• ízület
• stressz

Ízületi fájdalom esetére: technikák a feszültség csökkentésére

Ha arra készültünk, hogy meglátogatjuk egyik barátunkat, ám felkeléskor annyira fáj a térdünk, hogy erről a tervünkről le kell tennünk, a bosszú­ság és a csalódottság nagy valószínűséggel még tovább fokozza a fájdalmat.

Lazítás: technikák a feszültség csökkentésére

A stresszre adott válasz. Amikor a fájdalom krónikus, a stressz is krónikussá válhat – ez pedig a kellemetlen ízületi pa­naszokat tovább súlyosbíthatja. Hogyan? A stressz leszállítja fájdalomküszöbünket, és az ízületek környékén lévő izmok megfeszüléséhez vezet. A feszes izmok azután nyomást gyako­rolnak az ízületekre, és korlátozzák mozgásterjedelmüket.

Szerencsére léteznek olyan bevált önsegítő technikák, ame­lyekkel hatástalaníthatjuk az érzelmi feszültséget. Ahogy az ál­lapotunkat érintő minden más esetben, most is átvehetjük az irányítást. Klinikai kísérletek bizonyítják, hogy az ilyen technikákat rendszeresen alkalmazó betegek valóban képesek enyhíteni a fájdalmukat és javítani tudják mozgásképességü­ket. Ha legközelebb úgy érezzük, hogy a fájdalom károsan be­folyásolja érzelmeinket, próbáljuk ki a következőket.

Biológiai visszacsatolás (biofeedback). Ez a módszer jól mutatja a tudat hatalmát az anyag felett. Segítségével különbö­ző fiziológiai funkciókat tudunk befolyásolni, köztük a pulzu­sunkat és a vérnyomásunkat. Egy műszer a bőrünkre helyezett elektródák segítségével követ bizonyos élettani folyamatokat, például a szívritmust vagy az izomfeszültséget, s ezeket elektro­mos vagy hangjelek formájában rögzíti. Elegendő gyakorlással megtanulhatjuk, hogyan lehet e funkciókat tudatosan befolyá­solni – például gondolkodási mintáink megváltoztatásával, va­lamilyen kellemes kép vizualizálásával vagy a stresszes hely­zetek gondolati megoldásával -, s ily módon helyreállíthatjuk a normális működést.

Végül, miután elsajátítottuk a kívánt eredményt biztosító mentális technikákat, már a műszer segítsége nélkül is képesek leszünk a fizikai változások előidézésére. A biológiai visszacsatolás csökkentheti a fibromyalgiával és a reumás ízületi gyulladással járó stresszt és fájdalmat, vala­mint az artrózis okozta krónikus fájdalmat. Néhány alkalom elég lehet ahhoz, hogy megtanuljuk ily módon enyhíteni tüne­teinket, de előfordulhat, hogy húsznál is többre van szükség.

Vizualizáció. Ez a technika a képzelőerő irányítása révén hoz létre változásokat testünkben – oldja a stresszt, és enyhíti a fájdalmat, ill. az ízületi gyulladás egyéb tüneteit. Amikor fe­szültnek érezzük magunkat, képzeljünk magunk elé egy békés képet: például egy trópusi tengerparton feszülik, vagy egy nyá­ri napon egy csodálatos napraforgómezőben gyönyörködünk.

Az is jó megoldás, ha azt képzeljük el, hogy valamilyen ked­velt foglalatosságunkat végezzük, pl. kertészkedünk, erőfeszítés és fájdalom nélkül. Vagy gondolatban támadást intézhetünk a fájdalom ellen, amit valamifajta vörös és forró jelenségként képzelünk magunk elé. Lelki szemünk előtt ez a szín fokozato­san elhalványul, és lassanként hűs kékbe fordul át. A vizualizációhoz válasszunk egy csöndes, félhomályos szo­bát és olyan időpontot, amikor senki sem zavarhat meg.

Irányított képzelet. Ez a vizualizáció egy másik változata. Abban nyújt többet, hogy szakember vezet végig a mentális gyakorlatokon. A terapeuta először ellazító gyakorlatokat vé­geztet, majd a panaszainkat enyhítő vizualizációra ösztönöz.

Meditáció. A relaxáció e formája több ezer év óta ismert sok ősi vallás gyakorlatából. Valamennyi meditációs technika alapvető célja tudatunk befolyásolása figyelmünk valamilyen módon történő elterelésével, például a légzésünkre, egy szóra, gondolatra vagy tárgyra való összpontosítással, hogy megsza­baduljunk minden más gondolattól és érzéstől. A meditáció az ízületi gyulladás tüneteit súlyosbító stressz csökkentésével segít a panaszokon.

A „relaxációs válasz” kifejezés Herbert Bensőn harvardi professzortól szár­mazik, aki bebizonyította, hogy egy egyszerű medi­tációs technika (pl. egy csöndes helyen való üldögé­lés és egy szóra vagy hangra való összpontosítás) is képes szinte bárkiben fiziológiai változásokat eredményezni, csökkenteni a pulzusszámot és a vérnyomást.

Nem meglepő tehát, hogy minél többet gyako­roljuk a meditációt, az annál könnyebben megy és annál több jótékony hatását tapasztalhatjuk. Pró­báljunk legalább hetente három-négy alkalommal meditálni. Válasszunk egy nyugalmas időpontot, amikor senki sem zavar, és helyezkedjünk el kényelmesen és biz­tonságosan. Az se baj, ha esetleg elalszunk meditálás közben.

A relaxáción túl: segítség a depresszióval küzdőknek

A test-lélek terápiák nem mindenkinek hoznak megkönnyeb­bülést. Egyesek számára az ízületi betegség nagyobb teher, mint amivel meg tud küzdeni. A fájdalom és mozgáskorlátozottság okozta stressz olyan szintű szorongást, depressziót vagy más érzelmi reakciót vált ki, amelyen már csak pszichiáter segíthet. Teljességgel érthető, ha nehezen birkózunk meg egy olyan kró­nikus betegséggel, mint az ízületi gyulladás. Csak úgy tudjuk leküzdeni a problémát, ha kezünkbe vesszük az irányítást: szedjünk gyógyszert, járjunk el az orvoshoz, nézzünk utána az interneten a legújabb kutatásoknak, vagy próbáljunk ki újfajta kezeléseket, amelyek csillapítják a fájdalmunkat.

Telefonáljunk!

Ha úgy érezzük, legyűr bennünket a beteg­ség, és a barátaink és a családunk nem tud segíteni a küzdelem­ben, háziorvosunk ajánlhat olyan szakképzett tanácsadót, aki segít megszabadulni kétségbeesésünktől. Az a legbiztosabb, ha képzett pszichoterapeutához fordulunk. Az egyik elfogadott terápia a kognitív viselkedésterápia.

Hogyan hat?

A kognitív viselkedésterápia azt tűzi ki célul, hogy a beteg negatív gondolataira összpontosítva felismerje az összefüggést a negatív gondolkodás és a stressz vagy depresszió között. Amint rájövünk, hogy negatív szemléletmódunk nem­csak torz, hanem hozzájárul érzelmi zavarunkhoz is, pozití­vabb hozzáállást alakíthatunk ki, amely segít kiemelkedni a depresszióból és legyőzni a stresszt. A többi terápiához hason­lóan ennél is létfontosságú a megfelelő kapcsolat a páciens és a terapeuta között.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.