Melyik orvoshoz forduljunk ízületi fájdalmunkkal?
Szoros kapcsolat: hosszú távra
Az átlagos egészségügyi problémák, mint az elkerülhetetlen nátha, az allergia, a fülfájás, különféle vágások és horzsolások révén csak alkalmi és rövid a háziorvosunkkal való kapcsolatunk: egy-egy vizsgálat és talán később egy kontroll. Az ízületi gyulladás azonban krónikus betegség, melynek kezelését más módon kell megközelíteni.
Az ízületi betegek éveken keresztül rendszeres, időnként gyakori kontrollra szorulnak, ellenőrzendő a fizikai és mentális állapotukat, az erős, csak vényre kapható gyógyszerek esetleges mellékhatásait és hogy a betegségük fellobbanásait azonnal kezelni lehessen. Ennek talán az a legfontosabb oka, hogy az ízületi gyulladáshoz hasonló krónikus betegségek gyógyítására nincs egyetlen „megfelelő” kezelési mód. Következésképpen többféle terápia kipróbálására, illetve többféle kezelés egyidejű alkalmazására lehet szükség.
Tünetsoroló
Meg kell tanulnunk szakszerűen beszámolni ízületi panaszainkról orvosunknak. Ha kijelentjük, hogy fáj a térdünk, ezzel nem igazán világítunk rá panaszunk természetére. Amennyire lehet, fogalmazzunk pontosan.
Például azzal, hogy elmondjuk az alábbiakat:
- Hogyan jelentkezett először a fájdalom vagy a merevség, például eleinte enyhe volt, majd fokozatosan rosszabbodott, vagy a kezdetektől súlyos volt.
- Mi enyhíti vagy súlyosbítja az ízületi fájdalmat, illetve merevséget.
- Az ízületi panaszokat megelőzte-e valamilyen betegség, vagy spontán jelentkeztek. Hogyan befolyásolják a tünetek az életünket, például akadályoznak-e szabadidős tevékenységeinkben, amelyeket korábban nehézség nélkül tudtunk végezni, és ez a korlátozottság okoz-e frusztrációt vagy
- Idetartozhat a kimerültség, a láz, a hidegrázás, a depresszió vagy a szorongás.
Soroljuk fel a többi általunk tapasztalt tünetet is, még akkor is, ha úgy látszik, nincsenek összefüggésben a betegségünkkel. Idetartozhat a kimerültség, a láz, a hidegrázás, a depresszió vagy a szorongás.
Illünk az orvosunkhoz?
Az ízületi megbetegedésekben szenvedő betegek gondozása hosszú távú partneri viszonyt tesz szükségessé a beteg és orvosa között. A kezelés során valószínűleg gyakran el kell mennünk az orvoshoz, és a rendelő lassanként ismerős tereppé válik számunkra. A kezelés sikerességét pozitívan befolyásolja a jó orvos-beteg kapcsolat. A házassághoz vagy más hosszan tartó kapcsolathoz hasonlóan ebben az esetben is azt kell éreznünk, hogy összeillünk választott orvosunkkal. A kölcsönös jó érzés ugyanolyan mértékben függ a háziorvos személyiségétől, mint a miénktől.
- Intzédy László orvos
- Ízületi fájdalmak csökkentése természetesen, mellékhatások nélkül?
- Láz és ízületi panaszok
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Egyes betegek a könnyed, laza stílus hívei, mások viszont jobban szeretik, ha orvosuk komoly és megfontolt. Létezik azonban az orvosnak egy olyan tulajdonsága, amely minden beteg számára egyforma jelentőséggel bír: a kommunikációra és a világos, érthető magyarázatra való képesség. A kommunikáció ugyanakkor kétirányú folyamat; nekünk, betegként, ugyanolyan jól kell „hoznunk” saját részünket a kapcsolatban.
Ismerjük meg orvosunkat!
