Ízület

Melyik orvoshoz forduljunk ízületi fájdalmunkkal?

Szoros kapcsolat: hosszú távra

Az átlagos egészségügyi problémák, mint az elkerülhetetlen nátha, az aller­gia, a fülfájás, különféle vágások és horzsolások révén csak alkalmi és rövid a háziorvosunkkal való kapcsolatunk: egy-egy vizsgálat és talán később egy kontroll. Az ízületi gyulladás azonban krónikus betegség, melynek kezelését más módon kell megközelíteni.

Az ízületi betegek éveken keresztül rendszeres, időnként gyakori kontrollra szorulnak, ellenőr­zendő a fizikai és mentális állapotukat, az erős, csak vényre kapható gyógyszerek esetleges mel­lékhatásait és hogy a betegségük fellobbanásait azonnal kezelni lehessen. Ennek talán az a legfontosabb oka, hogy az ízületi gyulladáshoz hasonló krónikus betegségek gyógyítására nincs egyetlen „megfelelő” kezelési mód. Következésképpen többféle terápia kipróbálására, illetve többféle kezelés egyidejű alkalmazására lehet szükség.

Jegyezzük meg! A beteg által elmon­dottak kulcsfontosságúak az orvossal folytatott beszélgetéskor. Kutatások bizonyítják, hogy 60-70 százaléka annak az információnak, amelyre az orvosoknak szükségük van a pon­tos diagnózishoz, a betegek kórtörténetéből származik – ez pedig nem más, mint a problé­ma bemutatása a páciens saját szavaival.

Tünetsoroló

Meg kell tanulnunk szakszerűen beszámolni ízületi panaszainkról orvosunknak. Ha kijelentjük, hogy fáj a térdünk, ezzel nem igazán világítunk rá panaszunk természetére. Amennyire lehet, fogalmazzunk pontosan.

Például azzal, hogy elmondjuk az alábbiakat:

  • Hogyan jelentkezett először a fájdalom vagy a merevség, például eleinte enyhe volt, majd fokozatosan rosszabbodott, vagy a kezdetektől súlyos volt.
  • Mi enyhíti vagy súlyosbítja az ízületi fájdalmat, illetve merevséget.
  • Az ízületi panaszokat megelőzte-e valamilyen betegség, vagy spontán jelentkeztek. Hogyan befolyásolják a tünetek az életünket, például akadályoznak-e szabadidős tevékeny­ségeinkben, amelyeket korábban nehézség nélkül tudtunk végezni, és ez a korlátozottság okoz-e frusztrációt vagy
  • Idetartozhat a kimerültség, a láz, a hidegrázás, a depresszió vagy a szorongás.

Soroljuk fel a többi általunk tapasztalt tünetet is, még akkor is, ha úgy látszik, nincsenek összefüggésben a betegségünkkel. Idetartozhat a kimerültség, a láz, a hidegrázás, a depresszió vagy a szorongás.

Illünk az orvosunkhoz?

Az ízületi megbetegedésekben szen­vedő betegek gondozása hosszú távú partneri viszonyt tesz szükségessé a beteg és orvosa között. A kezelés során valószí­nűleg gyakran el kell mennünk az orvoshoz, és a rendelő las­sanként ismerős tereppé válik számunkra. A kezelés sikeressé­gét pozitívan befolyásolja a jó orvos-beteg kapcsolat. A házassághoz vagy más hosszan tartó kapcsolathoz hason­lóan ebben az esetben is azt kell éreznünk, hogy összeillünk választott orvosunkkal. A kölcsönös jó érzés ugyanolyan mér­tékben függ a háziorvos személyiségétől, mint a miénktől.

Egyes betegek a könnyed, laza stílus hívei, mások viszont jobban szeretik, ha orvosuk komoly és megfontolt. Létezik azonban az orvosnak egy olyan tulajdonsága, amely minden beteg számára egyforma jelentőséggel bír: a kommunikációra és a világos, érthető magyarázatra való képesség. A kommuni­káció ugyanakkor kétirányú folyamat; nekünk, betegként, ugyanolyan jól kell „hoznunk” saját részünket a kapcsolatban.

Ismerjük meg orvosunkat!

