Elhízás és a vérzsírok – Van-e összefüggés a túlsúly és az infarktus között?
Most meg tudjuk mi a meztelen igazság!
- Az alma-típusú elhízás:
Ameddig csak általánosságban vizsgálták, hogy a túlsúly és a szívinfarktus gyakoriság között van-e pozitív összefüggés, addig ezt nem lehetett egyértelműen kimutatni.
Megváltozott a helyzet, amikor kiderült, hogy a túlsúly és az elhízás csak akkor fokozza a szívinfarktus-rizikót, ha hasra terjedő, ún. alma-típusú elhízásról van szó. Ez az elhízás-típus ugyanis hajlamosít a szívinfarktusra, a magas vérnyomásra, a cukorbetegségre és az agyvérzésre, szemben a csípőre, combra terjedő elhízással, mely csak a viszerességre való hajlamot növeli.
Az elhízás típusa ugyan ránézésre is megbecsülhető, de egyszerűbb mérésekkel is pontosítható, ha a derék-köldök magasságában megmérjük a haskörfogatot, valamint a combok magasságában a legnagyobb körfogatot, és a kettőt elosztjuk egymással. Alma típusú elhízásról akkor beszélünk, ha ez a hányados férfiaknál 0,95, nőknél pedig 0,8 fölött van, alatta körte-típusú elhízásról van szó.
Az utóbbi években kialakult az a vélemény, hogy a csipőkör-fogat mérése elhagyható, mert a haskörfogat mérése önmagában hasonló értékű információt ad. A vizsgálatok szerint a szívinfarktus rizikója férfiaknál 94 cm, nőknél 80 cm felett kezdődik, míg férfiaknál 102, a nőknél 88 cm felett már nagy rizikóval számolhatunk. Egy másik vélemény szerint férfiaknál, nőknél egyaránt 90 cm az a határ, ahol már nagy a kockázat.
Súlytöbbletről beszélünk akkor, hogy ha a centiméterben mért testmagasságból levonunk 100-at és ezt az értéket az illető testsúlya meghaladja. Tehát pl. egy 170 cm magas egyénnek az ún. normál súlya 170-100 = 70 kg. Ideális súlyról beszélünk, ha még ebből 10%-ot levonunk, tehát 70-10% = 63 kg.
BMI – A testtömeg indexünk
Pontosabb meghatározásra ad lehetőséget az ún. testtömeg index, a BMI, mely a testsúlykilogrammnak a méterben kifejezett testmagasság négyzetével osztott hányadosa. A BMI alapján osztották fel a tudományban a súlytöbblet kategóriáit:
BMI 20 – 25: Normál súly 25 – 30: Túlsúly 30 – 40: Elhízás 40 felett: Kóros elhízás.
A fenti példában szereplő egyén testtömeg indexe (BMI) tehát, ha 170 cm magas és 70 kg, akkor 70/1,72 = 70/2,89 = 24,2, ami még a normál tartományban tartozik.
Sajnos magas az elhízás aránya:
A nyugati országok és Magyarország felnőtt lakosságában kb. 40%-os a túlsúlyosok, és 20% az orvosi értelemben vett elhízottak aránya. Ez a szám világszerte változik, és szinte mindenütt nő. A civilizált országokban az utolsó évtizedben, az elhízás aránya 10-15%-kal növekedett. Ennek okát sokan keresik, hiszen viszonylag váratlan jelenség ez a nagy megelőző prevenciós programok idején, amikor a lakosság zsírfogyasztását a nyugati országokban, de hazánkban is sikerült csökkenteni, a koleszterinszinttel együtt, de az elhízás gyakorisága nem csökkent, hanem nőtt.
Valószínűleg arról van szó, hogy az emberek zsír helyett szénhidrátot fogyasztottak, talán bővebb mennyiségben, és a mozgásaktivitás sem nőtt, talán inkább csökkent. Magyarul az emberek kalória felvétele nem csökkent, hanem inkább fokozódott. Az elhízás növekvő gyakoriságába belejátszott az is, hogy erre az időszakra estek az egyébként rendkívül hasznos dohányzás-leszoktató programok. Tudni kell, hogy a dohányzásnak – számos káros hatása mellett – az elhízásra van egy pozitív hatása, mert növeli az alapanyagcserét, így az energia-leadást is. Ha ez a dohányzás elhagyásával elmarad, akkor – változatlan táplálkozás mellett is – elhízás következhet be.
Az elhízás önmagában is, de elsősorban a társuló rizikófaktorok révén növeli a szívinfarktus-rizikót. Az elhízottak szíve nagyobb súlyú, a súlyterhelés következtében gyakrabban lépnek fel szívtágulatok, ritmuszavarok.
Az esetek nagyobb részében azonban inkább az elhízáshoz menetrendszerűen társuló egyéb rizikófaktorok okozzák a kockázat növekedését.
A magyarországi ajánlás szerint metabolikus szindrómának tekinthetjük már azt is, ha a négyesfogatból a cukorbetegség mellett még másik két tényező jelen van. Hozzátesszük még, hogy az elhízottak egy részében a koleszterinszint sokáig nem emelkedik, a szervezet kompenzációja következtében egyeseknél inkább alacsony, és ha ez a kompenzáció kimerül, csak akkor nő meg a vérben a koleszterinkoncentráció. A triglicerid gyakrabban emelkedett elhízásban, és jellemző az elhízásra az alacsony, nem ritkán 1 mmol/1 alatti védőfaktor HDL-koleszterin is.
A feladat: testtömeg csökkentés
Itt annyit jegyzünk meg, hogy az elhízásban az orvosilag elvárt reális célkitűzés a 10%-os testsúlycsökkenés – kb. 10 kg fogyás -, ami már nagyon jelentősen csökkentheti az elhízáshoz csatlakozó rizikófaktorokat, sőt a szív- és érrendszeri megbetegedéseket és a halálozást is. A mellékelt 3. táblázatban látható, hogy 10 kg testsúlycsökkenés hogyan hat a rizikófaktorokra és a szívbetegségre. Egyértelmű, hogy a testtömeg ilyen mértékű csökkenése nemcsak a rizikófaktorokat, hanem a szív- és érrendszeri halálozást, sőt a daganatos megbetegedések miatti halálozását is csökkenti, ezért ha testsúlytöbblet áll fenn, magas vérzsírszintek, magas vérnyomás, magas vércukorszint esetén mindig az elhízás csökkentése az alapvető feladat.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.