Ízületi gyulladásunk kezelése általában három szinten történik, és részt vesz benne a háziorvos, a kórházi orvos (belgyógyász) és a reumatológus. Háziorvost ugyan tetszés szerint választhatunk, de általában kevés, vagy semmi beleszólásunk sincs abba, hogy a szakrendelésen kihez küld. A járóbeteg-rendelésen az egyes alkalmakkor többnyire más és más orvoshoz kerülünk. Ha több reumatológus is rendel a körzetünkben, van választási lehetőségünk, és ezt megbeszélhetjük háziorvosunkkal.
Háziorvosok
Az orvosi egyetem elvégzése után posztgraduális képzésben vesznek részt belgyógyászat, nőgyógyászat, ortopédia és más szakágak területén. Természetesen lehetetlen az orvosképzésben jelen lévő mindegyik szakágban képesítést szerezni a rendelkezésre álló képzési idő alatt, bár a családorvosok alapos elméleti és gyakorlati képzést kapnak. Ha ízületi betegségünk enyhe lefolyású vagy szövődményektől mentes, a kezelés első állomása a háziorvosunk, aki a kórtörténetünk, a fizikális vizsgálat, a laboratóriumi leletek és – ha kell – a röntgenvizsgálat alapján általában diagnosztizálni tudja a betegségünket.
Az alapellátásban dolgozó orvosként a háziorvosok megfelelően képzettek arra, hogy felismerjék, ha a betegek panasza szakértelmükön kívül esik, és szakorvoshoz kell beutalni őket.
- Kórházi orvosok. Az orvosi egyetem után minden orvosnak részt kell vennie egy kétéves posztgraduális képzésben, majd szakorvosi vizsgát kell tennie. A belgyógyász szakorvos foglalkozik a szív, a tüdő, a gyomor-bél rendszer és a belső elválasztási! mirigyek betegségeivel és legtöbb krónikus betegséggel, közöttük az ízületi rendszert érintő megbetegedésekkel. A kórházban maradó orvosok a szakvizsga letétele után elindulhatnak felfelé a ranglétrán (segédorvos, alorvos, adjunktus, főorvos).
- Reumatológusok. Egyes orvosok kifejezetten a különféle típusú ízületi megbetegedések diagnosztizálására és kezelésére szakosodnak. Ok többéves szakképzésben vesznek részt az ízületi gyulladás és az ízületeket érintő egyéb rendellenességek kezelése terén.
A gyulladásos ízületi panaszoktól, köztük a reumás ízületi gyulladástól szenvedő betegek reumatológushoz kerülnek. A reumás ízületi gyulladás rendkívül súlyos betegség, amely olykor életveszélyes is lehet, ezért kezeléséhez olyan szakértelemre van szükség, amellyel csak a reumatológusok rendelkeznek. Nem pusztán a reumás ízületi gyulladás kezelésében alkalmazható erős gyógyszereket ismerik, hanem azok időnként súlyos mellékhatásaival is tisztában vannak.
Abban az esetben is reumatológus bevonására van szükség, ha szövődményes artrózis áll fenn, amely több gyógyszer alkalmazását igényli. A reumatológus szakember olyan kezelési tervet tud kidolgozni, amelynek eredményeként sokkal jobban érezzük magunkat, és kevesebb gyógyszermellékhatással kell számolnunk.
- Ha a diagnózis artrózis, tegyük fel a következő kérdéseket!
- Mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy artrózisom van?
- Lehetséges, hogy a tüneteimet más betegségek okozzák?
- Ha valóban artrózisom van, elsődleges vagy másodlagos típussal van dolgunk?
- Ha másodlagos artrózisról van szó, milyen másfajta kezelések szüntethetnék meg a kiváltó okot?
- Kialakult ízületi deformitás? Ha igen, hol és milyen mértékű?
- Kialakult csontkinövés? Ha igen, hol?
- Csökkent valamelyik ízületem mozgásterjedelme? Ha igen, melyik ízületé?