Ízületi gyulladásunk kezelése általában három szinten történik, és részt vesz benne a háziorvos, a kórházi orvos (belgyógyász) és a reumatológus. Háziorvost ugyan tetszés szerint választha­tunk, de általában kevés, vagy semmi beleszólásunk sincs abba, hogy a szakrendelésen kihez küld. A járóbeteg-rendelésen az egyes alkalmakkor többnyire más és más orvoshoz kerülünk. Ha több reumatológus is rendel a körzetünkben, van választá­si lehetőségünk, és ezt megbeszélhetjük háziorvosunkkal.

Háziorvosok

Az orvosi egyetem elvégzése után posztgra­duális képzésben vesznek részt belgyógyászat, nőgyógyászat, ortopédia és más szakágak területén. Természetesen lehetetlen az orvosképzésben jelen lévő mindegyik szakágban képesítést szerezni a rendelkezésre álló képzési idő alatt, bár a család­orvosok alapos elméleti és gyakorlati képzést kapnak. Ha ízületi betegségünk enyhe lefolyású vagy szövődmények­től mentes, a kezelés első állomása a háziorvosunk, aki a kór­történetünk, a fizikális vizsgálat, a laboratóriumi leletek és – ha kell – a röntgenvizsgálat alapján általában diagnosztizálni tud­ja a betegségünket.

Az alapellátásban dolgozó orvosként a háziorvosok meg­felelően képzettek arra, hogy felismerjék, ha a betegek panasza szakértelmükön kívül esik, és szakorvoshoz kell beutalni őket.

  • Kórházi orvosok. Az orvosi egyetem után minden orvosnak részt kell vennie egy kétéves posztgraduális képzésben, majd szakorvosi vizsgát kell tennie. A belgyógyász szakorvos foglal­kozik a szív, a tüdő, a gyomor-bél rendszer és a belső elválasz­tási! mirigyek betegségeivel és legtöbb krónikus betegséggel, közöttük az ízületi rendszert érintő megbetegedésekkel. A kór­házban maradó orvosok a szakvizsga letétele után elindulhat­nak felfelé a ranglétrán (segédorvos, alorvos, adjunktus, fő­orvos).
  • Reumatológusok. Egyes orvosok kifejezetten a különféle típusú ízületi megbetegedések diagnosztizálására és kezelésére szakosodnak. Ok többéves szakképzésben vesznek részt az ízületi gyulladás és az ízületeket érintő egyéb rendellenességek kezelése terén.

A gyulladásos ízületi panaszoktól, köztük a reumás ízületi gyulladástól szenvedő betegek reumatológushoz kerülnek. A reumás ízületi gyulladás rendkívül súlyos betegség, amely oly­kor életveszélyes is lehet, ezért kezeléséhez olyan szakértelemre van szükség, amellyel csak a reuma­tológusok rendelkeznek. Nem pusztán a reumás ízületi gyulladás kezelésében alkalmazható erős gyógyszereket ismerik, hanem azok időnként súlyos mellékhatásaival is tisztában vannak.

Abban az esetben is reumatológus bevoná­sára van szükség, ha szövődményes artrózis áll fenn, amely több gyógyszer alkalmazását igényli. A reumatológus szakember olyan kezelési tervet tud kidolgozni, amelynek eredményeként sokkal jobban érezzük ma­gunkat, és kevesebb gyógyszermellékhatással kell számolnunk.

Jegyezzük meg! Ne várjunk mindig megnyugtatást! Az orvos a biztos diagnózis előtt nem fogja azt mondani, hogy „Minden rendben lesz” vagy „Biztos vagyok benne, hogy semmiség az egész”. Nem akarnak fe­leslegesen megnyugtatni, hogy aztán később rossz hírrel kelljen csalódást okozniuk.
  • Ha a diagnózis artrózis, tegyük fel a következő kérdéseket!
  • Mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy artrózisom van?
  • Lehetséges, hogy a tüneteimet más betegségek okozzák?
  • Ha valóban artrózisom van, elsődleges vagy másodlagos típussal van dolgunk?
  • Ha másodlagos artrózisról van szó, milyen másfajta kezelések szüntethetnék meg a kiváltó okot?
  • Kialakult ízületi deformitás? Ha igen, hol és milyen mértékű?
  • Kialakult csontkinövés? Ha igen, hol?
  • Csökkent valamelyik ízületem mozgásterjedelme? Ha igen, melyik ízületé?
  • Milyen kezelést javasol? Miért?

