Koleszterin szívinfarktus

A fizikai aktivitás és a vérzsírok – És elérkeztünk a mozgáshoz!

A mozgás és a szívbetegség gyakoriságának kapcsolatát kutató vizsgálatok sokáig nem hoztak egyértelmű eredményt.

Kedve­ző kapcsolatra mutatott a londoni buszsofőrök és kalauzok között végzett vizsgálat, miszerint az emeletes buszokon sokat mozgó kalauzok között 50%-kal kevesebb volt az infark­tus, mint az ülő foglalkozású buszsofőröknél.
A mozgás elengedhetetlen!
A mozgás elengedhetetlen!

A Framingham-vizsgálatban nem tudták kimutatni a mérsékelt mozgás lényeges szívvédő hatását. A vizsgálatok többségében csak igen intenzív, heti 3-4-szeri, alkalmanként a pulzusszámot is erősen megemelő, 15-45 perces mozgással volt igazolha­tó kedvező kapcsolat, a mozgásnak a triglicerid-szintet csök­kentő és a HDL-koleszterint növelő hatásán keresztül. A lipidszinteket csak intenzív mozgásformák befolyásolják, me­lyekkel a koleszterinszint mérsékelten, a triglicerid-szint 25%-kal csökkenhet, és a HDL-koleszterinszint jelentősen emelkedhet.

Mindezeket az eredményeket rövid ideig tartó terheléssel, amilyen pl. a sprintelés, súlyemelés nem lehet elér­ni. A mérsékelt vagy közepes mértékű fizikai terhelés, ha nem is befolyásolja egyértelműen a lipidszinteket, a szívinfarktus kockázatra vonatkozóan mégis kedvező hatású. Egyes adatok szerint heti 2000 kalória intenzív gyaloglással történő le­adása már 25%-kal csökkentheti a szívinfarktus-kockázatot a nem mozgókhoz viszonyítva. A mozgás hatását persze nem le­het olyan tisztán vizsgálni, mint pl. az objektíven mérhető ko­leszterinszintet.

A nehéz fizikai munkát végzők, alacsonyabb szociális státusszal, káros szenvedélyekkel, nagyobb szívinfarktus-koc­kázattal, sőt koleszterinszinttel lehetnek terheltek, mint a sza­badidejüket sportolással jól kihasználó, magas szociális státu­szú, önmagára a rizikófaktorokra nagyobb figyelmet fordító, csekélyebb szívinfarktus-kockázatú személyek.

A stressz és a koleszterin és viselkedésmódok

Néhány évtizeddel ezelőtt került a szívinfarktus feltételezett rizikófaktorai közé az A-típusú viselkedésmód, tudomá­nyosabbá téve azt a napjainkig is létező, általános, nemcsak laikusi, hanem orvosi vélekedést is, miszerint ez lenne a szív­infarktus legfontosabb rizikófaktora.

Az A-típusú személyiséget úgy jellemezték, mint egy ambiciózus, agresszív, ellen­ségeskedő, időzavarral küszködő, a cselekvés hiányát kellemetlenül megélő típust. Szemben a csendes, passzív, visszahúzódó B-típussal. Más, megismételt vizsgála­tok nem tudták az A-típusú személyiség rizikófaktor-növelő hatását bizonyítani, sőt olyan elképzelés is volt, hogy ezek az egyének többet törődnek egészségükkel, jobban adnak ma­gukra, és ezáltal könnyebben elkerülhetik a szívinfarktust.

Ideges nő
Hoppá! A krónikus stressz-állapotban felszabaduló adrenalinnak lehet olyan hatása a lipid-anyagcserére, mely emelheti a koleszte­rinszintet, vagy éppen a metabolikus szindrómára hajlamosít.

Alapvető a kérdés, hogy a stressz-állapotok befolyásolják-e a vérzsírszinteket?

Vannak olyan tudományos vizsgálatok, mi­szerint a különböző stressz-állapotokban – pl. vizsgaidőszak­ban a hallgatók, vagy emocionális hatásokra, érzelmi reakciót kiváltó kérdésekre reagáló emberek, vagy pl. emberek adóbe­vallási időszakokban – a koleszterinszint is emelkedik. A krónikus stressz-állapotban felszabaduló adrenalinnak lehet olyan hatása a lipid-anyagcserére, mely emelheti a koleszte­rinszintet, vagy éppen a metabolikus szindrómára hajlamosít.

Fontos! A koleszterinszintről tudni kell, hogy viszonylag stabil, nem rövid időn belül, hanem inkább napok, hetek alatt változik, a szervezetben végbemenő anyagcsere-folyamatok lezajlása kö­vetkeztében.

Találtak olyan adatot, hogy stressz hatására azok­nál a személyeknél voltak koleszterin változások, akiknél álta­lában labilisabb volt a koleszterinszintjük. Mindenesetre az biztos, hogy az elhízásnak, a táplálkozásnak, a cukorbe­tegségnek sokkal egyértelműbb hatása van a vérzsírszintekre, mint a stressznek.

Hoppá! A stressz nem jelent veszélyt az infarktus kialakulásában!

Ráadásul változatlanul vita­tott a stressz jelentősége a szívinfarktus keletkezésében. El kell fogadnunk a nagy nemzetközi orvosi társaságok véle­ményét, miszerint a stressz nem tartozik a szívinfarktus el­sőrendű, önálló rizikófaktorai közé.

Jegyezzük meg! A stressz-teória ellen­érveként emlegetik, hogy a szép, nyugodt, vidékiesen civilizált Finnországban volt a legtöbb infarktus a világon, míg a túlzsú­foltan és hajszoltan élő, ambiciózus japánok között az infark­tus viszonylag ritkán fordul elő.

A világ több mint 20 orszá­gában, ahol már nagymértékben csökkent az infarktusok száma változott a táplálkozás, a dohányzás, eredményesen kezelik a hipertóniát. A stresszt okozó állapotok viszont bizo­nyosan nem változtak lényegesen, az eredmények tehát első­sorban az elfogadott, fő rizikófaktorok befolyásolására vezet­hetők vissza.

Amellett az emberiség egész történetét még a mai állapotokat is túlszárnyaló stresszek kísérték, mégis a XX. századig szinte ismeretlen volt az infarktus. Ugyanakkor a gya­korlatban nem zárkózhatunk el attól, hogy a krónikus stressz-állapotban levő személyek zsíranyagcsere-zavara után tudato­san kutassunk, és azokat felfedezve igyekezzünk a beteg egész életmódját befolyásolni.