Nem kétséges, hogy mi melyik mellett tettük le a voksunkat. Azt szeretnénk, ha ön is úgy vélekedne a hátfájásról, mint egy olyan lehetőségről, amelynek révén jobb kondícióba kerülhet. Csupán a szemléletén kell változtatnia ahhoz, hogy megszabaduljon a szenvedéstől, mert az ún. „konzer­vatív kezeléssel” javulást érhet el. Ön is sportoló. Lehet, hogy nem kosárlabda-játékos vagy musicaltáncos, ám igenis megdolgoztatja a testét mindennapi munkája, egy-egy játék, vagy valamilyen kikapcsolódási forma során, sőt a szerelemben is szükséges bizonyos fizikai teljesítőképes­ség. Lényeges tehát, hogy rugalmas, erős, fitt és egészséges legyen, akár egy hivatásos atléta – a fájdalomnak pedig intsen örökre búcsút.

A gerinc felépítése

A gerinc biomechanikai szempontból csodálatosan felépített szerkezet, amelyet 32-35 összehangoltan működő csont (csigolya) alkot. Öt nagyobb területre szokták felosztani: nyaki, háti, ágyéki gerincszakasz, keresztcsonti és farkcsonti rész. A továbbiakban alaposabban is „szemügyre vesszük” e területeket. Külön figyelmet szentelünk azoknak a bántalmaknak, amelyekkel a pácienseink leggyakrabban fordulnak hozzánk. Nemcsak a csigolyákat fogjuk részletesen tárgyalni, hanem a gerinc egyéb, célszerűen „megtervezett” elemeit, a porckorongokat és az idegeket is.

1. A nyaki gerincszakasz

Nyakunk a gerincnek az a része, amely a fejet támasztja és mozgatja. A nyaki gerincszakasz hét csigolyából áll. A legfelső megjelölése a latin cervicalis (nyaki, nyak­hoz tartozó) szó kezdőbetűjéből Cl, a követ­kezőé CII (a megfelelő római számmal). A Cl és a CII csigolya teszi lehetővé a fej és a nyak elfordítását. A fejet tartó első nyakcsigolya az atlas – nevét a görög mitológia szerint az égboltot a vállán hordozó titánról, Atlaszról kap­ta.

A második nyakcsigolya az axis (a „tengely”). A karika formájú atlas az axis fogszerű, felfelé mutató nyúlványán ül, ennek révén tudjuk forgatni a nyakat. A két csigolyát speciális szalagok kötik össze. A nyaki gerincszakasz rend­kívül mozgékony. Nemcsak a fej súlya nehezedik rá, de a fej és a nyak állandó mozgatása is nagyon igénybe veszi. Emiatt olyan gyakoriak a nyaki fájdalmak.

Jellegzetes problémák A nyaki gerincszakasz egyik legtöbb­ször előforduló működészavara a nyakferdülés (torticollis). Ilyenkor a nyak egyik oldalának összehúzódása miatt a fej elhajlik, és az ellenkező irányba csavarodik úgy, hogy az érintett nem tudja visszafordítani. Jellemző tünet az is, hogy a váll magasabban van a beteg oldalon, ami a test egyensú­lyának megbomlására utal. A fej legapróbb mozdítása is fáj­dalommal jár. A nyak izmainak feszülése előbb-utóbb lüktető tenziós fejfájást idéz elő.

A ferde nyaktartás lehet veleszüle­tett és szerzett. Az utóbbit többek között gyulladásos beteg­ségből eredő izomkárosodás, sérülés, szembetegség vagy központi idegrendszeri rendellenesség okozhatja.

A befagyott váll szindróma

A nyakcsigolyák nem megfelelő működésével kapcsolat­ban állhat az úgynevezett befagyott váll szindróma is, amely többségében nyaki panasztól független. A váll termé­szetesen nem a nyaki gerincszakasz része, a nyak korláto­zott mozgása azonban mindkét oldalon a vállízület tokjának gyulladásához, zsugorodásához és letapadásához vezethet. Ebben az esetben a váll mozgásképessége minimálisra csökken. Sokan azt mondják, hogy ez olyan érzés, mintha egy csomó lenne a vállukban, amelynek egész területén fáj­dalmat és nyomásérzékenységet tapasztalnak. Mások arra panaszkodnak, hogy úgy érzik, mintha valaki összenyomná a két lapockájukat. A váll általában nemcsak „befagy”, hanem a zsugorodás következtében előre is fordul.