Kölcsönös bizalom és megértés az eredményesség érdekében - esettanulmány

Michael Short nyugalmazott isko­laigazgató a kertben focizik az unokájával, Rebeccával. Ez nem kis teljesítmény egy 68 éves em­bertől, még ha jó kondícióban van is, ám egészen kivételes olyasvalakitől, aki két csípőproté­zissel él, és aki néhány évvel ez­előtt járni is alig tudott.

Az angliai Bolton-le-Sandsben élő Michael korábban mindig ak­tív életet élt: jól golfozott, hetente háromszor játszott, és állóképes­sége megőrzése érdekében hetente háromszor úszni is eljárt. Kertészkedni is szeretett, és mindig örömmel vetette bele magát a kerti munkákba.

Egyik nap éppen egy nagy zsák virágföldet emelt fel, amikor a há­ta nemet mondott. „Jó nagy fáj­dalmat éreztem, ezért úgy dön­töttem, csontkovácshoz fordulok, hátha tud segíteni” – meséli. A csontkovács aztán közölte Michaellel, hogy a teste feszült, merev és rugalmatlan. Elkezdő­dött tehát a terápia, de mivel többszöri kezelés után sem érzett javulást, Michael úgy határozott, inkább abbahagyja.,,Éreztem, hogy valami baj van a csípőmmel, mégis úgy döntöttem, hogy to­vább élek a fájdalommal anélkül, hogy bármit is tennék ellene. Úgy tűnt, semmi értelme nagy ügyet csinálni belőle.”

A következő öt év során a fáj­dalom Michael lábszárában és csípőjében egyre súlyosbodott. Amikor dolgozni próbáltam a kertben, olyan fájdalom tört rám, hogy be kellett mennem lefeküd­ni. Egyszerűen nem értettem, hogy válhattam ennyire rokkanttá, hiszen korábban olyan remek kondícióban voltam” – emlékszik vissza Michael. Végül úgy határozott, hogy el­megy a családorvosához. „Az or­vosom alaposan megvizsgált, és rögtön azt javasolta, hogy röntgeneztessem meg a csípőmet. Sze­rencsére egy remek szakorvost is ajánlott.”

A választás kitűnőnek bizo­nyult, mert a reumatológus a röntgenfeIvéteIeket megpillantva azonnal látta, hogy Michael artrózisban szenved. ,,A csípőmet ért károsodás világosan látszott – mondja Michael -, és tulajdonképpen ez nem is volt nagyon meglepő, hiszen az édesanyám is súlyos artrózisban szenvedett, csak az ő esetében a betegség a nyakát érintette.” Hamar kiderült, hogy Michael csípőjét mindkét oldalon proté­zissel kell pótolni, ami elég ijesz­tőén hangzott, de a döntést a reumatológus nagymértékben megkönnyítette.„Hihetetlenül kedves volt, és egyértelműen elmagyarázta, hogy a műtét lesz a legjobb megoldás” – meséli Michael. A legfontosabb azonban az volt, hogy az orvos időt szakított arra, hogy a műtétet részletesen elmagyarázza és megértesse Michaellel, hogy számára ez a lehető legjobb megoldás.

Michael befeküdt a kórházba, hogy a bal csípőjét megoperálják. ,,A műtét utáni na­pon már lábra áll­tam, és járókerettel sétálgattam a fo­lyosón” – mondja diadalmas mosollyal. Tizenkét nap múlva kiengedték a kórházból, és in­tenzív rehabilitáci­ós és fizioterápiás kezelést kapott.

A rehabilitáció fontosságáról szóló újabb jó tanács lényeges szerepet játszott a felépülésében. Betűről betűre követte a szigorú mozgás programot, és már három hónap múlva visszatérhetett a kórházba a második csípőproté­zis-műtétre.

Három év telt el a második operáció óta, és Michael semmit sem bánt meg. „Újra élvezhetem a kertészkedést és a szabadabb mozgás örömét. Persze most is kifáradok, de ez sokkal inkább az öregségnek tudható be, mint az új csípőmnek. Még nem pró­báltam ugyan ki a kocogást, de át tudok szaladni az úton, ha kell!”

Michael két sikeres műtétjének kulcsa kétségtelenül az egészség­ügyi szakemberekbe vetett bizal­ma volt.,,Mindig megkaptam a szükséges tanácsokat, és a nővé­rek is azt mesélték, hogy az ope­ráló orvos egyetlen emberre összpontosít a műtét alatt, a be­tegre. Ez a fajta elhivatottság és szakértelem adja meg az embernek azt a hitet, amely szükséges ah­hoz, hogy teljes mértékben rá merje bízni ma­gát az orvosok­ra. Nekem nagyon sokat segített, e nél­kül a bizalom nélkül nem mertem volna rászánni magam ezekre a veszélyes műtétekre” – mondja Michael.

