Ismerjük meg a a hasra terjedő elhízást és a cukorbetegséget, ami az infarktus kialakulásához vezet!
Plussz 2 kockázati tényező megjelenése az infarktust illetően:
Sokáig az volt a vélemény, hogy az infarktusnak három elsőrendű önálló rizikófaktora van:
- Első: a magas koleszterinszint,
- Második: a dohányzás
- Harmadik: a magas vérnyomás.
Az utóbbi években két másik rizikófaktort is besoroltak az elsőrendű rizikófaktorok közé: a hasra terjedő elhízást és a cukorbetegséget. Korábban úgy látszott, hogy a rizikófaktorok elég függetlenek egymástól, azonban az elmúlt évtized felmérései egyértelműen bizonyították, hogy a véletlenszerűségnél sokkal gyakrabban fordulnak elő együtt, jelennek meg egymáshoz társulva egy személyben, feltehetően közös okra vagy okokra visszavezethetően.
Magas vérnyomás és magas koleszterin sajnos mindig együtt jár!
- A híres Framingham-vizsgálatban már kimutatták, hogy magas vérnyomás és magas koleszterinszint együtt gyakrabban fordul elő a hipertóniás betegek között. Mintegy 36% volt a hipertóniások között a magas koleszterinszint előfordulása, míg az egész lakosságban ez csak 25% körül van.
- Egy másik amerikai vizsgálatban azt mutatták ki, hogy a 150 Hgmm feletti vérnyomásúak koleszterinszint átlaga 6,1, míg a 105 Hgmm alatti alacsony vérnyomásúaké csak 5,1 mmol/l volt. Az európai – már említett – PROCAM-vizsgálatban is a középkorú,, magas koleszterin- és triglycerid-szintű férfiak között 2-szer olyan gyakori volt a hipertónia, mint az egészséges normál lipidszintű személyek csoportjában. Különösen családokon belül halmozódhat együtt a magas vérnyomás és a magas koleszterinszint. Egy vizsgálat szerint a 60 évesnél fiatalabb hipertóniás betegek közül minden negyedikben fordul elő együtt a magas koleszterinszint és a magas vérnyomás.
A kapcsolatot az is bizonyítaná, ha sikerülne kimutatni, hogy a koleszterinszint csökkentésével, a vérnyomás is csökken, vagy fordítva. Arra vannak adatok, hogy a gyógyszeres koleszterinszint-csökkenést a vérnyomás csökkenése is kísérheti, például a statinok értágító hatásuk révén 3-5 Hgmm-es mérsékelt vérnyomás-csökkenést kiválthatnak.
A már említett MRFIT-vizsgálatban, ahol magas vérnyomású, magas koleszterinszintű betegeket kezeltek intenzív terápiával ill. háziorvosi körben, a koleszterin- és a vérnyomás-értékek is jelentősen csökkentek. Ugyanakkor bizonyos alcsoportok vizsgálatából kiderült, hogy az intenzív vérnyomás-csökkentő kezelés hatására bizonyos esetekben nem kevesebb, hanem több szívhaláleset fordult elő az intenzíven kezelt csoportban, mint a háziorvos által kezeltek között.
Ez főleg azokra volt érvényes, akik vízhajtó típusú, vagy ún. j3-blokkoló típusú vérnyomás-csökkentőt kaptak. Kiderült, hogy ezek az egyébként kitűnő vérnyomás-csökkentő hatású szerek mellékhatásként emelhetik a vérzsírszinteket, ami megmutatkozhat a megbetegedési és a halálozási adatokban is.
- A magas vérnyomás figyelemfelhívó jelei
- Magas vérnyomás mint betegség
- Szív betegségek kockázatai, magas vérnyomás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A vérnyomás-csökkentő gyógyszerek egy csoportja, az ún. OC-blokkolók, doxazosin hatóanyagot tartalmazó szerek, nemcsak nem emelik, hanem csökkentik is a koleszterin-, triglicerid-szintet és emelhetik a HDL-koleszterin-értéket. Emellett az inzulin-érzékenységre, tehát vércukorra is kedvező hatásúak. Az orvosnak tehát a magas vérnyomásos beteg kezelése során a gyógyszerválasztásnál arra is figyelemmel kell lenni, hogy melyik vérnyomáscsökkentőt válassza. Elhízott hipertóniások, cukorbetegek esetében azért előtérbe kerülhetnek pl. az oc-blokkolók vagy az ACE-gátlók, illetve új adatok szerint diabéteszes vesebetegségben az ARB gyógyszerek is.