Amikor a nyaki gerincszakasz megfeszül, a nagy mell­izom elfárad, és előrehúzza a vállat. A hát felső részének ezért erőlködnie kell, hogy az egyenes tartást megőrizhesse, és funkcióit el tudja látni. A trapéz- és a rombuszizom megrövidül, a mellkas és a hát felső részének izmai ezeket védve megfeszülnek. S máris ördögi körbe kerültünk: minél feszesebb a mellkas, annál jobban megfeszül a hát, és minél inkább feszül a hát, annál görcsösebb a mellkas. Ennek következménye fájdalom, kimerültség és mozdíthatatlanná merevedett hát.

2. A háti gerincszakasz

A gerinc öt szakasza közül ez a leghosszabb. A bordákat rögzíti (a két alsó pár kivételével, hiszen ezek a lengőbordák nem a gerinchez, hanem egymáshoz kapcsolódnak). A nyaktól egészen a derékig tart. A feszültség mindannyiunknál a háti gerincszakasz felső, a lapoc­kák között elhelyezkedő részén összpontosul. A thoracalis (a mellkashoz tartozó) gerincnek is nevezett háti gerincszakaszt tizenkét csigolya alkotja. A háti gerincszakasz mozgás terjedel­me kicsi, mert szerepe – a bordákkal együtt – a kitámasztás. A csigolyák pontosan meghatározott helyre illeszkednek.

Jellegzetes problémák A háti gerincszakaszt kiváltképpen a lapockák között az izomfeszültség miatt kialakuló csomók veszélyeztetik. A mély (antigravitációs, a gerinc mentén elhelyezkedő, és az egyenes testtartásért felelős) izmok görcse ilyenkor egy ponton észlelt fájdalomként jelentkezik. A terület tapintásra nagyon érzékeny.

Izomcsomók keletkezhetnek abban az esetben, ha az érin­tett izom feszülése tartósan fennáll, de akár egyetlen pilla­nat alatt is, mint amikor például egy rövidtávfutó „kilövi magát” a rajtnál. A test ugyanis azonnal érzékeli a sérülést, amire egyfajta természetes sín kialakításával válaszol: a görcs megakadályozza a további mozgást, és vele együtt a további károsodásokat is. Éppen ezért, ha ki akarjuk lazítani a merev izmot, „meg kell győznünk” a testünket, hogy az adott területen nincs sérülés. Ehhez pedig elenged­hetetlen a vérkeringés és a normális mozgásterjedelem

3. Az ágyéki gerincszakasz

Közismerten problematikus szakasz, amely az utolsó hátcsigolyától a keresztcsontig tart. Itt fordulnak elő a leggyakrabban húzódások. A lumbalis (ágyéki, ágyékhoz tartozó) szakaszt öt csigolya alkotja (LI-LV), de előfordul, hogy valakinek négy vagy hat ágyéki csigolyája van. A test súlya főként ezekre nehezedik, amelyek ráadásul még felfogják a mozgás során kifejtett erőt is. A legnagyobb és leglaposabb csigolyák, de még a természet ezen óvintézke­dése sem védheti meg őket minden esetben a sérüléstől.

Jellegzetes problémák: Amikor valaki az egyik csípőjét kissé megemelve mozog, szinte biztosra vehető, hogy az ágyéki gerincszakasz problémája áll a háttérben. Mind­addig, amíg a medence vízszintes, és minden más is meg­felelően működik, a törzs könnyedén mozgatható. Előfor­dulhat azonban, hogy a nagy horpaszizom túl merev (ez az izom a csípőt hajlítja, az egyenes állást segíti, vagy állás közben a törzset előrehajlítja; az ágyéki csigolyáktól ered, végighalad a medencén, és a combcsonton tapad). Ebből következik, hogy a medencét előre és egyben lefelé húzza, ami a merevítőizmokat a rendellenes tartás ellensúlyozására készteti. Ezek a feszülő izmok egy idő után elfáradnak, és „felrántják” a csípőt. A fájdalmat és a kimerültségérzést azok az izmok okozzák, amelyek megpróbálják kompenzál­ni a mozgásképesség csökkenését.

A leggyakrabban deréktáji fájdalommal találkozunk. Minden elképzelhető változatban előfordulhat: lehet tompa vagy nyilalló, krónikus vagy időszakos. A hát csípő fölötti részét izom és kötőszövet borítja. Amikor ez a terület sérül, vagy az izmok feszülnek, fájdalmat, gyengeséget érzünk, és nem tudunk a megszokott módon mozogni.

4. A keresztcsonti szakasz

A keresztcsont (sacrum) a gerincoszlopot a medencével összekötő ásó alakú csont. Öt összenőtt keresztcsonti csigolya (SI-SV) alkotja.