Michael ma sok szempontból jobb állapotban érzi magát, mint tíz évvel ezelőtt.,,Örülök a nagyszerű eredményeknek, és egyértelműen arra biztatok mindenkit, hogy hallgasson a jó szakemberek tanácsaira, és híven kövesse azokat.”

Jegyezzük meg! Artrózisra vagy az ízületi gyulladás egyéb formáira utal, ha a fájdalom az ízületben legalább két egymást követő hétig fennáll.

Az első alkalom: mit vigyünk magunkkal a rendelésre?

Megkönnyítjük az orvos dolgát, ha felkészülten megyünk el a rendelésre. Egy-két nappal az első vizsgálat előtt állítsunk össze néhány listát, mindegyiket külön papírlapra.

  • Gyógyszerlista. Az orvosunk tudni akarja majd, milyen gyógyszereket szedünk nem csak az ízületi fájdalom ellen, hanem bármilyen más betegségre is. Egy ilyen lista informál az egészségi állapotunkról, és segít meg­előzni, hogy az orvos olyan gyógyszert írjon fel, amely kölcsön­hatásba léphet a többi gyógyszerünkkel. A gyógyszeres terápia során súlyos klinikai következményekkel is járó gyógyszeres kölcsönhatás alakulhat ki, ezért igen fontos, hogy mindenről tájékoztassuk kezelőorvosunkat.
    A listában tüntessük fel a csak vényre és a vény nélkül kapható készítményeket egyaránt, így a savlekötőket és fájdalomcsillapí­tókat, illetve az olyan étrendi kiegészítőket, mint a vitaminok, gyógynövénykészítmények, homeopátiás szerek, továbbá minden szájon át vagy a bőrre dörzsölve alkalmazott készítményt.
  • Betegséglista. Mivel a kórtörténet tartalmazza mind a múltbeli, mind a jelenben fennálló betegségeinket, az orvos ezekre is kíváncsi lesz. Készítsük el a lehető legteljesebb listát, és a leg­apróbb panaszokat se hagyjuk ki.
    Minden valószínűség szerint az orvos a legközelebbi vér szerinti rokonainkat érintő betegségekről is ki fog kérdezni (szülők, test­vérek és gyermekek), ezért ezeket az információkat is érdemes összegyűjteni.
  • Tünetlista. A kórtörténet felderítése során az orvos megkér, hogy számoljunk be a tünetekről, majd kérdéseket tesz fel velük kapcsolatban.

E részletek előzetes lejegyzésével (amikor nem kapkodunk úgy, ahogy esetleg az orvosi rendelőben szoktunk) teljesebb képet adhatunk az orvosnak ízületi gyulladásunk kiterjedéséről és súlyosságáról.

Kutatási eredmények! Egy tanulmány szerint azok a betegek, akiknek arra lehetőségük nyílt, megszakítás nélkül 2 percig beszéltek a panaszaikról. Egy másik kutatásból az derült ki, hogy ha az orvos egy teljes percig hagyta beszélni a beteget, majdnem minden információhoz hozzájutott, amire szüksége van. Ne feledjük, az idő ebben az esetben is felbecsülhetetlen értékű- a háziorvosi rendelések többségén egy betegre mindössze 10 perc jut, tehát legyen a mondandónk tömör és velős.

Felkészülés az első találkozóra

A találkozó révén a háziorvosunk alapvető, mégis létfontosságú információkat szerez fizikai állapo­tunkat illetően. Ez az alkalom segít neki, hogy orvosi szempontból felmérjen minket, és meg­állapítsa, valóban ízületi megbetegedésben szenvedünk-e, és ha igen, annak mely típusában. A találkozó során háziorvosunk az egészségi állapotunkat érin­tő kérdésekkel tájékozódik a kórtörténetünkről, majd megvizs­gál. A válaszaink és a vizsgálat alapján röntgen- és vérvizsgá­latra küldhet. Tekintsük át ezt a találkozót elemeire lebontva!