- Milyen kezelést javasol? Miért?
Kölcsönös bizalom és megértés az eredményesség érdekében - esettanulmány
Az angliai Bolton-le-Sandsben élő Michael korábban mindig aktív életet élt: jól golfozott, hetente háromszor játszott, és állóképessége megőrzése érdekében hetente háromszor úszni is eljárt. Kertészkedni is szeretett, és mindig örömmel vetette bele magát a kerti munkákba.
Egyik nap éppen egy nagy zsák virágföldet emelt fel, amikor a háta nemet mondott. „Jó nagy fájdalmat éreztem, ezért úgy döntöttem, csontkovácshoz fordulok, hátha tud segíteni” – meséli. A csontkovács aztán közölte Michaellel, hogy a teste feszült, merev és rugalmatlan. Elkezdődött tehát a terápia, de mivel többszöri kezelés után sem érzett javulást, Michael úgy határozott, inkább abbahagyja.,,Éreztem, hogy valami baj van a csípőmmel, mégis úgy döntöttem, hogy tovább élek a fájdalommal anélkül, hogy bármit is tennék ellene. Úgy tűnt, semmi értelme nagy ügyet csinálni belőle.”
A következő öt év során a fájdalom Michael lábszárában és csípőjében egyre súlyosbodott. Amikor dolgozni próbáltam a kertben, olyan fájdalom tört rám, hogy be kellett mennem lefeküdni. Egyszerűen nem értettem, hogy válhattam ennyire rokkanttá, hiszen korábban olyan remek kondícióban voltam” – emlékszik vissza Michael. Végül úgy határozott, hogy elmegy a családorvosához. „Az orvosom alaposan megvizsgált, és rögtön azt javasolta, hogy röntgeneztessem meg a csípőmet. Szerencsére egy remek szakorvost is ajánlott.”
A választás kitűnőnek bizonyult, mert a reumatológus a röntgenfeIvéteIeket megpillantva azonnal látta, hogy Michael artrózisban szenved. ,,A csípőmet ért károsodás világosan látszott – mondja Michael -, és tulajdonképpen ez nem is volt nagyon meglepő, hiszen az édesanyám is súlyos artrózisban szenvedett, csak az ő esetében a betegség a nyakát érintette.” Hamar kiderült, hogy Michael csípőjét mindkét oldalon protézissel kell pótolni, ami elég ijesztőén hangzott, de a döntést a reumatológus nagymértékben megkönnyítette.„Hihetetlenül kedves volt, és egyértelműen elmagyarázta, hogy a műtét lesz a legjobb megoldás” – meséli Michael. A legfontosabb azonban az volt, hogy az orvos időt szakított arra, hogy a műtétet részletesen elmagyarázza és megértesse Michaellel, hogy számára ez a lehető legjobb megoldás.
Michael befeküdt a kórházba, hogy a bal csípőjét megoperálják. ,,A műtét utáni napon már lábra álltam, és járókerettel sétálgattam a folyosón” – mondja diadalmas mosollyal. Tizenkét nap múlva kiengedték a kórházból, és intenzív rehabilitációs és fizioterápiás kezelést kapott.
A rehabilitáció fontosságáról szóló újabb jó tanács lényeges szerepet játszott a felépülésében. Betűről betűre követte a szigorú mozgás programot, és már három hónap múlva visszatérhetett a kórházba a második csípőprotézis-műtétre.
Három év telt el a második operáció óta, és Michael semmit sem bánt meg. „Újra élvezhetem a kertészkedést és a szabadabb mozgás örömét. Persze most is kifáradok, de ez sokkal inkább az öregségnek tudható be, mint az új csípőmnek. Még nem próbáltam ugyan ki a kocogást, de át tudok szaladni az úton, ha kell!”
