• ízület
• lupus

Szisztémás lupus erythematosus (SLE): a nagy imposztor

A lupus krónikus gyulladásos betegség, amely az ízületeket, a bőrt, a vesét, az ereket, az ideg­rendszert, valamint szinte minden más szervet érinthet. Tízezer emberből körülbelül egyet érint, és kilencszer nagyobb valószínűséggel alakul ki nők, mint férfiak esetében. Főként fiatal nőket támad meg, és bizonyos népcsoportok körében nagyobb a gyakorisága.

Mi az SLE? (lupus)

A lupus autoimmun betegség, amelynek során az immunrend­szer nagy számban termel különféle típusú antitesteket. Ezek megtámadják a szervezet saját szöveteit, a reumás ízületi gyul­ladáshoz nagyon hasonló tüneteket okozva.

Mi okozza a lupust?

Kialakulásának okai ismeretlenek, de feltételezetten örökletes betegség. Halmozott előfordulást figyeltek meg egypetéjű ik­reknél, illetve a betegek közvetlen hozzátartozóinak körében. Jellemző a kórra, hogy a szervezet antitesteket termel, amelyek saját sejtjeinek magját és más összetevőit támadják meg. Az arra hajlamos egyénekben az SLE valamilyen kiváltó té­nyező, például fertőzés vagy stressz hatására jelentkezik. Mivel túlnyomó többségben fiatal nőket támad meg, a hormonoknak is szerepük lehet a kialakulásában.

Gyógyszer okozta SLE

Érdekes módon számos, más be­tegség kezelésére széles körben alkalmazott gyógyszer okozhat átmenetileg SLE-t, amely a gyógyszer szedésének abbahagyá­sával elmúlik. A leggyakoribb ezek közül a hydralazin (magas vérnyomás elleni gyógyszer), a minociklin (akne kezelésére), a prokainamid (a szabálytalan szívritmus kezelésére) és az isoniazid (tuberkulózis elleni szer). Ez a megfigyelés felkeltette azoknak a kutatóknak a figyelmét, akik a gyógyszerek immun­rendszerre gyakorolt hatásait vizsgálják. Eredményeik fényt de­ríthetnek a lupus kialakulásának okaira.

Az SLE lefolyása

A legjellemzőbb esetekben több hónap alatt az érintett fiatal nőkben egy sor tünet alakul ki, többek között súlyosbodó ki­merültség, megmagyarázhatatlan fogyás, hőemelkedés és gya­kori ízületi fájdalom, amely nem jár duzzanattal vagy az ízület nyomásérzékenységével. A betegek mintegy felénél a korai sza­kaszban pillangó alakú bőrkiütés jelenik meg az arcon, amelyet régen a farkas pofájához hasonlítottak – innen származik a betegség neve: lupus (latinul farkast jelent). Ez a jellegzetes bőr­kiütés megkönnyítheti a betegség felismerését.

A betegség későbbi szakaszaiban a gyulladás kiterjedhet más szervekre, köztük a gyomor-bél rendszerre (hányinger, ha­si fájdalom), a vérképző szervekre (vérszegénység), a szív és a tüdő környéki szövetekre és az idegrendszerre (fejfájás, görcs-roham, stroke és hallucináció). A vese különösen kiemelt cél­pontja a kórnak, s károsodása veseelégtelenséghez vezethet.

Az SLE késői szakaszában esetlegesen kialakuló rendellenes­ségek közé tartoznak a kognitív zavarok, pl. a memória romlá­sa és nehézségek az egyszerű matematikai műveletek elvégzésé­ben. Ezenkívül az érelmeszesedés következtében fennállhat az esetlegesen halálos kimenetelű szívroham kockázata is.

Hogyan ismerhető fel az SLE?

Mivel olyan sok testrészt érinthet, az SLE számos betegséget utánozhat, ami nagymértékben megnehezíti a helyes diagnózis felállítását, különösen a betegség korai szakaszában. A pillangó alakú bőrkiütés természetesen segíthet az orvosnak, de a pontos diagnózishoz két olyan tesztre van szükség, amely ki­mutatja az antinukleáris, ül. DNS elleni antitesteket a vér­ben. Az antitestek a beteg sejtjeinek magját támadják meg.

A ,,ragacsos vér” lehet a tettes!

Nagy előrelépést jelentett a ,,ragacsos vér” az antifoszfolipid szindróma ( APS) 1983-as felfedezése, amelyet első leírójáról, dr. Graham Hughesről, a londoni St. Thomas Hospital kutatójáról neveztek el Hughes- szindrómának. Ezt ma már egyes SLE- ben szenvedő betegek esetében a tünetek egyik fontos elemének tartják. Különféle panaszokat okozhat a fejfájástól a migrénen, emlékezetvesztésen és kimerültségen át egészen az erekben kialakuló vérrögökig vagy még súlyosabb tünetekig.

Az APS nagy áttörést jelent abból a szempontból, hogy felismerték, az SLE nem mindegyik formája igényel szteroidos kezelést. Enyhébb esetekben véralvadásgátló aszpirinre van szükség, a súlyosabbaknak pedig warfarinra a vérrögképződés megakadályozásához. Sok beteg számolt be állapotának javulásáról warfarin szedését követően. Dr. Hughes így nyilatkozik erről: ,, Mindig is hittem abban, hogy egy nap elismerik, az APS gyakoribb, mint az SLE.”

Laborvizsgálat

Az antinukleáris antitest (ANA-) teszt az SLE szinte valamennyi esetében pozitív, ezért ez a módszer kiválóan alkalmas a betegség kimutatására. Azonban az ízületi gyulladás más típusaiban, például reumás ízületi gyulladásban szintén pozitív lehet. Azoknál a betegeknél tehát, akiknél SLE jelenléte gyanítható, és az ANA-teszt eredménye pozitív, DNS elleni antitestvizsgá­latot is végeznek, amely rendkívül megbízhatóan ki­mutatja a betegséget.

Hogyan tovább?

Az SLE súlyos betegség, de vigasztaló a tudat, hogy az esetek többségében hatékonyan lehet kezelni. Az SLE-terápia óriási fejlődésen ment át, különösen az utóbbi harminc évben, és a legsúlyosabb szövődmények – pl. a vese­elégtelenség – mára szinte minden esetben megelőzhetők.

Az SLE és a termékenység

Mivel a betegek többsége fiatal nő, sokuk tart at­tól, hogy nem lehet gyermeke. A helyzet nem annyira rossz, mert bár a súlyos SLE valóban csökkentheti a termékenységet, és gyakoribb a vetélés, a betegségben szen­vedők döntő többsége képes teherbe esni, és egész­séges gyermekeket hozhat a világra.

Hogyan kezelhető az SLE?

Enyhébb formáit általában nem szteroid gyulladás­gátlókkal, például aszpirinnel vagy ibuprofennel lehet kezelni, amelyek csökkentik a gyulladást és a fájdalmat. A súlyosabb esetek, amikor a betegség a vesét vagy más létfontosságú szervet is érint, többnyire kortikoszteroid-kezelést igényelnek. Ezek hatékony gyulladáscsökkentő szerek, ám súlyos mellékhatásaik lehetnek.

Az ese­tek kb. kétharmadában kerül sor kortikoszteroid-kezelésre. Az SLE legsúlyosabb esetei­ben a betegeket immunszupresszív gyógyszerekkel kezelik, me­lyeket egyébként a szervátültetett betegekben alkalmaznak, hogy megakadályozzák a beültetett szerv kilökődését. Az SLE-ben hasonló hatást fejtenek ki: gátolják az immunrendszernek a szervezet saját szövetei ellen intézett támadását.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.