Kórtörténet

A kórtörténet (anamnézis) felvétele valaha egyoldalú kikérdezés volt, az orvos kérdéseket tett fel, a beteg pedig válaszolt. A modern szemlélet sokkal inkább a közös munkát hangsúlyozza, ezért bátran hozzunk magunktól szóba olyan részleteket, amelyek alaposabb betekintést engednek a panaszaink természetébe.

Vizsgálat

A fizikális vizsgálat során az orvos megvizsgálja az ízületeinket, hogy kiderítse, hogyan működnek ülés vagy mozdulatlan állás közben, illetve járáskor, nyújtózkodáskor vagy lehajoláskor. Megméri a vérnyomásunkat és a pulzusun­kat, és meghallgatja a szívünket és a tüdőnket. Az érintett ízület alapos megvizsgálásával az orvos ellenőr­zi, tapasztalható-e duzzanat, és ha igen, a duzzanat az ízületben lévő megvastagodott ízületi (lágy) szövetnek tudható-e be (ami reumás vagy más, gyulladással járó típusra utal), vagy csontki­növések okozzák (ami kopásra utal).

Végül a jó diagnoszta az érintett ízületek elhelyezkedését is vizsgálja: a szimmetrikus ízületekben (például mindkét nagy­lábujjat a lábfejjel összekötő ízületben) jelentkező fájdalom vagy duzzanat gyakran jelez reumás ízületi gyulladást.

Röntgenvizsgálat

A röntgenfelvételek objektív bizonyíték­kal szolgálhatnak az ízületi gyulladás jelenlétére, illetve annak típusára is. Az artrózisos és a reumás ízületi gyulladás által érintett ízületek röntgenképe például általában meglehetősen eltér egymástól.

Orvos-beteg kapcsolat ahogy egy orvos látja

„Hosszú kapcsolat lesz, és egyik félnek sem szabad túl sokat várnia az első találkozástól. A beteg kérdéseit, amennyire az idő engedi, kielégítően meg kell válaszolni, és az orvosnak számítania kell rá, hogy a beteg kissé ideges.”

A betegnek nem szabad elvárnia, hogy az orvos már az első találkozás alkalmával képes legyen – vagy megpróbálja -a betegséget valamennyi vonathozásában végigtárgyalni, és elmondani a lehetséges kimenetel összes változatát.

A kapcsolat fejlődhet, és sok függ abból, hogy kölcsönös bizalom alakuljon ki az orvos és a beteg között

Amire a betegnek az első találkozáskor a leginkább szüksége van, az a panaszainak nyugodt megtárgyalása, a diagnózis fel­állítása és a lehetséges kezelési módszerek ismertetése ”

Dr. John Hassall nyugalmazott reumatológus professzor Royal Prince Alfred Egészségügyi Központ, Sydney, Ausztrália

Hogyan használhatjuk ki a felülvizsgálati alkalmakat?

A megismételt orvosi vizsgálat minden krónikus betegség esetén fontos szerepet kap. A háziorvos csak korlátozott időt tud fordítani egy-egy beteg­re a rendelésen, ezért úgy hasznosíthatjuk a leg­jobban a ránk eső időt, hogy okosan élünk vele. A következőkben néhány gyakorlati tanácsot olvashatunk azzal kapcsolatban, hogyan lehet maximálisan kihasználni ezeket a lehetőségeket.

Kutatási eredmények! Amikor krónikus beteg­ségekben, például magas vérnyomásban, cukor­betegségben és gyomor­fekélyben szenvedő betegeknek megtanitották, hogyan kell magabizto­sabban viselkedni az or­vosukkal szemben, javult az általános egészségi állapotuk, és kevesebb nehézséget tapasztaltak a munkájukban és a társa­dalmi együttélés során.

Készüljünk fel!

Csakúgy, mint az első találkozás esetében, a későbbi vizsgála­tok előtt is gondoljuk át a panaszainkat és az esetleges kérdé­seinket. Fontossági sorrendben írjuk le őket egy papírra, hogy a legsürgetőbb témákat biztosan meg lehessen tárgyalni. Gya­korlati megfontolásból próbáljuk három kérdésre vagy problé­mára szűkíteni a listát, mert nem valószínű, hogy ennél többre is lesz idő.

Ne feledjük, miért jöttünk el a rendelésre!

Lehetséges, hogy mielőtt belefogtunk az önsegítő programba, mi is passzívan viselkedtünk az orvosi rendelőben, csak csend­ben ültünk, miközben az orvos kérdésekkel bombázott, megta­pogatta az ízületeinket, és közölte, hogy jól vagy rosszul áll a szénánk. Nem tűnt fontosnak, hogy elmondjuk, hogyan érez­zük magunkat, holott éppen ezért fordultunk orvoshoz.