Michael két sikeres műtétjének kulcsa kétségtelenül az egészségügyi szakemberekbe vetett bizalma volt.,,Mindig megkaptam a szükséges tanácsokat, és a nővérek is azt mesélték, hogy az operáló orvos egyetlen emberre összpontosít a műtét alatt, a betegre. Ez a fajta elhivatottság és szakértelem adja meg az embernek azt a hitet, amely szükséges ahhoz, hogy teljes mértékben rá merje bízni magát az orvosokra. Nekem nagyon sokat segített, e nélkül a bizalom nélkül nem mertem volna rászánni magam ezekre a veszélyes műtétekre” – mondja Michael.
Michael ma sok szempontból jobb állapotban érzi magát, mint tíz évvel ezelőtt.,,Örülök a nagyszerű eredményeknek, és egyértelműen arra biztatok mindenkit, hogy hallgasson a jó szakemberek tanácsaira, és híven kövesse azokat.”
Az első alkalom: mit vigyünk magunkkal a rendelésre?
Megkönnyítjük az orvos dolgát, ha felkészülten megyünk el a rendelésre. Egy-két nappal az első vizsgálat előtt állítsunk össze néhány listát, mindegyiket külön papírlapra.
- Gyógyszerlista. Az orvosunk tudni akarja majd, milyen gyógyszereket szedünk nem csak az ízületi fájdalom ellen, hanem bármilyen más betegségre is. Egy ilyen lista informál az egészségi állapotunkról, és segít megelőzni, hogy az orvos olyan gyógyszert írjon fel, amely kölcsönhatásba léphet a többi gyógyszerünkkel. A gyógyszeres terápia során súlyos klinikai következményekkel is járó gyógyszeres kölcsönhatás alakulhat ki, ezért igen fontos, hogy mindenről tájékoztassuk kezelőorvosunkat.
A listában tüntessük fel a csak vényre és a vény nélkül kapható készítményeket egyaránt, így a savlekötőket és fájdalomcsillapítókat, illetve az olyan étrendi kiegészítőket, mint a vitaminok, gyógynövénykészítmények, homeopátiás szerek, továbbá minden szájon át vagy a bőrre dörzsölve alkalmazott készítményt. - Betegséglista. Mivel a kórtörténet tartalmazza mind a múltbeli, mind a jelenben fennálló betegségeinket, az orvos ezekre is kíváncsi lesz. Készítsük el a lehető legteljesebb listát, és a legapróbb panaszokat se hagyjuk ki.
Minden valószínűség szerint az orvos a legközelebbi vér szerinti rokonainkat érintő betegségekről is ki fog kérdezni (szülők, testvérek és gyermekek), ezért ezeket az információkat is érdemes összegyűjteni. - Tünetlista. A kórtörténet felderítése során az orvos megkér, hogy számoljunk be a tünetekről, majd kérdéseket tesz fel velük kapcsolatban.
E részletek előzetes lejegyzésével (amikor nem kapkodunk úgy, ahogy esetleg az orvosi rendelőben szoktunk) teljesebb képet adhatunk az orvosnak ízületi gyulladásunk kiterjedéséről és súlyosságáról.
Felkészülés az első találkozóra
A találkozó révén a háziorvosunk alapvető, mégis létfontosságú információkat szerez fizikai állapotunkat illetően. Ez az alkalom segít neki, hogy orvosi szempontból felmérjen minket, és megállapítsa, valóban ízületi megbetegedésben szenvedünk-e, és ha igen, annak mely típusában. A találkozó során háziorvosunk az egészségi állapotunkat érintő kérdésekkel tájékozódik a kórtörténetünkről, majd megvizsgál. A válaszaink és a vizsgálat alapján röntgen- és vérvizsgálatra küldhet. Tekintsük át ezt a találkozót elemeire lebontva!
Kórtörténet
A kórtörténet (anamnézis) felvétele valaha egyoldalú kikérdezés volt, az orvos kérdéseket tett fel, a beteg pedig válaszolt. A modern szemlélet sokkal inkább a közös munkát hangsúlyozza, ezért bátran hozzunk magunktól szóba olyan részleteket, amelyek alaposabb betekintést engednek a panaszaink természetébe.