Szögezzük le mit is nevezünk magas vérnyomásnak!
Itt jegyezzük meg, hogy a 140/90 Hgmm-t elérő, vagy azt meghaladó vérnyomás-értéket nevezzük magas vérnyomásnak, ha ez az adat ismételt mérésekkel kimutatható. Nem állja meg a helyét az a korábbi vélemény, hogy a vérnyomás a korral szükségszerűen emelkedik, és pl. 70 éves korban 170 Hgmm lenne az elfogadható vérnyomás. Idős korban változatlanul 140/90 Hgmm a felső határ, az e feletti értéket hipertóniának kell tekintenünk, és ugyanolyan elvek szerint kell kezelnünk, mint fiatalabb korban.
Létezik egy hipertónia-betegséget megelőző kategória is, amit az orvostudományban „magas normális vérnyomásának neveznek. Ez az az intervallum, amikor a szisztolés vérnyomás 130 és 140 Hgmm, vagy a diasztolés vérnyomás 80 és 85 Hgmm között van. A magyar lakosságban Farsang professzorék legutolsó felmérése szerint 21,5%-ra tehető a magas vérnyomásúak aránya.
Dohányzás és vérzsírok – A dohányzással csak árthatunk!
A legjobb, ha rá sem szokunk a dohányzásra!
Sokan vizsgálták a dohányzás hatását a lipidekre, elég ellentmondó eredményekkel. Egyesek szerint emeli, mások viszont ezt nem tudták kimutatni.
Sokkal egyértelműbb a dohányzás kedvezőtlen hatása a védőfaktor HDL-koleszterinszintre. A Framingham-vizsgálatban is bizonyították, hogy a HDLkoleszterinszint szignifikánsan alacsonyabb volt a dohányzók között, a nem dohányzókéhoz és azokéhoz viszonyítva, akik már legalább egy éve abbahagyták a dohányzást.
A dohányzás tehát a lipidektől többé-kevésbé független rizikófaktornak tűnik. A dohányzás, a hipertónia és a magas koleszterinszint egyidejű jelenléte 8-9-szeresre növeli az infarktus-kockázatot a rizikófaktorok nélküli egyénekhez képest.
Azt viszont a klinikai tapasztalat bizonyítja, hogy a dohányzást és a koleszterint együttesen kell befolyásolni, mert a két rizikófaktor közül az egyik változatlan hatása nem hagyja érvényesülni a másik csökkentésének várható, kedvező hatását. Itt említjük meg, hogy a dohányzás és a koleszterinszint indirekt kapcsolata is kialakulhat, ha a dohányzás elhagyása után elhízás, és ennek következtében másodlagos vérzsírszintemelkedés következik be.
De ha leszokunk a dohányzásról, akkor:
A dohányzás elhagyása változatlan táplálkozás mellett is elhízást okozhat, mert kiesik a dohányzás anyagcserét fokozó hatása. Természetesen ebből nem az következik, hogy a rizikóval terhelt személynek nem kell leszoknia a dohányzásról, hanem inkább az, hogy a leszokást mindig diétával kell összekapcsolni.
Hazánk lakossága a dohányzás arányát tekintve sajnos a világ élvonalában van. A felnőtt népesség kb. 35%-a dohányzik, és a nők között is emelkedik a dohányzók aránya. Ez a – korábban növekvő – trend napjainkra megállt, de a dohányzás így is rengeteg ember haláláért felelős, különös tekintettel arra, hogy a dohányzás nemcsak a szívinfarktus rizikófaktora ül. kiváltó tényezője, hanem bizonyos rákféleségeké, elsősorban a tüdőráké is.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.