Hivatali etikett

Ha magunk menedzseljük a dolgainkat, sokkal jobban kihasználhatjuk ezeket az alkalmakat. Hasznos, ha beszámolunk az orvosnak, hogyan érezzük magunkat, hogy hatnak a gyógyszerek, és mennyire sikeresek a tornagyakorla­tok. Ez segít az orvosnak is, hogy a lehető legjobb megoldáso­kat válassza a kezelésünk során. Ha problémáink, kétségeink vannak, bátran mondjuk el, és számoljunk be részletesen a ne­hézségeinkről is.

Sokan nehezen tudják magukévá tenni ezt a magabiztos megközelítésmódot, mert attól tartanak, hogy megbántják az orvost. A valóságban azonban az orvosok többsége sokkal job­ban szereti, ha visszajelzést kap a betegektől. Csak ilyen jellegű együttműködéssel tud a páciens és az orvos olyan kezelési módszert kidolgozni, amely a lehető legjobb a betegnek.

Tisztázzuk a bizonytalansá­gokat!

Sok orvos szakzsargont használ a betegek­kel való beszélgetés során, és gyakran nin­csenek tisztában azzal, mennyire érthetet­len a magyarázatuk. Az is előfordulhat, hogy nem is magyarázzák meg, miért java­solják egy bizonyos gyógyszer szedését, vagy miért szüntetik meg egy másik készít­mény alkalmazását. Szinte elkerülhetetlenül felmerülnek bennünk kérdések a vizsgálatok során, s ha ezeket nem tisztázzuk, az akadályoz­hatja betegségünk jobb megismerését. Ne féljünk tehát szóvá tenni, ha valami nem világos. A legtöbb orvos szívesen meg­ismétli, amit már elmondott, hogy mindent tisztán értsünk.

Legyünk jó riporterek!

Amikor orvosnál vagyunk, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy „nem látjuk a fától az erdőt” – olyannyira lefoglal egy számunkra ismeretlen szakkifejezés, hogy nem tudjuk követni az orvos mondandóját. Jegyzeteléssel gondoskodhatunk arról, hogy a fontos infor­máció ne vesszen el. Az is hathatós segítség, ha egy barátunk vagy családtagunk elkísér a rendelőbe: ha otthon összehason­lítjuk a jegyzeteinket, pótolni tudjuk az esetleg elszalasztott részleteket.

Csapatépítés

Mára egyértelművé vált, hogy a beteg érdekeit az szolgálja a legjobban, ha kezelésére összeáll egy ,,csapat”, amelyet (az esettől függően) a házi­orvos vagy a reumatológus vezet, ő koordinálja a többi egészségügyi szakember munkáját.

A csapat tagjai a következő szakemberek közül kerülhetnek ki.