Vizsgálat
A fizikális vizsgálat során az orvos megvizsgálja az ízületeinket, hogy kiderítse, hogyan működnek ülés vagy mozdulatlan állás közben, illetve járáskor, nyújtózkodáskor vagy lehajoláskor. Megméri a vérnyomásunkat és a pulzusunkat, és meghallgatja a szívünket és a tüdőnket. Az érintett ízület alapos megvizsgálásával az orvos ellenőrzi, tapasztalható-e duzzanat, és ha igen, a duzzanat az ízületben lévő megvastagodott ízületi (lágy) szövetnek tudható-e be (ami reumás vagy más, gyulladással járó típusra utal), vagy csontkinövések okozzák (ami kopásra utal).
Végül a jó diagnoszta az érintett ízületek elhelyezkedését is vizsgálja: a szimmetrikus ízületekben (például mindkét nagylábujjat a lábfejjel összekötő ízületben) jelentkező fájdalom vagy duzzanat gyakran jelez reumás ízületi gyulladást.
Röntgenvizsgálat
A röntgenfelvételek objektív bizonyítékkal szolgálhatnak az ízületi gyulladás jelenlétére, illetve annak típusára is. Az artrózisos és a reumás ízületi gyulladás által érintett ízületek röntgenképe például általában meglehetősen eltér egymástól.
Orvos-beteg kapcsolat ahogy egy orvos látja
A betegnek nem szabad elvárnia, hogy az orvos már az első találkozás alkalmával képes legyen – vagy megpróbálja -a betegséget valamennyi vonathozásában végigtárgyalni, és elmondani a lehetséges kimenetel összes változatát.
A kapcsolat fejlődhet, és sok függ abból, hogy kölcsönös bizalom alakuljon ki az orvos és a beteg között
Amire a betegnek az első találkozáskor a leginkább szüksége van, az a panaszainak nyugodt megtárgyalása, a diagnózis felállítása és a lehetséges kezelési módszerek ismertetése ”
Dr. John Hassall nyugalmazott reumatológus professzor Royal Prince Alfred Egészségügyi Központ, Sydney, Ausztrália
Hogyan használhatjuk ki a felülvizsgálati alkalmakat?
A megismételt orvosi vizsgálat minden krónikus betegség esetén fontos szerepet kap. A háziorvos csak korlátozott időt tud fordítani egy-egy betegre a rendelésen, ezért úgy hasznosíthatjuk a legjobban a ránk eső időt, hogy okosan élünk vele. A következőkben néhány gyakorlati tanácsot olvashatunk azzal kapcsolatban, hogyan lehet maximálisan kihasználni ezeket a lehetőségeket.
Készüljünk fel!
Csakúgy, mint az első találkozás esetében, a későbbi vizsgálatok előtt is gondoljuk át a panaszainkat és az esetleges kérdéseinket. Fontossági sorrendben írjuk le őket egy papírra, hogy a legsürgetőbb témákat biztosan meg lehessen tárgyalni. Gyakorlati megfontolásból próbáljuk három kérdésre vagy problémára szűkíteni a listát, mert nem valószínű, hogy ennél többre is lesz idő.
Ne feledjük, miért jöttünk el a rendelésre!
Lehetséges, hogy mielőtt belefogtunk az önsegítő programba, mi is passzívan viselkedtünk az orvosi rendelőben, csak csendben ültünk, miközben az orvos kérdésekkel bombázott, megtapogatta az ízületeinket, és közölte, hogy jól vagy rosszul áll a szénánk. Nem tűnt fontosnak, hogy elmondjuk, hogyan érezzük magunkat, holott éppen ezért fordultunk orvoshoz.