Jellegzetes problémák: Mivel a keresztcsont összecsonto­sodott csigolyákból áll, viszonylag ritkán válik fájdalom előidézőjévé. Az ezen a gerincszakaszon jelentkező leggya­koribb probléma az isiász, azaz az ülőideg akut gyulladása (ülőidegzsábának is nevezik). Az ülőideg – az emberi szer­vezet leghosszabb idege – deréktájon ered a gerincvelőből, majd a faron, a combon és a lábszáron át a sarokig nyúlik.

Amikor a farizom megsérül, vagy a sok üléstől meggyen­gül, az alatta húzódó csípőforgató izom megduzzad vagy görcsbe rándul, és nyomja az ülőideget (bár más oka is lehet). Az ekkor fellépő fájdalom a keresztcsonttól a faron keresztül egészen a lábig is kisugárzik. Az aktív izolációs nyújtással sikeresen lazítható az izmok görcse, és ezáltal megszüntethető az ideg gyulladása.

5. A farkcsonti szakasz

Összefont csigolyák alkotják. Egykor úgy gondolták, nem több evolúciós fejlődésünk során elcsökevényesedett faroknál, ma azonban már tudjuk, hogy fontos izmok és szalagok tapadnak hozzá; nélküle a medencében található szervek leereszkednének, és nem tudnánk járni, ülni. A farkcsont négy-hat csigolyából alakul ki, de egy egységnek szokták tekinteni. Ha eltörik, nincs jelentősége, melyik csigolya sérült: elviselhetetlenül fáj, és nem lehet gipszbe tenni.

Jellegzetes problémák: A farkcsontot viszonylag egyszerű felépítéséből adódóan nemigen fenyegetik más bántalmak, mint zúzódások és törések. Ritkán előfordulhat ugyan, hogy a farkcsonton tapadó lágyrészek (izmok, szalagok) húzódá­sa, esetleg csonthártyagyulladás okoz panaszokat.Zúzódás, törés esetén nem sokat tehetünk. Általában azt javasoljuk a pácienseinknek, hogy csak párnázott székre ül­jenek, és fokozott elővigyázatossággal végezzenek minden olyan tevékenységet, amely súlyosabbá teheti a sérülésüket. A szenvedés enyhítésére mindössze a jegelést és a gyógy­szeres fájdalomcsillapítást alkalmazhatjuk.

A csigolyák

Csigolyáink más-más alakúak, ezért tökéletesen illeszked­nek egymásba, akárcsak egy háromdimenziós kirakójáték darabkái. íveikkel nyílást vesznek körül: közrefogják és védelmezik a gerincvelőt. Olyan pontosan kell egymáshoz kapcsolódniuk, hogy a gerinc mozgását biztosítsák úgy, hogy közben a gerincvelő ne sérüljön meg, és ne szakadjon el. A gerincet szalagok tartják össze, amelyek lehetővé teszik, hogy ide-oda hajlítsuk vagy elfordítsuk a törzsünket.

Noha a csigolyák különböznek egymástól, néhány dolog azonban közös bennük. Mindegyikük lyukas hengert for­mál, amelyet a csigolyák és a két, hátul összeérő csigolyaív alkot, ezen a nyíláson (foramenen) fut keresztül a gerinc­velő. A legtöbbjük szárnyakra emlékeztető csontos nyúlvá­nyokkal is rendelkezik – ezekből egy hátul, kettő pedig kétoldalt helyezkedik el. Ezek a gerincünk „fékjei”: meg­akadályozzák, hogy a gerincoszlop túlságosan hátra vagy oldalra hajoljon, és a gerincvelő megsérüljön. Ez is a ter­mészet előrelátását bizonyítja.

A porckorongok

A porckorongok a nyaki, a háti és az ágyéki szakaszon kap­csolják össze a csigolyákat. A gerinc magasságának húsz százalékát teszik ki. Puha, ruganyos párnaként fogják fel a rázkódásokat, és megakadályozzák, hogy a csontok moz­gás közben összedörzsölődjenek. A porckorongokat lágy, kocsonyás mag és az azt körülvevő rostgyűrű alkotja.

A porckorong megsérülhet vagy megrepedhet. Mivel alig van benne ideg, saját vérellátása pedig egyáltalán nincs, nem tudja önmaga helyreállítani a károsodást. Ilyenkor aztán – nem túlzás – pokollá válik az ember élete. A két érintett csigolya súrlódása erős fájdalommal jár. Még ennél is rosszabb, ha az idegek becsípődnek, vagy a porckorong­ból szivárgó fehérjék miatt begyulladnak: ez ellehetetleníti az izmok működését, ráadásul a fájdalom máshová is kisu­gárzik. Bár maga a porckorong nem fáj, a test más pontjain elviselhetetlen fájdalmat válthat ki.