  • A nővér a háziorvosi rendelőben vagy a járóbeteg-szakren­delésen olyan információval is szolgálhat, amit az orvos elmu­lasztott közölni, vagy megmagyarázhat bizonyos kijelentése­ket, amelyeket az orvos tett, választ adhat a gyógyszerek mellékhatásaival kapcsolatos kérdéseinkre, illetve az orvoshoz fordulva megtudakolhatja számunkra a szükséges válaszokat. Egy személyben lehet a tanácsadónk, barátunk és szószólónk.
  • A gyógytornász olyan gyakorlatokat írhat elő, amelyek se­gítenek csillapítani a fájdalmat és visszaszerezni az elveszett izomerőt, illetve helyreállítani az ízület működését. A gyakor­latokkal számos esetben a mozgásképesség is visszaállítható. A gyógytornász nyújtó, erősítő és aerob gyakorlatokból álló személyre szabott edzéstervet készít.
  • A foglalkozás terapeuta felméri, mennyire képes a beteg az életéhez szükséges fizikai feladatok ellátására. Tanácsainak köszönhetően megtanulhatjuk, hogyan lehet megszokott tevé­kenységeinket újszerű módon végezni – a ház körüli munkák­tól a kertészkedésen át a főzésig. Gyakran tesznek javaslatokat otthonunk és munkakörnyezetünk átalakítására, hogy hatéko­nyabban és kevesebb fájdalommal tevékenykedhessünk. A fog­lalkozásterapeuta sínt vagy más eszközöket is ajánlhat, ame­lyek megtámasztják vagy megóvják a meggyengült ízületeket.
  • A dietetikus szintén sokat segíthet az ízületi gyulladással való együttélésből eredő mindennapos fájdalom és szenvedés leküzdésében. Az, hogy mit eszünk, óriási hatást gyakorolhat fájdalmunkra és egészségi állapotunkra. A dietetikus elmagya­rázhatja, hogyan lépnek kölcsönhatásba egymással az egyes élelmiszerek, hogyan csökkenthetik az általunk szedett gyógy­szerek az egyes tápanyagok szintjét a szervezetben, és hogyan segíthetnek a vitaminok. A megfelelő táplálkozás, ha kell, ter­mészetesen a fogyásban is segít, ez pedig gyakran igen nehéz feladat, ugyanakkor sok beteg számára lényeges tényező a fáj­dalom csökkentésében.
  • Az ortopéd sebész olyan orvos, aki megoperálja az ízüle­teket, artroszkópiát vagy ízületpótló műtéteket végez. A házi­orvos vagy a reumatológus akkor küldi a beteget az ortopéd se­bészhez, ha az alkalmazott gyógyszerek nem képesek enyhíteni a fájdalmat vagy a mozgáskorlátozottságot.
  • A rehabilitációs szakorvos irányítja a speciális edzésprog­ramokat és írja fel az orvosi segédeszközöket, például botot, mankót vagy az ízület védelmét szolgáló eszközöket.
  • A pszichológus: a pszichológus és a szociális munkás a dep­resszió, a szorongás és a krónikus betegségekhez gyakran tár­suló egyéb lelki rendellenességek leküzdésében segít.
  • A család és a barátok létfontosságú hátteret biztosítanak céljaink eléréséhez. Mivel az ízületi gyulladás hosszan tartó csatára kényszerít, időnként szükségünk van segítségre a min­dennapokban is. Amikor alig tudunk felkelni az ágyból, mert a térdünk olyan, mint a megkötött cement, szükségünk lehet egy barátra vagy családtagra, aki gyengéd noszogatással elkísér a forró fürdőig vagy zuhanyig.
Nem árt tudni! Ha a fájdalmunk test­mozgás hatására fokozó­dik, a csontoknak az ízületen belüli elhelyez­kedésével lehet probléma. Amennyiben a fájdalom a testedzés hatására általában enyhül, ez azt jelzi, hogy javítani kell az izomtónusunkat.

Bizonyos ételek, példá­ul a vörös húsok súlyos­bíthatják az ízületi gyulladás egyes típusait. A vegetáriánus étrendről kimutatták, hogy néhány beteg esetében csillapí­totta a reumás ízületi gyulladást.

Mit ígér a jövő?

Az Egyesült Államokban több orvos foglalkozik térdízületi porcgyűrű ( meniscus) beültetésével. Azt feltételezik, hogy a károsodott porcgyűrű élő donorszövettel vagy szintetikus anyaggal történő pótlása segíthet megerősíteni az ízületet, és megakadályozhatja vagy lassíthatja az artrózis előrehaladását.

Amikor műtéti beavatkozást javasolnak, tegyük fel a következő kérdéseket:

  • Milyen műtétről lenne szó?
  • Kérem mondj el, hogyan zajlik a műtét?
  • Pontosan hogyan javítja az állapotomat? Általában milyen eredménnyel jár az ilyen típusú műtét?
  • Kérem mondja el a beavatkozás összes lehetséges mellékhatását!
  • Mennyi időt kell a kórházban töltenem?
  • Mekkora fájdalommal jár a műtét, és mit lehet tenni a csillapítás érdekében?
  • Hazatérésem után szükségem lesz otthoni ápolásra?
  • Befolyásolja majd a műtét a munkaképességemet?
  • Melyik kórházban végzik a műtétet? Jók a kórház műtéti eredményei?
  • Tudna adni írott tájékoztató anyagot a műtétről? Van hozzáférhető weboldal ezzel kapcsolatban?
  • Van olyan betege, aki átesett ugyanezen a műtéten, és beszélni tudnék vele?
  • Képes lesz a műtét jelentős mértékben befolyásolni vagy gyógyítani az artrózisomat?
  • Előfordulhat, hogy a műtét hatására a jelenlegihez képest súlyosbodik az állapotom?

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.