Hivatali etikett
Ha magunk menedzseljük a dolgainkat, sokkal jobban kihasználhatjuk ezeket az alkalmakat. Hasznos, ha beszámolunk az orvosnak, hogyan érezzük magunkat, hogy hatnak a gyógyszerek, és mennyire sikeresek a tornagyakorlatok. Ez segít az orvosnak is, hogy a lehető legjobb megoldásokat válassza a kezelésünk során. Ha problémáink, kétségeink vannak, bátran mondjuk el, és számoljunk be részletesen a nehézségeinkről is.
Sokan nehezen tudják magukévá tenni ezt a magabiztos megközelítésmódot, mert attól tartanak, hogy megbántják az orvost. A valóságban azonban az orvosok többsége sokkal jobban szereti, ha visszajelzést kap a betegektől. Csak ilyen jellegű együttműködéssel tud a páciens és az orvos olyan kezelési módszert kidolgozni, amely a lehető legjobb a betegnek.
Tisztázzuk a bizonytalanságokat!
Sok orvos szakzsargont használ a betegekkel való beszélgetés során, és gyakran nincsenek tisztában azzal, mennyire érthetetlen a magyarázatuk. Az is előfordulhat, hogy nem is magyarázzák meg, miért javasolják egy bizonyos gyógyszer szedését, vagy miért szüntetik meg egy másik készítmény alkalmazását. Szinte elkerülhetetlenül felmerülnek bennünk kérdések a vizsgálatok során, s ha ezeket nem tisztázzuk, az akadályozhatja betegségünk jobb megismerését. Ne féljünk tehát szóvá tenni, ha valami nem világos. A legtöbb orvos szívesen megismétli, amit már elmondott, hogy mindent tisztán értsünk.
Legyünk jó riporterek!
Amikor orvosnál vagyunk, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy „nem látjuk a fától az erdőt” – olyannyira lefoglal egy számunkra ismeretlen szakkifejezés, hogy nem tudjuk követni az orvos mondandóját. Jegyzeteléssel gondoskodhatunk arról, hogy a fontos információ ne vesszen el. Az is hathatós segítség, ha egy barátunk vagy családtagunk elkísér a rendelőbe: ha otthon összehasonlítjuk a jegyzeteinket, pótolni tudjuk az esetleg elszalasztott részleteket.
Csapatépítés
Mára egyértelművé vált, hogy a beteg érdekeit az szolgálja a legjobban, ha kezelésére összeáll egy ,,csapat”, amelyet (az esettől függően) a háziorvos vagy a reumatológus vezet, ő koordinálja a többi egészségügyi szakember munkáját.
A csapat tagjai a következő szakemberek közül kerülhetnek ki.
- A nővér a háziorvosi rendelőben vagy a járóbeteg-szakrendelésen olyan információval is szolgálhat, amit az orvos elmulasztott közölni, vagy megmagyarázhat bizonyos kijelentéseket, amelyeket az orvos tett, választ adhat a gyógyszerek mellékhatásaival kapcsolatos kérdéseinkre, illetve az orvoshoz fordulva megtudakolhatja számunkra a szükséges válaszokat. Egy személyben lehet a tanácsadónk, barátunk és szószólónk.
- A gyógytornász olyan gyakorlatokat írhat elő, amelyek segítenek csillapítani a fájdalmat és visszaszerezni az elveszett izomerőt, illetve helyreállítani az ízület működését. A gyakorlatokkal számos esetben a mozgásképesség is visszaállítható. A gyógytornász nyújtó, erősítő és aerob gyakorlatokból álló személyre szabott edzéstervet készít.
- A foglalkozás terapeuta felméri, mennyire képes a beteg az életéhez szükséges fizikai feladatok ellátására. Tanácsainak köszönhetően megtanulhatjuk, hogyan lehet megszokott tevékenységeinket újszerű módon végezni – a ház körüli munkáktól a kertészkedésen át a főzésig. Gyakran tesznek javaslatokat otthonunk és munkakörnyezetünk átalakítására, hogy hatékonyabban és kevesebb fájdalommal tevékenykedhessünk. A foglalkozásterapeuta sínt vagy más eszközöket is ajánlhat, amelyek megtámasztják vagy megóvják a meggyengült ízületeket.
