Koleszterin szívinfarktus

A cukorbetegségek elsődleges rizikófaktor – De tegyünk különbséget 1-es és 2-es típusú cukorbetegségről!

Kétféle cukorbetegséget különböztetünk meg.

  • Az ún. 1-es tí­pusú cukorbetegség, mely fiatal korban, általában nem elhí­zottakon kezdődik, és csak inzulinnal kezelhető, mert a beteg­ség hátterében a különböző okokból létrejött inzulinhiány áll.
  • A 2-es típusú diabétesz felnőtt korban, 30-40 év fölött, az esetek 80%-ában elhízottakon induló cukorbetegség.
1-es és 2-es diabétesz között van különbség, az egyik gyermkekkorban a másik már felnőttkörban alakul ki.
1-es és 2-es diabétesz között van különbség, az egyik gyermkekkorban a másik már felnőttkörban alakul ki.

Ez sokkal gyakoribb, mint az l-es típus, az esetek 90%-ában er­ről van szó. A Framingham-vizsgálatban a cukorbetegek halá­lozása 2-szerese volt a nem cukorbetegekének.

A 2-es típusú cukorbetegnek kétféle módon lehetnek eltérő lipidértékei. Ha a cukorbetegség nincs jól beállítva, akkor má­sodlagosan megszaporodnak a cukorbetegség következtében a vérzsírok, főleg a triglicerid, de a koleszterinszint is emel­kedik, a védőfaktor HDL-koleszterinszint csökken. Ez az állapot a vércukorszint normalizálásával, a cukorbetegség beállításával rendbe jön, a vérzsírok vérzsír-csökkentő keze­lés nélkül normalizálódhatnak.

Ugyanakkor a cukorbetegség mellett gyakran lehet valakinek elsődlegesen is vérzsír problé­mája, mely a cukorbetegség megjelenésével tovább romlik. Ez esetben hiába rendezzük a beteg szénhidrát-háztartását, cukorbetegségét, a vérzsír-eltérések fennmaradnak és azok mér­téke szerint kell eljárni a kezelésben. Kezdetben cukorbetegséget nem tartották a szívinfarktus ri­zikófaktorának. Ma már, a legújabb vizsgálatok szerint a cukorbetegség egy lezajlott infarktussal azonos kockázatot jelent egy jövendő infarktus szempontjából.

Egy öt éven át tartó vizsgálat során ugyanis kimutatták, hogy azok között, akik nem voltak cukorbetegek, de szívinfarktusuk zajlott le, il­letve azok között, akiknek nem volt infarktusuk, de cukorbe­tegségük alakult ki, az évek során a szívinfarktus egyforma gyakorisággal lépett fel.

Ezután az Egészségügyi Világszervezet és az amerikai Diabetes Társaság a cukorbetegséget is az első­rendű rizikófaktorok közé sorolta.

Cukorbetegség és vérzsírok – Sajnos a cukorbetegség is hozzájárul az infarktus kialakulásához:

Ennek az lett a következménye, hogy egy cukorbeteg magas lipid-szintjét is éppen olyan korán és olyan agresszívan kell kezelni, mintha egy infarktusos beteget kezelnénk.

A diabétesznek és előállapotainak a kritériumait az utolsó években megváltoztatták, viszonylag leegyszerűsítették, így önmagában az éhomi vércukorértékalapján osztályozást tehe­tünk. Az éhomi vércukorszint 6 mmol/l-ig normális. 6,1 és 6,9 mmol/l között emelkedett éhomi vércukorszintről beszélünk, ami közel megfelel a korábban csökkent glukóz toleranciának nevezett, ún. cukorbetegség-hajlamnak.

Ha ismételten 7,0 mmol/l-es vagy afeletti vércukorértéket mé­rünk, akkor már cukorbetegségről van szó. A vizsgálatok szerint a cukorbeteg sorsát nem is annyira a vércukor értéke, hanem a vérlipid-értékek határozzák meg, így sokszor a dia­bétesz kedvezőtlen hatása a lipid-anyagcserén keresztül érvényesül. Emellett szólnak pl. a kivándorlókon végzett vizsgála­tok is.

Vizsgálati eredmények: a Japánból Hawaii-ba áttelepült és ott sokkal több telí­tett zsírt fogyasztó, magas vérzsírszintűvé váló cukorbetegek között a szívinfarktus gyakorisága 30%-kal nőtt, miközben a Japánban maradt cukorbetegek körében a régi zsírszegény táplálkozás mellett ez az érték csak 10%.

Ha a cukorbeteg elhízik vagy a testsúlya tovább nő, a lipid-szintek is nőnek.

Ebből a szempontból nem mindegy, hogy a 2-es típusú cukorbeteg milyen gyógyszeres kezelést kap. Nap­jainkban az elhízott cukorbetegek részére a metformin alapanyagú, vércukorcsökkentő készítmény lehet az első válasz­tandó szer, mert ez javítja az inzulinérzékenységet, nem növe­li a testsúlyt és az étvágyat. A korábban elterjedt, sajnos a test­súlyt növelő, esetenként túlzott vércukoreséssel járó rosszul­létet (hypoglykaemia) okozó ún. sulfarilureák ilyen típusú sze­rekkel helyettesíthetők, akár még kiegészítve a legújabb pl. nateglimid tartalmú, a gyors vércukoremelkedést kivédő sze­rekkel.

A cukorbetegség is meghatározó része a metabolikus szindrómának. Igen gyakori a hipertónia, az obesitas, a magas vérzsírszint kapcsolódása ennek keretében, így ezen rizikó­faktorok helyes kezelése is visszahathat a cukorbeteg egyén ál­lapotára, és csökkentheti a vizsgálatok szerint jelzett igen ma­gas rizikót.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.