Akár a lökhárítók, a porckorongok is állandóan ütődéseknek vannak kitéve. A nagymértékű igénybevétel miatt a leg­több testrészhez képest kevésbé állják az idő próbáját, és hamarabb kezdenek öregedni. Születésünkkor a porckoron­gok nyolcvan százalékát víz alkotja, ám az idő előrehaladtá­val kiszáradnak, elkopnak és elveszítik rugalmasságukat. Ezért csökken idősebb korban a magasságunk és a rugalmas­ságunk is. Kedvező viszont, hogy a gyulladáskeltő fehérjék mennyisége szintén csökken a porckorongokban, ezért hatvan év fölött jóval ritkábbak az ilyen eredetű fájdalmak.

Az idegek és az ideggyökök

A gerincvelő az agytörzsből kiindulva fut végig a gerinc­csatornán az ágyéki gerincszakasz végéig, ahol lófarokra emlékeztető ideggyökök (cauda equina, latinul „lófarok”) lépnek ki belőle. A cauda equinához tartozó ágyéki, keresztcsonti és farkcsonti idegek mozgatják a láb izmait, teszik lehetővé az érzékelést az alsótestben egészen a lábuj­jakig, és felelősek a húgyhólyag, a belek és a nemi szervek működéséért. Ezért van az, hogy a lumbalis régió sérülése­kor a fájdalom a fartól lefelé, a lábba is kisugárzik.

A cauda equina fölötti gerincszakaszokon minden porc­korong magasságában egy (felső érző- és alsó mozgató gyökérrel bíró) idegpár lép ki a gerincvelőből a csigolyák közti nyíláson keresztül. Ezek az idegek szállítják az infor­mációt a gerincvelőn át a test különböző részeibe, és vissza.

Erős izmok: helyes tartás

A gerinc mozgásra tervezett, dinamikus „szerkezet”. Ez a felépítéséből is látszik: ha mindig úgy kellene járnunk, ül­nünk, mint aki karót nyelt, a gerinc egyetlen erős csontból álló oszlop volna, benne a mostanihoz hasonló csatornával a gerincvelő számára. Ám mindannyian tudjuk, hogy nem így működik a testünk. A helyes testtartás azt jelenti, hogy a gerincünk minden olyan mozgást lehetővé tesz a szá­munkra, amire a testünk megalkottatott, nem engedelmes­kedik viszont akkor, ha rossz mozdulatot akarunk végezni.

Amikor kihúzzuk magunkat, és teljesen egyenesen állunk, nem csak a hátizmainkat használjuk. A gerincoszlop mentén húzódó törzsmerevítő izmokkal egy időben az ellenkező oldali hasizmokat is összehúzzuk. Az ellentétes erők ki­egyenlítik egymást, és még inkább megnövelik a test stabili­tását. Ön is kipróbálhatja! Ha feláll, kihúzza a hátát és a mellkasát, érezni fogja, milyen merev és egyenes a háta.

Minden gerincszakaszhoz tartoznak izmok, amelyek kulcsszerepet játszanak a gerinc összetartásában. Minél erősebbek, annál biztosabb támasztékot nyújtanak. Mind­amellett a gerinctől távolabb elhelyezkedő izmok is hozzá­járulnak a megfelelő testtartáshoz. Például a hasizmaink nélkül ki sem tudnánk egyenesíteni a hátunkat. Pedig ezek az izmok egész máshol helyezkednek el, mivel azonban kapcsolatban állnak a szegycsonttal, a bordákkal és a me­dencével, megfeszítésükkor a gerinc meghajlik.

A hátfájás megelőzhető

Sokan – teljesen tehetetlenül – szenvednek a hátfájástól, belenyugodva a megváltoztathatatlanba. Ez a probléma azonban orvosolható. Sőt sokszor a műtét is elkerülhető. Noha számos fájdalom baleset, betegség vagy veleszületett rendellenesség következménye, és orvosi beavatkozásra, esetleg műtétre van szükség a megszüntetéséhez, a legtöbb hátprobléma megelőzhető. Másként fogalmazva, a hátfájást nem kell végső sorscsapásként elfogadnunk.

Öntől függ minden; az irányítás az ön kezében van. Ha eddig hátfájással küszködő betegnek tudta magát, mostantól higgyen abban, hogy ön olyan sportoló, aki a jobb teljesítményért edz. Ragadja meg a lehetőséget egészsége helyreállításá­ra! Szabaduljon meg a fájdalomtól, és mindeközben váljon erősebbé, hajlékonyabbá és fittebbé. Nincs oka kételkedni – számtalanszor tanúi lehettünk már, milyen hatékony és mennyire bevált ez a módszer. Csatlakozzék ön is a ruganyos, életteli és a fájdalmat nem ismerő sportemberek táborához!

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.