- A dietetikus szintén sokat segíthet az ízületi gyulladással való együttélésből eredő mindennapos fájdalom és szenvedés leküzdésében. Az, hogy mit eszünk, óriási hatást gyakorolhat fájdalmunkra és egészségi állapotunkra. A dietetikus elmagyarázhatja, hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással az egyes élelmiszerek, hogyan csökkenthetik az általunk szedett gyógyszerek az egyes tápanyagok szintjét a szervezetben, és hogyan segíthetnek a vitaminok. A megfelelő táplálkozás, ha kell, természetesen a fogyásban is segít, ez pedig gyakran igen nehéz feladat, ugyanakkor sok beteg számára lényeges tényező a fájdalom csökkentésében.
- Az ortopéd sebész olyan orvos, aki megoperálja az ízületeket, artroszkópiát vagy ízületpótló műtéteket végez. A háziorvos vagy a reumatológus akkor küldi a beteget az ortopéd sebészhez, ha az alkalmazott gyógyszerek nem képesek enyhíteni a fájdalmat vagy a mozgáskorlátozottságot.
- A rehabilitációs szakorvos irányítja a speciális edzésprogramokat és írja fel az orvosi segédeszközöket, például botot, mankót vagy az ízület védelmét szolgáló eszközöket.
- A pszichológus: a pszichológus és a szociális munkás a depresszió, a szorongás és a krónikus betegségekhez gyakran társuló egyéb lelki rendellenességek leküzdésében segít.
- A család és a barátok létfontosságú hátteret biztosítanak céljaink eléréséhez. Mivel az ízületi gyulladás hosszan tartó csatára kényszerít, időnként szükségünk van segítségre a mindennapokban is. Amikor alig tudunk felkelni az ágyból, mert a térdünk olyan, mint a megkötött cement, szükségünk lehet egy barátra vagy családtagra, aki gyengéd noszogatással elkísér a forró fürdőig vagy zuhanyig.
Bizonyos ételek, például a vörös húsok súlyosbíthatják az ízületi gyulladás egyes típusait. A vegetáriánus étrendről kimutatták, hogy néhány beteg esetében csillapította a reumás ízületi gyulladást.
Mit ígér a jövő?
Az Egyesült Államokban több orvos foglalkozik térdízületi porcgyűrű ( meniscus) beültetésével. Azt feltételezik, hogy a károsodott porcgyűrű élő donorszövettel vagy szintetikus anyaggal történő pótlása segíthet megerősíteni az ízületet, és megakadályozhatja vagy lassíthatja az artrózis előrehaladását.
Amikor műtéti beavatkozást javasolnak, tegyük fel a következő kérdéseket:
- Milyen műtétről lenne szó?
- Kérem mondj el, hogyan zajlik a műtét?
- Pontosan hogyan javítja az állapotomat? Általában milyen eredménnyel jár az ilyen típusú műtét?
- Kérem mondja el a beavatkozás összes lehetséges mellékhatását!
- Mennyi időt kell a kórházban töltenem?
- Mekkora fájdalommal jár a műtét, és mit lehet tenni a csillapítás érdekében?
- Hazatérésem után szükségem lesz otthoni ápolásra?
- Befolyásolja majd a műtét a munkaképességemet?
- Melyik kórházban végzik a műtétet? Jók a kórház műtéti eredményei?
- Tudna adni írott tájékoztató anyagot a műtétről? Van hozzáférhető weboldal ezzel kapcsolatban?
- Van olyan betege, aki átesett ugyanezen a műtéten, és beszélni tudnék vele?
- Képes lesz a műtét jelentős mértékben befolyásolni vagy gyógyítani az artrózisomat?
- Előfordulhat, hogy a műtét hatására a jelenlegihez képest súlyosbodik az állapotom?
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.